2013. július 29., hétfő

Jánosbogárka



Vasárnap délelőtt nagyon szeretem (máskor is persze) az Eviva rádiót hallgatni. Ebéd előtt szalonzenét adnak – amiről nekem mindig a gyerek és ifjú korom jut eszembe. Pár évvel ezelőtt már írtam egyszer a szalonzenéről, de ma, amikor megint az egyik kedvencemet hallottam, újra eszembe jutott – sok más egyéb szép emlékkel együtt…
„…Nem is tudom, milyen lett volna egy vasárnapi ebéd a Nádorban szalonzene nélkül…
És igen, a szóhoz épp emiatt társult egy meghatározó illat. Nem tudom egy szóval leírni, csak körülírni: volt ebben a hölgyvendégek parfümillatától kezdve, a konyhából átszivárgó étel illatán át az öreg bútorok kicsit poros szagáig minden. Aki ismerte, tudja miről beszélek, s azt is tudja, hogy lehetetlen meghatározni. Mennyire hiányzik ! A Nádor elvesztése nekem majdnem annyira fáj, mint egy rokon halála. A múltam egy darabja tűnt el vele, mindörökre.

(Sajnos, nagyon sajnos, nincs a Nádor étterem még élő korából egyetlen fotóm sem. A gyűjteményemben ezt az egyet találtam, ami már a szétdúlás utáni állapotot mutatja. Ahová az x-et tettem - a konyhai ajtótól jobbra, a második asztal  - volt a "miénk".) 

 
És eltűntek azok a nyári estek is, melyeknek ugyancsak ez a zene volt a kísérője, meghatározója: Harkányban a főúton volt egy étterem (rég volt, még süldő-lány koromban, nem emlékszem a nevére), ahová egyszer-egyszer betértünk, amikor ott nyaraltunk. Valami miatt nekem azok az esték is emlékezetesek és e zenét hallva eszembe jutnak. A már egyszer emlegetett alsóbélatelepi Kispipában/Kupában is ilyesféle zene volt divatban…”

Ma ez a Jánosbogárka volt ami elrepített a múltba. Bevallom, nem tudtam a dal történetéről semmit. Elkezdtem keresgélni és teljesen belezavarodtam. Ugyanis Pau Lincke (1866-1946) volt a zeneszerzője a Frau Luna (Hold asszony) és a Lysistrata c. operetteknek – ez utóbbi egyik betétdala a Jánosbogárka. (Ha jól értelmezem, a fordítást.)  A zavart az okozta, hogy van Arisztophanész: Lüszisztrate-je, aztán van Lysistrata balett és van Petrovics Emilnek is egy  vígoperája Lüszisztrate  címmel ….Na igazodj el…  
(A diasor képei - szerintem - egyáltalán  nem illenek sem a zenéhez, sem a sztorihoz, de jobbat nem találtam...)



5 megjegyzés:

  1. A 80-as években Budapesten még én is voltam olyan helyen, ahol szalonzene mellett vacsoráztunk. Két évig olyan helyen laktunk a 90-es években, ahol a teraszra nyáron felhallatszott a közeli étterem zongoristájának a játéka. Olyan jó volt akkor ott a teraszon vacsorázni:-)

    VálaszTörlés
  2. Harkányhoz
    Sokaknak még ma is FasorNo name
    *********************************
    A Nádorról jó pár írása van Trebbin Ágostnak a Hetedhéthatárban, most csak ezt :
    Svédeset (De van a sörözőről is - stb.)
    *********************************
    Gondolom ezt meg ismerted
    Nádor
    ******************************

    VálaszTörlés
  3. Múltmentő: Abban nem vagyok biztos, hogy szeretnék-e ilyen zenés hely közelében lakni. De talán fiatalon az ember erről is másképp gondolkodik.

    @x: A Hetedhéthatárban mindent és egyébként is, amit a neten találtam, elolvastam a Nádorról. Viszont a harkányi cikkben, vagyis inkább a hozzászólásban voltak számomra újdonságok. Én pl. nem emlékszem étterem nevekre...

    VálaszTörlés
  4. Nagyon érzem én is, amit írsz! Az illatot, a hangulatot. A Nádor elvesztése nagy érvágása Pécsnek, nem is értem, miért nem karolják fel ezt a témát, hiszen emblematikus hely volt! Annyi hülyeséget, rondaságot építenek, felújítanak, erre miért nincs pénz, vagy jelentkező, aki megvenné, támogatná, rendbehozatná? Remélem, nyerek a lottón, mert ez is be van tervezve!:)

    VálaszTörlés
  5. Sajnos (úgy tudom) van a Nádornak is új (és újabb) tulajdonosa. Hogy miért nem kényszerítik arra, hogy a főtéri ingatlanával belülről is kezdjen valamit, azt nem tudom elképzelni.

    VálaszTörlés