2016. április 4., hétfő

A lapisi római őrtorony - emlékére


....Csak az téved el aki él
De ha csak dünnyögsz, mardosod magad
És nyaldosod a sebeidet
Ami ma még az ajtón bejött
Holnap a kulcslyukon kimegy.... (Quimby)




Mindenek előtt be kell valljam, nem néztem át az Interneten található, Magyarországot érintő római limes-sel (esetleg) foglalkozó összes anyagot. (Kifejezetten boldog lennék, ha most valaki állításomat, - t.i. hogy a lapisi őrtornyot mindörökre elfeledték - megcáfolná.)

Mi is volt a „limes” ?
„A Római Birodalmat a limes vette körül, melynek három alkotórésze volt:
1. sánc és sövénykerítés, fejlettebb formájában kőfal,
2. előtte vagy mindkét oldalon árok, melyhez néha cölöpkerítés járt,
3. bizonyos távolságonként őrtornyok.
A limes szó eredetileg ösvényt jelentett. Utak (főleg hadiutak) hálózták be a határvidékeket, melyeket összekötöttek Rómával, de átnyúltak ellenséges területre is. Természetes akadályok (pl: folyók) egészítették ki a mesterséges földhányásokat, akadályokat. A Római Birodalom védelmét szolgáló, a császárkorban létesített határvonal, amelyet sáncok, árkok, őrtornyok, erődök alkottak. Az 1.századtól  folyamatosan építették ki. A limest eleinte magas harcértékű légiók és segédcsapataik, a 4.századtól általában már a kisebb harcértékű határőr alakulatok védték.”(Wiki)

Régi „kedvenc” témám szóban is és írtam is már róla, mennyire fájlalom, hogy Pécs városa hagyta  tönkremenni, a föld színéről eltűnni, a kevéske magyarországi, római-kori őrtornyok egyikét a Mecseken. (Persze írhatnám azt is, hogy miért kellett ”visszatemetni”  a Rákóczi út/Jókai út sarkán feltárt bazilika rom-maradványait is, az sokkal nagyobb „falat” lett volna, mint ez a vacak kis építmény….de most maradjunk csak a kis őrtornyomnál.)
A dolog valójában azért fáj nekem, mert egy ilyen őrtorony újraépítése  nem lenne túl költséges dolog – és annyi mindenre van pénz – erre meg nincs, nem volt. Persze a megvalósításhoz akarat se. És én sajnálom, hogy – rajtam kívül – valószínű senki sem hiányolja.



X-szel jelöltem az őrtorony helyét

Van a neten a torony felfedezéséről és „haláláról”  egy igen érdekes anyag, itt:

Ebből idézek az alábbiakban, igencsak tanulságos végigolvasni – habár tudom/látom kissé hosszúnak tűnik:

„A Baranya Monográfia sorozatban „Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig" című szintézisnek a római kort felölelő fejezete (Fülep Ferenc— Burger Alice)sem említi. De nem találtuk nyomát a város vagy a megye történetét felölelő tudományos publikációk bibliográfiáiban sem.
A Janus Pannonius Múzeum Régészeti osztályának nyilvántartásában szintén nincs róla adat, legalábbis eddig nem került elő. Önkéntelenül vetődik fel tehát a kérdés, miként lehetett az, hogy néhány érintőleges említésen és a helyi sajtó azonnali reagálásán kívül semmi konkrét adat nem 'maradt fenn a maga idejében régészeti szenzációnak számító ókori építészeti emlékről?

Ennek megválaszolása közel sem könnyű feladat, annál is inkább, mert a Baranya megyei Levéltárban előkerült az ásatást vezető régész jelentése az akkori kutatási eredményeken alapuló értékeléssel együtt. Ez a dolgozat a levéltárban fellelhető források és számos helytörténeti kutató hasznos információi alapján készült el.


1938. július végén a városi erdő „A" gazdasági osztályú 15. számú erdőrészletében
a Lapis tetőtől Vágot puszta felé vezető makadám út építése alkalmával egy kisebb halom lehordása közben vastagabb méretű falmaradványokra, téglákra és tetőcserepekre bukkantak. A romok közvetlenül a kövezés alatt álló műút jobb oldalán feküdtek, a lapisi vadászháztól mintegy 800—900 méterre.


Rábay Gyula erdőmester utasítására a további munkálatokat megkülönböztetett figyelemmel végezték.  Ez a vadászhoz abban az időben a városi erdőgazdaság erdőőreinek s az akkoriban megalakult Mecseki Erdővédelmi Szolgálat tagjainak adott otthont.


A romok megtalálásakor Tömösközi Györkő Vilmos erdőőr volt szolgálatban, aki másnap tájékoztatta az esetről az Erdővédelmi Szolgálat vezetőjét, Bereznai Józsefet. Bereznai visszaemlékezése szerint a romhalmaz és környéke kőlapokkal volt borítva. (Ugyanilyen kőlapokat az Orfűre vezető út mentén is látott a 30-as években, de a környék építkezéseihez széthordták azokat.) Először ezeket a lapokat távolították el s akkor bukkant elő a romok közepén egy kis nyílás, melyet először kútnak gondoltak. Bereznai a legalacsonyabb falrész (80 cm) mellől lehajolva elem lámpa segítségével kutatta át a romok alsó szintjét. Ekkor találta meg az őrtorony feltárásánál előkerült pénzérmék nagy részét. Visszaemlékezése szerint a padlószint finom föld volt, vagy homokkal lehetett borítva. Bereznai okkor leállította az út további építését azon a területen, s a munkások közül megbízott egyet a romok állandó felügyeletével. Ezután Tömösközivel közösen megszámolták a leleteket, s azokról feljegyzést is készítettek. Tömösközi két nap múlva adta át az érméket a feljegyzéssel együtt Rábay erdőmesternek.



Az érméket az erdőőr Rábay Gyula visszaérkezéséig a Lámpás-völgyi erdészházban helyezte el. (Rábay ugyanis egy erdészkongresszuson tartózkodott Sopronban.) Itt érte utói Bereznai távirata, melyben tájékoztatta az eseményekről. Pár nappal később Rábay megbeszélést tartott Bereznai Józseffel és dr. Horváth Tibor régésszel. Ezen a tárgyaláson a romok további sorsát s az erdőgazdaság segítségét beszélték meg.
Felügyelete alatt folyt a további ásatás és gyűjtötték össze a leleteket. Rábay Gyula leletjelentésére a Pécs szab. kir. város Majorossy Imre múzeumvezetősége dr. Horváth Tibor városi múzeumi régészt bízta meg a feltárás szakszerű irányításával.


Dr. Horváth Tibor kétszer szállt ki a helyszínre a napvilágra kerülő emlékek helyszíni tanulmányozására és az esetleges útbaigazítások megadására. Az addigi ásatásokra vonatkozólag dr. Horváth szakvéleménye a következő volt:
„Mindaddig, amíg az épület teljesen nincs feltárva, elhamarkodott dolog lenne határozott véleményt nyilvánítani a rendeltetéséről. Mégis valószínűnek látszik, hogy ezen a fontos kilátóponton az őrtorony szerepét töltötte be.”

Sopianae helyrajzáról a temető és az ókeresztény épületek kivételével meglehetősen keveset tudunk. Így örülnünk kell ennek az emléknek, mely egyrészt a város védelmi rendszerére nyújt adatot, amiről eddig semmit sem tudtunk, másrészt pedig, erre turisztikai szempontból szeretnénk rámutatni, a Mecsek történeti emlékeinek a számát szaporítja.
Amennyiben anyagilag ez lehetséges, nagyon érdemes és kívánatos az épület falait teljesen kiásni, azután pedig a megőrzésükről kell gondoskodni (vékony betonréteggel burkolva a felületet), nehogy a téli esőzések és fagyok rongálják.
Az erdei út építésével kapcsolatosan a romokat teljes egészében fel fogjuk tárni és annak megtörténte után, részletes jelentésemet be fogom terjeszteni."
Az ásatáskor előkerült római kori tárgyi leleteket az erdőmester átvételi elismervény ellenében beszolgáltatta a városi múzeumnak.



Ráckevén legalább ennyit megőriztek belőle....


Időközben a Mecsek Egyesület vezetésével a testület tagjaiból egy bizottságot alakítottak. Feladatuk volt a romok megtekintése és a további sorsának eldöntése.

A bizottság vezetője dr. Reuter Camillo egyetemi tanár volt, a Mecsek Egyesület akkori alelnöke. A társaság további tagjai: vitéz Kárpáthy Olivér alezredes, vitéz Afra
Lajos bankigazgató, a Kiss József asztaltársaság főtitkára, Páldy Géza MÁV főintéző, Fridrich Sándor gyógyszerész, dr. Horváth Tibor régész, és Rábay Gyula erdőmester.
Az 1939. VIII. 6-i helyszíni bejárás alkalmával mindannyian egyetértettek abban, hogy a falmaradványokat sürgősen helyre kell hozni és a turisztika, valamint az érdeklődők rendelkezésére kell bocsátani. Olyan elképzelések is akadtak, mely szerint pavilonszerű építményt kellene a romok fölé emelni, hogy állagát ezzel is megóvják.
Ugyanezen a napon a városi erdőhivatal jelentést tett Pécs szab. kir. város polgármesterének az ásatások eredményéről és vele együtt csatolta dr. Horváth Tibor jelentését és szakvéleményét. Az alábbiakban közöljük a városi múzeum régészének jelentését:

Az épületmaradvány egy centiméter különbséget leszámítva 8x8 méteres nagyobb helyiségből áll, melyet négy oldalról 0,90—1 méter vastagságú fal vesz körül. Bejárata a déli oldalon a jobb sarokra esik. Az alapfalak a földszinttől kezdődően, belső és külső oldalukon egyaránt 16—22 cm szélességben padszerűen kiemelkednek. Az építéshez mecseki köveket használtak fel. A munka gondosságát bizonyítja, hogy a felső falak mintegy 55—60 cm magasságban hármas téglasorral vannak kiegyenlítve. A felső falak különböző magasságban maradtak meg. Északi oldalon 1,20-1,40 a fal magassága, a nyugatin 0,80—1,00 m, a másik két oldalon már sokkal alacsonyabb: 0,22-0,50 m.

A téglákon bélyeget nem találtunk, csak két kisebb töredéken benyomott koncentrikus kör jelzést. A leletek közül elsőnek kell említeni a kormeghatározáshoz fontos érmeket, összesen 149 db került elő. Nagyrészük a padlószinten szerteszórva feküdt, csak néhány db került elő az épületen kívül a bejárat előtt. 32 ezüstözött darabot találtam köztük, a többi bronzpénz. Meglehetősen megviselt, rossz állapotban kerültek elő, így a megtisztításuk hosszabb időt vesz majd igénybe. Eddig 58 darabot sikerült meghatározni. Ezeknek zöme Valentinianus császár (364—375) (22 db) és Valens császár (364-379) (31 db) idejéből való. Az alsó korhatárt II. Constantinus (337-361) egy érme képviselte, a felsőt pedig Gratianus császár érme (367-383).

Néhány darab vastárgy került még elő, ugyancsak az épület belsejéből: vas kések, ácskapcsok, edénytöredékek, továbbá a halomból több állatcsont.
Az épület gazdasági célokra nem épülhetett, akkor bizonyára nem egy helyiségből állott volna. Az alaprajza négyszögletes, ablaknyílásra az 1,40 m-ig megmaradt falon nem akadtunk, így arra következtethetünk, hogy toronynak építették meg.

Mivel azonban a közelében még nem találták meg az erre vezető római utat, ami révén az utak mentén emelt tornyokra gondolhatnánk, biztosra vehetjük, hogy védelmi célokra őrtoronynak építették azért, hogy a Mecsek nyugati vidékét, valamint a környéket szemmel tarthassák.

Az őrtorony történetére az éremleletekből következtethetünk.
Kb. a IV. század elején épült, mikor a Pannónia tartomány az egész római birodalom biztonságát védte. A Duna könyökénél a guádok, az Alföldről érkezve pedig a jazygok és gótok ismételten átcsaptak a Dunán és rendszeres hadjáratokban lehetett csak őket leverni. Sopianae, a római kori Pécs, nem volt megerősített katonai város. A rendkívüli háborús időkben mégis védelméről kellett gondoskodnia, hogy legalább a portyázó kisebb csapatokkal szemben védekezhessen. Eddig semmi adatunk nem volt, hogy a védelmi vonalukat hol és mikor állították fel. így ennek az őrtoronynak jelentőségét éppen ez a körülmény adja meg.

I. Valentinianusnak sikerült ugyan legyőzni a guádokat, a most talált érmek nagy részének hátlapja az ő dicséretét hirdeti: teljes alakjában látható a császár, jobbjában a
Christus monogrammos labairumot tartja, tőle balra hátrakötött kezekkel térdel egy fogoly guádus. Felirat: Triumfator Gentium Barbarum.
Testvére, Valens azonban elbukott a nyugati gótokkal vívott harcban. 378 augusztusában vívták meg a döntő ütközetet Hadrianapolisnál és e pannóniai születésű császár is áldozatul esett az öldöklő germánoknak. Ott, azon a csatatéren pecsételődött meg Pannónia sorsa is. 378 végén a nyugatnak forduló barbár hordák végig dúlják, végig rabolják. Ha nehéz harcok árán sikerült is békére lépni velük, nagy részüknek helyet kellett adni Pannóniában.
Bár 395-ig tessék-lássék hivatalosan fent is állt a római adminisztráció és katonai szervezető tartományban, az állapotok egyre inkább rosszabbodtak, aki tehette menekült a római lakosságból. 

Ezeknek az időknek volt tanúja a lapisi őrtorony. A 378-as eseményekkel kezdődött pusztulása. Az V. század kezdetén, mikor a Dunántúl keleti része, így Baranya megye is a hunok kezébe került, már bizonyára romokban hevert.
Pécs, 1938. aug. 6. 

Németországban (Taunusstein Zugmantel) így néz ki egy római kori őrtorony


A romok helyreállítására az erdőhivatal a városi idegenforgalmi hivatalt javasolta.

Időközben a polgármester a romok megőrzésére vonatkozó terv és költségvetés elkészítésével a Pécs szab. kir. városi mérnöki hivatalt bízta meg. 1938. XI. 5-én Dulánszky Jenő főmérnök felterjesztette a polgármesternek az állékonyság megóvásához szükséges terveket és költségvetést. Ugyanakkor a romokról felmérési rajzot is készítettek.
A mérnöki hivatal 1939. VII. 25-én jelentette a polgármesternek a megóvási munkák elkészültét.
Az állagmegóvás elkészültével Erb Jenő, a Városi Tanács Mérnöki Hivatalának építési csoportjának vezetője fényképet készített az őrtoronyról.

Az építmény azonban az idők folyamán újból vesztett állagából. Az időjárás viszontagságait nem bírta az amúgy is gyenge cementhabarcs-réteg. Köveit pedig elhordták, szétdobálták, úgy az 1952-ben Dombay János múzeumigazgató által elrendelt újbóli állagmegóvási munkálatokat már el sem tudták kezdeni, mivel a falakból alig maradt 30-40 cm-nél magasabb rész.

1956 novemberében a Vágot puszta környékén zajló harci események során újabb károsodások érték. Nem kímélték az időközben esedékes fakitermelések sem. 1978-ban, az út korszerűsítése alkalmával keleti irányban mintegy 3 méterrel szélesítették az utat. Így az azóta romossá vált falmaradványokat lebontották. Jelenleg tehát az építmény alapjainak mintegy fele az aszfaltút alatt fekszik. Az őrtorony jelenlegi állapota szerint erősen romos, töltelékkel feltöltött, szederindával benőtt.

Fetter Antal kutatóval történt helyszíni bejárás alkalmával a következőket tapasztaltuk:
A Lapis tetőtől Remete rétig húzódó út 2-es km-kövétől déli irányban 60 normál lépésre, az út keleti részén álló transzformátortól 35 normál lépésre helyezkedik el az őrtorony északi fala. Ettől délre áll a torony külső falazata. Sikerült megt
alálni az épület É—D irányú tengelyét, melynek adatai megfelelnek az itt megadott felmérési rajz méreteivel. Mivel az őrtorony helye csupa törmelék halom, más konkrét falmaradványokat nem sikerült találni. Ajánlatos lenne a még meglevő falakat feltárni, állagmegóvást végezni és a romok közelében jelzőtáblát elhelyezni.”


A cikk 1982-ben íródott…..én pedig tegnap újra arra jártam, s úgy döntöttem, a – valószínű – mindörökre eltüntetett római őrtorony történetét itt is közreadom. Nem mintha bármi csodát várnék – de legalább elmondhatom: én szóltam…..


A pécsi őrtorony (feltételezésem szerinti) helye



...és talán maradékok a kőfalakból....



Bevallom, utólag elgondolkodtam, érdemes lenne-e „piszkálni” kicsit a dolgot, t.i. hogy legalább egy táblát állítsanak az őrtorony emlékére. Aztán rájöttem, felesleges. A barbárok országában élünk, nem sokáig állna ott az a tábla.
Jöhetne egy felmentő római sereg…(?)

Napokkal később, egy másik ügyben nyomozva a könyvtárban, Somogyi Géza "A mi városunk" című kis füzete is a kezembe került. Átlapoztam, s mit találtam benne ???
Hát a lapisi római őrtorony egyetlen fellelhető fényképét !! :-)
Máris közreadom, hogy ebben a formában is megőrződjék az egyébként közönyös utókor számára:

 



8 megjegyzés:

  1. Örömmel olvastam a cikkedet. Számomra és a Mecsek Egyesület számára ismerős az őrtorony. Már többször téma volt nálunk is, de saját anyagi forrásunk nincs ilyesmire, ezt a város tudná felkarolni. De nincs rá szándék, mert azt mondják emlékét már a Sós-hegyi-kilátó őrzi, ami római őrtornyot szimbolizál, ráadásul még sokkal magasabb is. Valamilyen szinten igazuk van, ha az eredeti nem is áll, de egy hasonló a közelben igen és annak is a kilátás a funkciója. Ettől függetlenül lehetne egy régészeti feltárás, és az alapok megőrzése, egy tájékoztató táblával. Persze a tábla nem állna sokáig épségben. A többi útjelző és információs táblát is állandóan pótolni kell, mert még egy évet sem bírnak ki. De lehetne egy nagy emlékkő is, azt nem tudnák elmozdítani.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnos egyetértek veled - pedig legalább egy táblát megérdemelne a hely, valahol, ha már amúgy semmi nyoma nincs...

      Törlés
  2. Kerestem, azt hittem ez is őrtorony, de nem: http://www.zalalovo.hu/turizmus/latnivalok/salla-muzeum azért megmutatom, egy időben sokszor hoztam ide gyerekeket, s vezetett minket egy nagyszerű szakember Kőfalvi Csilla.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pontosan azért érezném én - legalább a helyét - megőrzésre/említésre méltónak, mert Magyarországon nem sok ilyen volt. De mint fentebb olvashatod - elég reménytelen az ügy. És igaz, van a közelében egy "valami hasonló" kilátó - szóval "Válámi ván, de ném az igázi".....

      Törlés
  3. Tegnap nem jelent meg a hsz-em... irgumburgum...
    Ma újra próbálom!
    Szóval, vasárnap este nézted esetleg a Servus-on a két műsort a római időkből? Rád gondoltam.
    Az első a Via Juliaról:
    http://www.servustv.com/de/Medien/Europas-legendaere-Routen2

    A második a Via Roamanról:
    http://www.servustv.com/de/Medien/Europas-legendaere-Routen5

    (Nem mellesleg a filmeket Jeremy J.P.Fekete készítette.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem néztem de köszi a tippet, majd ma. És te tegnap a 3SAT-on láttad kedvencünket ??? Két részes nagyszerű film volt !
      Fogalmam nincs, mi lehetett a hozzászólás elveszésének az oka. Én biztos nem... :-?

      Törlés
    2. Na, ná, hogy láttam, igaz az elejéről lemaradtam, de nem vészes, hisz ezt is láttam már korábban. :-)
      De Te tudod, őt mindig újra és újra... :-)

      Szerintem a gugli, mert másnál sem jelent meg egy hsz-em. A harmadiknál viszont igen. A fene sem érti.

      Törlés
  4. Castrum (Közép-Mecsek): római őrtorony maradványa a vágoti gerincen, a műút mel­lett, Lapistól 400 m-re. A S jelzés vezet el mellette. Az egykor Pécs területén állt római kori település egyik északi útvédő őrhelye volt. A romok ma már nem láthatóak, azokat a műút építésekor eldózerol­ták.
    http://obanyaivolgy.5mp.eu/web.php?a=obanyaivolgy&o=nO9xpY71Lu

    VálaszTörlés