2013. november 11., hétfő

Mitől lesz az ember vidám ....és szomorú…..






Annyira jól indult a vasárnap. Hajnalban félálomban eszembe jutott, amin napok óta rágtam magam, mit vegyek a babának” (másfél éves) – akinek mindene megvan ? Lemegyek a vásárba – döntöttem el és veszek egy második „Ditá”-t. A Dita az egy plüs-giliszta  és gyanítom a nevét is e szónak az elferdítéséből kapta valamiképp. Szóval veszek egy pót-Dittát, ha az első a gyakori mosástól „elkopna” legyen egy másik is.
Borongós volt a reggel – a tegnapi esőtől kicsit sáros is, de nem hagytam lebeszélni magam.
Elsőre találtam parkolót – és másodikra, ahogy beértem a vásártérre, azonnal találtam szimpatikus sütőtököt. Nem mindegy, milyent vesz az ember én azt a divatos hosszúkásat nem szeretem, csak a régimódi nagy, duci, szürke héjút. Hosszas eszmecserét  folytattam az eladóval, reklamálva, hogy miért nem lehet kapni azokat a finom, régimódi lisztes tököket – mire mondta, hogy „Hát mert minden, ami régen jó volt, kiment a divatból…” Micsoda igaz szavak ! Egyébként nagyon jó ötletnek tartom, hogy egy ideje (tán nyár óta?) a vasárnapi vásár egyben elég nagy felhozatalú magántermelői zöldség-gyümölcs piac is egyben.




Aztán másfél órát kóboroltam, nézelődtem. Bár nálam volt a fényképezőm, már annyi ilyen vásári képet csináltam, hogy nem volt kedvem elővenni. Nincs is kép. Viszont van vadiúj Dita a babának és ajándék a testvéremnek – nem írom le mi, mert legyen neki meglepetés :-) karácsonykor.
Vettem magamnak egy ellenállhatatlanul aranyos kis kávésbögrét (tegnap törtem el egyet, ahelyett) és nagy merészen vettem egy egész használatlannak tűnő, öntöttvas húsdarálót  (az új ára 7-11 ezer Ft!) 1300-ért, igaz, a kését nyilván meg kell majd éleztetnem. Az én régim ugyanis haldoklik, daráló pedig kell legyen egy háztartásban.
Végezetül megajándékoztam magam 500-ért 5 szép nagy tő krizantinnal – az enyémek valahogy kipusztultak, s ez (darabja százért) egész tűrhető ár volt.

Így felszerelkezve a sok kinccsel vidáman jöttem haza, a kész ebédet csak melegíteni kellett, majd csendes-pihenőztem, olvastam. Aztán bekapcsoltam a tévét. Ja, azt elfelejtettem megírni, hogy a „másik” tévém bedöglött, elment a hangja, bár kép volt. Mivel őrizgettem egy másik öreget, elővettük azt, a beteget meg elvittem a szerelőhöz. Nos, délután aztán ez a pót-tévé is figyelmeztetett a korára (16 éves) és elment a kép – bár a hangja nem. Gondoltam is, a kettőből tán lehetne egy még használhatót összehozni. :-)  Ám valami varázslat folytán aztán mégiscsak „bemelegedett” – de igazán mondom, kár volt….
Mert mit láttam ?
A Fülöp-szigetek középső részén végigsöpört  Haiyan tájfunról a híreket. Ültem  a tévé előtt  és azt kérdezem magamtól: miképp lehet ezt kibírni ? És azt gondoltam, ha összeadom mindenféle problémámat - akkor sem közelíti meg azokét, akik ott élnek.
És nem tudok segíteni.........
Se rajtuk, se a vízbefulladó afrikai menekülteken, se a szomáliai csontvázzá fogyott kisgyerekeken, se a csadorba kényszerített nőkön....
Én tudom, hogy nem vagyok képes csodákra, de hogy semmit se tudjak segíteni, és állandóan konfrontálódjak mások szörnyű sorsával, az azért elkeserítő és deprimáló...
Szeretném tudni, mások mit tesznek, amikor mocorog a lelkiismeretük........tele hassal, otthon, a meleg szobában...
Én nem érzem igazán jól és igazán boldognak magam.

Miért nem lehet az embernek egy teljesen, felhőtlenül boldog napja soha ????
(Persze ez csak egy költői kérdés volt...)

   







1 megjegyzés:

  1. ... Bár magam is kellően "unom," úgy kezdeni,hogy... szerintem...
    Szóval, úgy gondolom, mindenkinek olyan lesz egy-egy napja... amilyenre azt saját maga "alakítja." (?) Nekem pl. sikerült megállnom,hogy ne menjünk el boltba... ( tudtam volna újságot venni...) - ill. ma (hétfő) meg mehettem erős szélben,esőben...stb. megvenni mindazt,amit kellett már vasárnap. [ ha tegnap nem "keseregtem,"...hát akkor ma sem fogok. ] Mellesleg kellően "kikészültem" a kint lévő cserepes virágok becipelésétől...( a garázsba) - oszt' ma reggel meg mennyire "jólesett" (?) rájuk nézni ?... ( kegyes csalás... de kb. így volt.)- Összegezve . " az erő legyen veletek! "- (persze,főleg velem...)

    VálaszTörlés