2007. július 31., kedd

Csereajánlat

2007. július 31. kedd

 Elcserélném kissé használt, több helyen hibás, LXII méretű, bal oldalamat /tetőtől talpig/ még jól működőre…. Ha holnapra ajánlat érkezik, vagy javulásom tovább folytatódik, tán még írok másról is….. Vagy se…. Minden bizonytalan…. Az idő meg.... ...hát az vagy áll, vagy rohan.

2007. július 7., szombat

Mégis nehéz

2007.július 7.szombat

Mivel tegnapra meg mára valahogy nem igazán jutott örülni-valóm, ide másolok legalább egy verset.

Pilinszki János: Mégis nehéz  

Anya, anya ebben a sivatagban,  
miért hagytál itt ebben a sivatagban?  
Miért hagytál itt, hol minden oly kietlen,  
és mindent, mégis oly kiváncsian szemlélgetek?  
Tudod, hogy hány kísértés,  
a semmi és üresség késdobáló  
hány és hány pokla leskel itt reám?  
Persze a ruhák fodrát leeresztik,  
a kelme megfakúl, s a fű beteríti az utakat.  
Persze, persze, a feledés, az elmúlás 
- de hol is hagytam abba? 
- mégis élek, mégis nehéz, anya, mégis nehéz.


 

2007. július 5., csütörtök

Hefezopf :-)

2007.július 5. csütörtök

Késő este készült el tegnapi örömöm:
Igen, igen egy fonott kalács... Omlós, pille-könnyű, illatos, és megvajaztam és mézet csorgattam rá... És nagyon finom volt....Hát tegnapra ez jutott. /Gyakorlok a nagy premierre ! :-) /
És estére lehűlt a forróság. Az se volt rossz.

2007. július 2., hétfő

Jön a darázs

2007.július 2. hétfő

József Attila: Nyár

Aranyos lapály, gólyahír,
áramló könnyűségű rét.
Ezüst derűvel ráz a nyír
egy szellőcskét és leng az ég.
Jön a darázs, jön, megszagol,
dörmög s a vadrózsára száll.
A mérges rózsa meghajol -
vörös, de karcsú még a nyár.
Ám egyre több lágy buggyanás.
Vérbő eper a homokon,
bóbiskol, zizzen a kalász.
Vihar gubbaszt a lombokon.
Ily gyorsan betelik nyaram.
Ördögszekéren hord a szél -
csattan a menny és megvillan
kék, tünde fénnyel fönn a tél.
1929 nyara / 1934



 

2007. július 1., vasárnap

Nyári óda

2007.július 1. vasárnap




Csoóri Sándor: Nyári óda  

Áll mozdulatlanul minden. 
Az elpilledt levélrések között  
csak a habókos legyek bújócskáznak.  
Fölsír egy hascsikarásos szúnyog 
a délutánban s aztán, 
mint a csecsemők, tovább alszik.  
Csönd, csönd. Megcsöndül bent a fül is.  
Most születik az arany, a tűz, a méz
s a gyönyör karikái is most szárnyasodnak. 
Elég csak a szememet lehunynom:  
sikoltás-előtti pupillák rajzanak el az arcom előtt.  
Elmúlt nyarakból szalmakazlak 
pattogása szüremlik hozzám 
s a szérűk mélyéről hőgutás kakas kiált. 
Ó, halhatatlan júliusaim! 
Remeg a levegőég körös-körül  
s fehér rakétaként száll föl 
lassan a zámolyi templomtorony.  
Út a végtelenségbe, minden határon túlra,  
ez voltál nekem nyár, ez is maradsz,  
hisz magam is fény vagyok: 
csavargó, boldog, emberi tűz. 
Ha nem tudnád még: nyomozz utánam 
titkosan rigók közt, vizek fölött.  
Ülök egy kertben, jöhet rám rossz idő is.  
Sziszegő, tüzes drótok mászhatják meg  
dúdoló fáimat s a szomszédos dombtetőt.
Az égésszagban emléknek akkor is te maradsz meg,
forró szájmelegeddel: nyár s vibráló egeiddel.

Hospice

2007.július 1. vasárnap

Az előbb láttam a TV-ben / nem is tudom, WDR vagy MDR ?/ hogy Lengyelországban hosszú fegyházra ítélt rabok járnak hospice kórházakba a haldoklókhoz.
Megyek főzni és ezen elgondolkodom egy darabig, mert konyhai munkák közben lehet a legjobban töprengeni.

Per pillanat még azt se igazán tudom, ez a "mindennapi-öröm" kategóriájába tartozik-e ?
Ezt olvasd el a témához...: http://nol.hu/cikk/449897/