2014. február 18., kedd

Én láttam



Sokan idézgetik – bizonyára nem ok nélkül. El kell(ene) naponta olvasni, hogy tudatosuljon bennem az, hogy milyen csodás ajándék az életem. Pár napja én láttam az idei első aranysárga szépséges lepkét.



Egy vak ember ült egy épület előtt a lépcsőn, lábánál kalap, táblával, a következő szöveggel:
“Vak vagyok. Kérem, segítsenek!”
Arra ment egy újságíró, és látta, hogy a kalapban alig van pénz, csak pár fillér. Lehajolt, dobott a kalapba pár koronát, s anélkül, hogy megkérdezte volna, elvette a táblát, és a másik oldalára írt egy mondatot. Délután visszatért a vak emberhez, és látta, a kalapban sok pénz van. A vak felismerte a lépteit, s megkérdezte tőle, hogy ő írt-e a táblára, s ha ő volt, akkor mit. Az újságíró így válaszolt:
“Semmi olyat, ami nem lenne igaz. Csak soraidnak kicsit más formát adtam.”
Mosollyal az arcán távozott. A vak soha nem tudta meg, hogy a táblán ez állt:
“Tavasz van, és én nem láthatom.”
Változtass a stratégiádon, ha valami nem sikerül, és meglátod, minden jobbra fordul!
(Popper Péter)




1 megjegyzés:

  1. Elgondolkodtam a témán, kb. annyit, hogy egyáltalán szabad-e napjainkban koldulni.

    VálaszTörlés