Ez már a csütörtöki anyag

Régen rájöttem már arra, hogy ha nagyon tekereg az agyam, legjobb valami abszolút mechanikus dologgal foglalkozni, ami hasonló fázisok ismétléséből áll. Nem elég a magam önsajnáló nyavalygása, holnap temetésre kell mennem, egy elég kellemetlen beszélgetés is vár rám, ide-oda ingadozom egy bizonyos „döntés” előtt, ráadásul a könyvtárból hétfőn kihoztam 7 könyvet, ebből 5-öt kivégeztem /sajna nem alszom jól éjszaka sem/ és pechemre mind az 5 olyan rohadtul nyomasztó volt, hogy ennél rosszabbul már akarattal sem választhattam volna.
Depressziós hangulatban NEM ajánlom az alábbiak elolvasását:
Karin Levine: Hana bőröndje,
Malgot István: A cigány hold,
Balázs Éva: Párhuzamos merülés,
Nagy András: Blaszfém /ezt végig se olvastam/
Csányi Vilmos: Kannibálok
Ez utóbbiról tán annyit megemlítek, hogy meglepődtem, és pofáncsapásként ért a kötet, mert ismertem más Csányi könyveket, de ennyire nem voltak rémesek. Sőt…
Ebből a kötetből az egyesegyedüli, nekem tetszőnek a címe: „A csoda” – ezt, ha valaki másutt hozzájutna, érdemes elolvasni, gyilkosan igaz kritika a mai Magyarországról.
No..
Szóval a gondolat-elterelő fotó-trükkök sorozatában a mai napra a „kisebb” hibák és egyebek javításának megtanulása, gyakorlásának befejezése jutott. Írtam, én az XnView-vel dolgozom, ami szerintem a leggyengébb fotósok progija – de nekem még így is egy rejtély. Még mindig nem ismerem az összes lehetőségét, ámbár az elmúlt napokban kicsit megpiszkáltam a dolgot.
Azt hiszem most értettem meg valóban, hogy mi is az a pixel :
„A pixel vagy magyarul képpont egy 2-dimenziós bitkép vagy raszteres megjelenítő eszköz elemi egysége, amelyek rácsszerkezetbe rendezve az adott megjelenő képet alkotják. Egy pixelt meghatároz elhelyezkedése (két koordinátával), illetve információtartalma (színe, az intenzitása és a köztük lévő kontrasztarány, összefoglalva a denzitás-értéke).
A szó az angol picture element (a. m. képelem) kifejezésből származik, ahol a picture szó a pix rövidített alakban szerepel.” (wikipedia)
Azt ne kérdezd, hogy a picture szóból miképp lett pix, ezt nem értem, de mindegy is.

Mindig is szerettem volna bizonyos esztétikai élményt rontó dolgokat ”kitörölni” a fotóimról: pl. ronda villanyoszlopokat és villanydrótokat. Azt hittem, erre van valami egyszerű kis „digitális ecsetke”, amivel csak úgy sitty-sutty kimeszeled azt, ami ronda, átfested és már kész. Hát lehet, hogy valóban van valahol ilyen, de én ahhoz nem jutok hozzá, mert a kereséséhez sincs tehetségem, nincs segítségem, s ha meg is találnám, fizetős volna és angolul volna, azt meg nem is értem.
De felfedeztem, hogy ezzel az én programommal is lehet javítgatni, vagdosni, cserélgetni ezeket a fránya pixeleket. Csak idő és türelem kérdése az egész.
Alább bemutatom majd azt a 3 képet, vagyis inkább az eredetit és aztán a másik kettőt, amin látszik két napi munkám eredménye. Eltűntettem valamit. Nyilván felfedezitek, hogy mit…Ja. A házszámot. Próbálkoztam villanydróttal is másik képen, de az kicsit nehezebbnek bizonyult, vagy én voltam türelmetlen.

Nem igazán akartam hinni Leonard Klan-nak, amikor azt írta nemrég, hogy rengeteg munka van ezzel, a mi szintünkön nem is nagyon éri meg a javítgatás. De én egy olyan makacs szamár vagyok, aki „csak úgy” nem hagyja eltéríteni magát a szándékától.
Nos, kedves L.K. igazad volt, nem nagyon fogok én semmiféle villanydrótokkal vacakolni – de most legalább megértettem, hogy miképp lehetne, ha mégis.
Most azt hiszem már csak a panorámakép előállítására kell majd valahogy rájönnöm, bár rémlik valami, mintha ezzel egyszer már próbálkoztam volna…Ehhez azonban azt hiszem nem csak jobb gép, de állvány is kellene – már ha valami rendeset akarnék produkálni. Persze „fércelni” is lehet, a trükköket egy gyenge képen is meg lehet tanulni.
Az utolsó két képet csak azért teszem be, hogy legyen valami szép is. Ez kérem a szépia. Nekem azért tetszik, mert a régmúlt idők fotóit idézi fel, hangulatában, színeivel. Szóval ilyent is tudok már….