2018. február 9., péntek

Vallomás



Talán sokan ismeritek ezt a verset…
Ma az utolsó versszak miatt került ide. Legalább magamban, magamnak hadd mondjam.
Mert ő mindig rohan, dehogy mesél…és nem kér se kávét, se kalácsot…
De hogy is lehetne mondani egy 37 évesnek manapság ezeket a szavakat ?  
Kinevetne…pedig hát…. ezt érzem….
És dehogy mondom, még csak nem is suttogom, csak gondolom, hogy
"Csak lassan,
Csak lassan, okosan, Peti fiam!"


PETIKE JÁR

Két harcsaszájú, picike jószág,
Butácska, édes gyerektopán,
Tétova, együgyű, - tündéri nesszel
Most tipeg átal egy ócska szobán.
- Ébred a szívem játékos kedve,
Elborít hófehér virágeső. -
Amikor látom a kacagásom
Hangosan, édesen csapkod elő.
Sok régi holmin, szürke íráson
Úgy fut, iramlik száz furcsa sugár,
S én ennek is, annak is kiáltani vágyom:
- Tip-top! Megindult. Petike jár!

Még fogja erősen az asztallábat,
És nyitva az ajka és úgy kipirul!
Hős emberi lázzal, tüzes akarással
E rózsarügyecske megállni tanul.
Most, - most! Elhagyja és indul előre,
Hogy csetlik-botlik, mily tévedező!
Tip-top! S aprózva, közbe megállva
Koppan vitézül a törpe cipő.
Már ideér. Most nyújtja a karját.
- "Csak lassan, okosan, Peti fiam!"
S megered szaporán, - elesni nem ér rá,
Előre hajlik - s az ölembe van.

Tetszik a játék. Kezdeti újra.
A karszék mellé kerülök én,
Nagyhosszút lépne, nagyhamar elérne,
S fölbillen szegényke az elején.
Remeg a szája, sírni szeretne,
Szétnéz: sajnálja-é valaki?
Gondolkozik... majd felkél szepegve,
S új erővel fog újra neki.
Rózsaszín ujját előre tartva,
"Tip-top" - így indul óvatosan,
Halkan, selypítve biztatja magát, hogy:
- "Csak las-san! - Okos-san! - Peti fi-am!"

S elnézem hosszan, homályos szemmel,
Borús káprázat száll le reám.
...Tűnnek az évek... Megöregedtem...
S ím néha erős lépés zaja hallik,
Jön egy daliás, ifjú legény,
- "Te vagy? Mit adjak? Kávét-e? Kalácsot?" -
Tip-top! Öregesen járom körül én.
S míg sok vidám csínyjét, nagy küszködését
Sorra beszéli, kacagva, vígan, -
Reszketve, ijedten suttogom én el:
- "Csak lassan,
Csak lassan, okosan, Peti fiam!"




2 megjegyzés:

  1. Nem hiszem, hogy kinevetne... Isten éltesse Őt, Veled együtt, sokáig!:)

    VálaszTörlés
  2. Lehet, bennem a "baj" - hogy nem merem igazán kimutatni az érzelmeimet ? De hát egy 35 évest már nem nagyon lehet "babusgatni" - sokszor még szóban sem....Vagy én látom/érzem rosszul ? Az a pár perc, amit velem töltenek, "ajándék" a rohanó életükből. Gyerekeik vannak, apjuk-anyjuk-após-anyós, ja, feleség, munka....hát csoda, hogy rám nem marad idő ?
    Sosem hánynám a szemükre, ide meg leírhatom nyugodtan, hisz a blogomat nem olvassák. Egy személyt kivéve, a családomból senki sem olvassa, ők "más" közösségi oldalakat preferálnak....

    VálaszTörlés