Néha, komolyan mondom gyötrelem az álmatlanság...értem ez alatt: az baj, hogy nem bírsz aludni, de hogy közben - az elalvás reményében - bekapcsolod a tévét és pechedre kifogsz valamit, ami vagy érdekes, vagy izgalmas, vagy valami más okból oda KELL rá figyelni és akkor aztán végleg nem bírsz már reggelig elaludni - hát az a legnagyobb kiszúrás önmagaddal. Jobb lenne felkelni, felgyújtani az udvari lámpát és meglocsolni a virágokat - vagy tudomisén…
Mostanában sokat gondolkodom, hogy mi lesz a világgal. És nem tudom miért is izgat a kérdés ennyire, hiszen - minden valószínűség és reményeim szerint - nekem nem kell már megélnem. De itt vannak a gyerekek. Mi vár rájuk ? Én (remélem és gyorsan lekopogom) megúsztam háború nélkül, még úgy-ahogy élhető világban éltem, habár a kezdet nem volt rózsás. De mégis... Valahogy a történelmi és egyéb viharok úgy húztak el mellettem/fölöttem, hogy valamiképp - mint hangya a fűszál mögött - el tudtam bújni s életben maradtam. Nagy kérdés, lesz-e ennyi szerencséje az utánam következőknek? Vajon a gyerekek tudatában vannak-e, hogy milyen bizonytalan a jövőjük ? És ha tudják, tudnak-e, akarnak-e tenni ellene valamit ?
Úgy látom a korombeliek sokan jó mélyre ledugják az efféle kérdéseket, és nem kérődzik folyton vissza – mert tudják, ők már semmit sem tudnak megoldani, megváltoztatni. Olyan is van, aki kifelé csak a vidám és gondtalan énjét mutogatja, ám azt nem hiszem el, hogy értelmes ember létére ne fordulnának meg a fejében az enyémhez hasonló gondolatok. Nos, nekem kicsit könnyebb, ha beszélhetek róla...Sorry....
(A film egyébként, amit láttam többek között arról szólt, hogy tényleg, szinte percek alatt lebénítható ma már a Föld – és nem is sok kell hozzá – elég egy ügyes informatikai program, vagy egy aprócska hiba/félreértés…és máris szevasz tavasz….)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése