Sokan idézgetik – bizonyára nem ok nélkül. El kell(ene) naponta olvasni, hogy
tudatosuljon bennem az, hogy milyen csodás ajándék az életem. Pár napja én láttam az idei első aranysárga szépséges lepkét.
Egy vak
ember ült egy épület előtt a lépcsőn, lábánál kalap, táblával, a következő
szöveggel:
“Vak
vagyok. Kérem, segítsenek!”
Arra ment
egy újságíró, és látta, hogy a kalapban alig van pénz, csak pár fillér.
Lehajolt, dobott a kalapba pár koronát, s anélkül, hogy megkérdezte volna,
elvette a táblát, és a másik oldalára írt egy mondatot. Délután visszatért a
vak emberhez, és látta, a kalapban sok pénz van. A vak felismerte a lépteit, s
megkérdezte tőle, hogy ő írt-e a táblára, s ha ő volt, akkor mit. Az újságíró
így válaszolt:
“Semmi
olyat, ami nem lenne igaz. Csak soraidnak kicsit más formát adtam.”
Mosollyal
az arcán távozott. A vak soha nem tudta meg, hogy a táblán ez állt:
“Tavasz
van, és én nem láthatom.”
Változtass
a stratégiádon, ha valami nem sikerül, és meglátod, minden jobbra fordul!
(Popper
Péter)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése