2017. január 16., hétfő

Manipulálnak



(Időm, mint a tenger… Gondolkodom  dolgokon, aztán leírom…Tudom, a problémák ettől még nem oldódnak meg....)

Folyamatos és csendes agymosás alanyai vagyunk mi mind, tévénézők. (Ugye tudjátok?) Természetesen - sokadszorra - előrebocsátom, nem a magyar tévéről írok (mert azt nem tudom nézni), hanem csak a német nyelvű tv-adókról. 
És kivételesen nem is a  "mindenféle-ezt-vedd-meg" reklámokról írnék. Mert ugye a reklám végülis azért készül, hogy felhívja valamire a figyelmedet, vagy pontosabban: rábeszéljen valamire, aminek a megvétele egyébként eszedbe sem jutott volna...

Köztudott és talán érthető is, hogy a menekült-áradatot – ami nem nagyon akar szűnni -  nem mindenki nézi jó szemmel.
Sajnos nem találom azt a videót, ami egyszer nagyonis érthetően elmagyarázta, hogy Európa fehér népe kihalásra van ítélve, a keveredéssel először csak világosodik a sötét és barnul a fehér-bőrűek számaránya, majd a fehér teljesen el fog tűnni Európából.

Én ezt teljes mértékben elhiszem. És hogy ne „sokkhatásként” érjen bennünket ez a dolog, szép csendesen készítgetik erre a talajt. A német tévében most már egyre több olyan reklám van, melyben a fekete fiú fehér lánnyal bújuk össze, vagy pont fordítva. Avagy fekete anyuka fekete gyerekét fehér ápolónő látja el…és sorolhatnám. Mi ez, ha nem csendes, (vagy akár  egyértelmű?) figyelmeztetés arra: ez a jövő.
10-15 évvel ezelőtt nem emlékszem, hogy akár csak egyetlen reklámban is szerepeltek volna színes-bőrűek. Most pedig még a gyerekruhákat is a fehér mellett fekete, sárga és világosbarna bőrű gyerekek reklámozzák. Nem csak a tévében.
Múltkor már írtam a számomra visszataszító papos reklámról (= katolikus pap az imámnak rendel térdvédőt) – de nap, mint nap sorolhatnám a példákat, amivel bombázzák az ember agyát, hogy képes legyen felfogni, elfogadni azt, aminek részese, ami történik vele.

Valójában nem tudom megítélni, hogy ez most így jó-e, hogy tulajdonképp szép csendesen, alattomosan hozzák tudomásunkra, hogy ez a világ rendje: kihalóban a fehér, jönnek a színesek – mert akár beszélnek róla, akár nem, sajnos ez történik.

Éltek itt előttünk X ezer évvel is mindenféle népek, keveredtek, vándoroltak, kihaltak. Konkrétan hiányzik valakinek a neandervölgyi ? Nem ! Nahát, pár ezer év múlva mi (fehérek) sem fogunk hiányozni. Majd azt mondják, volt egy ilyen fajta ember  is. Kipusztult.
De azt azért el kell mondjam, nem jó érzés tudni ezt, még akkor sem, ha „unokáim sem fogják látni”….


(És utólag, zárójelben: egyébként szinte  minden reklám valamilyen szinten agymosás. És készüljetek, hogy hamarosan a pénzt is ki fogják vonni a forgalomból. Minden szép, ellenőrizhető módon, virtuálisan fog történni. És mivel már számítógéppel emberi szerveket is képesek nyomtatni – tényleg az az érzésem, hogy közeledik Huxley „Szép új világ”-a. Ha véletlenül valaki még nem olvasta volna, melegen ajánlom a tanulmányozását.)

2017. január 14., szombat

Váratlan téli meglepetés



Családom egyik kedves tagjának eszébe jutott, hogy megkérdezik tőlem: lenne-e kedvem felmenni velük sétálni a Mecsekre ???
Nem volt kétséges egyetlen másodpercig sem a válaszom – hiszen napok óta itthon ülök, mert egyedül, ezen a  hegyi terepen, amerre lakom, nem volt bátorságom kilépni se – szóval szörnyen rabnak éreztem magam. Pedig sok mindent elvégeztem, nemszeretem munkákat, de hát csak bent, csak bent….

Uccu ! bakancs, vastag naci, még vastagabb dzseki, sapka, sál – és már álltam is a járdán, stoppolva az érkező autót, zsebemben természetesen a fényképezővel….
Felmentünk a dömörkapui busz végállomásig, majd onnan kisétáltunk a Flóra pihenőhöz. Nem sokan jártak előttünk, taposhattuk rendesen a jó 15-20 cm-es havat.
 
A Flóra pihenő nyáron és ma
Kis kitérő a Flóra-pihenő-ről:
Kevesen tudják, hogy a Dömörkapu mellett 1911-ben épült kőkilátónak volt egy fából készült elődje, egy fapavilon, amit 1893-ban emeltek a Bertalan-sziklán. Ezt a fatornyot az a Zellerin Mátyás építette, aki 1892-ben Pécs új vízvezetékét is létrehozta. Miután egy 1909-es vihar kidöntötte, a fakilátó egy újabb híres pécsinek, Hamerli Józsefnek köszönhetően menekült meg, és született újjá kőkilátóként 1911-ben. Hamerli édesanyja emlékére nevezte el a kis bástyaszerű építményt Flóra-pihenőnek. Ezután közel 100 évvel újították fel először, azóta néhány részletet leszámítva úgy áll a szép emlékű vidámpark mögött, ahogy régen.
(http://www.pecsma.hu/pecs-aktual/rengeteg-erdekes-helyrol-nezhetunk-le-pecsre/)
A nyári képek innen: http://static.panoramio.com/photos/large/104748919.jpg http://2.bp.blogspot.com/-vhHiAPIYWJY/UzkluwvUQjI/AAAAAAAADrE/dPDFMAZNCy8/s1600/IMG_9802.jpg

A városban ilyen havasak voltak a fák....


Persze azért fent is volt hó rendesen....

 
Felhőben a Hármashegy és a Zengő, elöl a Széchenyi aknatorony

A gyükési bányató

Kilátás Északra, Árpádtető felé

 
Gyükési völgy-részlet
 
A lebontott vidámpark még meglévő bejárata...
 
Ez egy  őz-etető lenne, de nem volt benne semmi ennivaló, csak száraz lomb...
 
Ugye, milyen gyönyörű ?

Csodálatos volt minden, igaz, míg felfelé menet az útmenti fák tetőtől talpig vastag hókabátban álltak, itt a felső ágakról – valószínű a szél – a hó egy részét már leseperte. De ettől függetlenül mesebirodalomban jártunk…
Nagyon boldog voltam, hogy elvittek, hogy szép képeket tudtam csinálni és hogy most minderről eldicsekedhetek annak, aki ide téved.
Az „ötletadónak” ezúton is puszi és köszönet ! 😘 
Tényleg nagy örömöt szereztetek....

2017. január 13., péntek

Gomba





Szakadó-esős téli estén mit lehet csinálni a lobogó-tüzű kandalló mellett ? (Jó, na csak a szakadó eső igaz, kandalló helyett viszont konvektort kellett volna írnom, de az olyan prózai…) Perszehogy videókat nézeget ilyenkor az ember lánya a neten.  És ha talál valami igazán kedvére valót, akkor azt rögtön meg akarná mutatni mindenkinek – még akkor is, ha belekalkulálja, hogy másokat pont az a videó nem érdekel, vagy már látták százszor.
Na, szóval ez a helyzet velem most.
Találtam egy videót, ami nagyon tetszik. És meg is mutatom, mert hátha mégis van valaki, akinek ebben a vacak időben nincs jobb dolga, mint csodás erdők csodás gombáit nézegetni és legalább gondolatban oda képzelni magát…

2017. január 12., csütörtök

Hátha....

....hátha véletlenül épp az én oldalamon bukkan valaki erre a  felhívásra....
De jó lenne, ha segíteni tudnék !






TALPI NYUGALMAT, ÉS CSAK ŐT SZERETŐ GAZDIT KERES!

 
Talpi 9 éves makkegészséges ivartalanított magyar vizsla kan kutyus.
Két évvel ezelőtt került nagyon kedves ismerősöm látókörébe, amikor falkájába fogadta, megmentve őt a lelövéstől.
Sajnos Talpi nem tudott beilleszkedni a falkába…. 
Ha nincsenek ott a többiek, kedves, bújós, szófogadó, de mára már – hiába minden igyekezet, - kezd magába fordulni, a sétáit is minimálisra korlátozta, nem igényli…. ám amikor másik kutya nélkül, egyedül foglalkoznak vele, rögtön kinyílik, és tündéri vizslává változik! 
Egy imádott gazdi egyedüli vizslája szeretne lenni, ahol nem kell osztoznia többekkel a figyelemért, szeretetért.
Hangsúlyozom, hogy jó körülmények között él, most is kiváló ellátásban, odafigyelésben részesül, csak a saját gazdit nem tudják jelenlegi helyén biztosítani számára. Természetesen chippel, és az összes oltással rendelkezik. 
Talpinak örökös joga van visszatérni jelenlegi otthonába, tehát ha valami miatt az új gazdival nem jönnének ki, visszavárják! Ezért csakis után-követéssel, későbbi kapcsolattartással fogadható örökbe!
Kérlek Benneteket, segítsük hozzá az „álomgazdihoz” Talpit, még hosszú, boldog évek várhatnának rá egy saját, csak őt szerető kétlábú kanapéján! 
Érdeklődni nálam, privát üzenetben lehet, én vagyok az első „szűrő”.
Kérem az ilyenkor óhatatlanul felbukkanó rosszalló, kioktató üzengetőket, ezúttal pörgessenek inkább tovább! Sem kedvem, sem időm nincs a hozzászólásaikkal foglalkozni!
Köszönöm szépen a megosztásokat is!


Innen hoztam: http://nagyberkizsaci.blogspot.hu/

2017. január 11., szerda

Galuska




Próbáltam keresni a net-receptek között, de EZT a fajta krumplis-galuskát, amit én készítek, sehol se találtam. Fogalmam nincs róla, mióta eszem ilyent, de jó régóta, az az egy biztos. És gyanítom, még a nagyon-szegény-albérlős időm hagyatéka. Mindenesetre én szívesen eszem ebben az egyszerű formában is.

Tehát egy krumplit (=jobb helyeken burgonya) apróra kockázok, sós vízben kifőzök. Egy másik krumplit nyersen a legkisebb lyukú reszelőn lereszelek, kevés liszttel, egy tojással, sóval - és galuskát főzök belőle. Aztán a megfőtt krumplit meg a galuskát összekeverem, megszórom pirított prézlivel (gyengébben kedvéért: morzsával), és tejfölt teszek a tetejére.

Nem mondom, hogy diétás étel, de én nagyon szeretem. Egyébként, ha nem lenne a juhtúró ára a csillagokban, el tudom képzelni azzal is, tejföl helyett, és talán nem rontana rajta egy kis pirított szalonnakocka sem. De így - szegényesen -  is nagyon finom. 😋


2017. január 7., szombat

Hideg napok



Dermesztő a hideg, az ablakhőmérőmön  - 15 fok… Tudom, hogy tél van, meg kell is a hideg, de valahogy „annyira” nem szeretem…

Mivel tudtam az előrejelzésből, hogy közeledik a tél, mindent betároltam, nekem nem kell kilépnem sem minimum két hétig, vagy akár tovább se… Egyes-egyedül a joghurtomhoz használt tej fog elfogyni, mert ahhoz friss házi tejet használok, azt meg a piacon lehet csak kapni. Nem baj, kibírom.

De azt azért elhatároztam, hogy nem fok 15 órát a gép előtt ülni – habár lenne mit nézegetni. Kicsit rendezgetni akarom a kálváriákat – kaptam is most nagy örömömre pár újat – „letudom” a napi szokásos blogok végignézegetését, aztán uccu – irány a takarítás. Méghozzá NAGY… Mert olyan kirámolós le- és ki-törlőset terveztem. És pompásan állok a feladattal. Konyha, étkező és kis szoba (egy teljes falnyi beépített szekrénnyel) elkészült. Vissza van a nagy szoba – ez minimum két nap, és a fürdőszoba. Az előszobát nem piszkálom, az most tele van a kertből behozott virágokkal. Azt majd tavasszal.

Mindenki tudja, hogy az efféle nagy „ganyézás” selejtezést is jelent - no ezt is megejtettem. Ruhafélék kerültek ki a szekrényből – megy tovább a „szokott” helyeimre, az edények közül is félretettem párat, majd megkérdem először a gyerekeket…

És bevallom, ma délután olyan jóleső érzéssel ültem le, kissé elfáradva – mert valójában elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy 72 évesen ennyire klasszul meg bírtam még mindent csinálni. Létára fel-le sokszor, pakolás ki-be többször, lámpabúra, gázcső letörlés, szóval minden, ami a takarítás témába belefér, leszámítva az ablakmosást, mert azt ebben a mínuszban mégse lehet.

Szóval nagyon meg vagyok magammal elégedve, s mivel nincs ki dicsérjen  (a macskák azért túlzottan nem élvezték ezt a mozgalmas 3 napot) – azt mondom most magamnak: ügyes voltál !!! Csak így tovább… (még vagy 10 évig 😀 )

És azt majdnem el is felejtettem, hogy tegnap délután még megsütöttem  40 palacsintát...
Most mondja valaki, hogy unalmas egy öregember élete...

Jönnek a rigók csemegézni a vadszőlőből....