Szeptember
19-én, amikor Hosszúhetényben megrendezték az üveges hétvégét, nem tudtam
elmenni, bár, hogy őszinte legyek, ezt nem sajnálom, mert sosem szerettem
azokat a rendezvényeket, ahol sok nép sürög-forog. Idegesítenek….
Most vasárnap
délután aztán kaptam magam, autóba pattantam és „kiugrottam” Hosszúheténybe, hiszen olyan közel van és
ráadásul tudtam, vannak nekem itt „elmaradásaim”, a megnéznivalók tekintetében.
Azt ugyan nem tudtam, hogy így fog lezajlani ill. sikerülni a délutánom, de
előre el kell mondjam, régen volt ilyen pompás élmény-sorozatban részem.
Ott
kezdtem – még itthon - hogy megpróbáltam kideríteni, vasárnap délután nyitva
vannak-e a kiállítások ? Az első telefonommal a régi borbélyműhelyt céloztam
meg, és azonnal telitalálat volt. Egy aranyos nénivel beszéltem, aki mondta,
jöjjek csak nyugodtan, kinyitja a boltot, sőt, miután elmondtam, hogy a másik
két látnivalót (tájház+üvegkiállítás) is
szeretném megnézni, ez ügyben is
„azonnal” intézkedett. Akkor még nem tudtam, miképp, de azt mondta, menjek
nyugodtan, mindent látni fogok.
És
mentem. És alig tudtam elszakadni tőle – mert a tündéri Szántó Jánosné Teri
néni elejétől végéig elmesélte annak a cseppnyi borbélyműhelynek a történetét.
Megmutatott mindent, nagy élvezettel fedeztem fel olyasmiket, amit még
gyerekkoromból a régi fodrászatokból én is ismertem, ugyan nem azért, mert pl.
az én hajamat dauerolták azokkal a
kínzóeszköznek tűnő izékkel, de bizony láttam azt a nagymamám, meg az anyu
fején… Fényképeztem persze mindent, felfedeztem a régi cégért is. Itthon aztán
rákerestem, hogy vajon miért lehetett efféle cégérük a borbélyoknak. Csak
vázlatosan, ezeket találtam, de be kell valljam, totális újdonság volt ez a
téma számomra:
Az ősi cégért, a szappanhabverő réztányért, ami kint függött minden
borbélyműhely előtt, már Petőfi is megénekelte:
„…Megölte
valaki magát,
Az hozta ezt a rút időt.
Fuj a szél, táncol a tányér
A borbélyműhelyek előtt.
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.”
Az hozta ezt a rút időt.
Fuj a szél, táncol a tányér
A borbélyműhelyek előtt.
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.”
(Petőfi
Sándor : Téli világ)
És két
idézet még:
„A mai
ember alig akart hinni a szemének, mert az egyik cégtáblán ez volt olvasható: „
Schwartz Miksa fog- és foggyökér húzó borbély és fodrászmester" A borbély rendelője a borbélyműhely (tonstrina, officium) volt, s az utcai fronton lógott az ősi cégér: a réztányér, a medence vagy borbélytányér.”
Schwartz Miksa fog- és foggyökér húzó borbély és fodrászmester" A borbély rendelője a borbélyműhely (tonstrina, officium) volt, s az utcai fronton lógott az ősi cégér: a réztányér, a medence vagy borbélytányér.”
„A
chirurgusok szakmai fejlődésének
és műveltségüknek fő
hátráltatója az lehetett, hogy
anyagi okok miatt ragaszkodtak
a borbély
mesterség űzéséhez. A XIX.
század közepe táján még a „városi
sebész” állást csak olyan chirurgus
nyerhette el, akinek borbélyműhelye volt. Képzési rendszerük sokkal inkább
hasonlított a korabeli iparoslegények képzéséhez, mint
valamilyen tudományos oktatáshoz.
A chirurgusoknak joguk
volt –hajvágáson kívül – a sebészet
gyakorlására, törvényszéki funkciók
ellátására, járványok idején zárlatok
elrendelésére és az egyetemeken ők végezték a boncolásokat.”
Ez kellett a duerhoz |
A
mindenféle régiség nézegetése és ősi dolgokról való sztorizgatások közepette
véletlenül kiderült a nevem, s erről aztán egy másodpercen belül az is, hogy
rokonaimat ismeri Teri néni – szóval teljességgel nem is voltunk egymás számára
idegenek, még ha személyesen nem is találkoztunk eddig. Pompás időt töltöttem
vele, aztán előkapta a kis mobilját a retikülből és felhívta az én utam további
kísérőjét.
Megint
csak szerencsém volt, mert idegenvezetőm a Nemes János Művelődési Központ intézményvezetője: Papp János volt, akinek
neve a neten szinte együtt jelenik meg Hosszúhetény nevével. Jogosan. Csak
este, itthon gondolkodtam el azon, hogy milyen ajándékot kaptam tőle: végülis
egy nénike (=én) Pécsről kiugrik Heténybe, és elsóhajtja, hogy megnézné a
látnivalókat. És tessék, varázsütésre feltárulnak az ajtók, kap mesét,
történetet, kellemes beszélgetőtársat, faluját jól ismerő idegenvezetőt. Hát ez
szerintem a csoda kategóriája.
Megnéztem a tájházat és az üvegkiállítást. A tájház
különösen tetszett, gazdag és nagyon szépen rendben-karban tartott minden,
látszik, hogy akik ezt létrehozták, valami jót, szépet szerettek volna bemutatni
a múltjukból. Sikerült. Itt és most tudtam csak meg, hogy hajdanában Hetényben
strand is volt, a tájház kertje-végéből látszanak a hajdan is ott állt hatalmas
szomorúfűzek…
Az üvegkiállításon modern alkotásokat láttam – de az
is érdekes volt. Még ajándék könyvet is kaptam, amit át fogok tanulmányozni, mert érdekes
lehet Pesti János könyve „Hosszúhetény
nyelvi kincseiről”.
Gondoltad volna, hogy egy ilyen alkotást aprócska üveglapokból illesztenek össze ???!!! |
A bizonyára ugyancsak megnézésre érdemes templomot
ezúttal kihagytam, mert a borús délután egyre inkább szürkült és én nagyon meg
akartam nézni a vadonatúj, mostanában átadott Kövestető-i kilátótornyot. És ez
is sikerült!!!
(Amikor az első métereket megtettem a harmatos, esőillatú
avarban, és szétnéztem a még viszonylag zöld erdőben, a szemem azonnal valahol
a Lili kutyát kereste, még magamban szólítottam is – de csak valami lágy szellő
rebbent meg körülöttem. Tán az ő lelke engedelmeskedett a hívásomnak…)
A kilátó viszont gyönyörű – bár ide el kell jönnöm
még egyszer, mert a párás idő miatt a kilátás nem volt olyan, mint amilyen majd
ragyogó tiszta időben lesz.
Indulás felfelé.... |
A kör-terasz, csodás panorámával (jó időben) |
A Hármashegy 2 púpja |
A Hármashegy harmadik púpja és a Zengő |
Kilátás DNy felé, előtérben a hajdani fonlit-bánya |
Kilátás DK felé |
Lenézve a magasból... |
Indulás lefelé.... |
Leértem - de nem úgy mint a bogár az első képen :-) |
Nos,
ennyi fért bele egy hosszúhetényi délutánba – s talán mást is lelkesít annyira
ez az ismertető, hogy meglátogatja ezt a kedves, szép helyet.
***************
Akinek
pedig van még ideje, álljon itt egy kisebb „tanulmányom” a település
történetéről:
Jó pár
évvel ezelőtt, ha a hatos útról kicsivel Pécs előtt, egy szép májusi reggelen
lekanyarodtunk a Komló felé vezető útra, hófehér virágruhába bújt
cseresznyefasort láthattunk az út mindkét oldalán, szinte egészen Hosszúhetény
faluig. Ezeket az elöregedett fákat kivágták már, de most új, fiatal
cseresznyesor szegélyezi az utat. Nagyon remélem, megélek még egy olyan
tavaszt, amikor ismét „hófehér gyöngysor lesz ez az út a hegyek nyakán”….
Az út
balról a Hármas-hegy jobbról a Zengő buja zöld erdei közé kanyarog, körülölelve
a kis települést. Ami azért nem is olyan kicsike, hiszen közel 3200 lakos él
itt, és nem is egy falu, hiszen már régen magába olvasztotta Ormándot (a 18.
században), Püspökszentlászlót (1942-ben) és Kisújbányát is.
Nevének
keletkezéséről megoszlanak a vélemények: van aki a "Hét" számnévből,
más a Heteny törzsnévből, vagy a hasonló személynévből eredezteti. A
"Hosszú" előtag egyértelmű, a falu tényleg hosszú, valószínűleg
régóta.
A
neolitikum félvad emberei, a bronz és vaskori ősök is éltek - ha csak
ideig-óráig is itt, vagy legalábbis jártak erre, elhagyva egy-egy, évezredek
múltán felszínre került szerszámukat. A rómaiak Csokoládé puszta környékén és a
Somkerék dűlőben villákat (mármint épületeket) és néhány sírt hagytak ránk,
bizonyítandó, hogy Hosszúhetény már akkor is letelepülésre érdemes hely volt.
Az
1015-ben alakult pécsváradi Bencés apátság Hosszúhetényt is megkapta Szent
István királytól - amint azt az alapítólevelében olvasni lehet.
A török
időkben se pusztul ki teljesen a falu, bár lakosai jórészt az erdőkbe
menekülnek. A környékbeli kicsi települések (Perény, Nádas, Becő, Kovásséde)
már nem tudnak újraéledni, de ahogy a vész elvonul, Hosszúhetényben lendületes
fejlődés kezdődik.
A falu
lakosai sokáig szinte csak kizárólag földműveléssel, állattenyésztéssel
foglalkoztak. A településen keresztülfolyó, főképp a Darágó forrás vizével
táplált patak lehetővé tette, hogy vízimalmok is üzemeljenek. Mivel a forrás
hozama nem volt állandó, a vízhiány miatt a molnárok többnyire nem tudtak egész
évben dolgozni. Ma látható még néhány e malmok közül (Reisch-, Blum-, Kajdy-
malom), érdemes meglátogatni legalább egyiket.
Az
1783-ban elkészült a falu római katolikus temploma, ahol Gebauer Ernő
festményeit láthatjuk.
A faluban
régen voltak üveghuták is: Kisújbányán, Pusztabányán - ez utóbbit
helyreállították, s néha még ma is használják.
Mindenképp
megtekintésre ajánlom az alábbi kiállításokat, melyekről fentebb is írtam, ill.
a templomot:
A 19.
század elején, amikor a közeli Komlón megnyíltak az első szénbányák, ez a falu
fejlődésére is hatással volt. Igaz, hogy sokan mentek földjüket elhagyva a
bányába dolgozni, de megnőtt a lakos-szám, új utcák, házak épültek. Ez időben
épült a nevezetes, ma Hegyaljá-nak nevezett utca is. Ezt valamikor
"Kiskényeské"-nek, meg "Kezitcsókolom" utcának hívták. (Az
1930-ban ide települt bányászcsaládok használták először ezt a köszönésmódot, a
kiskényeske név meg arra utalt, hogy a kicsi, keskeny utcán kocsival nem, sőt
gyalog is csak kényesen/óvatosan lehetett járni.)
A 70-es
években furcsa vándorlás kezdődött, a jobban ellátott, könnyebben
megközelíthető faluba kezdtek beköltözni a külterület (Püspökszentlászló,
Kisújbánya) lakói. Aztán néhány év múltával másfajta népvándorlás indult. A
városiak (pécsiek, komlóiak) vették meg az elhagyatott, világvégi házakat, s
használják a mai napig nyaralásra. Amin nem is lehet csodálkozni, mindkét hely
mélyen el van dugva az erdőkben, se bűz, se zaj nem ér el odáig, mára viszont
villany, víz van, s ennyi komfort elég annak, aki szeretne kiszabadulni a
nagyvárosok rengetegéből.
Ha valaki
idáig eljött, akkor már érdemes felmenni Püspökszentlászlóra is: http://www.puspokszentlaszloiarboretum.hu/index.php?menu=2&lang=1
Itt már
írtam róla: http://www.puspokszentlaszloiarboretum.hu/index.php?menu=2&lang=1
És mindenképp
érdemes felmászni a kövestetői kilátóba is http://www.turistamagazin.hu/uj-kilato-csodas-panorama-kovesteto-mellett.html
Végezetül leírom még azt a receptet, amit valamikor réges régen, Szabó Károlyné vendéglőstől kaptam.
Hosszúhetényi sertésborda
Hosszúhetényi sertésborda
Hozzávalók:
6 szelet
(kicsontozott) sertésborda
10 dkg
szalonna
10 dkg
reszelt sajt
1 fej
vöröshagyma
Ízlés
szerint só
(Panírozáshoz:
liszt, tojás, zsemlemorzsa.)
Hat szép
szeletnyi sertésbordát kicsontozunk, valamennyire kiklopfoljuk, besózzuk.
10 dkg
szalonnát apró kockára vágunk, kiolvasztjuk, majd a zsírból kiszedjük. Ebben a
zsírban egy fej apró kockákra vágott hagymát megpirítunk. Ha kissé kihűlt, 10
dkg reszelt sajtot keverünk hozzá, majd visszatesszük a sült szalonnakockákat.
Ezzel a masszával töltjük meg a hússzeleteket, összetűzzük, a szokott módon
panírozzuk, végül kisütjük.
Habkönnyű krumplipürét, savanyúságot és valami
jóféle bort kínálunk mellé.