Van egy szívemnek kedves barátnőm. Sokra értékelem a véleményét... Levelet kaptam tőle: figyelmeztet, hogy nem kell mindent elhinni, amit az ember lánya olvas a neten... Bizony elgondolkodtam ezen a pár soros levélen - amit ezúton is köszönök...
Mostanában valahogy én sem tetszem magamnak... A negatív hírek úgy ragadnak rám, mint ....szóval úgy...
...és mivel (sajnos) az életem egyre eseménytelenebbé válik, gyakran eszembe jut, hogy ideje lenne már ezt a belső kényszeremet az irka-firkálásra valahogy megszüntetni....Jaj, de amikor olyan nehéz.....
Nem beszélek - mert nincs kivel...Ne írjak - mert semmi értelme...Ne olvassak - mert azt se érdemes, hazugsággal teli a világ....Talán gondolkodni sem kellene - de pillanatnyilag nem tudom, ezt miképp lehet leállítani az agyamban. És talán nem is mondom tovább, hogy még mit nem kellene....
Röviden és velősen: próbálok megint kis szünetet tartani, egészen addig, míg nem találok valami közömbös szép mondani/mutatni-valót...Hogy mi ez, vagy hol van, egyáltalán létezik-e ? - egyelőre fogalmam nincs róla...
Keresem...
Majd jelentkezem...
Talán...
(Vagy se.)
Nem én leszek az első "öreg" blogíró, aki végleg abbahagyja.....Végülis semmi okom panaszra...Volt 18 (viszonylag jó)"blogos" évem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése