2009. május 31., vasárnap

Mennonita németek a szibériai Pressatov /Protossowo/-ban

Érdekes filmet láttam tagnap /3SAT/. A Szibériába még a múlt század elején kitelepült németekről szólt. Ebben került szó többször is a mennonitákra. Kicsit utána-olvastam, és ezt az érdekes cikket találtam a filmmel /is/ kapcsolatban. Akit érdekelne a téma itt megnézheti: http://www.hhrf.org/kisebbsegkutatas/kk_2003_01/cikk.php?id=534 A film, a közel száz éve, a kelet-szibériai sztyeppéken alapított 16 falu egyikének, Pressatov-nak, mai nevén Protassowo-nak életét mutatta be. A múltkorjában írtam a szibériai utazásom kapcsán, az ott megtapasztalt szegénységről. Más film-példákat is felhozhatnék, láttam néhány kétségbeejtő dokumentumot a nagy SZU szétesése óta bekövetkezett már-már katasztrofális állapotokról. Ez a falu azonban – és nyilván nem véletlenül – viszonylag rendezett, tiszta, s a benne élő emberek szorgalmas, dolgos népek, szerény lehetőségeikhez mérten legalábbis. Földjeiket művelik /jobbára ez biztosítja ellátásukat is/, állataik és istállóik tiszták. A kép, amit láttam, annyira „nem szibériai”, hogy már már azt mondanám, nem is ott készült a film. Pedig azért a lehetőségek, melyekkel élniük kell, adottak. Az építőanyag, a gépek, autók, a használati eszközök, melyeket ott vásárolni lehet – meghatározzák a képet. De a szorgalmat, azt a vérükben hozták magukkal és még „nem hígult fel”. A mai napig szépen megőrizték anyanyelvüket is, mi több, használják is. Érdekes volt az az apa is, aki egyedül neveli 3 gyerekét, s bár vannak rokonok Németországban, nem akarja odaadni gyerekeit, mondván, hogy itt ugyan szegényebben és egyszerűbben, de mindenképp nyugodtabban és normálisabban élnek majd, mint ott. És bizony van igazsága….. Ein deutsches Dorf feiert im fernen Sibirien sein 100-jähriges Bestehen: Pretassov, heute Protassowo, ist einer von 16 deutschen Orten in der westsibirischen Steppe. Mennonitische Siedler gründeten die Dörfer und machten das Land urbar. Mit dem Ausbruch des Zweiten Weltkriegs kamen viele andere Russland-Deutsche hinzu, die dorthin verbannt worden waren. Neben Hochdeutsch und Russisch sprechen die Menschen in der Region noch Plautdietsch, ein niederdeutscher Dialekt, der sich im 16. und 17. Jahrhundert im westpreußischen Weichseldelta herausgebildet hat und heute weltweit von allen Mennoniten gesprochen wird. Die Vorfahren von Jelisaweta Töws, 45, kamen aus der Ukraine, aus dem Kaukasus und von der Wolga. Jelisaweta ist Lehrerin in der Mittelschule in Protassowo. Ihr Tag ist lang und arbeitsreich. Frühmorgens melkt sie ihre Kuh Malutka und füttert ihre vier Schweine, erst dann geht es in die Schule - denn in Sibirien muss man als Lehrerin auch Bäuerin sein. Es ist ein schweres und arbeitsreiches Leben, dennoch kommt für Jelisaweta eine Ausreise nach Deutschland nicht in Frage. Denn dort müsste sie noch einmal ganz von vorn anfangen. Die Melkerin Mina Schemberger, 49, wanderte Anfang der 1990er Jahre mit der ganzen Familie nach Deutschland aus. AmEnde kehrten sie wieder nach Sibirien zurück. Es fehlte ihnen im Winter der Schnee, im Sommer die saubere Luft und - vor allem - die Freiheit. Deutsche in Sibirien Film von Volker Schult (Erstsendung 13.11.2008) Foto: http://www.posztinfo.hu/hir.php?id=3426

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése