2013. július 31., szerda

Mit tehet egy anya ?



Nagyon régen nem találkoztunk és valójában „annyira” sosem voltunk jóban. Évekig együtt dolgoztunk aztán ő elkerült tőlünk. Pár év korkülönbség van csak köztünk, „családi állapotunk” is hasonló (=ő is egyedül él már) viszont – tőlem eltérően - neki van egy imádott, 35 éves fia, két kis fiú-unokával. Emlékszem a kisfiára – tisztára apja, mondhatnám olyan „szerelem-gyerek”  volt – szép fiatalember lett belőle.
És most itt sír az anyja, tehetetlenül és kétségbeesve, és  tőlem (!?) kér tanácsot.

Mert nem mer/akar/tud szólni se a menyének, se a fiának…csak a bajt látja napról napra közelegni….

Ugyanis ez a szép kisfiú most egy 35 éves húshegy. Majd 190 cm magas és 110 kg. A „kismenyem” meg – egyelőre úgy tűnik – „tesz az egészre”….. Pedig egyik sem primitív, anyagilag sem indokolt az egészségtelen táplálkozásuk és a rosszul szervezett életük. A férj dolgozik, nem is keveset, plusz munkákat is vállalva.  Az asszony egyelőre otthon van a két gyerekkel. „Kifolyik kezéből az idő” – mondja a kolléganőm….és én (sajnos) tudom, mit ért ez alatt.
Egész nap otthon van, de sokszor csak valami gyorskaját hozat a férjével, amit csak be kell dugni a sütőbe/mikróba. A gyerekek is többnyire konzervkajákat esznek. A kert nyakig gazos, megművelve, rendbe-téve csak ott van, ahol a „kisfiam” munka után még képes rendet tenni. Jó, egy asszony ne kaszáljon füvet (bár egy fűkaszát én még 60 éves koromban is simán tudtam kezelni) – ne ő metssze meg a szőlőt, permetezze a gyümölcsfákat, vagy vágja fel a  tűzifát. De a veteményest vagy pláne a pici virágoskertet talán azért mégiscsak meg tudná csinálni, rendben tudná tartani ??? A lakásban többnyire  csak  a „kisfiam” takarít, és azt a műveletet, hogy felkelés után az ágyat be szokás ágyazni, hát azt valahol a kismenyem nem tanulta meg….Bármikor megyek hozzájuk, „fut a lakás”….

De mindezek a körülmények tán nem is „veszélyesek” – hiszen sokan képesek rendetlen lakásban élni, vagy akár a szülői ház rendjét feledve, az új (kényelmesebb) életformához idomulni. A baj az egészségtelen étkezés és a mozgáshiány. Mert  az nem igazán sport, hogy munka után a ház körüli munkákat elvégzi valaki, majd degeszre tömi a hasát valami hozatott pizzával és holt fáradtan ágyba dől….

Mondd, kinek szóljak ? Attól reszketek, a „kisfiam” annyira felnőtt már, hogy a legjobb szándékú figyelmeztetésemet is az életébe való beledumálásnak tartaná. Amúgy meg nem hiszem, hogy ő nem néz tükörbe és nem tudja lelke legmélyén, hogy valamit változtatnia kellene…. Felnőtt, értelmes ember ! És mégse tesz semmit...Tehát ha szólok, ezzel a legjobb szándékom és szeretetem ellenére is, csak ráerősítek a lelkiismeret-furdalására. Ha menyemnek mondom, megsértődik. Hát még csak az kellene, hogy a gyerekeket „büntetésből” megvonja tőlem…


Mondd, mondd meg mit csináljak ?


Néztem, ahogy sír.

És nem tudtam mit tanácsolni.

Ilyenkor gondolom, talán nem is akkora tragédia, hogy nekem nincs gyerekem.

6 megjegyzés:

  1. Épp most olvasom Polcz Alaine: Rend és rendetlenség könyvét, de enélkül is simán rá lehet jönni arra, hogy "kisfiamat" igazából nem zavarja az az állapot, ami körülveszi, mert akkor már rég változtatott volna rajta. Másrészt, én baromi utálom a rendetlenséget,nálam a párhuzamosok is merőlegesek, de az is elképzelhető, hogy csak az anyuka szemszögéből tűnik rendetlennek az, amiben élnek, ugyanis olyan nőnek tűnik a leírásból, aki szerint a "kisfia" mindig jobbat érdemel annál, amit kap. Értsd: jobb feleséget, de leginkább is a mamát kellett volna elvennie, ő lett volna egyedül megfelelő neki.

    VálaszTörlés
  2. :-) Lehet valami igazad. A mama bizony szereti a rendet maga körül. De látom a kérdésre igazán te sem tudtál válaszolni ? Mennyire "KELL" (lehet,szabad) őszintének lenni egy felnőtt gyerekkel ?

    VálaszTörlés
  3. Ismerős a helyzet és mondhatom, semmit nem lehet tenni, mert csak konfliktust szül! Ebbe nem lehet beleavatkozni, bármennyire is felőrli az anyát...

    VálaszTörlés
  4. Én EGYSZER négyszemközt elmondanám a gyerekemnek a véleményemet, a többi az ő dolga! Senki nem tudja megváltoztatni, ha neki ez így jó - márpedig valami miatt elfogadja - és nincs igénye a változásra!!! Ezt valahol sokkal előbb kellett volna kezdeni!... Könnyen dumálok más dolgáról...

    VálaszTörlés
  5. Tudod Tiff.nekem azért - ma már - sokszor eszembe jut, hogy a szüleim egy-egy esetben bizony figyelmeztethettek volna. Kétségtelen, ezt MA érzem, s nem tudom anno miképp reagáltam volna, ha megmondják a "tuttit". Pedig biztos nekik volt/lett volna igazuk....
    Én nem tudom, miért így működik ez ???

    VálaszTörlés
  6. Igen,ez tenyleg igy mukodik...
    es sok esetben,ha megmondtak is a tutit,akkor sem hallgattunk rajuk.
    pedig kellett volna

    VálaszTörlés