2018. május 19., szombat

Utazzatok !


Ma szinte egész nap az járt a fejemben, hogy milyen szerencsés életem is volt. Semmi okom panaszra, még akkor se, ha számba veszem veszteségeimet. Mert annyi, de annyi szépségben volt részem. Olyan sok gyönyörű helyen jártam.
S hogyan, miért  jutott ez eszembe (megint, hiszen pár napja a szlovéniai utamat emlegettem)? Nos azért, mert ma esküvőn voltam  Windsorban.

A kíváncsi tömeg

St.Georg kápolna
Igen, az én tv-m reggeltől estig ezt közvetítette, rengeteg képpel Windsorból, főleg persze a kastélyról, a csodás parkról, a Szt. Georg kápolnáról.
És – bevallom, a nagy felhajtás nem különösebben érdekelt, de a részletek, melyek ismerősként bukkantak a szemem elé – örömöt okoztak. 


Mikor félig-meddig leégett – azt se felejtem el, - egy napig bőgtem miatta,  pedig hát….nem az én kastélyom.
(Csak emlékeztetőnek: 1992. november 20-án, pont a királyi pár 45. házassági évfordulóján, tűzvész ütött ki a kastélyban, amikor a magán kápolnában egy spotlámpa felgyújtotta a függönyt.
A tűzvész eloltásához 15 óra és másfél millió gallon víz kellett. A tűzben kilenc főbb terem és csaknem 100 szoba, 9000 négyzetméter pusztult el. Ez csaknem a kastély egyötöde.
Az Európa legjobb szakembereinek bevonásával végzett, egyedülálló helyreállítási munkák 1997-ben fejeződtek be, és olyan jól sikerültek, hogy nehezen fedezhető fel, melyik rész „eredeti”, melyik a felújított.
Az újjáépítés 37 millió fontba került.)



Persze nem csak Windsorra gondoltam, hanem a többi angliai szépségre is, aztán mint mindig, kicsit fájó szívvel arra, hogy egy, amit pedig nagyon szerettem volna – most már valószínű mindörökre – milyen kár, hogy elmaradt. Igen, szerettem volna Stonehenge-ba is elmenni – de hát az nem jött össze…


Azóta is megnézek - ha felfedezem - minden olyan filmet, ami ezzel kapcsolatos és ma már sokkal többet tudok róla, mint amennyit anno vagy 40 éve tudtam. De azért sajnálom.
Szóval akinek lehetősége van, utazzon ! A vége felé, amikor már másra nem nagyon lesz lehetősége, akkor legalább lesz mire visszaemlékezni.

Képek:


 


4 megjegyzés:

  1. Köszönöm a buzdítást! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És csak írd a blogodat ! Én bizony sajnálom, hogy az "utazós" időmben még nem volt blogom. Próbálok ugyan itt-ott visszaemlékezni az útjaimra, de a friss élmények másak, és hát fotóim se nagyon vannak....

      Törlés
  2. "a pizzás"2018. június 8. 17:49

    Tudom, nem vigasztal, de azért elmondom. Én kétszer is eljutottam, de nagy csalódás volt, sokkal, de sokkal kisebb, mint amilyennek a fényképek, filmek, exkluzív képeskönyvek mutatják. Nem mondom, hogy nem volt érdekes, izgalmas, de sokkal nagyobb volumenű valamire számítottam...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt ugye a Stonehenge érted És csak arra, ami látható, a kőoszlopokra. Mert Stonehenge nem csak annyi. Nem hinném, hogy meglepődnék és nagy valószínűséggel többet tudnék róla, látnék bele, mint sok arra-járó turista, hiszen a terület "történelme" már a föld alatt van, nem is látszik, csak a tudós-kutatók állapították meg ilyen-olyan földkutató készülékekkel, s ügyes kezű rajzfilmesek "élővé" varázsolták, ami valaha ott lehetett. És én láttam ezeket - ezért érzem, hogy többet láttam a hely történelméből, mint aki csak a ma is álló köveket látta. Ettől függetlenül úgy érzem, kell legyen a helynek valami különös aurája......persze mindez talán csak akkor lenne érezhető, ha csak én, meg a kövek lennénk ott, és a sok nézelődő turista aznap nem jönne :-)

      Törlés