2019. március 22., péntek

Barátaim: a fák



Olvasom, hogy „ Egy amerikai cég (wisconsini Whole Trees Laboratory) szerint egy ép, egész fa akár 50%-kal több terhet is elbír, mint a belőle készült fűrészáru.
Ezt az információt mindjárt a gyakorlatban is kamatoztatják: az általuk készített épületekhez teljes fákat használnak fel, amelyeket az erdészetekben a ritkítások során termelnek ki.

 


A cég tulajdonosa, Roald Gundersun 16 éven át finomította ezt a fajta építéstechnikát. A házakhoz a helyszínen kitermelt fákat használnak, így tökéletesen fenntartható és környezetbarát épületek készíthetők, ellentétben a feldolgozott fűrészáruból készített faszerkezetes házakkal.
Mivel nincs szállítás, fűrészelés és feldolgozás, a folyamathoz szükséges energiafelhasználás a minimálisra csökkenthető.



Bár nem feltétlenül lehet tömeges elterjedésére számítani, ez a különleges építéstechnológia mindenképpen figyelemreméltó. Alkalmazása nagy mértékben támogathatja a helyi közösségeket, munkát adva a helyi mesterembereknek. Ugyanakkor segít abban is, hogy nagyobb tisztelettel bánjunk környezetünkkel és a rendelkezésünkre álló erőforrásokkal.(Szöveg és kép: http://www.fataj.hu)
(Zárójelben hadd tegyem hozzá, hogy nagy valószínűséggel kis hazánkban nem alkalmaznak ilyen  módszert...)
Ettől függetlenül, én bizony szívesen laknék egy ilyen fával kombinált házban.

A cikket olvasva, rögtön eszembe jutott gyermekkorom két kedvenc fája, a dió és a búzakörte. Óriások voltak – legalábbis az akkori szememnek - mondom ezt ma, de kissé halkan, mert néha elbizonytalanodom a régi dolgok méretét illetően.
Egy biztos, hogy a dióban pompásan el lehetett rejtőzni és le lehetett róla látni a városra, míg a körte valami miatt az én kedvenc fütyülő helyem volt. Ha ide felmásztam, biztos, hogy kedvet kaptam a fütyörészésre.

Istenem, de sok szidást kaptam ezért  ! Nagymamám azt mondta, ha egy kislány fütyül, sír a Szűz Mária. Ezt képtelen voltam megérteni és elfogadni, mert én már akkor is szépen, dallamosan tudtam fütyörészni és nem értettem, miért bántja ez a Szűz Mária fülét ? Máig se tudom erre a választ….
Jaj és hát majd elfeledkeztem a fenyőkről ! És persze ott volt az az óriás tuja !! Istenem hányszor gondolok arra, hogy nekem paradicsomi körülmények között teltek a gyermekéveim…. Amiért mindörökre hálás vagyok a Sorsnak.

A meggyfán....
A körtefán...

 A fenti képek dokumentálják, hogy szívesen és gyakran másztunk a fákra !


Sajnos nagyon kevés képem van szülőházam kertjéről. Se a kedves dióról, se a hatalmas fenyőkről nincs egy se...(Egyáltalán, a gyerek és ifjúkoromból. Nem volt akkor "divat" mindent és mindig lefényképezni...) Ezen az alsó képen középen az előbb említett körtefa, hátrébb a tuja látszik.

(Nem szokásom fényképeket feltenni, - lehet nem is hagyom fent örökre… De ezek olyan kedvesek nekem, olyan régiek ! Több, mint fél évszázada készültek. Ott és úgy mutatják a helyszínt ahol és ahogy boldog voltam…)


2019. március 21., csütörtök

Rémhírek



Tegnap de. 11 felé az Uránvároson át autóztam ki a városból. Már messziről láttam a hatalmas füstöt – NEM lassítva haladtam el az akkor már lángokban álló ház előtt – de tűzoltók még nem voltak ott.
Nem tudom leírni mit éreztem/gondoltam…A saját kis „balesetecském” jutott eszembe – meg a vasasi tűz….

A tűzoltóság közleményében ezt olvastam:  
„Az esethez a város hivatásos tűzoltói vonultak. Az oltás során megbontották a padlás deszkaburkolatát, illetve dugólétra segítségével két négyzetméternyi területen leszedték a tetőről a cserepeket. A tűz három négyzetméternyi területet érintett, az épület további szerkezetére nem terjedt át. Az eset során személyi sérülés nem történt, lakosságvédelmi intézkedésre nem volt szükség.”
Ebből úgy tűnik, hogy szerencsére „időben” meg tudták állítani a lángokat – de hazafalé jövet láttam a házat ismét, nos, nem tudom, lakható-e egyáltalán…



És a rémhírek között olvastam ezt is:
Komolyan mondom, megáll az ész – és nap, mint nap azt érzem, el kellene menekülni valahová – de fogalmam nincs, hová lehetne, hacsak nem a túlvilágra. Mert hogy összeverekednek, vagy egyéb durvaságok történnek – még hagyján – az se öröm, na de már mi is itt vagyunk, hogy  „fegyvert ránt” valaki „csak úgy” a vita hevében  ????

Hát igen, itt vagyunk.

2019. március 19., kedd

És ezt ismered-e ?







Nem tagadom, van némi vonzalmam  a kínai orvoslási módszerekhez.
Mindig arra gondolok, hogy ennek a félvilágnyi országnak,  amilyen rémes volt a történelme, ahhoz képest igencsak sokan vannak – kell tehát, hogy tudjanak valamit, amit mi nem…
Sajnálom, hogy Pécsett nincsenek kínai orvosok (ill. csak egy van) én biztos felkeresném szükség esetén egyiküket.

2019. március 17., vasárnap

Kullancs

2019.március 17 van. Pécs  városában az u.n. Zsolnay negyedben - (ami azért nem külváros és a kertem se olyan, mint a dzsungel)...ma egy kullancsot szedtem ki a macskából.
Eszem megáll... Nem  csak a büdösbogarak és a döglegyek, de most már a kullancsok is itt vannak  "a spájzban".

(Bocs, attól, aki nem tudja, miért került ide idézőjelben a "spájz" - ha kell, esetleg majd megmagyarázom...)

Még jó, hogy van gyakorlatom a Lilis időből, seperc alatt kiszedtem, s mint látható, nem szakad bele a feje...



Hát már csak ezért is kell/jó/hasznos dolog rendszeresen simogatni a macskát....


Játék


Amikor nekiállok a gépemben a rendrakásnak, garantáltan 10 perc múlva elakadok és rájövök, hogy ez se, meg az se törölhető. MEG KELL őriznem valami miatt…
És néha hihetetlen dolgokra bukkanok. A mostani:

Valamikor régebben, évekkel ezelőtt foglalkoztam  az ÉFT-vel (Érzelmi Felszabadítás Technika)

Az az anyag, amit anno olvastam és aminek a linkjét lementettem, már nincs is fent a neten. Van persze helyette másik.
Akit érdekel a téma utánakereshet, igen sok mindent lehet olvasni erről.

Nem is ezekre az anyagokra akarom most itt felhívni a figyelmet, (aki ismeri a témát az tudja, akit meg érdekel, utána kereshet) - hanem azt mesélném el, hogy abban a régi cikkben volt egy „jó kis játék”.

20 gondolat a boldogságodért – ez volt a címe és alatta volt egy felsorolás, ezzel a felszólítással: FEJEZD BE A MONDATOKAT! 

Legelőször 2011-ben válaszoltam a kérésekre. Aztán (nyilván mint ma is) megint szemem elé került ez az anyag és 2015-ben újra elolvastam a kérdéseket és szinte semmit sem kellett javítanom a 4 évvel előbb leírtakon. És akkor most 2019-ben újra feltettem magamnak a kérdéseket, s jóleső örömmel tapasztaltam, hogy ma is azt és úgy gondolom/érzem, mint 4, ill. 8 éve.



Jó kis játék, ha van kedved hozzá, íme a feladat. Tehát fejezd be a mondatokat:



1. Akkor érzem magam a legjobban, amikor...     
2. Azt szeretem magamban a legjobban, hogy...  
3. Az a legfőbb vágyam az életemben, hogy...     
4. Azzal segíthetem leginkább a vágyam megvalósulását, hogy...   
5. Olyan emberré szeretnék válni, aki...      
6. Hálás vagyok azért, hogy...    
7. Megbecsülöm azt az érzést, hogy... 
8. Nagyon inspirál, amikor arról olvasok, hogy...  
9. Mindig feltölt, amikor találkozom...  
10. Teljesen kikapcsol, amikor azzal foglalatoskodok, hogy...
11. Leginkább abban tudok hinni, hogy...   
12. Gondolatban rendszeresen küldök szeretetteljes energiát a következők felé:
13. Gondolatban rendszeresen küldök gyógyító energiát a következők felé:       
14. Tudom, hogy megtalálom a megoldást a következőkre:
15. A legutóbbi alkalom, amikor segítettem valakin, az volt, amikor...                                                                                                        16. A legutóbbi alkalom, amikor elismertem valaki munkáját, az volt, amikor... 
17. A legutóbbi alkalom, amikor megdicsértem valakit vagy valamit, az volt, amikor...
18. A legutóbbi alkalom, amikor sikeresnek éreztem magam, az volt, amikor... 
19. A legutóbbi alkalom, amikor tudatosan teremtettem, az volt, amikor...
20. A legutóbbi alkalom, amikor végiggondoltam ezeket a mondatokat...


És mentsd el valami jó helyre, majd 5-10 év múlva vedd elő !
Ha még „itt vagyok” megírhatnád, hogy örömöt okozott–e a visszatekintés régi érzéseidre. 😀 Remélem és kívánom.