2016. december 9., péntek

Karácsonyi hangulat



A négy és fél éves – aki ugyan engem levegőnél is kevesebbnek néz mostanában - a nagyszüleinél gyurmázott. Ez lett az eredmény. Engem könnyekig meghatott….
Egy kicsi gyerek világa – szerencsére - még ilyen szép.
(Már csak ilyen egy öregasszony - sajnos nem mondhatom:nagymama – de biztos a nagymamák is  ilyenek.)

Lia és Ádám, apa és anya, feldíszített karácsonyfa, túrógombóc, hal és zöldségek a vacsorához, gombák és gyümölcsfák

2016. december 8., csütörtök

A csodákban márpedig hinni kel!




Családom egyik kedves tagja (véletlenül ?) meglátta a blogomban a pár nappal ezelőtti panaszkodásomat a TV nyomkodókkal kapcsolatban. Szólt a családom másik kedves tagjának, hogy ugyan már, vegyen/szerezzen/rendeljen/varázsoljon nekem egy olyan nyomkodót, amely a két funkciót együtt el tudja látni.

És tádámmmm….

Tényleg van ilyen, - bár nekem ezt senki sem mondta - és már meg is érkezett…
Igaz, hogy egyelőre még nem tudom rendesen kezelni, de előbb utóbb majd csak megtanulom ezt is.
És újra és újra elmondom: tegyetek jót ! Nem biztos, hogy onnan „jön a válasz” amerre ügyködtetek, de valamiképp egyszer csak bezárul a kör, s a jóság visszér hozzátok.


(Halló kicsi kedves ! Olvasod ? Köszönöm ezúton is !!!!)

2016. december 7., szerda

Nem tudok meghatódni – inkább elgondolkodom….



Nem tudom, hogy vagytok vele – de ti nem érzitek, hogy alattomos módon a média (=újság,TV,rádió, stb) minden igyekezettel azon van, hogy megpróbálja megszoktatni, elfogadtatni a készülő „új világrendet” velünk ?

Konkrétabban, hogy a fehérnek csak akkor van lehetősége egy kis ideig még a fennmaradásra, ha vegyük a színessel ? Nem újdonság ez nekem, rettentően sajnálom, hogy nem tettem el azt a videót, mely ezt előre megjósolta, nevezetesen, hogy a fehér faj – mint olyan – el fog tűnni. Először csak afféle vegyes típus lesz, aztán csak sárga, meg fekete.

Nem igazán érdekel ez engem, hiszen nem holnapra, vagy jövőre következik be – de elgondolkodom sokszor rajta.
Figyelitek-e a TV reklámokat ? Feltűnik-e másnak is, hogy milyen céltudatosan mutogatják a keveredést, belénk plántálva ezzel annak szükségességét, vagy várható megvalósulását ?
Most kaptam egy videót, ami pontosan ebbe az irányba terel. Még a tetejében kellőképp kiválasztott időpontban és témával.
Sírjál már egyet ! Olyan megható …. akkor nem fogsz utána elgondolkodni a dolgon.
(Aki nem ért lengyelül, annak mondom, a kis kölök a végén az angolul beszélő nagypapitól azt kérdezi lengyelül, hogy ő meg kicsoda ??)

(Bocs, hogy "lelőttem a poént ") 



2016. december 6., kedd

Mikulás




Bevallom, én nem mindent tudtam abból, amit ide alább bemásoltam…


„Mürai Szent Miklós (Patara, 270. március 15. – Myra (Mira, Müra), 343. december 6.) myrai püspök, a katolikus és a görögkeleti egyházak szentje, a tengerészek, kereskedők, az illatszerészek, a gyógyszerészek, a zálogházak, gyermekek, diákok és általában minden nehéz körülmények között élő védőszentje Oroszországban, Görögországban és Szerbiában, a pálinkafőzők és Kecskemét város védőszentje Magyarországon. Életéről több legenda ismert, ezekből alakult ki a Mikulás személye is.

A történelmi Miklós életéről kevés dokumentált adat áll rendelkezésre. Az életéről szóló források egyrészt a krétai Andrástól származnak (700 körül), másrészt egy János nevű konstantinápolyi szerzetestől.

Miklós valószínűleg 270 és 286 között született Patara kisvárosban, Kis-Ázsiában. 19 éves volt, amikor nagybátyja (szintén Miklós myrai püspök) pappá szentelte. Utóbb a Sion kolostor apátja lett Myra közelében. (A Lycia római provinciában fekvő Myra ma Demre néven egy kis település kb. 100 km-re délnyugatra Antalyától Törökországban. A 4. században püspöki székhely volt.)

A szüleitől örökölt vagyont szétosztotta a szegények között. Egyesek szerint a gyógyszertárosok és a hajósok védelmezője volt. Segítette a szegény gyermekeket és ezért szentnek tartották őt.

Szent Miklós legendájának egyik változata szerint, amikor a megajándékozott legkisebb lány éppen akkor tette a harisnyáját a kéménybe száradni, amikor Miklós püspök abba beleejtette és az ajándéka pont a harisnyájába esett. A névtelen jótevőről elterjedt a szóbeszéd, hogy a mindig hóborította Taurus hegységből, maga a "Télapó" volt az ajándékhozó. Azonban mégis kitudódott a titok, hogy a jótevő nem más, mint maga Miklós a város keresztény püspöke. A legkisebb lánynak bedobott aranyak között ugyanis volt egy olyan érme, amit egy helybéli aranykereskedő előzőleg Miklós püspöknek adományozott.


A magyar Mikulás elnevezés a Miklós név cseh fordításából eredeztethető. A december 6-i ajándékozás szokása csak a 19. század közepén érkezett Magyarországra. Bár számos helyen olvasható az az állítás, hogy korunk – így a Magyarországon is ismert – klasszikus Mikulásának külsejét (kövérkés, piros ruhás, jókedvű idős apóka) a Coca-Cola nevű üdítőitalokat gyártó cég találta ki 1931-ben, ez korántsem igaz, bár tény, hogy az említett cégnek is lehetett szerepe abban, hogy Mikulás alakját az említett figurával azonosítjuk manapság. Régi gyermekkönyvek oldalain (az 1920-as évekből) ugyanis már ennél korábban is találhatunk nagyon hasonló rajzokat, grafikákat a Mikulásról.





De vajon tudjuk-e, hogy mióta és miért éppen piros a ruhája? Eredetileg talán zöld volt, de ez is vita tárgyát képezi.
Azt tudjuk mindannyian, hogy az Egyesült Államokban a Mikulás a legmeghatározóbb szereplője a karácsonyi ünnepnek. A Mikulás-figura a XIX. Század végére kezdett közismertté válni, alakja és színe ekkor még változó volt. Általában erős, testes férfialakot öltött, de előfordult, hogy sovány, vagy normál testalkatúként formálták meg a Mikulást. Ruháját tekintve általában bunda volt a jellemző, piros, zöld, kék, vagy lila színekben. A mára szimbólummá vált pocakos, piros ruhás,fehér szakállas, testes Mikulás képét, először egy bostoni nyomdász jelenítette meg a karácsonyi képeslapjain 1885-ben. Ettől kezdve kezdett széles körben elterjedni, az általa megrajzolt forma.


Szöveg innen:

2016. december 5., hétfő

Nagymama receptje - szilvás-lepény



Helyet kellet csinálnom a mélyhűtőmben, ezért aztán feláldoztam egy zacskó szilvát... 
Így készül az én szilvás-lepényem – amit szeret a családom:
Kell hozzá:
40 dk liszt
1 egész élesztő tejben felfuttatva
1 tojás sárgája, csipet só
Ezeket összekeverni annyi tejjel, hogy könnyű kelt tésztát kapjunk (nem néztem a tej pontos mennyiségét – sorry)
Alaposan bedagasztani, majd hozzáadni 10 dk olvasztott margarint és ezzel is jól kikeverni.

Lefedve, langyos helyen duplájára kelesztjük, majd kinyújtjuk és egy nagyobb méretű kizsírozott tepsibe  ügyeskedjük  (Elég lágy a tészta, ez néha nem könnyen sikerül.)
Ezek  után tesszük rá belsejével lefelé fordítva a kimagozott, felezett szilvát. Ehhez a mennyiséghez (nagy tepsi) kb. 50-60 db egész szilvaszem kell – persze ez méret-függő.

Akkor kell a sütőbe tenni, amikor az még csak melegszik. Közepes tűznél kell sütni. Amikor már kész, kivesszük, megszórjuk fahéjas cukorral ( én kristálycukorral szeretem) és visszatoljuk a lezárt, de még meleg sütőbe egy kis időre.
Hidegen lehet jól szeletelni.

Volt már szebb is....