Régi
munkatársammal akadtam össze nemrég a buszon, s megbeszéltük, hogy ha lesz egy
kis ideje, vagy nekem lesz egy szabad
órám, ellátogat valamelyikünk a másikhoz. Előtte telefon.
No,
csütörtökön – épp volt egy szabad délelőttöm, s azt terveztem, semmit se csinálok –
csöng a telefon: kérdi: ráérek-e ? Mondom jókor hívsz – ebben a hőségben csak
akkor megyek ki napközben, ha nagyon muszáj. Gyere !
Jött is,
meg is beszéltük a régi szép (munkahelyi) és a mai kevésbé szép eseményeket, de
nem erről akarok regélni…
Hanem
hozott egy zacskó apró almát, meg cseresznye(=fosóka)szilvát, mondván csináljak
belőle egy kellemes nyári levest. Bevallom a kettőt így együtt még sosem
főztem/ettem, de ezúton ajánlom a kipróbálását.
Az alma kicsit édeskés volt, puha húsú, meghámoztam, felkockáztam, pár percet forraltam csak, majd bele a kimagozott szilvát, egy kevés tejfölös habarással besűrítettem és 2 kanál nádcukorral édesítettem. Csöpp fahéjat, pár szem szegfűszeget és egy kávéskanálnyi vaníliás cukrot is tettem bele. Túl nagy lelkifurdalásom a kalóriaszáma miatt így aztán nem is volt. Lehűtve pompás.
Ha valahol van a környéketeken egy félig-meddig vad almafa, meg ilyen vadon is termő szilva, érdemes kipróbálni. Szinte nem kerül semmibe és üdítő ebben a forró nyárban.
Ez is egy tipp
VálaszTörlésFinom lehetett! Én is szeretem a kertben összeszedett gyümölcsökből a levest. Nincs jobb, ebben a hőségben!
VálaszTörlés