2017. február 23., csütörtök

Állatkerti gondolatok



Pár napja – amikor hosszú szürkeség után végre kisütött a nap és több heti szünet után végre autóba mertem ülni - már nem bírtam magammal, s felmentem a Mecsekre. Sajnos az állatkert és a Dömörkapu közti sétaút még nagyon sáros-havas volt, bár elindultam rajta, de  nem mentem egészen végig. Azt viszont megállapítottam, hogy a somnak elég lenne 3-4 meleg nap és teljesen virágba borulna. 


Miközben elsétáltam a felújított állatkert mellett, eszembe jutott, hogy 1962-63 táján, amikor az állatkert épült, mi itt is társadalmi-munkáztunk – akkor a drótkerítéseket kellett lefesteni… (Most ellenőriztem, új kerítések is épültek és ezeket már nem festik le gimnazisták, az egészen biztos. Pláne nem társadalmi munkában…😌)  

Aztán kis bizonytalankodás után gondoltam egy merészet, s bementem az új (=felújított) állatkertbe. http://pecszoo.hu/
Igen, vannak az életemben lépések, melyeket megbánok – utólag. Ez is ilyen volt….

Kezdjük a belépőjegyek áránál: 


Nem ismerem más állatkertek díjait - én ezt elég drágának találom - de ez csak igen halkan mondom, mert nincs viszonyítási alapom. Pl: 2 felnőtt 2 gyerek 5000.- Ft, vagy nyugdíjas nagymama + 2 unoka 4090.-  hát nem semmi......
 


Kívülről impozánsnak tűnik az új „toldalék” – de bent aztán kiderül, hogy a felújítás előtti állapothoz képest túl sok minden nem változott. Nem is tudom, miért hittem, hogy „más” lesz ? Hiszen szó sem volt a terület megnagyobbításáról – amire pedig igencsak szükség lett volna.

Ha már mindenáron muszáj állatkertet csinálni (bár nem tudom miért, ebben a digitális világban bármikor magad elé tudod kézzelfoghatóan varázsolni a Föld bármelyik lakóját …) szóval ha már állatkert – akkor jobb lenne nagyobb, szabadabb térben tartani őket. Ide most aztán rendesen be van zsúfolva minden….(Én egyébként azok pártján álltam/állok, akik azt mondták, hogy a város peremén két, ennél sokkal jobb helye is lett volna egy új állatkertnek... ha már....)

http://magyarepitok.hu/ujjaepult-pecsi-allatkert Ez egy érdekes, számokat is tartalmazó cikk – csak éppen nincs ember, aki az ebben szereplő adatokat ellenőrizni tudná.

Ami teljesen új, az az akvárium-terrárium. Ezek az állatok eddig a város egy másik pontján éltek – nem tudom, hogy itt, ebben a sokmilliósban most boldogabbak-e ? Nem mondták…

Hogy ne csak csúfságot/rosszat írjak, itt volt valami, ami függetlenül minden negatív gondolatomtól, tetszett, ezek pedig az apró rózsaszín kis medúzák voltak.  (Csak zárójelben, nem tudom, miért vonzódom én régóta a medúzákhoz, de tény, szívesen nézegetem őket. Itt is írtam róluk: http://aranyosfodorka.blogspot.hu/2015/02/meduza-polip-qualle-jellyfish-krake.html )




Ezek a rózsaszínű mini-medúzák

Zöld papagájkígyó

Boa constrictor - közönséges óriáskígyó
 

 
Zöld baziliszkusz gyík
Varánusz

Amúgy kétségtelen, vannak új építmények, új úton is lehet járni, valószínű több állat is van, mint volt, (bár én az előző látogatáskor se számoltam meg, és most se, de ezt írja az „újság”) – ám maga a tény, hogy az egyébként  szabadon élő vadállatok rendkívül kis helyre vannak bekényszerítve – nekem már eleve nem tetszik.

Nézd meg ezt a gyönyörű pumát......rács mögött
 
Gyűrűsfarkú maki szalad a gondozóhoz, aki épp etetni jött
Megvetően, krákogva rám nyújtotta a nyelvét. Megértem, hogy nem szeret...
  
Mit akarsz te itt ? - kérdezi a pávián.

Nem férek ki a rácson....pedig kijönnék... (mosómedve)
 
Ezek - sajnos - tigrisek....
És bevallom, amikor az oroszlánokhoz értem, kis híján elsírtam magam…
Technikai, vagy biztonsági okból egy nagy, mély „gödörben” élnek… Azt hiszem részben a terepadottságok miatt olyan ez a hely, amilyen, de ennél előnytelenebb helyre biztos nem lehetett volna ezeket az állatokat elhelyezni. Északról a Mecsek-oldal, délről pedig egy hatalmas épület fala határolja le a kifutót, és ez a déli fal ilyenkor télen, amikor alacsonyan jár a Nap, egyszerűen lehetetlenné teszi, hogy a területen felolvadjon a hó és a jég. Azok az oroszlánok, akik 40 fokos hőségben a pampákon élnek, itt egy jeges szörnyűséges helyre vannak bezárva….


Itt kell élniük...

Innen aztán rohamlépésben mentem, hogy mielőbb elhagyhassam ezt a szomorú helyet.

Párja nélkül....
Ugyan még láttam a magányosan és bánatosan  úszkáló, víz alá le-lebukó Bonifác fókát, akinek nemrég meghalt a párja  – (legszívesebben megsimogattam volna a kis fejét)  de nagyon igyekeztem kifelé…  És szent fogadalmat tettem: én az életben többet soha nem megyek állatkertbe.
A pécsibe meg különösen… 


Utószó: tudom, lesz, aki azonnal rávágja siralmaimra, hogy de ezek az állatok (pl.tigris, oroszlán) - életükben nem látták a szavannát, mesterséges megtermékenyítéssel születtek és egész életüket ilyen körülmények között töltik. NEM ÉRDEKEL ez az érvelés. A vadállatoknak a vadonban van a helyük. (Max. azt fogadom el, hogy amelyeket már majdnem teljesen kiirtottunk - mi emberek - azoknak a megőrzésén fáradozzunk - akár efféle állatkerti módon is.) Az emberek pedig - főleg mint írtam, a mai mindenre képes digitális világban - ha nagyon akarják látni, hát nézzék meg őket filmen, vagy bármi más módon. Felőlem akár ingyenes túrákat is szervezhetnének az érdeklődőknek  Afrikába - az is megoldás lenne. De (legalább)  az állatokat hagyják békességben élni ott, ahová teremtődtek.





2017. február 22., szerda

Luxus-lakoma: töpörtyűs pogácsa




Nem tévedés, igenis a luxus kategóriába számítható, mert 1 kg. töpörtyű 2300.- Ft….
De már idejét se tudom, mikor ettem utoljára – hát luxusoztam kicsit…
„Mert megérdemlem…”

 
Ennyi lesz az alább leírt mennyiségből

Jó, nem kell a tésztához egy kiló, csak 35 deka töpörtyű, de akkor is nagyon drága… Az én receptemben  a következő alkatrészek szükségesek még:  
5 dk élesztő, ½ kg liszt, 5 ek. bor, 15 dk Rama, 1 dl tejföl, só (kóstold meg a tésztát, aszerint tegyél bele…) és esetleg még tej, hogy jól gyúrható, de lágy tésztát kapj.
Jól össze kell gyúrni, majd kb. ujjnyi vastagra kisodorni, rákenni a darált töpörtyűt, feltekerni, két végét befelé hajtani és fél órát pihentetni. Ezt a nyújtás-tekerés-hajtogatás-pihentetés műveletet még kétszer meg kell ismételni fél-fél óra szünettel.

Aztán máris kockázhatod a tetejét és szaggathatod. A tepsiben még egy ideig érdemes keleszteni, végül a tetejét tojással megkenni.  Forró sütőben kb. 15 percig kell sütni. És figyelem: nem kell/szabad takarékra tenni, lassan sütni, mert akkor nagyon száraz lesz.
Osztogattam belőle, de maradt nekem is. Pár darabot betettem a mélyhűtőbe, a kis grillezőben pompásan fel lehet melegíteni/újítani. 
Most egy ideig lenyugodtam a töpörtyűs pogácsát illetően… 😋



2017. február 21., kedd

Két kép



Az első pár napja készült, egy négy és féléves rajza, egy autós kirándulásról. Képek - nyilván – az életéből merítve.

A második kb.68 éve készült, vagyis készítettem, és pompásan látszik, hogy nálunk este mindenki olvasott.




Valójában különösebb hozzáfűzni-valóm nincs a két képhez. Kaptam az elsőt, eszembe jutott róla a saját, évtizedek óta őrizgetett gyerekkori rajz-gyűjteményem és ebből választottam egyet, melyet kb. annyi idős koromban rajzoltam, mint a kicsi lány.(Sajnos "térképes"-et nem találtam.)

Nem tudom, máshol divat-e a kisgyerekek rajzát eltenni, megőrizni, nálunk valami miatt ez mindig is szokás volt. És most milyen jó volt visszanézni az ősrégi „alkotásokat” 😌

(Korán kell elkezdeni a fa gyűjtését téli hideg napokra….)



2017. február 20., hétfő

Másfél perc gyönyörűség...


...és aggodalom a szívemben: szomorú lenne, ha eltűnnének egyszer....



2017. február 19., vasárnap

Pécsi képek - gondolatok egy séta kapcsán.



Pár napja, a csodás, langyos már-már tavaszi napsütésben sétálni indultam. A Mecsek-oldalban az u.n. Magaslati úton jöttem végig a Pálosok templomától, majd rákanyarodtam a Jurisics Miklós útra. A nem pécsieknek mondom – ennek a két utcának a helyén valaha szőlőskertek voltak – ezen az úton van kedvencem, a Petőfi ház is, amiről itt írtam:  http://aranyosfodorka.blogspot.hu/2016/04/a-pecsi-petofi-haz-tortenete.html

Most is velem volt a fényképezőm, készítettem is képeket – de nem mondanám, hogy örömömre válik nézegetésük. A Mecsek lankás déli oldala biztosította hajdanán a városban a levegőcserét, nyaranta az aszfaltos forróságot estefelé felváltotta a hegy erdeiben lehűlt levegő és ez a folyamatos légcsere sokkal elviselhetőbbé tette a várost, mint amilyen most. Nem csoda, beépítették az egész hegyoldalt emeletes házakkal. Nem csak 4 emeletesekkel, tízes is van itt. 😠  
„Természetesen” én nagyon jól emlékszem a régi Pécsre, bár gyerekkorom-belit nem találtam, de azért itt van egy „összehasonlító” dia, melyen a felső kép  kicsit öregebb, mint én: 

A székesegyházat és a Havi-hegyi templomot jelöltem A-val és B-vel

Ilyen házak állnak ma a barátságos kis présházak, vidám szőlőtőkék, barackosok helyén: 


 A volt "Szőlőskert" étterem (bezárt) és a "Hotel Hunyor" ma diákszálló.
 


Új épületek és toldalékok
A régiek közül azonban megmaradt két szép épület, az egyik már-már kastélynak mondható, a másik „csak” egy kedves, hangulatos kicsi ház – valójában afféle hétvégi nyaralónak épült, nem lakóháznak. Ezek azonban úgy kilógnak a köréjük épített borzalmas panelek közül, hogy ha kiabálnának, az se hallatszana fájdalmasabban:

Hajdani Vasváry villa, ma az MTA Pécsi Akadémiai Bizottság székháza
 
A hangulatos Csukás hétvégi ház - ma  ha jól tudom, lakóház
Ennek a kis díszes házacskának  tulajdonosa a híres pécsi Csukás Zoltán bádogosmester volt. Egy érdekes, életét részletesen ismertető cikket talál itt, akit érdekel sorsa: http://www.mecsekegyesulet.hu/wp-content/uploads/2015/11/csukas-zoltan-badogosmester-emlekek.pdf

Ha már szóba került, Csukás Zoltánhoz kapcsolódva mutatok képeket a belvárosban lévő házáról, és megmutatom még, ami nevét/emlékét őrzi: a „vándorló pécsi időjárás jelző házikót”. Ugyanis ennek, élete során több helye is volt. Valami érthetetlen okból ide-oda helyezgették, a Mecsekre fel, majd le, nem is igazán értem az okát. Mindenesetre most egy ideje a város főterén található. Remélem véglegesen. http://regipecs.blog.hu/2016/02/29/a_pecsi_idojelzo_haziko


A Csukás ház a belvárosban
 
Az időjárás-jelző házikó a hajdani Dömör-kapu vendéglőnél és a Dömör-kapui busz-végállomásnál

Eredeti és jelenlegi helyén
Barométer, hőmérő és még valamilyen szerkezet van benne....


Az az érzésem, én ebben a városban bárhová megyek, valahogy mindig a múltja, a múltam jut eszembe. Nos, akinek „van”, az így jár…. Nosztalgiázva emlegetik.