2016. augusztus 24., szerda

Összeomlottam… (arachnofóbiások ma ne olvassanak….)




Ismétlem: aki utálja a pókokat, ma ne olvasson !!! 


Én, én, akinél nagyobb kedvelője a kaszás pókoknak nem volt, találtam a neten valamit, ami megrengette az érzelmeimet…

A dolog úgy kezdődött, hogy idén valami miatt a „rendes” keresztes pókjaim – egyrészt a „szokott helyükön” semmiképp nem akartak megjelenni ill. hálót szőni,  s akiket oda telepítettem, másod vagy harmadnapra eltűntek…Másrészt, tudom, hogy százszámra kelnek ki a kis keresztesek tavasszal, mégsem látok belőlük túl sokat, s akik itt-ott hálót szőnek, azok is  az idő előre-haladtához képes kicsikék. De a leggyanúsabb az, hogy a  hálók, benne a pókok egyik napról a másikra gyakran eltűnnek.

Ezzel egyidejűleg (valójában én már tavaly nyáron is láttam), megjelentek az udvar két pontján a kaszáspókok, akik eddig csak az előszobám egy sarkának védelmét élvezve szaporodtak…De kicsit gyanúsak voltak, még szemüveg nélkül is úgy tűnt, ezek a kintiek mintha nem egészen olyanok lennének, mint a bentiek.
No, hát miért van az embernek internetje ? Elkezdtem keresgélni a kaszások ügyében.
És majd leestem a székről, amikor az alábbi cikkre bukkantam:  

Tehát az enyémek itt az előszobában nem is igazi, hanem csak ál-kaszáspókok. Már ez is csalódás volt. De aztán….

...miképp tegnap írtam, bár csak kisebb takarítás volt szombaton, de kicsit alaposabban utánanéztem, mi is van a pókom hálójában. (Ez a kaszás egyébként teljesen másfajta hálót sző, mint az ismertebb keresztes, szinte nem is látszik, csak az, hogy ott csücsül a semmiben egy pók...) Azt látszott, hogy valami félig-meddig elfogyasztott izé van ott beakadva – gondoltam én, valami légyféle….hát nem… Kérem tisztelettel a sarki nagy hím hálójában két aranyos kis nőstény maradéka hintázott. 
Szóval kannibálok. Nagyon nagy volt a csalódásom, én ezeket eddig szerettem, meg is engedtem, hogy otthont teremtsenek nálam – de most gondolkodom, hogy kitakarítom őket az előszobámból. Csak azért nem döntöttem, mert hátha muslincákat és egyéb kisebb repülőket is fogyasztanak, másrészt meg….hát szóval sajnálom őket. Olyan kis törékenyek, én meg egy döhe nagy ember vagyok… Engem talán azért mégse esznek meg...És ott kint az előszobában egyáltalán nem zavarnak. Más kígyókat, vagy akár patkányokat tart háziállatként, hát azoknál azért a pókok kedvesebbek....

Ezek után megnéztem alaposan a kertieket is. Valóban jó volt a meglátásom, az ott kint a másik fajta. De hát azok meg a skorpiókkal „rokonok”…  Az azonban nem derült ki, hogy megeszik-e  a másfajta pl. gyerek-pókokat.
Teljes bizonytalanságban vagyok…
Nem egy örömteli dolog, ha kiderül valakiről, hogy nem az, aminek hitted… Akár ember, akár pók….

Az "ál"....

...meg a "rendes"'

Itt van mindkettőről a hivatalos leírás:

A kaszás ismertetőből pár érdekes sor (ha valaki lusta lenne elolvasni):
A kaszáspókoknak…”Ma mintegy 6500 fajukat ismerjük, de egyes becslések szerint ez a szám meghaladhatja a 10 ezret is. Az Antarktisz kivételével a valamennyi kontinensen megtalálhatók. A csoport hosszú evolúciós múltra tekint vissza, hisz legkorábbi leleteik a skóciai Rhynie mintegy 400 millió éves, devon korú rétegeiből kerültek elő. Franciaországból 305 millió éves kőzetekből kerültek elő kaszáspókok fosszíliái, amelyek alapvetően megegyeznek a ma élők morfológiai és anatómiai jellemzőivel; a kaszáspókok testfelépítése tehát nem sokat változott a paleozoikum óta."
Istenkém, hol vagyunk mi - legalábbis "korban/időben" - hozzájuk képest...

Ő a kedvenc keresztesem - etetés után


2016. augusztus 18., csütörtök

Egy különös gyűjtemény



Ugyan megfogadtam, hogy egy bizonyos falu nevét nem veszem a számra s nem írom le többé – de most mégis kivételt teszek.
Ugyanis kaptam egy halom használhatatlan, régi rádiót, magnót, lemezjátszót és tudtam, hogy Máriakéménden van valaki, akin ennek a halom ócskaságnak/régiségnek örülne. Hát most dobtam volna ki ?
Nem, elvittem Kéméndre….

Már az indulás is „szokásosan” rossz volt, szakadt az eső, amikor autóba ültem – de ha megbeszéltük a randevút, hát el kell menni – akármennyire is utálok esőben vezetni…

A felhők a Zengő csúcsát  is eltakarták

A gólyákat nem zavarta az eső...
 
Kállai Jánost a faluban mindenki ismeri – holott nem itteni születésű. Az ország másik feléből jött Vasas-bányára dolgozni, hozva a feleségét s itt vettek házat.
A bányászkodás nehéz munkáját letéve, hirtelen sok szabadideje lett – elkezdett régészeti feltárásoknál segédkezni, talán itt „fertőződött meg” a régiségek gyűjtése iránti vággyal, érdeklődéssel.... És gyakorlatilag mindig mindenkinek „ráért”. Ha kellett a Mecsek Egyesületeseknek segített, ha kellett a falubelieknek, vagy más szomszédos településről bárkinek, bármiben.
Aztán egyszer csak – 2007-ben – valami szívesség fejében véletlenül hozzá került egy öreg rádió:
 
Ez volt a gyűjtemény első darabja

Ez azért került ide, mert nekünk pont ilyen volt gyerekkoromban



Az üveges veranda tele van régi rádiókkal....

Jánost mindig is érdekelték a régiségek, bármi volt is az – és néha a véletlen is úgy hozta, hogy ez vagy az hozzá került. Vagy csak meglátta és a végzett munka fejében nem pénzt, hanem azt a bizonyos régiséget kérte el. 


Van, ami már csak az udvarban fér el....
Szenvedélyes gyűjtővé vált – most már vejével együtt minden régiséget „befogadnak”. Épp költözködés után voltak, amikor ott jártam, a „gyűjtemény” helyenként még kissé „káoszos” – de észbontó, hogy mennyi mindent összeszedtek. Ha lenne  falunak „esze” – az u.n. (szegényes) falumúzeum helyett, vagy mellett, a Kállai féle gyűjteményt kezdené felkarolni, majd hirdetni és mutogatni.  Aki arra jár és látna egy jó nagy táblát, ami felhívja a figyelmet arra, hogy miféle „kincsek” láthatók itt, biztos megállna.


Két kép, két világ - pedig csak 6 év különbség van köztük....
Egy eredeti cselédkönyv



Rendezésre váró anyag (egy része)
 
De Kéménden ilyesmire nem nagyon lehet számítani. Még Kállaiék házát is nehéz megtalálni, az utcát (ami egyébként felvisz a Szt.Márton templomhoz ) semmi sem jelzi – én háromszor mentem el mellett – olyan jelentéktelen és jeltelen.

Pedig ebben a házban van mit mutogatni.
Hajdanában a falu legnagyobb kocsmája/fogadója  volt itt, olyan, ahol megszállni is lehetett – ahol nagy mulatságok hét-határra szóló lagzik voltak. Izgalmas, titokzatos pincerendszere van - melyről Kállaiék amikor megvették a telket, teljes egészében nem is tudtak. De hát érthető, egy jól működő fogadóban tároltak bort, élelmiszert és nem utolsó sorban jeget – aminek külön jól szigetelhető pincerésze volt.
 
Az alagsori helységekben is van látnivaló....





                                           És végezetül a pincék:





Élmény volt a barangolás ebben a különös kis világban. Engedélyt kaptam a fotózásra, de ez a beszámoló csak egy részét mutatja annak,  amit itt látható....és messze nem az egészet ...

Köszönöm, hogy megnézhettem….. és ha valaki mégis ezt olvasva, kíváncsi lenne rájuk, próbálja megkeresni a Petőfi Sándor u. 10. sz. házat. Esetleg előtte egyeztessen telefonon: 69-353-111