2017. október 21., szombat

Angster re-generációk



Azzal kell kezdenem, hogy mindössze egyetlen fotót mutatok csak itt a blogban, az se saját, és nem is az előadáson készült, mert a neten, ha bárki rákeres az „Angster re-generációk” kifejezésre igen sok képet találhat.

Ezen a képen Bérczi Zsófia látható – aki ennek az egész "Angster-ügy"-nek a fő szervezője.






Múltmentő blogbarátom hosszú, részletes, sok fotós anyaga itt látható, olvasható: http://multmento.blog.hu/2017/03/08/egymas_utan_ketszer_lattam_es_megsem_bantam_meg

Itt egy másik jó sorozat látható: http://puskelzsolt.com/galeria/angster-re-generaciok-elokep-szinhaz-bethlen-teri-szinhaz  - sajnálatos módon ennek is hiánya, hogy pontosan a legfontosabb személyt, a darab, a téma „kitalálóját” az előadás rendezőjét, szervezőjét nem mutatja meg, és ha én (valószínű eléggé rendhagyó módon) nem kiabálok be előadás után, hogy „De hát hol van a Zsófi?” – akkor talán elő sem bújik…vagy ki tudja. (Mindenesetre nem szégyelltem magam, mert amikor végre felállt a színpadra, igencsak megtapsolta a közönség.)

Akit érdekelt a család története, a blogomban több helyen is olvashat róluk az "Angster" címke alatt.

Ez a színházi előadás befejező aktusa, de talán kicsit „koronája” is volt a több napos rendezvénynek. Sok minden belefért, aki tényleg kíváncsi volt, járhatott több helyszínen is, ahol Angster orgona van, hallgathatott színvonalas, érdekes, értékes előadásokat, és természetesen orgona muzsikát. Megnézhette az Angster-utód POM orgonagyárat, nagyon alapos, szakszerű, de mégis érthető idegenvezetőkkel. (Mondom többes számban, mert én mindkét bemutatón részt vettem, más más mesélővel.)

Számomra a megemlékezés sorozat záró rendezvénye a színházi előadás volt, amelyről elég nehéz írni, mert ugye, amit látni és hallani kell, arról nem sokat mond a  betű….

Bizonyára elfogult vagyok, de mint mindenkinek, vannak nekem is „kedvenceim” mesék, zenék, színdarabok  hősei között. Most se történt másképp, szinte az első perctől kezdve a szívembe zártam  (ha egyébként átvitt értelemben már rég nem tettem volna meg), azt az Angster Józsefet – akitől/ből ez az egész Angster-történelem elindult. Pompás választás volt Grégory Chevalier-re osztani ezt a szerepet, mert annyira tökéletesen tudta elénk varázsolni azt az Angster Józsefet, aki egy pici faluból indulva, bejárta a világot, hogy az szinte hihetetlen. Az a cseppnyi „idegen” kiejtés, ami az ő szövegmondását kísérte – számomra – még szerethetőbbé tette.

Mindegyik szereplő pompásan játszotta szerepét, ha kellett komolyan beszéltek, ha kellett, az egyszerű munkás-ember hangján, vagy épp egy lágy, kissé álmodozó hangú, kedves mesélő hölgy szólt hozzánk a színpadról.
Különösebben nem látom értelmét, hogy megpróbáljam a „történést” elmesélni, hiszen ez valójában egy családregény színpadra vitele és pár mondatban nehéz lenne visszaadni. Aki nem látta, sajnálhatja….

Annyit még megemlítek, hogy már a kezdet is fantasztikus volt. A Bóbita bábszínház előterébe zsúfolódott közönség arra várt, hogy beléphessen a nézőtérre, amikor megjelentek a szereplők, koccintásnyi borral a kezükben, körbejárva, üdvözölve a nézőket, pár mondattal elmesélve, mi is vár rájuk …és…és akkor egyszer csak elkezdték énekelni az Örömódát… De mindenki….mint egy betanult kórus….

Nem tudom azt a hangulatot sem leírni, sem visszaadni, egyet tudok, én álltam, mint a kuka, mert tudtam, ha most megszólalok, ha kinyitom a számat, akkor csak sírni fogok.

Sírni, az emlékezéstől, a szomorúságtól és az örömtől.
Köszönöm Angster utódok ezeket a szépséges élményeket, amit tőletek/általatok kaptam !

U.i. akit esetleg érdekelnek az „előzmények”, itt olvashatja:




(Sajnos egyetlen érthető, magyar nyelven énekelő kórust nem találtam az egész youtube-on….)

2017. október 19., csütörtök

Ne tedd !





Mivel ezt senki nem mondja nekem (tekintve, hogy nem is ismeri senki sem az életemet, sem a gondolataimat) – most én mondom magamnak.
És azt tudja-e vajon mindenki, hogy milyen nehéz ezt véghezvinni ?
Próbáltad már mondani önmagadnak, hogy NE TEDD !!! – amikor látod, hogy szükség lenne rá/d….?

Nem, nem fogom itt most az egyébként is gyérülő olvasói létszámomat untatni a lelki nyavalyámmal – de NEM ELŐSZÖR jövök rá, hogy a legjobb szándékú segítség is kudarcba fúlhat a mások irigysége, gáncsoskodása, rosszakarata miatt.
És nekem már se kedvem, se erőm kiállni az arénába és mindenféle aljas bikákkal megküzdeni. Mert az én arénámban aljas bikák vannak – ellentétben a „rendes” arénával – ahol szánalomra méltó, csak felhergelt állatot gyilkol le a torreádor. Gyűlölöm…  EZT AZ EGÉSZET !!!

Sokat téve, sokat tévedsz,
keveset téve keveset tévedsz,
semmit se téve sohase tévedsz.

Hát így….

NIBIRU  gyere !

2017. október 18., szerda

Pécs, ősszel.




Miután ma szerencsésen túlestem a birsalma eltevésen, sőt a birssajt készítésen is, úgy döntöttem, jutalmam az lesz, hogy elmegyek „őszt” fényképezni. Csodálatos napok vannak mostanában, langyos, napsütéses, kék-eges, szóval kívánni nem lehetne szebbet. És a fák, bokrok, mintha valaki dirigálná őket, szépen, egymás után kezdenek tarka ruhát ölteni.


Örök dilemmám, hogy melyik is a kedvenc évszakom, de talán mégiscsak az ősz. Olyan fantasztikusan szép, színes, egyáltalán nem az elmúlásra jellemző ez a színorgia – pedig bizony arra utal. Vége a nyárnak (nem baj) – és sajnos gyorsan múlnak ezek a szépséges napok is.


Rendezgetem a kertemet, az egynyáriak egy részét, a lenyíltakat már kiszedtem, a paradicsomnak még megkegyelmeztem, mert van rajta több kilónyi zöld és az egyik barátnőm kérte, mert elteszi. Pirosat már nem nagyon tud érlelni, halvány állapotában leszedem, aztán bent a konyha-melegben beérik...


Szóval fogtam  fényképezőt és kattogtattam. Semmi különleges nincs a képeken. CSAK az ŐSZ.
   
Még itthon, indulás előtt...Hát nem gyönyörűséges ? 
A Tettye-völgy

A tettyei romok

Havihegyi kápolna

Tettyei volt kőfejtő

Pálos templom, mögötte ?felszabadulási emlékmű? - nem tudom mi az aktuális neve...

A hajdani Üdülő szálló és a francia emlékmű

Balról a híres  "Fecskefészek ház" (Forbát villa)

Balról gazdagék da Vinci klinikája, mellette a hajdani Üdülő szálló

Ugye kitaláltad, miért került ide ez a kép ? 😸



2017. október 17., kedd

A pókom sertésvesét eszik !



Nem fogom megtudni de ha mégis, nem fogok megsértődni, ha ezek után valaki az mondja: elment az öreglány (amúgy is már kevés) esze…

Nem fogjátok kitalálni, mi is látható pontosan a képen, de elmesélem:
A PÓKOM SERTÉSVESÉT ESZIK !

        
A drasztikus szúnyogirtás miatt szinte egyáltalán nem volt mifelénk szúnyog (ez nem baj), légy is sokkal kevesebb van,  és sajnos sokkal kevesebb a pillangó, és egyáltalán nem hallani tücsköket (erről már írtam). De egyelőre a pókjaim – bár lényegesen kevesebben vannak, mint régebben, még valahogy átvészelték ezt a modern városi irtó-hadjáratot. Csakhogy emiatt aztán az etetésükről nekem kell gondoskodnom. Meg is teszem, ha véletlenül egy légyre bukkanok, azonnal agyoncsapom és máris viszem nekik.  Kipróbáltam, a büdösbencét pl. nem szeretik, azonnal kifötörték a hálóból, amikor kísérletképp beletettem….

Így ősz-előre az igazán életképes nőstények (valahova tán már el is rejtették  a jövő nemzedékét…) már szép nagyok,  ők a kedvenceim. Minden nap többször is ellenőrzöm őket, de tudom, az első hideg éjszaka végezni fog velük. Etetem is őket, de ha nincs légy, akkor mi legyen a „menü” ?

Nos, kérem, ma kipróbáltam. A Berci cica nagyon szereti a nyers vesét. Abból levágtam egy picuri darabot és az etető-csipesszel óvatosan betettem a hálóba. (A legyeket is ezzel a csipesszel illesztem be a vékonyka hálószálak közé.) Picit meg is rezegtettem az újfajta csemegét, mintha döglődő légy lenne… Pókocskám azonnal odaszaladt és akkor lestem, lestem, és majdnem hangosan felkacagtam… Mert igenis kóstolgatta !!!  Becsület szavamra kóstolgatta a vesét !

Nem tudom, van-e nyelve a póknak, de odadugta a valamijét a húshoz, majd visszahúzta. És többszöri kóstolás után eldöntötte, hogy 1. Ez nem mozog, tehát nem kell behálózni. 2. Bár ismeretlen, de nem undorító a felkínált valami íze, egyszóval lehet enni belőle. A próba  úgy 6 óra után volt, az első fotók nem sikerültek. De most (mindjárt 8) egy vakus kép sikerült !! És lám, két óra telt el és még mindig kóstolgatta azt a kis vese-csemegét az én aranyos kis pókocskám.
Hát szerintem ez szenzáció. Nekem legalábbis.
Ma már érdemes volt felébrednem !


2017. október 15., vasárnap

Csak mert tegnap…



… egy kövemről írtam – jutott eszembe valami fura gondolat-csavargás közben, hogy vajon mindenki tudja-e, mi a különbség a sztalaktit, a sztalagmit és a sztalagnát között ?

És vajon, mindenki tudja azt is, egyáltalán mik ezek ?  😀
(Ezt utólag írtam be ide: és egyáltalán rajtam kívül érdekel ez valakit ???!!!)
 
Na jó, mindegy, itt lehet olvasni ezekről:

De hol ebben a játékosság, a könnyen megtanulhatóság ?

Hát itt:

Sztalaktit   a Tetőről lelógó
Sztalagmit a Mélyből felnövő
Sztalagnát a kettő közti ÁTmenet