2017. szeptember 22., péntek

Töltött zsemle

A "massza"...

...és a végeredmény


Lánybuli volt… na jó, nem is buli, csak duma-parti. De annyira jó volt… Háromtól nyolcig be nem állt a szánk, pedig csak hárman voltunk és egyébként is több, mint fél évtizede ismerjük egymást – és mégis volt miről beszélni...
Ám nem a csak számunkra lényeges dolgokat akarnám kifecsegni, hanem szeretnék továbbadni egy pompás, gyors, egyszerű és nagyon finom (legalábbis nekem nagyon ízlett) meleg-szendvics receptet - amit 'minőségi ellenőrzés' után azonnal elkértem.


A zsemlét félbe kell vágni, a belét kikaparni (ez a töltelékbe belekeverhető).
A töltelék: virsli és húsos szalonna nagyon apró kockákra összevágva, tömlős Maci sajttal összekeverve. (Ezt a masszát egyébként lehet tovább variálni sok mindennel…) Aztán ez belekanalazva a zsemlébe, és sütőben, vagy grillezőben kicsit megsütve, a végén kevés reszelt sajttal megszórva - tálalható.
Mennyei !
Vagy legalábbis nekem annyira ízlett, hogy most egy hétig ezt fogom minden este vacsorázni.

2017. szeptember 21., csütörtök

A barátságról



Az, hogy én ki vagyok, attól függ, hogy te kinek akarsz látni engem!"

„A végtelenhez mérve szinte nem is létezünk. A csillagévek óráin egy perc az életünk. Az ember önmagában semmit sem ér, ha nincsen barátunk, elvisz a szél.”

„Ó, az a nyugalom, az a kimondhatatlan nyugalom, hogy biztonságban érezzük magunkat a másik társaságában, hogy nem kell mérlegelnünk a gondolatokat, sem a szavakat, de kiönthetjük őket úgy, ahogy vannak, együtt a pelyvát és a magot, jól tudva, hogy megbízható kéz válogatja szét őket, megtartva, ami értékes, s gyengéd leheletével szétfújja a többit.”

"Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat. Ha valaki szeret egy virágot, amely csak egyetlen példányban létezik a csillag-milliókon: ez épp elég neki, hogy boldog legyen..."


Nincs semmiféle évforduló, idén már a franciaországi barátnő/osztálytárs se jött, (akinek ittléte jó ok volt a találkozókra)   mégis néha-néha összejövök pár osztálytárssal. Tegnap pl. csak hármasban, (háromtól nyolcig) annyit beszélgettünk, hogy alig bírtuk abbahagyni. Olyan, de olyan jó volt ! Ahogy múlik az idő egyre inkább felértékelődnek az ilyen kapcsolatok.

Az ilyesmi is a "Hálás vagyok, köszönöm" felsorolásba tartozik.....



2017. szeptember 20., szerda

Vers.Sor(s)


Pilinszky János: Zárójelben


Apa, meghaltál. 
Anya, halott vagy. 
Tanítsatok meghalni engem is, 
ahogy beszélni, járni 
megtanultam valamikor. 
(Azt hiszem, tőletek.)


http://shelener2.blogspot.hu

Nem, nem vagyok depressziós, és valahogy annyira nem is szeretnék még meghalni - habár néha ilyennek érzem magam, mint amilyen ez az elhagyott ház. Kiszállt belőle minden és mindenki.  A falak még állnak, picinyke dísz is látszik. Ami mégis bent maradt, az a rácsok, vadszőlővel benőtt ablakok mögött csücsül és vár.....

Édesanyám és Édesapám a napokban lettek volna 95 évesek...
És egyikőjük sem érte meg az én koromat.

Csak gyertyát tudok gyújtani értük...



2017. szeptember 19., kedd

Könyvajánló

(Látom, tele vele a net. Nem baj. Nekem is tetszett...)


Minden macskabarátnak szeretettel ajánlom! Nem lehet letenni. Ha esetleg közben a te  macskád az öledbe kuporodik és simogatni kezded, lehet, hogy kétszer is elolvasod egymás után….



„Erzsébet Fenevadova minden idők legnagyobb celebritása. Egy igazi bundás királynő, szőrös fülű, bajszos díva, szupermodell, politikai szakkommentátor asszony Sokoldalúsága szinte felsorolhatatlan, bölcsessége káprázatos többek között ezért is teljesen jogos várományosa az elnök asszonyi posztnak.

Hívei tudják, hogy életük Erzsébet útmutatásai nélkül mit sem érne. Nagyságát gyakorta versben is megéneklik, az írástudatlanok pedig Erzsébet kifinomult ízlésének eleget téve tonhalban fejezik ki mélységes tiszteletüket.

Erzsébet jelenleg Budán, a Hotel Wardrobe Wellness Superior***** Elnöki Lakosztályában él. Sajnos szingli. Pillanatnyilag csak egyetlen, hozzá méltatlan udvari szolgálója, Gergely, próbálja megteremteni a kivételes nagyságához illő körülményeket.

,,A szépség nem az arcodon van, nem is a mosolyodban, de még csak nem is a szívedben. A szépség a bundádban van, a tappancsod párnácskáiban és a bajszod végében, ahogy pöndörödik, és ami csiklandozza a másikat akár egy életen át.”


2017. szeptember 18., hétfő

Garten tut das Seele gut



A TV-ben láttam egy kert-es filmet, és gondoltam, írok már róla, mennyire örülnék, ha nekem is lehetne egyszer valami ilyesmi. Aztán egy képet kezdtem keresni a sóvárgó szövegemhez és annyi, de annyi csodát találtam, hogy fél óráig csak ezeket nézegettem.

Nem szoktam irigyelni mások dolgait, kertjeit se, de azért most elgondolkodtam, hogy talán a következő életemben nekem is lehet(ne) majd ilyesmi.
Nem szeretnék tavat, és nyírni való füvet is keveset. De virágokat, azt aztán igen. Hogy minden évszakban legyen valami rózsaszín, vagy lila (ez a két kedvenc virág-színem), és százféle árnyalatuk van – esetleg kevés fehérrel fellazítva.

Hogy milyenekre gondolok ?
Hát pl. ilyenekre: http://anupap.com/?s=garten(lapozz benne!)



Vagy ilyenekre: 
http://www.gaertner-von-eden.de/fileadmin/user_upload/loc0155-013_web.jpg







Ismeritek ezt a perzsa mondást ?

„Der Garten ist ein eigener Himmel“
(A kert az én mennyországom.)



                                                             IGAZ !
  

2017. szeptember 17., vasárnap

Pá kis aranyom pá....



Akit érdekelt a téma – nyilván látta/hallotta már. De azért én is, itt is megemlékezem erről a kis csodáról, amit mi poremberkék készítettünk és valami csodás véletlen folytán, eljutott a szinte valószerűtlennek tűnő messzeségbe a világűr sötétjében.

„….A 2125 kilogrammos szonda utolsó jelei pénteken 13 óra 55 perckor érkeztek meg a Földre, de ekkorra már belépett a Szaturnusz légkörébe, mivel a jeleknek 86 percre volt szükségük ahhoz, hogy eljussanak a Földre.
Az atmoszférában lefelé száguldva a szonda egyre jobban hánykolódott, amint a sűrűbb rétegekbe merült, majd megszűnt a rádiókapcsolat a Földdel. Mire elérte a nagyjából 1500 kilométerrel lejjebb örvénylő felhőréteget, a bolygóba zuhanó szonda meteorként felizzott és darabjaira hullott.
A NASA kutatói a megsemmisítéssel akadályozták meg, hogy az űrszonda a földi élettel beszennyezzen egy esetleges életcsírát tartalmazó helyet, például a Szaturnusz valamelyik holdját….”

Itt vannak még képek a NASA weblapjáról:
https://www.nasa.gov/mission_pages/cassini/main/index.html








Tudom, hogy eléggé egyedül vagyok ezzel az "égi-dolgok-csodálata-érzelmemmel" - de számomra ez olyan, mint a mese és én már kisgyerek koromban is szerettem a meséket. Valahogy meglódította a fantáziámat, mert a mesékben nincs lehetetlen - ellentétben a földi dolgokkal. És én igenis vállalom, hogy szeretem a meséket. Még ma is.
Hát nem jobb ilyesmiket olvasni, mint egyéb "napi" híreket ?




(Kérdés - csak zárójelben:

Egészen véletlenül, nem tudja valaki, hogy az (amerikai) űrhajók és egyéb rakéták visszaszámlálása után mit mondanak még ? Good luck, vagy let’s go ? vagy mit ? Sosem értem, pedig számtalan fellövést láttam már…)