2010. július 31., szombat

Nekem túl modern

Pár napja az alábbi kiállítást is láttam a Civil közösségek Házában. Bemutatom a képeket, habár az én ízlésvilágomtól eléggé messze esnek.


Mobil MADI Múzeum http://hu.wikipedia.org/wiki/Nemzetk%C3%B6zi_Mobil_MADI_M%C3%BAzeum Poligon – töredezett formák
A MADI-t az impresszionizmus, a kubizmus, a fauvizmus, a futurizmus, a dada, a szürrealizmus, az orosz szuprematizmus, és a konstruktivizmus együttesen formálták, ezen művészeti mozgalmak, stílusok örökségét viszi tovább. Ahol a szögek kinyílnak a végtelen felé, ott születnek meg a MADI formák.

Saxon poliuniverzuma
Saxon-Szász János festőművész, http://hu.wikipedia.org/wiki/Saxon-Sz%C3%A1sz_J%C3%A1nos  a Mozgás – Absztrakció – Dimenzió – Invenció nemzetközi képzőművészeti csoport tagjának kiállítása. A kiállításon bemutatott Poliuniverzum Modulok, eltérő léptékű formák együtteséből kirajzolódó képstruktúrák saját törvényszerűségeik alapján felépülő rendszerek. Ezeket a geometrikus képstruktúrákat Saxon Szász János „polidimenzionális mezők”-nek nevezte el. Perneczky Géza művészettörténész fedezte fel először a kilencvenes évek közepén hogy a Saxon által készített alkotások fraktáltermészetűek, és egy könyvet szentelt ennek ismertetésére.
(Írta ezt: http://newtest.bama.hu/programajanlo/program/kiallitas/23978 )














Úgy néz ki, mintha...

A nyárfák nem teremnek borostyánkövet


Költők, annyira átlátszón mire jó hazudozni?
Phoebus gyűlöli ezt, és a valót szereti.
Ám ti, ahányan vagytok, kórusban kiabáltok:
„Zöldel a Pó partján egy üde nyárfaliget,
olvadt érc-szerű mézgát izzadnak ki a fák ott,
s gyöngyszemmé merevül sorra a sok kicsi csepp.”
Íme, a Pó! Meg a Nap-nővérek berke, a híres!
Hát a borostyánkő? Láttok-e, latrok, ilyet?
(Janus Pannonius)

Kép: http://www.netcult.ch/sophielerlei/bernstein.jpg  


Majd írok délután is, de ezt a verset most találtam, s valami miatt kényszerem volt ide betenni…

2010. július 30., péntek

Felfedezem a városom...

http://art.pte.hu/21parbeszed itt lehet olvasni arról a kezdeményezésről, amiről már megint majdnem lemaradtam… (Párbeszéd – public art akció)
A napokban, amikor a Dómmúzeumba mentem, az alsó Sétatéren is keresztülvágtam, megdöbbenve láttam, hogy a Kodály szobor mellett egy gusztustalan, pink-rózsaszín-belű, hatalmas, műanyag nagybőgő-tok áll. Természetesen odamentem és lefényképeztem, ilyen rútságot ritkán lát az ember. Az „alkotás” mellett a földön volt egy kis plakát, (négykézlábra állva valóban olvasható is!) ebből indultam aztán itthon el, s nyomoztam ki, mi is ez, miért is áll itt…

Tehát az alábbi alkotók, alábbi alkotásai láthatók az alábbi helyeken…Mondjuk ne kérdezd meddig, ez teljesen egyértelműen nem derült ki számomra. Mi több rájöttem, hogy 65 éves itt-lakás után nem is ismerem a városomat, mert vannak itt felsorolva olyan helyek, melyekről fogalmam nincs, hol találhatók…

Bérczi Zsófia, Tankó Barnabás - Tisztelet az orgonaépítõknek (Dóm kert - Északi várfal sétány)
Egy régebbi fotón megmutatom, miről is van szó, ez a hajdani várfal, s ennek a D-i oldalán jártam:


A további kiállítók:
Laki Eszter Ágnes - IDE (PTE ÁOK medence)
Schmidt András, Réthey-Prikkel Tamás - Tércsengõ (Magasház)
Szigeti G. Csongor - Faemlékmû (Rókusalja u. játszótér)
Happyland (Rádóczy Blanka, Andrea Simeon) - Bicikli állomás (Hungária utca Y keresztezõdés)
Makra Zoltán - Tízparancsolat (Kórház-tér, szellõzõ)
Gyenis Tibor - Pécs dícsérete (Ferencesek utcája - Kultúrkert)
Koleszár Ferenc - Árnyas (Kultúrkert)
Tesch Katalin - Forrás (Kultúrkert)
Binaura (Prokai Ádám, Nagy Ágoston) - Éledõ fa (Kultúrkert)
Tökmag csoport (Kovács Buddha Tamás, Tábori András) - Pécs Szigetek (Barbakán)
Semmi extra (Szalay Péter, Veres Balázs) - Hangszertok (Szent István tér)
Kovács Kolos Márk - Mobil pad II. (Szent István tér)
Horváth Csaba Árpád - Fényosztás (Szent István tér)
Kocsis Zsuzsa - Rés (Fordan Center)
Csernák Janka - Tabula Rasa (Apáczai Csere János Nevelési Központ, agóra)
Bajkó Péter, Kiss Benedek Kristóf, Cziner Máté - Public paintings (ANK üvegpavilon)
Sugár János - Elnézést (Harmadik Színház, Budai vám)
Szitás Bernadett, Besenyei Zsuzsanna - Sokszínûség (Szondi sétány)
Szabó Péter - Jó reggelt! (Budai vám)

És akkor ennyi hivatalos/reklám szöveg után hadd térjek rá a saját szép élményemre végre !

Mint írtam, bent jártam a Dómmúzeumban a napokban, s a bejárat melletti lépcső korlátoszlopára ragasztva találtam egy elázott A4-es, kézzel írt papírlapot: „Angster emlékmű” . Fogalmam nem volt, mi lehet ez, különösebb szíves felvilágosítást a múzeum dolgozóitól se kaptam. Kíváncsi vérem felhajtott (fáradó lábaim ellenére) a sok lépcsőn és olyan látvány tárult elém, amiért ötször ennyi lépcsőt is érdemes lett volna megmászni. Itt élek ezer éve, s most nyílt meg számomra a városnak egy sok-sok-sok éve elzárt része, a Petrezselyem úti várfal D-i oldalon lévő belső kertje !

Csodás !!! Komolyan mondom – bár biztos elfogult is vagyok - majdnem könnyekig meghatódtam. Látni a dómot olyan szögből, amilyenből eddig még soha, ha nem is különösen gondozott, virágos a park, de azért az elfogadhatóság felső határán van. Később derült ki számomra, hogy valószínűleg ezt hívják „Északi várfal-sétánynak” és így visszagondolva, tényleg olvastam, volt itt már néhány rendezvény, így hát a kert állapotára van felmentés. Új – sosem látott szögből láttam a Kálváriára, s ahogy a teljesen embermentes sétányon végigballagtam, egyszer csak orgonasípok tűntek fel a kert vége felé. Nagy ész nem kellett hozzá, hogy rájöjjek, akkor bizonyára ez az Angster emlékmű.












Eleinte nem tűnt olyan különösnek, „csak” egy csokor orgonasíp, de aztán közelebb érve rájöttem, hogy a sípok alatti kis táblákon a gombok arra szolgálnak, hogy megnyomva, orgonamuzsikát hallhassak.






Volt kb. 10 percem, amíg senki nem volt közel s távol, szinte elmerültem a csodaszép orgonamuzsikában, komolyan mondom, eltűnt a világ, valami tényleg felemelő érzés töltött el…
A zene, a feltoluló emlékek, hangverseny-élmények tették egésszé a meghatóan szép környezetet. (Jó, mondjuk nem néztem a kiégett fűre és igyekeztem nem gondolni a néhány, még meglévő öreg fenyőt fenyegető fa-betegségre…)
Sajnos ez után érkezett egy háromgyerekes család és a gyerekek visongva rohangáltak az emlékmű körül, össze-vissza nyomkodva a gombokat – én nem is értem, anyuka miképp volt képes leülni a lépcsőre és teljes lelki nyugalommal telefonálni.

Persze, hogy elmenekültem, vagyis folytattam felfedező utamat. Rejtekutakon és kapukon áthaladva (nem s nagyon tudtam, merre is járhatok épp) egyszer csak – nagy meglepetésemre - a Kőkertbe értem…











Hát nagy felfedezés volt ez nekem – persze, nem én lennék, ha nem állapítottam volna meg, hogy a Káptalan utcai kapun sem volt semmiféle figyelemfelhívó hirdetés, hogy milyen kincset is találna itt, aki hajlandó lenne benézni ide. A múzeum is zárva volt (igaz, nem tudom, mikor van a hivatalos szünnapja, lehet, hogy épp akkor -szerda- jártam ott.) De azért egy ilyen hatalmas, zárt területen, hogy senki „hivatalos” emberrel, őrzővel, tájékoztató, a vendégeket segítő emberrel nem találkoztam, az azért kicsit furcsa volt nekem. Ugyanis, ha én vagyok egy ilyen kert tulajdonosa – gondolhatjátok – nem így várom a vendégeimet…..

Ám mindezt a keserű gondolatot most elnyomta az öröm, amit éreztem, hiszen felfedeztem valamit a városomból, több lettem valamivel és ezért hálás vagyok a Sorsnak, vagy tán az Őrangyalomnak, hogy bevezérelt ide. Kíváncsi vagyok, jövőre is nyitva lesz-e ez a kert, és nagyon sajnálnám, ha - mint gondolom – ez az Angster emlékmű elbontásra kerülne. Pedig az az érzésem, ez lesz a sorsa… Kár…

És csak-csak beteszem a végére a két képet, ami nem váltott ki belőlem eufóriát (mert én márt csak ilyen vagyok és nem hinném, hogy a hátralévő időben megváltozom):



 

2010. július 29., csütörtök

Homokozó

Megmutatom a nem pécsieknek és a nem kíváncsi pécsieknek az Árkádban látható „Homokcsodákat” – melyeket művészetileg talán nem minősítenék, s melyek eredetileg így voltak beharangozva: „ Európa 7 legnagyobb mestere fogja készíteni a több méter magas homokszobrokat.”
( http://www.arkadpecs.hu/oldalak/sandcity ) Homokból vannak, ez igaz, és elég nagyok, ahhoz képest, hogy homokból készültek. Bizonyára sokat dolgoztak rajta az alkotók – de keringtek már a világhálón diasorok ezeknél különb homok-szobrokról is. Hát nekünk ilyen jutott és pont. Egy kivétellel az összes szobrot megmutatom az alábbi képeken. Ha valaki kíváncsi arra, amit kihagytam, hát menjen el én nézze meg ! (Megsúgom: nem érdemes csak ezért elmenni!)


2010. július 28., szerda

A Dómmúzeum eltitkolt kincse

Ez nem egy krimi címe, ez a magyar valóság 2010-ben, Pécsett.
Egyszerűen nem értem, miképp kerülhette el a figyelmemet a „Kézművesség az egyházművészetben” c. kiállítás. A pécsiprogramok és a pécsikult is hírt adott róla – most kerestem vissza a neten, csak nem értem, miért is nem láttam én ezt, amikor naponta megnézem a programokat.... Még szerencse, hogy 4 szemem van – ebből 2 @x-nél…Egy tény, nagy hírverés nem volt a kiállítás körül...


Nem ez volt mára betervezve, ám mivel megtudtam, hogy 30-án bezár, úgy döntöttem, mégiscsak ellátogatok ma ide is. Ez a program (és ami utána következett és majd holnap, vagy valamikor megírom) – már megint olyan élményeket adott, melyekről ha lemaradtam volna, hát bizony veszteségként kéne elkönyvelnem.

Az origaminál írtam, hogy az igazán finom és mérhetetlen türelmet igénylő kézimunkafajtákkal nem volt módom megismerkedni. Tudok ugyan kötni, horgolni, de amit itt láttam, az már a művészetnek és a türelemnek olyan foka, amilyent én biztos sosem tudnék elérni.

Hihetetlen sokrétű kiállítás volt. Kétségtelen, hogy minden tárgy valamilyen formában kapcsolatos az egyházakkal – ám ettől elvonatkoztatva, igazán művészi, sőt csodálatomra méltó alkotásokat is láttam. Egészen el voltam ámulva a képsorban (természetesen) elsőként látható szobornál, ehhez többször visszamentem, próbáltam többféle helyzetből fotózni. Van benne valami leírhatatlanul légies, nemesen egyszerű, modernségével együtt élethű. (Bedők Beáta az alkotó és A Szentlélek fényessége a címe – bocs, de a többi alkotót képtelen lettem volna mind feljegyezni…)

Igen szépek voltak az ikonok, a kerámiák egy jelentős része, voltak finom-mívű ruhák – papi öltözet és magyaros női-férfi díszruha, volt zománckép, agyagból és só-lisztgyurmából készült szobrok, plasztikák, fém(gondolom nem arany) kelyhek, fa szentségtartó, és szinte fel se tudom sorolni.

Ami megfogott még, kiállítóként szerepelt egy 10 éves kislány (Kiss Orsika) „kavicsgrafikus” (nem viccelek, ez volt kiírva). Az ő picit talán sete-suta, mégis nagyon jól eltalált „művei” – gondolhatjátok – azért érintették meg a szívemet, mert ha egy 10 éves gyerek „belelát valamit” a kavicsba, abból – szerintem – rossz ember már nem lehet…(Kár, hogy nem sikerült valami jól róla a fotó.)

Nagyon sajnálom, hogy legnagyobb igyekezetem dacára is ez az anyag meglehetősen későn kerül be a blogba, s aki ezt elolvasva szeretné a kiállítást megnézni, hát nagyon kell sietnie, hiszen max. két napja van rá, ha ugyan már el nem kezdik 30-án az egész lebontását.

Mindeme fenti „áradozástól” eltekintve: igenis szerfelett dühös vagyok a pécsi egyházra is meg a Magyar Kézművesség Alapítványra is – nem csak azért, mert szinte alig volt reklámja a rendezvénynek, a sok egyéb marhaságot meg agyonreklámozták és a Dómmúzeumról is megvan a külön bejáratú véleményem.

Dokumentumnak ide teszek egy fotót a bejáratról: SEHOL SEMMI plakát, ami felhívná erre a figyelmet !! A belső portán két igazán kelletlen hölgy akképp tájékoztatott, hogy igyekezzem, mert már bontják a kiállítást…

Amiről holnap fogok beszámolni, végső soron az is innen indul, de (sajnos nem fotóztam le) egy esőáztatta, elmosott kézzel írt fecnin kívül SEMMI hívta fel rá a figyelmet. Külön szerencse, hogy észrevettem. Természetesen a dómmúzeumosok ezt is „leütötték” egy „nem hozzánk tartozik” kijelentéssel. Nem hozzátok ? Hát Pécs nem a tiétek ? Hát nem az lenne a fontos, hogy minden ide látogatót szeretettel fogadjatok, útja során segítsetek, tájékoztassatok ?

Amúgy meg azért nehogymá’ ilyen szegény legyen az egyház…Hogy egy kis reklámra sem telik neki… Vagy tán a templomokban hirdették ki ezeket és a belépés csak hívőknek volt ajánlott ???? Lám, a moszlimok ügyesebbek ! Csinálják a reklámot a vallásuknak rendesen. Ha 500 éve nem sikerült nekik, akkor most – ha valaki még erre magától nem jött volna rá – elárulhatom, a törökök „már a spájzban vannak”…

Na a dühöngés mára leállítva. Aki nem látta, szidhatja azt, aki érthetetlen okból „eltitkolta” előlünk ezeket a csodákat….