Az éghajlatunk olyan mértékig fog megváltozni, amire a civilizációnk
kialakulása óta nem volt példa. Ugyanis az egy stabil éghajlatra van
hangolva 10 ezer éve. Legalább 125 ezer éve nem volt olyan magas az
átlag-hőmérséklete a Földnek, mint most. De már ezt az éghajlatváltozást
is nagyon nehezen viseli a civilizációnk, ráadásul még csak egy fokot
melegedtünk, a várható három-négy fokos globális átlag melegedéshez
képest, ami 50-70 éven belül következhet be. Ilyen hőmérséklet akkor
volt utoljára a földön, amikor itt dinoszauruszok éltek.
Néhány hete azt mondta, szűk három évünk van elkerülni a
klímakatasztrófát. Abban az esetben, ha két-három fokot melegedik az
éghajlatunk, belerokkan a civilizációnk?
Már ugye egy fokot emelkedtünk, és látjuk, milyen szörnyű hatásai
vannak. Egész Európa szenved az aszálytól, beleértve Magyarországot is.
Látjuk, hogy ez a mezőgazdasági termelésünkre milyen hihetetlenül rossz
hatással van. Látjuk a tüzeket világszerte, hogy ég a fél világ, látjuk a
hurrikánokat, ahogyan azt is, hogy tavaly az áradásokba több százan
haltak bele Európában. És ez csak egyetlen fok. Másfél fok jóval
rosszabb lesz! Szűk három évünk van ahhoz, hogy megelőzzük a sokkal
rosszabb, visszafordíthatatlan változásokat.
Milyen visszafordíthatatlan változásokra gondol?
Ha például a grönlandi jég elkezd instabillá válni, azt már nem lehet
visszacsinálni és az önmagában egy hét méteres tengervíz emelkedést fok
okozni. Gondoljunk csak Velencére, Londonra, vagy Floridára, de akár
Hollandiára. A legnagyobb probléma az, hogy az élelmiszer termelésünk
van veszélyben, a lakóhelyünk, a vagyonunk. Emellett mérhetetlen mértékű
migrációs nyomás lesz, hiszen a Földnek egyre nagyobb területei válnak
lakhatatlanná. A mediterrán régióban elfogy a víz. Magyarországon is
lesznek olyan időszakok amikor – ahogy most nyáron is – elfogy a víz, és
az lesz a normális.
Normális, ha elfogy a víz?
Három fokos emelkedésnél lesznek olyan területek, ahol igen. Nyáron a
mediterrán területen akkor már egyszerűen nem lesz elég víz arra, hogy a
mezőgazdaságot is ellássák és a lakosságot is. Ugye vizet vásárolni,
gyártani nem lehet. Skandináviából meg lehet próbálni, de annyit nem
tudnak, hogy öntözzék mondjuk a gyümölcsösöket, ellássák a
mezőgazdaságot. Viszont lesznek olyan területek is, ahol meg
kezelhetetlenül sok lesz a víz. Bizony itt nagy bajok lesznek. Nagyon
nem mindegy, hol állítjuk meg ezt a folyamatot.
Hogyan tudnánk ezt megállítani?
A legeslegfontosabb az lenne, hogy a fosszilis tüzelőanyagokról át
kellene állni más energiaforrásokra. Ez azt jelenti, hogy nagyon gyorsan
le kell szoknunk a földgázról, az olajról és a szénről. Ez a
legsürgősebb. A földgázról nagyon könnyen „le tudunk szokni”, hiszen a
földgáz nagy része az épületfűtésre megy Európában, ezt pedig
nullenergiás épületekkel ki lehet váltani. Akkor csak nagyon minimális
fűtési energia kell, amit egy hordozható kis méretű fűtésforrással is
meg lehet oldani. El kell terjeszteni a megújuló energiákat, és az
elektromos közlekedést, akkor tök mindegy, hogy mennyibe kerül a gáz,
vagy az olaj, mert nem használjuk. A kőolaj szempontjából nézve, a városokat függetleníteni kell a rendszeres, hosszabb távú
autós közlekedéstől, az ingázástól. Ahhoz meg az kell, hogy olyan
szövetük, szerkezetük legyen a városrészeknek, amiken belül 15 perc
alatt gyalog, biciklivel vagy rollerrel el lehet érni minden szükséges
helyre: óvodába, iskolába, munkahelyre, orvoshoz, vásárolni. Úgy is meg
lehet előzni a klímakatasztrófát, hogy mindenkinek jobb legyen, mint
egyébként volt. Én éltem ausztriai kistelepülésen, ahol fél évig nem
kellett autóba ülnöm, mert minden ott volt. Városokban, nagyvárosokban
is szervezés és rugalmasság kérdése az egész.
Ehhez sok mindent át kell alakítani.
Nem élhetünk ugyanúgy, mint eddig, mert akkor nem tudjuk megoldani.
El kell dönteni, vagy hajlandóak vagyunk változtatni, és okosabban élni
az életünket, vagy elfogadjuk az éghajlati katasztrófát, és akkor a
civilizációnk már a mi gyerekeink élete alatt nagyon nagy bajban lesz,
megfizethetetlen élelmiszerekkel, vízhiánnyal, hőséggel, természeti
katasztrófákkal. Az előbbi azt is eredményezi, hogy egyszerűen jobb lesz
az életünk. Dönteni kell, hogy melyiket akarjuk.
Mindenképpen ki kell lépni a komfortzónánkból. De mi van akkor, ha az emberek többsége, vagy a vezetők nem akarnak?
Talán három fokhoz még lehet alkalmazkodni, de erre lehetősége csak a
gazdagabbaknak lesz. Öt, hat fokot viszont már csak a leggazdagabbak
élhetik túl. Ez sem biztos, de ha túlélik is, a civilizációnk nem.
Háborúk lesznek. Három és fél milliárd ember él azokon a területeken,
amik élhetetlenné válnak. Hová megy az a hatalmas embertömeg? Ha pedig
elindul, akkor azt hogyan fogják feldolgozni a befogadók, és mi lesz
ott, ahol nem fogadják őket? Ennyi emberrel mit kezdünk, miközben ők is
élni akarnak és meg akarnak élni? Ha nem szokunk le a fosszilis
energiákról, akkor a melegedés tovább folytatódik. Öt-hat fokkal
melegebb átlaghőmérséklet-emelkedést az emberi faj sem tud túlélni. Azt
tudjuk, hogy amikor nagy éghajlat-változások voltak, akkor a fajok nagy
része kihalt. Lehet, hogy az emberi faj – bár nem tudom hogyan – kis
számban képes lesz alkalmazkodni a Földnek egy nagyon kis részén, de
azok sem fogják tudni a mai életszínvonalat fenntartani. Tudunk egy
ideig alkalmazkodni, de ahhoz nem lehet alkalmazkodni, ha elfogy a
víz, az már a határa a folyamatnak.
Történt ezzel kapcsolatban valamilyen kutatás?
Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testület áprilisi jelentése
összefoglalja a legújabb kutatási eredményeket, amelyek szerint
Dél-Európa a legsérülékenyebb része a kontinensnek a víz szempontjából,
mert ahogy mondtam, a nyárra azon a területen egyszerűen elfogy a víz, a
hőmérséklet-emelkedéssel járó hőhullámoknak pedig Kelet-Európa lesz
súlyosan kitéve. Mindkettőhöz nehéz lesz alkalmazkodni.
Magyarországgal mi lesz a jelentés szerint?
Látjuk, mi van most. Ezt most még szélsőséges időjárásnak gondoljuk,
de nemsokára ez lesz itt a hűvös, vagy átlagos nyár. Nem tudjuk, mi lesz
a Golf-áramlattal, ha leáll. Márpedig egyre inkább lehetségessé válik,
még akkor is, ha az emberiség történetében ilyen nem történt. Ha tényleg
leáll, akkor Európa egyszerűen kiszárad. Ami most van, a kiszáradt
folyók, hogy a mezőgazdaság tönkremegy, ez lesz az átlagosnál jobb
helyzet. Tudományosan nagyon nehéz ezt bebizonyítani, mivel ilyenre nem
volt példa abban az időszakban, amire a tudomány vissza tud nézni,
miközben most is efelé haladunk. Amit viszont biztosan tudunk, az az,
hogy ami jelenleg van, az jóval rosszabb, mint amit eddig az összes
tudományos előrejelzés mutatott.
Akkor ezt jelenti a három szűk év?
Nagyon fontos, hogy összeszedjük magunkat, mert akkor még meg tudnánk előzni a legrosszabbat.
Egyénileg mit tudunk tenni?
Először is értsük meg, hogy nagy a baj. Utána támogassuk a
döntéshozókat, akkor is, amikor számunkra kellemetlen intézkedéseket
vezetnek be. Az lehet, hogy most nagyon rossz, hogy felmegy a rezsi ára,
de ez kellett ahhoz, hogy megértsük, nullenergiás épületekre van
szükségünk. Át kell térni a megújuló energiára, ráadásul ez olcsóbb is.
Az emberek nem tudják ripsz-ropsz átalakítani a házaikat, ugyanis hiába lenne meg a szándék, nincs rá pénzük.
Mert ezt nem nekik, hanem mindenképpen a közszférának kell
finanszíroznia. Nyilvánvaló, hogy nem Józsi bácsitól kell elvárni, hogy
nulla energiássá tegye a Kádár-kockáját. Ehhez a közpénzeket,
klímapénzeket és uniós forrásokat kell felhasználni. Át kell
csoportosítani. Fontos, hogy az emberek erről tudjanak és várják el a
döntéshozóktól, hogy erre költsék a pénzüket és mondjuk ne olyanokra,
amik a klímaváltozást erősítik, mint például azok a sok betont igénylő
beruházások, a sportcsarnokok.
A kormányok vállalják ezt?
Nyilván minden országban nagyon nehéz lesz és addig nem is fogják
vállalni, amíg a lakosság, a választóik nincsenek ezzel tisztában. Meg
kell érteni, hogy most ez a fontos és nem más közcél, mert nem fogjuk
túlélni."
