2015. május 30., szombat

Keresztet rajzolni a kenyérre…..






Gyerekkorom csokorba kötött   cseresznyéje kapcsán egész véletlenül jutott eszembe a téma. Amikor írtam, épp aznap sütöttem kenyeret is és miután kihűlt, fel szoktam darabolni, egy résztét elől hagyva, másik részét lefagyasztva teszem el. A kenyér szétvágása előtt teljesen automatikusan, a kés élével keresztet rajzolok a kenyér talpára. Miért ? Nem tudom. A Nagymama is így csinálta. Tehát megszokásból....

Nem vagyok nyelvész se, régész se, vallástörténész se – nem tudom, mikor kezdődhetett a szokás, hogy megszegés előtt keresztet rajzol az ember a kenyérre (aljára).

Elkezdtem keresni a neten e kifejezés és cselekedet után, hát sok helyen megtaláltam, de többnyire egyazon szöveget vesz át, ismételget minden oldal és kivételesen, bár nem vagyok tag, bele tudtam nézni a facebukba is: https://hu-hu.facebook.com/permalink.php?story_fbid=762291993840351&id=269627676440121 
http://www.kincseslada.hu/magyarsag/e107_files/public/MOLNAR_6.DOC. ebből is azt a következtetést vontam le, hogy mint cselekedetet, sokan ismerik.
„….az egyenlő szárú kereszt forma, amely az őskortól napjainkig a teremtő szellem-erő, az Ige jele és megidézője, s a kinti világban való eligazodás legfontosabb eszköze  (Falusi népünk a keresztszemes hímzés alapöltését – a keresztet – „Igének” nevezi.  - mellesleg ezt nem tudtam...)”
„Katolikus családokban a kenyér aljára megszegés előtt a késsel ma is keresztet rajzolnak, hálából, jelezve, hogy Isten adománya. Az imában is benne foglaltatik: mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma...”
És ezzel foglalkozik az alábbi oldal is
(megjegyzem itt olvastam a legbunkóbb szöveget: „Nem rajzolok semmit a kenyérre, nem Isten adta, hanem én vettem a boltban.”)

Mindenesetre meglepődtem – mert ezek szerint, ez a nagyon régi hagyomány/szokás még napjainkban is él – legalábbis az emberek tudatában – mert gyanítom, a gyakorlatban túl sokan azért nem teszik meg már ezt a mozdulatsort.
Ám végülis nem találtam meg az igazi választ, hogy miért is, mióta is teszünk így.
Érdemes azért benézni ide is: http://hu.wikipedia.org/wiki/Kereszt_%28jelk%C3%A9p%29  mert ugye NEM a katolikusok találták fel a kereszt-formát és igencsak sokféle jelentése lehet. 

(Mivel nem találtam a témához illő képet, csak egy saját-kenyér fotót tettem fel... )  




2015. május 28., csütörtök

Vicces ?



Ma "meghalni se lesz időm" - annyi a feladatom.... Épp passzol hozzá ez a "konzerv" bejegyzésem :-)



Pár napja megtekintésre ajánlva kaptam ez a linket @x-től: http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/25-brutalisan-oszinte-karikatura-a-tarsadalomrol  
Szeretem a szellemes karikatúrákat, nem a blődségeket, hanem azt, aminek – még ha vicces formában is – de van mondanivalója. 

Ebből a sorozatból én ezt választottam ki - nem azért mert vicces, hanem azért mert  ilyesmit irigylek másoktól: a könnyedén vett halálosan komoly dolgokat: 


2015. május 26., kedd

Séta a Zsolnay negyed környékén


Nagyon elegem volt az itthoni házi munkákból, gondoltam vasárnap, elmegyek kicsit fotózgatni. Eszembe jutott a napokban, hogy esetleg régi kapu-kilincseket kellene megörökítenem. (Vannak ilyen bolond ötleteim) A ’hová menjek ?’ kérdésére elég kézenfekvőnek látszott, hogy a közvetlen környezetemet keressem fel, a Zsolnay negyed környékét – ami nem azonos a Zsolnay Kulturális Negyeddel. Mindjárt látni fogjátok, miért.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Zsolnay_Kultur%C3%A1lis_Negyed  itt a kulturális negyedről olvashattok, és láthattok képeket, a szövegem után következő fotókon pedig az ettől 10-50-100 m-re lévő Zsolnay (nyomor)negyed képei láthatók, mai, 2015.májusi állapotuk szerint.
Nem először gondolkodtam el a magyar/pécsi mentalitáson. Jössz befelé a hatoson, egyik oldalon a  viszonylag rendbe-szedett Balokány liget, a tavával, parkjával, majd a hipermodern Liszt Ferenc hangversenyterem, a kedvenc  kaptár-könyvtáram, az egyetemi kollégium modern épületei, a másik oldalon a mélyszegénységnél egy fokkal lejjebb lévő romok....(Csak zárójelben jegyzem meg, a fotókon látható házak jó részében még laknak !!!)
Van valamink, amit hirdetünk, mutogatunk, reklámozunk – de ahhoz nincs  már lehetőségünk, tehetségünk, talán eszünk se, hogy a közvetlen környezetét is egy kicsikét rendbe kellene tenni. (Könyörgöm, legalább kívülről, a kulisszákat !) Idejön a világ másik feléből a turista  és az nagyon jó, hogy lefotózza a szépségeket, de ha véletlenül egy utcával lejjebb téved, hát akkor azt látja, amit én most mutatni fogok.

Persze lehet, hogy megint bennem van a hiba, hogy én gondolkodom rosszul. Épp ezért kíváncsi lennék a véleményetekre, tényleg én vagyok „elvarázsolva” – vagy valami nem egészen stimmel itt (se).  Talán egyszerűen csak meg kellene rántanom a vállamat: "Ez van, ezt kell szeretni" - és továbbmenni. És nem gondolkodni  a miérteken. Felesleges és reménytelen.


















Mutatok még pár régi kilincset, hiszen eredendően ezeket keresni indultam ma útnak.  Sajnos  különleges nem volt köztük. Menet-közben azért elgondolkodtam: más számára is élvezet-e az ilyesmik nézegetése ? Nem tudom, ki hogy van vele, de ezek a régi kapuk valamiért "megszólítanak" engem. Mintha mondani akarnának valamit és néha tényleg mesélnek is. A fejemben/ből  "előjönnek" történetek, melyek akár igazak is lehettek volna.... Vagy ki tudja, tán tényleg megtörténtek....abban a titokzatos parallel világban.









Aki pedig idáig legörgetett, jutalomverset kap a türelméért (ez a legkedvesebb versem jutott eszembe, a kilincsekről):

Este, este...
Árnyak inganak
És bezárjuk ajtainkat
Figyelünk a kósza neszre.
Egy vonatfütty messze-messze.
És a csend jő.
Alszik a homályos éjbe
Künn a csengő.
A divány elbújik félve
Szundit a karosszék.
Álmos a poros kép.
Alszanak a csengetyűk.
Alszanak már mindenütt.
A játékok, a karikahajtók
A szegény tűkör is hallgatag lóg.
Ó a néma csengetyűk.
Az óránk is félve üt.
Alszik a cicánk s a vén szelindek.
Fel ne keltsük - piszt - e sok-sok alvót.
Alszanak a régi réz-kilincsek
S alszanak a fáradt, barna ajtók.
(Kosztolányi Dezső: A szegény kisgyermek panaszai)

És ha a mai bejegyzésem már ennyire hosszúra sikeredett, akkor ide teszek még két képet, szintén a mai sétán készült. Legyen valami szép befejezése a dolognak: 

Cserszömörce teljes virágban
 
Egy különös, még sosem látott tuja

2015. május 24., vasárnap

Egy csokor cseresznye



Meglepődve tapasztaltam a múlt héten a piacon, amikor megfizethető, eltenni való epret kerestem, hogy két helyen is ki volt téve az elárusító asztalra egy–egy csokor cseresznye. (Kicsit gondolkodtam, miképp is kellene neveznem az eladót, mert már nem kofa, de azért a piacozó magántermelő meg olyan furán hangzik. Nem is tudom, miképp hívják azokat a – többnyire öreg – asszonyokat, akik a piac körül felállított, kényelmetlen, alacsony asztalkákon árulják kiskertjük portékáit….)
Szóval csokorba kötött cseresznyét láttam. Lehet persze, hogy volt tavaly, vagy az előtt is, de én épp akkor nem voltam piacon. Engem most meglepett, ebben a mai pazarló és mindent elnagyoló, bőven-mérő világban, hogy van, aki még összekötöz 10 szem cseresznyét, ill. van, aki nem restelli ezt megvenni. Milyen snassz, nem ? A gyereknek nem egy zacskónyit, hanem csak 10 szemnyit venni….és esetleg azzal bemenni az óvodába. Szegény anyuka….tán ezt gondolják róla….

És rögtön az is eszembe jutott, vajon hányan ismerik még a mondókát:
„Újság a gyomorba
Betegség a pokolba !”
Mondja ezt még ma valaki gyerekének, unokájának ?
Gyerekkoromban minden első szem cseresznyénél ezt mondták nekem, sosem fogom elfelejteni. Nekünk sosem volt cseresznyefánk, ezért annak a csokornyi cseresznyének mindig volt valami ünnepélyes ajándék jellege. Az év első gyümölcse… Csak 10 szem, de milyen öröm volt, hogy egyáltalán kaptunk.
Mondtam én is a gyerekeknek, de már sokkal ritkábban – hiszen nem minden első szem cseresznye megevésekor voltam mellettük. Majd rájuk kérdezek, emlékeznek-e még rá ?
És vajon mondja-e még ma valaki, modern apuka-anyuka ezt a kedves versikét ? Vagy elfelejtődött mindörökre ?
És van-e még kislány, aki az ikercseresznyét fülére akasztva, piros fülbevalósan, szépnek érzi magát?

(Csak zárójelben: beütöttem a gugliba ezt a két sort. Hát a verset „nem ismerte”….máig….és egyetlen képet sem találtam  csokorba kötött cseresznyéről…)

2015. május 22., péntek

Indul a szezon...



Nos, az első nagy tavaszi „nekifutás” sikerrel zárult: kamrapolcon a majd 40 liter bodzaszörp, megszárítva még egy jó nagy, adag virágfürt formában. Kipróbáltam, a szárítottból is lehet szörpöt főzni – ugyanolyan lesz, mintha frissből készült volna – szóval ha jövő tavasszal, a bodzavirágzás előtt még nagyon „megszorulok”, akkor lesz még miből pótlást készíteni. Mmama ajánlotta, hogy esetleg fagyasszak is le, logikus, biztos úgy is eláll, s lehetne használni, de kipróbáltam, elég nagy helyet foglal el, és inkább kivettem a próba-adagot s már most lefőztem szörpnek – ugyanis mindig kevés a helyem a mélyhűtőben, pedig 120 literes….
És mint látható, elkészült az idei első dzsem-adag. Azt hiszem jól tettem, hogy (bár kicsit drágálltam), de mégiscsak ez előtt a 4 napos eső előtt megvettem a dzsemnek való epret.  Ez után nem tudom, mi maradt az eperföldeken – bár, ha fólia alatt van, talán nem rohad el… szóval nem tudom, mindenesetre engem megnyugtat, hogy én az ez évi tervet ebből is teljesítettem. Most szünet következik, mert a kajszi és a meggy érésig van még pár hét, a szilváról nem is beszélve...
De csak figyeljetek, mindjárt itt van az is…
Hiszen most nyílott a hóvirág nem igaz ????

Első adag - a dunsztból kibontva
 
Második adag - már felcímkézve


Harmadik adag - feldolgozásra vár
Tea is, szörp is készülhet majd belőle
12 üveg eperdzsem

A harmadik gyúródeszkányi citromfű-adag szárítása


2015. május 21., csütörtök

A "napra-pontos" meglepetés


Ez a gyönyörű album volt a meglepetés-sorozat csúcsa….és egyben az én csoda-történeteimnek ez a vége is.
A véletlenek összjátékának köszönhetően ugyanis napra pontosan a 70.szülinapomra érkezett, egyenesen nekem dedikálva, szerzőjétől, vagy mondhatom, "alkotójától" Olasz Ferenctől.   
Életemben ilyen ajándékot még nem kaptam. Egyáltalán senki nem dedikált nekem könyvet, híres-neves nagy embereket meg nem is ismertem. Én egy szorgalmas kis hangya voltam egész életemben, nem kell csodálkozni, hogy egészen megzavarodtam, amikor hirtelen „rám esett a fény” és észrevettek….
Én ugyan sokat dolgozom a kálváriáimmal, de mindezt örömmel teszem, célt ad, feladatot, márpedig ugye ahhoz, hogy az ember élni tudjon, kellenek a feladatok. De sosem gondoltam, hogy ezért valami különleges  megtiszteltetésben lesz valaha is részem. Hát lett…

Ha jártok könyvtárba, próbáljatok érdeklődni a könyv után, csodálatos fotók vannak benne, és mély érzésről tanúskodó szövegek, melyeket Kovács Klára válogatott össze. 
Olvasni sok helyen, itt is lehet róla:  http://www.mma.hu/muveszeti-hirek/-/event/10180/olasz-ferenc-passio esetleg megvásárolni pedig itt lehet: http://www.puskikiado.hu/book/7920

Varázslat ez az Internet ! Ülök itt magányosan a kis szobámban, pötyögtetem a billentyűket és titokzatos szálak indulnak el mindenfelé, országon belül és kívül, és még ha „csak” virtuálisak is ezek az ismeretségek,  mégis jelentenek valamit. Hogy néhány különös példát említsek: Amszterdamban élő, holland regényíró, japán, de Párizsban élő festőművész,  Pécsről évtizedekkel ezelőtt elkerült, kedves baráttá vált levelezőtárs, hajdan a városomban élt híres professzor unokája került fel a levelezőlistámra. Levelek jönnek Franciaországból,  Németországból, barátnőm lánya Kanadából ír..... 
S mindez többnyire a blognak köszönhetően.... Tudunk egymásról. Net nélkül esetleg sosem hallottuk volna egymás nevét. Ha szerencsések vagyunk, akár még személyesen is találkozhatunk. Amióta blogolok, elég sok levelező/kommentelő társammal volt szerencsém személyesen is megismerkedni. Kivétel nélkül mind kellemes kapcsolatként élnek emlékezetemben – s gyakorlatilag egyetlen (igaz szörnyen) kellemetlen esetet leszámítva én csupa kedves emberrel ismerkedtem meg.

Örülök és köszönöm, hogy itt vagytok „körülöttem”…..

2015. május 19., kedd

Fésű



Most kaptam az alábbi anyagot, és bár látom a gugliban, hogy évekkel ezelőtt már megjelent a neten – de hátha mégis van, (mint pl. én) aki még nem olvasta, s talán hasznát veszi.
Már csak azért is betettem ezt az anyagot, mert nemrégiben egy Reinhold Messner filmben láttam, hogy amikor Messner megérkezik a valamelyik magashegyi táborba, nagy örömmel üdvözli őt az a régi sherpája, akivel anno már többször mászkált ott a hegyek csúcsain. Ült Messner egy ládán, vagy kövön, a sherpa pedig erősen masszírozta, majd összetett tenyerével ütögette a fejét, – amit Messner szemmel láthatólag élvezett. Én még el is gondolkodtam, milyen érdekes „ceremónia” ez, vajon miért csinálják ? Hát most, itt, ebben az alábbi anyagban választ kaptam rá.

A youtube-on keresgélve megtaláltam egy régi felvételt,  bár én nem ezt láttam, hanem azt, amiben most, napjainkban, majdnem ugyanilyen módon, masszírozta végig Messnert régi barátja.






A kínai egészségmegőrzés egyik fegyvere: a fésű



Pár nappal ezelőtt egy, a kínai orvoslást kevéssé ismerő magyar barátommal beszélgettem, megkérdeztem, mi a laikus benyomása a kínai orvoslásról? Azt válaszolta: “nagyon misztikus!” Azokat a hosszú, vékony, félelmetes acéltűket beledöfködik az emberbe, majd amikor kihúzzák, egyszerre megszűnnek a fájdalmak és enyhülnek a tünetek. Szerinte a kínai orvoslás nehezen elsajátítható, kiismerhetetlen misztérium.

Elárultam neki, hogy a kínai orvoslás márpedig nem olyan nagy ördöngösség, gyakorlatiasan használható a mindennapokban, a nagy egésztől halad a kis részletek felé, a HKO kezelési eljárásai magukon hordozzák a kínai filozófia jellegzetességeit.

Példának okáért vegyük a fésülködést, ez is egy könnyen elvégezhető, egészségmegőrző-betegségmegelőző módszer.

Az ősi Kínában mindennap fésülködtek az emberek, természetesen nem akárhogyan, hanem a meridiánok haladási irányát követve. A fejünkön több tucat akupunktúrás pont
található, csak a halántékunkon az epe meridián több mint húsz pontja helyezkedik
el. Nincs szükség arra, hogy ismerjük a pontos helyüket, nevüket vagy hatásukat,
mindössze annyi kell, hogy a lelkiismeretes fésülködés közben legyünk figyelemmel, a fejbőrünkön hol érzünk fájdalmat. Ha fájdalmat észlelünk, ott bizony vér-qi
elakadás van.
(* qi= csi: lásd http://hu.wikipedia.org/wiki/Csi)

Az ilyen helyeket nyugodtan masszírozzuk át az ujjbegyeinkkel. Amikor a finom dörzsölés
hatására elmúlik a fájdalom, az azt jelenti, hogy a qi-vér ismét szabadon áramlik. Ha a művelet közben a bőr alatt apró csomókat vagy homokszemcseszerű képződményeket észlelünk, azokat mindenképpen masszírozzuk el jó alaposan.

A kínaiak természetes anyagú fésűt használnak;mégis a legjobb fésű “alapanyag” a saját ujjaink, reszeljük le alaposan a körmeinket és kész is a hús-vér “érző fésűnk”. Fésülködéskor a meridiánok mentén haladjunk, elölről hátrafelé.

Mennyi a napi ideális időtartam? A legjobb, ha mindennap tudjuk tartani a “száz végighúzást”. Ha valaki időmilliomos és azt kérdezné, nekem napi 3000 is belefér, nem teszek kárt a fejemben? Természetesen nem! Nem kell félni a fésülködéstől, minél több, annál jobb. A HKO azt mondja, a fej (azon belül is a koronacsakrának megfelelő “baihui” pont) az “összes yang meridián találkozási pontja”, a test vérkészletének 70%-a a fejet látja el vérrel, az egész qi-vér keringési rendszer folyamatosan a fejtető felé áramlik. Ha a fejen “dugulás” keletkezik az nemcsak, hogy hajhulláshoz, fejfájáshoz, álmatlansághoz stb. vezethet, de olyan életveszélyes akut betegségek kialakulásához is hozzájárul, mint a szívkoszorúér és az agyi trombózis. Hát nem zseniális, hogy napi pár perc fésülködéssel megtornáztathatjuk, felfrissíthetjük a fejünket és még ezektől a félelmetes nyavalyáktól sem kell tartanunk?


Lehet, hogy valakiben felmerülnek kételyek, mondván “én nem merek fésülködni, mert
eleve nincs sok hajam, ráadásul állandóan hullik”. A helyzet az, hogy pont ezeknek az embereknek lenne a legnagyobb szükségük a fésülködésre, mivel azok a hajszálak, amelyek már attól kihullanak, hogy csak végighúzzuk az ujjbegyeinket a fejünkön, mind gyengék vagy halottak és már csak a “szentlélek tartja” őket a fejbőr tetején… Sokszor végig se kell simítsuk a fejünket, reggeli felkeléskor azt vesszük észre, hogy a párna tele van hajjal.

Az ilyen esetekben akkor már többet ér, ha elébe megyünk a problémának és ezeket
kifésüljük, a megmaradt hajszálakról pedig elmondhatjuk, hogy ők a “fejbőrünk krémje”. Olyan ez mint a gyomlálás: a fonnyadó, elszáradt hajtásokat kigyomláljuk, hogy ne vegyék el a tápanyagot az életerős zöld hajtásoktól.

Vannak, akik azért nem mernek fésülködni, mert korpás a hajuk, minden fésülködés után
úgy néznek ki, mintha “hóviharba kerültek volna”, látszólag a korpa egyre csak
szaporodik.

Ha képesek vagyunk tartani a napi 300-at, egy hét után azt vehetjük észre, hogy már “nem szálldosnak a hópelyhek”. Ha fésűnek az ujjunkat használjuk és a művelet után
zsíros marad a kezünk, a kínai orvoslás ezt úgy nevezi, hogy “bent rekedt nedvességgel és nyákkal” küszködünk. Fésülködjünk csak tovább, ezek a tünetek, mint a korpa, maguktól meg fognak szűnni.

A HKO szerint a haj minősége és fénye a májunk és a vesénk állapotától függ. Egy
másik kínai orvosi axióma, hogy “minden belső megbetegedésnek van külső megjelenési formája”, mert a belső és a külső folytonos összeköttetésben van egymással. Mi köti össze a vesét és a májat? Nem más mint a fejünk, a rendszeres fésülködéssel, a májunk és vesénk közti átjárót is megnyitjuk.

Nincs olyan, hogy valaki dús, csillogó hajkoronát hord, de a mája és a veséje ramaty
állapotban van. Természetesen olyan viszont létezik, hogy a máj és a vese állapotának javulásával a hajunk is fokozatosan “kivirul”. Tehát fésülködéssel kezelhetjük a hajhullást, az őszülést és a fénytelen hajat, mert ez mind máj-vese gyengeségre utal.

A rendszeres fésülködés még a megfázás ellen is segít, mivel a homlokunktól hátrafelé halad a húgyhólyag meridián, amelynek elsődleges szerepe a hideg-szél ártóval való megbirkózás. Sőt a fésülködés még az öregkori szenilitás ellen is hatásos…

Szóval ne fitymáljuk le a fésülködést, ezt a mindennapi “felesleges cicomát”, mivel segít
átjárhatóvá tenni a meridiánjainkat, megelőzni és kezelni számos betegséget. 

2015. május 17., vasárnap

Mi volt (lehetett) itt 200 millió éve ?



…..Gyanítom biztosan ezt sosem fogjuk megtudni.

Kavics blog-barátném küldte elolvasásra ajánlva ezt a linket amiből kiemeltem az alábbi pár mondatot: http://szabadonebredok.info/az-icai-kovek-rejtelye/
„A dél-amerikai Ica városától nem messze, a becslések szerint több, mint 50 ezer, ököl nagyságú kő került elő, rajtuk egy sor szinte megmagyarázhatatlan ábrával. Többek között őslajhárok, dinoszauruszok, állkapocs nélküli halak láthatók emberekkel együtt ezeken az andezit köveken…”
Később aztán még többet is találtak és alapos vizsgálatnak alávetve  (mert érthetően sokan voltak a kételkedők) a szakemberek arra a megállapodásra jutottak, hogy vagy az emberiség régebbi, vagy a dinoszauruszok egy nagy része túlélte az őket kiirtó katasztrófát.

Aztán tovább vizsgálódva a neten csak csak eljutottam oda, hogy valami nem stimmel ezekkel a kövekkel. Részletek itt olvashatók:
Ugyan én e témában (is) egy senki vagyok, de igencsak hajlok afelé, hogy belejátszott bizony a ’geldgier’ (pénzsóvárság) a dologba.

Elmondok egy példát – saját – nem kitaláltam. És hát a pénzhez semmi köze….
Az ember tinédzser korában sok hülyeséget csinál.  Volt egy szőlőnk a cserkúti domb aljában, ahol - tekintve, hogy fölötte magasodik  vörös homokkőből a hatalmas Jakab hegy - igen sok szép, lapos, könnyen megmunkálható kődarabot lehetett itt-ott találni.  Egy ilyenbe  belevéstem, vagy (-tünk, öcsémmel ? Már pontosan nem is emlékszem) valami igen egyszerű rajzot, olyasmit, amit szerintünk az „ősember” is rajzolhatott volna akár… Aztán vagy elástuk, vagy eldugtuk, azzal a céllal, hogy ha majd megtalálják a régészek, azt fogják hinni, hogy valami  ősemberi alkotás. És milyen jót derültünk a dolgon…..akkor…..
Mivel mindez több, mint 50 éve történt, a részletek ezért nem egészen pontosak, de mégiscsak párhuzam vonható a két dolog között. Egy „mai” ember megtréfálja a múltat kutató, sikerre vágyó, nagyokos régészeket. És ha ügyes, akkor akár még sikerül is a csalás… Ha mi, gyerekek 50 éve, megtettük, miért ne tehetne hasonlót bárki más, pláne, ha hasznot is remélhet belőle ?



De félretéve a mókát. Nekem szilárd meggyőződésem, vagy mondhatom úgy is, én azoknak a táborába tartozom, akik hiszik, hogy volt ezen a Földön már értelmes élet jóval előttünk is. Aztán valahogy, valami miatt „eltűnt”…. Nem igazán tudjuk az okát, miért és hogyan.
Bizonyára a magyar tévé is mutatta azt a sorozatot, melyben látható, hogy néhány száz/ezer év alatt miképp tűnnének el felhőkarcolóink, autósztrádáink, és mindenféle csodás létesítményünk, ha mi nem lennénk, ha egyik napról a másikra "embertelenné" válna a Föld. 
Mert mégiscsak a természet az igazi úr ezen a bolygón és (szerencsére) még nem az ember. Erőlködhetünk, a szó szoros értelmében felhőkig érő felhőkarcolókkal és különbnél különb extrém alkotásokkal, de képtelenek vagyunk mi győztesen kikerülni ebből a vetélkedésből. Egy „haláli nagy győzelmünk” lehetne – amit – remélhetőleg – senki sem akar elérni: azt hiszem, technikailag lassan képessé válunk arra, hogy élhetetlenné tegyük a Földet, vagy akár fel is robbanthassuk, megsemmisítsük.
De eddig talán még a legpénzéhesebbek se akarnak elmenni. Egyelőre ugyanis még nincs menekülési lehetőségük, tehát ez egyben az ő végüket is jelentené.
Persze, semmi sem lehetetlen….
„A lehetetlen nem tény, hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás, hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik. (Mondta: Muhammad Ali)

2015. május 16., szombat

Mit találtam ?!


Nem tudtam róla, hogy van/lenne lehetőség efféle vonatos utazásokra, melyekről ezen az oldalon olvasni lehet:  http://www.mavnosztalgia.hu/hu/programs  Itt a jobb oldalon havi részletezésben olvashatók a programok – ezek között találtam egyet, ezt: http://www.mavnosztalgia.hu/hu/programs/show/764
Felcsillant a szemem elsőre – de aztán mire végigolvastam az egész szöveget, s kiderült, hogy a 4 nap minimum egy százas lenne – hát rögtön tudtam, hogy ez nem az én esetem. 

Ettől függetlenül érdekesnek tartom, hogy szerveznek ilyen programot. Biztos a többi is szép lehet – legalábbis az olyanoknak, mint én, akik szeretik a vonatos utazást.
El is határoztam, hogy  az Isonzó völgybe ugyan (sajnos) nem megyek, de az idei nyáron felkeresem a gemenci, vagy az almamelléki kisvasutat. Olyan régóta tervezgetem – hát nekiállok és megpróbálom megszervezni magamnak ezt a „egyszemélyes” társasutat… majd beszámolok róla, ha sikerrel jártam.

Akit esetleg érdekelne Gemenc, az itteni kisvasutazás, vagy esetleg egyéb magyarországi kisvasutak, itt lehet olvasni róla:




2015. május 14., csütörtök

Elkeserítő képek

Ma délután - a mi környékünkön szörnyű jég pusztított. A kertem - paradicsom, saláta, hagyma,  virágok - majdnem minden teljesen tönkrement. A ház fala  tragikusan néz ki......








A netről még két kép:

Bejelöltem, hol lakom....
Ez a kép is itt készült, a közelemben...


Képek innen:




És találtam egy érdekes helyet, ahol ellenőrizhető, merre vannak viharok….  


http://www.lightningmaps.org/realtime?lang=hu
http://www.blitzortung.org/Webpages/index.php?lang=hu

2015. május 13., szerda

Kiállítások a Zsolnay negyedben



Rég jártam kiállításon (is). Most gyorsan pótolni kezdem…már úgy értem, hogy majd elmegyek egyre-másra, mert amit elmulasztottam, ugye.... azt már csak sajnálhatom...
És bizony vannak olyanok is, ahová meggondolom, "akarok-e" annyi pénzért bemenni. Épp most ért egy óriási csalódás is, a Káptalan utcában.  http://www.pecsimuzeumok.hu/index.php?s=1&id=230  itt olvasva (kissé felületesen ugyan) egy ismertetőt -  azt hittem, hogy valami tényleg nagyon különleges fog rám várni - hát ehhez képest a kedvezményesen 500.- Ft-omért egy római kori kocsi-utánzatot meg egy eredeti Marcus Aurelius bronzfejet láthattam, pár mini-makett kíséretében - igaz nézhettem volna videón valamiféle ismertető filmet - de a három sötét szobácskában annyira elment a kedvem az egésztől, hogy otthagytam...Nagy csalódás volt számomra....

Másik két kiállításról, melyeket pár napja megnéztem, hivatalos, szakszerű ismertetők itt olvashatók:
Az első, melyen 3 fiatal festő mutatkozik be, az u.n. E78 galériában található – be kell valljam, valami kellemetlen érzéssel megyek be minden alkalommal ide – ablaktalan, sötét, félelmetes hely, WC-hez vezető úttal, valami fura „bungival” – szóval annyira idegen nekem, hogy azt el se tudom mondani. Még soha nem éreztem itt kellemesen magam. Ettől függetlenül bementem és  (természetesen teljesen egyedül) megnéztem a kiállítást. Íme néhány kép innen: 

(Bízom benne, mindenki tudja, hogy  az első képre kattintva a fotók külön albumban, nagyobb méretben láthatók....)
 
A vaku miatt világos csak !                              A bungi.....
   



 

 

  
A második, a nagy kiállítás az M21-ben volt. (Ha 100 évig élek, akkor sem fogom megérteni, hogy ezeknek a kiállító tereknek miért nem lehet valami „normális” nevet adni ? De hagyom is ezt az általam százszor lerágott csontot. Nyilván csak és kizárólag engem zavar ez az igénytelenség….)
Szóval az M21-ben Aknay Jánosnak volt a kiállítása. A művészről itt olvashattok:  
Nem volt gondom a címek megjegyzésével, mert a rengeteg kép zöme: „Emlék”, avagy „Festőangyal”.  Szokás szerint először fotózva, majd lassúbb tempóban, kétszer is  végigjártam a termeket. Nagyon nehezemre esett olyant találni, ami „tetszik” – valahogy nem érintettek meg ezek a képek, különösebb érzelmet nem váltottak ki belőlem, habár nagyon élénk, élő színekkel vannak tele a képeknek köszönhetőn a hatalmas termek.
Megmutatok azért néhányat, de már csak itt láthatjátok, a kiállítás ugyanis a mai nappal bezárt.
"Ki itt belépsz".....azért na hagyj fel minden reménnyel, mert ezt látod


Szokás szerint legelöl van az a kettő, amelyik tetszett.


Itt megjegyzem: a bal oldali érdekes, szobros festmény max. 40 cm-es, a másik "csak" festmény, van két méter is.


Végezetül mutatok a Zsolnay negyedből pár képet - ha már ott jártam:

Az M21-es előtere, végre eltakarva a bezárt büfé
 
Pécsi Művészeti Díjasok
                                                             Ilyen tavasszal kint: