2015. június 14., vasárnap

Egybeesések


Pár napja, kora-hajnalban, egész véletlenül az egyik TVcsatornámra kattintva majdnem felkiáltottam, mert épp az Isonzó völgy, egy általam jól ismert szakaszát láttam. Igaz, nem elsősorban mint turisztikai látványosságot... de azért ettől függetlenül megdobbant a szívem. Aki régóta olvas, tudhatja miért.
Akit érdekelne a film, esetleg itt meg is nézheti – bár nem erről akarok írni…..

Ugyanezen a napon aztán reggel, amikor kinyitottam a gépemet, láttam, hogy egyik kedvenc blogomban van új bejegyzés:
Megnézegettem képeit (ó mennyire irigy vagyok rájuk, milyen fantasztikus helyeken járnak folyton!!! És milyen szerencse, hogy megosztják velem/lünk) – szóval itt a képek között az alábbira bukkantam:
Ez a wangfolyós kép


A két fent írt dolog azonnal egy harmadikat idézett meg a fejemben, azt a kicsiny kápolnát,  mely ott áll  magányosan a nagy hegyek közt, sűrű erdő szélén, a Vršič-hágóra felvezető úton. Az első világháborúban itt egy lavinaomlás miatt maghalt orosz katonák emlékére épült. (Ez az út valóban a hágó után, levezet az Isonzó völgybe – itt csatlakozik a gondolatom a filmhez.) Minden alkalommal megálltam itt. Régen, az első útjaimkor még be lehetett menni a kápolnába. És ott bent minden cm2, minden kis résecske tele volt dugdosva cédulákkal. Nem szedtem ki egyet sem – tudtam, akik ide tették, kértek valamit és nincs jogom a kíváncsiskodáshoz. Természetesen én is írtam, mindkét esetben, és otthagytam kérésem beteljesülését kérve. 

Ez a kápolna a hágó felé vezető úton
Most, hogy láttam ezt  a wangfolyós fotót, az ajtó és a fal közötti résbe dugott papírral,  az jutott eszembe, vajon mi lehet az oka, eredete ennek a szokásnak ? Hogy egy földöntúli hatalomhoz fohászkodunk és nevetséges kis papírfecnikre leírjuk a kívánságainkat ? Hát, ha a földöntúli akar/tud segíteni, akkor nem azért, mert elolvasta a cédulát. Ha meg nem akar, akkor se az volt  a baj, hogy nem jó nyelven írtam a kérést…. 

Majdnem ugyanez a helyzet a templomi hálaadó táblákkal, útmenti keresztekkel kapcsolatban is, bár ezeknek azért van "kifelé" valami jelentősége. Meg akarom  mondani, mutatni másoknak, hogy rajtam segített az ima, a fohász, a fogadalom. Kértem és kaptam valamit és azért „hálából” valamiféle „áldozatot” hozok.
Aztán múlnak az évtizedek, néha akár század is, a történet néha elfelejtődik. Azt hiszem nagyon ritka az olyan eset, amit mostanában tapasztalok – legalábbis Baranyából ezek a hírek eljutnak hozzám, - hogy pl. Máriakéménd környékén a Mecsek Egyesület tagjainak és néhány falubelinek (szervezési, anyagi, fizikai) segítségével,  megújultak fogadalmi keresztek, képoszlopok (bildstock) sőt szobrok is.

….De elkalandoztam…Valójában csak azon meditáltam, vajon honnan erednek ezek a szokások ? Ki és miért kezdte el ? Mert bizonyára van valahol egy alap-sztori – csak én nem ismerem….Keresem, keresem a gyökereket, mi, honnan ered és miért van úgy, ahogy….de többnyire nem találom.



















































8 megjegyzés:

  1. Eserleg Googleba írva : Kívánságot a Siratófalba <<< (ha akarsz, üzenhetsz oda is )
    (Más : Kornis Anna- Takács Ferenc : A barna táska ( Sajnos még nem vette meg a könyvtár ) ( jutott eszembe a blog elején írtakról.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem hallottam erről. De én inkább személyesen intézném a dolgot (értsd: inkább én mennék Izraelbe...) A könyvet én is szívesen elolvasnám - habár valami ilyesféle levelekből idézget a Wangfolyó is....

      Törlés
  2. Jeruzsálemben a Siratófalnál imádkozók közül sokan papírra írják imakéréseiket és a kövek hasadékaiba dugják, mert hitük szerint Isten szelleme, bár a templomot lerombolták, ma is jelen van a falban.
    Egyébként csak ötletelek, az emberek hisznek a szavak mágikus erejében. Szavainkkal megbánthatunk, megalázhatunk másokat, de a szavakkal enyhíthetjük a bánatot, szerelmet vallhatunk és még sok-sok mindent tehetünk. És hogy szoktuk mondani a szó elszáll, az írás megmarad? Talán a leírt szavaknak nagyobb az ereje. Bár van olyan ismerősöm, aki szerint inkább beszélgetni kell Istennel, semmint levelezni. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Meglehet, hogy pont ebben a mondásban rejlik az igazság: "A szó elszáll az írás megmarad" Verba volant, scripta manent - ez legalább a rómaiakig így visszavezethető. Régebbi eredetre utalást ill. "szerzőt" nem találtam. És lehet, hogy kinyomozhatatlan, volt-e ilyesféle mondás előttük.
      Az ismerősöd véleményével pedig 100%-ban egyetértek.

      Törlés
  3. Ez a "cédulázás" nem csak vallási alapokon figyelhető meg.
    Pl: Thasos szigetén az Ypsario csúcsán ( a sziget legmagasabb pontja ) van egy kis cédula gyűjtő edényke, és a kívánság cédulát ide kell bedobni miszerint aki beledob az visszatér.
    Azóta már voltunk kétszer :-)
    Bár tudom hogy nem azért mert elsőre bedobtuk, hanem mert rajtunk múlott .
    mmama

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lám, máshol is vannak ilyen különös helyek. Most lehetne azon is gondolkodni, miért pont ott jöttek ezek létre ? Ilyen kis kápolna, amilyenről én írtam sok helyen van - és én csak itt találkoztam cédulázással, pedig azért néhányban jártam már. Valószínű ennek is van magyarázata. Talán valaki, aki elkezdte, kívánt valamit, ami teljesült, azt "híre ment".....

      Törlés
  4. Nem először tapasztalom, hogy írsz "valamiről," - majd azt követően épp' olyasmiket olvasok egy könyvben, ami szerintem kapcsolódhatna hozzá ? (feltételezem, azt eléggé ismeretes,hogy pl. a II.világháb. borzalmai után a túlélők kötött mennyien voltak azok, akiknek az volt a véleményük, hogy fohásznak/imának/ kérésnek - Isten felé - nem volt "értelme.) - Viszont ( olvasom ) (röviden) " Egy koldus könyörgése mindig meghallgatásra talált. Kérdezte a rabbi : hogyan csinálja ?- hisz' sem olvasni,sem írni nem tud.Koldus : ő az ábécét mondja fel, a betűkre szorítkozik, egymásután sorolja fel őket és arra kéri az Örökkévalót,hogy a lehető legjobb módon állítsa őket sorrendbe. " (22 betű, héber, stb.) ( Lehet nevetni... lehet- akár komolyan belegondolni.)
    Más : Afonzo Cruz : Kokoschka babája (2014) a könyv. (Csak türelmesen, mert lehet,hogy az első 50 oldalig sem jut el mindenki, de aztán.... eléggé érdekes. )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A történet, amit megírtál - különös és elgondolkodtató....mármint annak, aki szerte ilyesmin elgondolkodni. Én szeretek....Az idézet ebből a Cruz könyvből van ?

      Törlés