2014. május 30., péntek

Próba szerencse



„Debi” –től kaptam 3 kálváriányi fotót – de sajnos csak azt tudja, hogy valahol Veszprém megyében készültek. Mindegyikből megmutatok néhány képet, s ha valaki ráismerne, kérem írja meg, hol vannak ezek ?
Előre is köszönöm mindenki segítségét.

júni 2.:  "Múltmentő" felismerte az egyik helyszínt, a 3-4 képen a borszörcsöki kálvária látható. Még kettő helyszínét keresem !



Első helyszín: kápolnával, vagy kis templommal


Második helyszín: kápolnával

 
Harmadik helyszín, csak stációképek vannak



2014. május 29., csütörtök

Ha nincsen barátod...


Kikeltek a kispókjaim ! Sőt már megkezdték a saját terület-foglalást. De még tegnap is láttam, hogy néhányan ( tán a gyengébbek ? félénkebbek ?) egy kis kupacba összegyűlve töltik az éjszakát. Nagyon remélem, hogy annak a csodaszép, tavaly ősszel etetett nagy póknak az ivadékai, akit annyira kedveltem, s ők is olyan szép méretesre fognak fejlődni - vagy legalábbis néhány közülük.
Hát nem aranyosabb az a fenti sárga kupac, mint ez a szerencsétlen, magányos kismajom ???
 
"A végtelenhez mérve szinte nem is létezünk
A csillagévek óráin egy perc az életünk
Az ember önmagában semmit sem ér
Ha nincsen barátunk-elvisz a szél."
(Bródy János: Semmi sem tökéletes)










2014. május 28., szerda

A kártevő...

Így néznek ki a levelek
Ezeket kipiszkáltam a levéltasakból, nagyító alá tettem s úgy próbáltam lefényképezni - kevés sikerrel...
 
Ezt pedig ma gyűjtöttem be. Azt hiszem ő a tettes: valamilyen ormányosbogár

   



Nos  utánanéztem: azt hiszem itt a pontos meghatározás: barázdáshátú vincellérbogár
kép innen:  http://www.edenkert.hu





Nem hiszem, hogy egészen jól látható a sóska-gyilkos féreg az én fotóimon ( első 3) - de nem tudok jobbakat készíteni... Az első képen piros x-szel jelöltem, ahol a kis kukac lapul...
Egy hártyaszerű tasakot rág a levélben és ott bújik meg egy vagy több parányi kukac. A lyukasra rágott leveleket sem fényképeztem le....
Aztán másnap alaposabb (=szemüveges) terepszemle során találtam egy bogarat, amit egy kis benzinben megdöglesztettem, mert alaposabban meg akartam nézni. Azt hiszem, ez valamiféle ormányos bogár, és arról azt olvastam hogy szeret rágni. Valószínű a netről levett képen látható vincellérbogár a tettes.
Holnap megyek a mezőgazdasági boltba, mert nem osztozom a sóskámon senkivel !!!
Reménykedem, hogy valami emberséges árú vegyszer is van ellene, mert  a "Nematop" nevű szert 5 ezerért biztos nem veszem meg - mert akkor inkább kitépem a két sor sóskámat...

2014. május 26., hétfő

Séta a középkori egyetem környékén



„Az 1367. szeptember 1-én, Pécsett alapított egyetem rövid, mindössze néhány évtizedes működése nem bővelkedik forrásokban. Létrehozása szervesen illeszkedik a közép-kelet-európai egyetemalapítások sorába. A IV. Károly német-római császár által életre hívott prágai egyetemet (1348) követő alapítási hullám idején szinte azonos időben jött létre a krakkói (1364), a bécsi (1365), végül pedig a pécsi studium generale.
Az intézmény létrejöttében Koppenbachi Vilmos pécsi püspök szerepe kulcsfontosságú volt, amely az intézmény székhelyének kiválasztásában is egyértelműen megmutatkozott. A pfalzi származású klerikus 1358-tól állt I. Lajos király szolgálatában: az uralkodó diplomatája, tanácsosa, titkos kancellárja és kápolnaispánja. Egyházi pályafutása során bergzaberni plébános, csázmai, majd egri prépost, végül pedig pécsi püspök  volt….
…A pécsi studium generale a padovai egyetem felépítését vette át. Élén a mindenkori püspök állt kancellárként. Az ő kezében összpontosult a tulajdonképpeni hatalom, így ő gyakorolt joghatóságot a diákok és a professzorok felett, s ugyancsak ő kormányozta az intézményt. A sikeres vizsgát követően a kancellár adományozta az akadémiai fokozatokat a jelölteknek.
….az erősen Vilmos püspök személyéhez kötődő pécsi studium generale az alapító halálát követően hanyatlásnak indult. Legtekintélyesebb professzora, Galvano di Bologna elhagyta Pécset, 1374-től már ismét Itáliában tanított. Alsáni Bálint püspök még betöltötte a kancellári hivatalt, azonban vélhetőleg püspöksége idején szűnt meg az intézmény működése, az 1390-es években. Biztosan nem működött már universitas Pécsett az óbudai egyetem alapítása (1395) idején.” (Idézet innen: http://www.pecsorokseg.hu/kozepkoriegyetem_historia )

Szombat délután arrafelé volt dolgom, benéztem. Igaz, az épületbe nem jutottam be, mert ahhoz el kellett volna menni a Cella Septichorához, ill. azt hiszem csak adott időben indulnak csoportok, ez meg már 5 után volt. Ám azért körbejártam/fényképeztem, amit lehetett. Szépen rendbehozták. 650 év nagy idő, valójában örülni lehet, hogy egyáltalán ennyi megmutatható belőle…
Az ásatások az Aranyos Mária-kápolnával együtt feltártak egy épületet is a várfal és a Székesegyház között, amely a 11-14. század között a pécsi püspökök palotája volt. 


Az egyetem kívülről

Berényi kút: http://varoslako.pecs.hu/cikk/0829/175146/20080716_pecs_kut_2.htm

Az alábbi ↓ lépcsőkről bekukucskálva ez a ↑ bejárati rész látható...


    

(Az egyetem-belső képei innen: http://www.kozepkoriegyetem.hu/kozepkoriegyetem_galeria )
 


 

  

Az Aranyos Mária kápolnáról az alábbiakat tudtam meg:

"A területen már a 13.században épület állt, melynek vörösmárvány és márga lapokkal burkolt padlóját a kápolnafalak alatt most a régészeti feltárás során megtaláltak.
Ez a régi kis  kápolna a 14. század közepéig állt, amikor a nyugati előcsarnoka kivételével az egészet elbontották, hogy Poroszlói Neszmélyi Miklós püspök utasítására felépítsék az Aranyos Mária kápolnát, amely neki és az utána következő – és a pécsi középkori egyetemet megalapító – Bergzaberni Vilmosnak is temetkezési helye lett.
Hogy az Aranyos Mária kápolna mikor, milyen körülmények között pusztult el, nem tudjuk. A törökök végleg 1543-ban foglalták el a várost és 1686-ig maradtak. Pécs kereskedővárosként többnyire békében élt a környékét feldúló csetepaték ellenére is. Maga a püspökvár is meglehetős épségben vészelte át a hódoltság idejét. A 16. század közepén – a török hódítás előtt – Oláh Miklós még elragadtatással írt a kápolna szépségéről a Hungaria című művében. Az épület sorsát talán egy tűzvész pecsételte meg, de ludasak lehetnek akár Zrínyi Miklós horvát bán katonái is, akik egy 1664-es visszafoglalási kísérlet során felrobbantottak a püspökvár falának egy szakaszát (a kápolnától keletre álló, korábban a középkori egyetemként azonosított épület ebben a detonációban sérült meg végzetesen). Akárhogy is történt, az Aranyos Mária kápolnát a 17. században lebontották, az 1687-es felmérési rajzon már nem látni a maradványait."

   





Még egy érdekesség:
Eléggé felbosszantottam magam, amikor megláttam, milyen „embertelen” módon ültették ki a kápolna mellett a kis fákat. (lásd kép). Még itthon is morgolódtam, hogy ezek a fügék  biztos meg fognak halni és nem értem, miért így csinálták, hogy „körbeaszfaltozták”…
Egészen véletlenül az alábbi ismertetőre bukkantam itt http://www.mixtura.hu/Kerti-es-kozlekedo-utak  :
„A Stabilizer a beton és az aszfalt természetes alternatívája, természetes burkolat, mely teljes mértékben megőrzi a kezelt anyag természetes karakterét és színét. A Stabilizer növényi eredetű por. Nem mérgező, színtelen és szagtalan….belőle olyan vízáteresztő burkolat készíthető, amely üregeiben a csapadékmennyiség bizonyos részét visszatartja, és a kipárolgás által a környezetének leadja… Kiváló tulajdonságai miatt ugyancsak alkalmas lejtős és eróziónak kitett területek füvesítésére, valamint fatörzs körüli területek stabilizálására, faverem kialakítására. A Stabilizerrel előállított talajburkolat nem igényel gondozást, mint egy hagyományos kavicsburkolat. Amennyiben túlzott használat miatt sérülések keletkeznek, a Stabilizer felület kifejezetten egyszerűen javítható. Elegendő az anyagot felvinni, a sérült helyet benedvesíteni, és a felületet újratömöríteni. Néhány nap múlva a javított terület már nem felismerhető.”
Nos ennek igazán örültem…és el is csodálkoztam, hogy mi mindent ki nem találtak már….

 

A székesegyház egyébként esküvő miatt zárva volt. Nem akartam az előtérbe tolakodni, csak oldalról, lopva készítettem a rendőrök kollégájának esküvőjéről pár képet:

 



Még két kép a sétatérről:

Az új lakat-fal. Nekem nem tetszik....

A KIOSZK ötletes, mutatós "vízfüggönye"





2014. május 25., vasárnap

Kullancs

Magam - és minden blogíró-olvasó okulására bent hagyom ezt a posztot, holott, egy mozdulattal törölhetném is.
NE HIGGYETEK el semmit, vagy inkább: ELLENŐRIZZETEK minden hírt - még akkor is, ha az jó ismerőstől, baráttól jön !!! Ugyanis a kullancs-témának itt van a  folytatása:
http://www.urbanlegends.hu/2012/03/biztonsagos-e-a-gyufas-kullancseltavolitas/

Vagyis megint egy nagy marhaság, amit én is bevettem, pedig elég óvatos vagyok hoax téren... OKULJATOK !!!
(Köszönet @x-nek, aki nálam sokkal alaposabb !)

 *************************************************************


Ma rövid leszek, csak egy érdekes elolvasni-valót ajánlok figyelmetekbe:

http://kaprazatostermeszet.hu/a-kullancs-eltavolitasa-gyorsan-es-biztonsagosan/

Én erről még sosem hallottam...

(Csak zárójelben említem egy régebbi megdöbbentő, s valószínűleg örökre maradandó élményemet: egyszer amikor még a boldog időkben Lilivel sétálni jártunk, s Orfűre vetődtünk, fent a Vízfő fölötti dombon egy meglőtt fiatal szarvast találtunk. Már holtan... De hogy friss lövés lehetett, az biztos, mert az állat hasa úgy tele volt kullanccsal, hogy én olyant még nem is láttam... Kár, hogy az állatok nem tudnak védekezni  a - néha bizony veszélyes - vérszívó ellen....)

Kép: http://deluxe.hu/kepek/cikk_kep/2144kullancs468.jpg

2014. május 24., szombat

A kávé illata






Becsengetett tegnap kora reggel a szomszéd, az új létránk kölcsönkérése ügyében. Odaadtam neki, s amikor visszajöttem, az udvari friss levegőből a lakásba lépve, a pár perce kifőtt kávé illata úszott szembe velem.

Mindig is nagy szerepe volt az életemben az illatoknak ! /… nem mindenre jó a "szag" kifejezés, mert NEM ugyanaz a kettő/ Most a kávéillattól 40 ledolgozott évem kb.40x300 napja ugrott be és hivatalom, ahol nagyon szerettem mindent. /Igen, igen, a bosszúságokat, a rosszat is szereti az ember ha visszatekint ilyen időtávból./ 
Én voltam szinte mindig az első, aki beért, s az én feladatom volt az első kávé főzése. Szerettem is csinálni. Kinyitni a kávés doboz tetejét, már akkor beleszippantani a frissen őrölt kávéillatba. Kimenni a vízért a mosdóba, végig a hosszú folyosón, egyben a virág-locsoló vizet is behozni, aztán óvatosan megtölteni a /haj de sokféle/ kávéfőző gépet vízzel, /naná, hogy volt, amikor kimaradt a víz :-)/ a kávétartóba lapátolni a kávét, majd nem túlzottan, de egy picit azért meglapogatni…És várni. Aztán halk szortyogás, és már csöpögtek is az első éjfekete kávécseppek. Az az illat akkor az egész folyosót betöltötte. Istenem, Istenem, sose hittem volna, hogy egy kávéfőzést is vissza lehet kívánni…. Persze az itthoni vasár- és ünnepnapi reggeli kávék is hasonló illatúak voltak. 

Nem vagyok egy önmagamat kényeztető fajta, de nagyritkán megengedtem magamnak, hogy egy szabadnapon hálóingben-köntösben reggelizek, s a kávéval meg visszabújjak az ágyba, és mondjuk egy Élet és irodalmat olvassak. Ilyesmi manapság már nem nagyon fordul elő, mert a kávésbögrémmel kezemben a gép elé ülök.... Egyébként sose voltam „ötkávés” jó ideje az ebéd utáni kávét teljesen el is hagytam. (Még egy kicsit öregszem és akkor lehet, hogy a reggeli kávéivásról is le kell mondanom....)

Néha, ha vendég jön, akkor iszom egy gyenge kávét délután, vagy épp tavaly nyáron a belvárosban tekeregtem valamiért /egyébként nem nagyon járok arra/, és beültem a Virág cukiba. Eredetileg egy sütit szerettem volna enni, (évente egyszeri alkalom nem hizlal!) de amikor beléptem, épp kifőhetett egy kávé, s annak az illatnak nem tudtam ellenállni, hát azt kértem, nagy adag tejszínhabbal. 

S ha már kávé-nosztalgiázom, hát ki ne maradjon a drága, áldott emlékű Nádor kávéház ! Életem nagy gasztro- és echte kávéházi emléke. Kisgyerek korom /10 éves/ óta voltam ott jelen, egész az 1989-es bezárásáig. Hányszor megcsodáltuk gobelin faliképein (vajon hol lehetnek ?????) a feliratot:  

A kávé legyen forró, mint a pokol,
Fekete, mint az ördög,
Tiszta, mint egy angyal,
És édes, mint a szerelem.


Márványasztalain kocsonyák, sarokházak, tejszínhab-hegyes friss eprek is sorakoznak emlékeimben. Itt szerezhette be az ember a legfrissebb pletykákat, a legjobb városi sztorikat, itt láthatott híres embereket testközelben. Jaj, hány szerelmes randevúm színtere volt ez az utánozhatatlan hangulatú helyiség… Még ha meg is érem újbóli kinyitását, TUDOM azok a régi szép idők már soha többé vissza nem térnek. Kár. 

No, hát ennyit jutott eszembe nagy hirtelen a kávé illatáról. Itt van két cikk a Nádorról: http://www.torzsasztal.com/gasztronomia.php?id=inc/horvathdezso/nadorszallo.php http://www.fullextra.hu/modules.php?name=News&file=print&sid=672
(Van, aki nem érti ezek után, hogy a lecsupaszított falak közé én még akkor se megyek vissza, ha nekem fizetnek ? akármilyen kiállításról is legyen szó ? ... mert hallom a falak sírását!!)
 

2014. május 23., péntek

Ez itt a reklám helye



Mindig meghatódom és meglepődöm, amikor a mai világban valami emberséges, nemes szép dologgal találkozom. A netes véletlen hozott össze a természet-, kirándulások- és (többek között) a Baranyai dombság kedvelőivel, akiktől most már rendszeresen kapok híreket. (Itt olvashatsz róluk: http://baranyaidombsag.ucoz.hu/index/0-2 )

A legutóbbi keresztavatójukról (Máriakéménd) beszámoltam, most egy újabbról kaptam hírt: érdemes megnézni, hogy lássátok, igenis vannak még emberek, akik „ingyé” - csak hazaszeretetből, lelkesedésből, szabadidejükben megőriznek, sokszor újra létrehoznak elfeledett, tönkrement emlékeket. Ez a képsor itt egy kőkereszt halálát s feltámadását dokumentálja:

Elolvasásra ajánlom ezt is:
Egy mondatos idézet: „Ha csak mindenki, akihez ez a felhívás eljut, 500 Ft-tal támogatja munkánkat, már sikerrel járunk és megvalósulhat még a nyáron a kereszt felújítása.”

És most igazából nem is arról van szó, hogy egy keresztet (=vallási jelképet) újítanak fel. Nem, arról van szó, hogy valami olyasmit próbálnak megőrizni, ami a múltjuk/múltunk egy része.
Ezekhez az útmenti, erdőbéli keresztekhez  többnyire valamiféle történet is kapcsolódik, és én annak örülök, hogy ezáltal azokra a rég elhunytakra, a múlt történéseire emlékeznek, azokra akik itt éltek előttük/előttünk.
Ránk fog-e emlékezni valaha valaki ???

(Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy mint megtudtam, egy lelkes máriakéméndi lakos, saját erőből, ingyen, nekiáll a máriakéméndi kegytemplom ledőlt kerítésének felépítéséhez...) 







2014. május 22., csütörtök

Ébredj fel



Néha, komolyan mondom gyötrelem az álmatlanság...értem ez alatt: az baj, hogy nem bírsz aludni, de hogy közben - az elalvás reményében - bekapcsolod a tévét és pechedre kifogsz valamit, ami vagy érdekes, vagy izgalmas, vagy valami más okból oda KELL rá figyelni és akkor aztán végleg nem bírsz már reggelig elaludni - hát az a legnagyobb kiszúrás önmagaddal. Jobb lenne felkelni, felgyújtani az udvari lámpát és meglocsolni a virágokat - vagy tudomisén…

Mostanában sokat gondolkodom, hogy mi lesz a világgal. És nem tudom miért is izgat a kérdés ennyire, hiszen - minden valószínűség és reményeim szerint - nekem nem kell már megélnem. De itt vannak a gyerekek. Mi vár rájuk ? Én (remélem és gyorsan lekopogom) megúsztam háború nélkül, még úgy-ahogy élhető világban éltem, habár a kezdet nem volt rózsás. De mégis... Valahogy a történelmi és egyéb viharok úgy húztak el mellettem/fölöttem, hogy valamiképp - mint hangya a fűszál mögött - el tudtam bújni s életben maradtam. Nagy kérdés, lesz-e ennyi szerencséje az utánam következőknek? Vajon a gyerekek tudatában vannak-e, hogy milyen bizonytalan a jövőjük ? És ha tudják, tudnak-e, akarnak-e tenni ellene valamit ?

Úgy látom a korombeliek sokan jó mélyre ledugják az efféle kérdéseket, és nem kérődzik folyton vissza – mert tudják, ők már semmit sem tudnak megoldani, megváltoztatni. Olyan is van, aki kifelé csak a vidám és gondtalan énjét mutogatja, ám azt nem hiszem el, hogy értelmes ember létére ne fordulnának meg a fejében az enyémhez hasonló gondolatok. Nos, nekem kicsit könnyebb, ha beszélhetek róla...Sorry....

(A film egyébként, amit láttam többek között arról szólt, hogy tényleg, szinte percek alatt lebénítható ma már a Föld – és nem is sok kell hozzá – elég egy ügyes informatikai program, vagy egy aprócska hiba/félreértés…és máris szevasz tavasz….)


Képtalálat a következőre: „a föld szomorú vége”


2014. május 21., szerda

Tatiosz


Gondolnád-e, hogy aki ezeket a sorokat írta Kr. e. 368 és 289 között élt ?
(Tatiosz életéről itt olvashatsz: http://www.kassakkiado.hu/tatiosz_elete_es_munkai)

A fény és árnyoldala
A fénylő Napnak is vannak sötét foltjai.
Mért hinnénk, hogy egy ember élete csupa tündöklésből áll?
A Föld éjszaka megpihen, hogy a következő napon állni tudja a Nap fényét. Amikor elég volt a töménytelen ragyogásból sötétségbe burkolódzik.
Így van ez az emberrel is: a mértékletes fénnyel ragyogókat bántja a nagy fényesség, félrehúzódnak; míg a folyton tündöklők kimerülnek.
Senkinek sem jó a túlzott tündöklés: az előbbi, mint parányi csillag hozzásimul az égbolt sötétjéhez; az utóbbi fényét fakítja, idővel aztán megszürkül, lekopik róla az aranymáz, s miként a gyertya lángja, mely túl soká világít, csonkig ég.
Mégis ki ne csodálná a horizont tetején tündöklő Napot, mely fényességet, meleget és jóságot áraszt maga körül?
És ki ne menekülne a perzselő Nap elől, amelynek tüzétől kiég a fű, elszáradnak a fák, elapadnak a folyók, visszahúzódnak a tengerek, végül a semmibe vész az óceán?
Légy tündöklő Nap a saját égboltodon. A világmindenség hatalmas - számtalan Naprendszer megfér benne. Hogy felfigyeljenek rád, hogy megértsenek, hogy ne gyűlöljenek - ne élj túlzó fénnyel.
Ami kevés, az senkit se bánt: mérsékli az irigységet, lecsillapítja a féltékenységet, fékezi a dühöt, a gúnyt, a kajánságot, a gonoszkodást, és egyúttal megakadályozza a saját kimerülésedet. Aki folyton világit, fogy az olaja; a csonkig égett gyertyát a szemétre hajítják.
Ügyelj, hogy fényed ne vakítson el senkit: se másokat, se önmagadat.
Aki jól lát, az előre lát.
A látás művészete - az élet művészete.  







2014. május 19., hétfő

Bányajárás=boldogság


Kb. 20 éve vártam erre a lehetőségre. Mert ennyi ideje egészen biztos, hogy foglalkoztat a Pécs határában lévő homokbánya. Valahogy talán nem „akartam” a dolgot eléggé, mert csak most jött össze. Idén ugyanis elhatároztam, hogy „bármi áron” bejutok. És teljesen hivatalosan, egy látogató csoporthoz csatlakozhattam is. A négy napos eső után tartottam tőle, hogy rossz lesz a terep (=pocsolyás, sáros) – de ebben tévedtem, mert ezt a rengeteg esőt a homok pompásan beszívta, és csak néhol csillant meg a gödör fenekén a víz. Meglehet, ott máskor is megáll, nem csak ilyen nagy esőkor. Mindenesetre gumicsizmában indultam neki a túrának.
Itt a térkép, ahol látható a bánya, ill. kb. az a hely, ahol a „kincseimet” találtam.








"A Pécs keleti határán, a 6-os főút mentén lévő Danitz-pusztai homokbánya pannon korú (kb.14 millió évvel ezelőtti) üledéket tár fel. A bányában jól tanulmányozhatók a pannon szerkezeti mozgásai és az akkori fauna nyomai. Bár a bánya elsősorban az őslénygyűjtőket vonzza, az ásványgyűjtő is találhat néhány érdekességet….." http://geomania.hu/lelohely.php?lelohely=222

- azoknak ajánlom, akik kicsit érdeklődnek a téma iránt. De itt van egy nagyon jó képes anyag is – ez segített nekem beazonosítani a kincseimet.
A köveket ugyan nem, de a fosszíliákat igen !
Ugyancsak ebben az anyagban találtam utalást (= „A szemcsealak-vizsgálatok alapján erős szerepe volt a közeli folyóvízi szállításnak is.” ) kedvenc teóriámra, nevezetesen annak a nagy folyónak a nyomára, melyről több helyen is írtam, melynek kavicsai a leglehetetlenebb és leghihetetlenebb helyeken bukkannak fel, (Árpád tető, Kozári kőbánya, Tripammer fa környéke, és a homokbányától  nem messze lévő lankásabb terület )

Nagy öröm volt nekem ez a mai nap. Ebből most eléldegélek egy ideig – és akárhányszor elégedetlenkedni kezdenék, remélem lesz annyi eszem, hogy kezembe veszem a 14 millió éves kis csigolyát és megkérdezem magamtól: mit is akarok  tulajdonképp ? Hiszen semmi sem fontos hozzá képest…és semmi se vagyok hozzá képest, mert belőlem még ennyi sem fog maradni 14 millió év múlva.

Indulás lefelé...
Meredek rézsűk
A képen látható részen keresgéltünk
A partoldal közelebbről
A bányán belüli autóút
Itt folyik jelenleg a kitermelés
Sárga és szürkésfehér rétegek váltakozása
A zsákmány
A Kincs:  14 millió éves delfincsigolya és tengeri keszeg (Sparus)metszőfoga (balra fent a kis fehéres, csúcsos). A két jobboldali is megkövesedett csont, de nem tudom mi.




Kövek, melyeket nem tudok meghatározni. Nagyon sajnálom...
A hangyák szeretnek itt élni...
Madár-lábnyomok a pocsolya vizében
Virág kevés van...

Kár, hogy befogadják az építési törmeléket....
...mert az emberek más szemetet is dobálnak bele...

  
Este aztán nehezen tudtam elaludni…Elképzeltem ezt a vidéket, amikor langyos, kristálytiszta, türkizkék tenger hullámozott itt, a sárga homokos partokon, a vízben pedig delfinek ugráltak. Ragyogott a nap, különös fák-virágok nőttek. Olyan hihetetlen, mégis szép lehetett.
És ehhez a  meseszép múlthoz mi annyit adunk hozzá, hogy közéborítjuk jelenünk mocskát. Ha ugyan 14 millió év múlva lesznek még emberek, ha ugyan áskálni fognak a földben, mit fognak rólunk gondolni, ha megtalálják a szemetünket  ?