Tudod-e mi a szcsoti (szcsotka) ?

http://hu.wikipedia.org/wiki/Abakus

Tegnap láttam egy 3 részes úti-filmet, „Moszkva - Vlagyivosztok – a világ leghosszabb útja”

címűt.  Kifejezetten szeretem az úti-filmeket, s ha olyan tájakat mutat, ahol jártam, akkor meg különösen.  Most azonban nem a táj és az emberek leírásával foglalkoznék, hanem felfedeztem benne valamit, amit egyrészt nagyon rég láttam, másrészt kíváncsi lennék, hányan ismerik ma még ezt a szót/tárgyat ? 

Egy szibériai boltban a világ legtermészetesebb módján ma is a szcsotkát használják. Amikor ’74-ben kint jártunk, mi is hoztunk egy hasonlót, na nem számolni, csak úgy „emlékbe” – hiszen mindenhol boltban, étteremben ezt láttuk. (Fogalmam nincs az évek során hová keveredett.) És lám a filmből kiderült, hogy ott az elmúlt évtizedek alatt sem ment ki teljesen a divatból.

Nincs a környezetemben első osztályos kisgyerek, emiatt azt se tudom, a magyar iskolákban használatos-e még a golyós/tologatós számológép ? (ami nem is „gép” mégis úgy hívtuk)  Mert arra emlékszem, hogy nekem az is volt. Mint ahogy a számtanfüzet hátoldalára volt nyomtatva az egyszeregy, amit bizony az egész osztály hangosan skandálva gyakorolt és tanult meg.  Gyanítom, hogy ezek a dolgok ma idejét múltnak számítanak és részben emiatt aztán számolni se tudnak a gyerekek. Mint ahogy a „rendes” olvasás-tanítás miatt az írás-olvasás is nehézségekbe ütközik náluk.

És hadd emlékezzem meg a régi hivatali számológépekről is, ha már belekezdtem… Amikor dolgozni kezdtem (1963) volt a könyvelési csoportban (7 fő) egy összeadógép. Csak úgy hívtuk „A Stefi néni gépe”. (Ő volt a legidősebb kolléganőnk, s legtöbbet ő használta – a kisebb összeadásokat mi még fejben „intéztük”.) Beütötted a számokat és egy kart kellett lehúzni ahhoz, hogy a szalagra rögzítse azokat. (Erről – gondolom, már sehol se fogok találni egy fotót.) Jaj de sokszor kattogott néha még  szombat délután is. Akkoriban még nem volt szabad-szombat, bár szombaton a munkaidő csak du. 2-ig tartott - de a könyvelésben 1 fillér differenciát is meg kellett keresni.

Volt kézi-tekerős szorzógép is, az is eltűnt a modernizálás során.

Később aztán jöttek a nagyobb, zörgő elektromos gépek, majd a dizájnosabbak. Nagyon szerettem a kis lapos Olivettit – egy ilyen gép egészen a nyugdíjba-menésemig megvolt.

Hja, ma már itt vannak a számítógépek – biztos mindenki úgy gondolja, ezek a dolgok rég elavultak és nem fontosak.Ezt még el is fogadom.

Néha azonban úgy tűnik, hogy nem mindenki akar/tud?/ ennyire haladni a korral. Az az érzésem, hogy Oroszország egyes részein évtizedek múlva is lehet majd szcsotkát látni…s ki tudja nem lenne-e praktikus itthon is megtanítani számolni a gyerekeket ?

Képek:

Összeadó: http://antik.vatera.hu/rheinmetall_penztargep_osszeadogep_nezd_meg_1459262497.html

'Modern' szorzógép: http://retronom.hu/index.php?q=node/6495

Számológép: http://retronom.hu/index.php?q=node/5975

Olvasom az újságban, hogy:

„Pályázati forrást keresnek arra a célra, hogy a jövőben körben foroghasson a pécsi tv-torony kávézószintje. A mintegy ötmillió forintos beruházással a padlózat sínrendszer és görgők segítségével lenne képes a mozgásra.”  (http://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A9csi_t%C3%A9v%C3%A9torony )

Valahogy gyanús ez nekem, bár nem vagyok forgótorony-szakértő, de hogy ezt mindössze 5 millából meg lehetne oldani ? Hát kétlem. Bár ki tudja, ha a belsejét teljesen szétbombázzák és beépítenek valami forgószínpad-féleséget lehet, hogy ennyi elég lesz rá...Bizonyára a tervező tudja a megoldást. De....

De ha mégis volna valakinek (=étterem tulajdonosa) ennyi pénze, akkor inkább azt a környezet szépítésére, felújítására fordítanák. A torony környezete eléggé lepukkant, elöregedett, látszik rajta, hogy ez itt fenn a magasban igazán senkinek se fontos. Kétségtelen, a „környezet” (még) nem az étteremtulajdonosé.

Bár azon is elgondolkodtam, hogy egy ekkora monstrumban tényleg „tulajdonosa” lehet valaki egy étteremnek, vagy inkább csak bérlője ?  Ez olyan, mintha a Székesegyházból a Corpus Christi  kápolnát „kivásárolná” valaki…Persze tudom, manapság minden lehetséges.

Semmit se akartam ezzel mondani. Egyszerűen csak az újságot elolvasva, ez jutott eszembe.

Na jó, persze felőlem….

Kép:  http://www.art-work.hu/artwork/18/big/18465.jpg 

Egyébként tegnap estefelé, az eső után dupla szivárvány volt látható a keleti égen. Akárhogy igyekeztem is, ez lett a "legjobb" képem. :-( 

Egy ív azért úgy-ahogy látszik...

Gondolatok lekvárfőzés idején...

Kissé eltikkadva ülök itt most (szerda délután) és mélyedek magamba, feltéve a kérdést: „Hát érdemes volt ? Egyáltalán: Kell ezt nekem csinálni ?”

Történt ugyanis a következő:

Még kedden, a körutazós napon a barátnőméktől kaptam egy nagy szatyor csodálatos érett, édes „fekete” cseresznyét. Ma reggel a piacon pedig (igaz apró, de egészséges) epret vettem 400.-Ft/kg-ért. (Tavaly 350.- volt, ezért gondoltam, érdemes „lecsapni” idén a 400.- Ft-osra, mert ebben a tikkasztó hőségben úgyse lesz sokáig eper s olcsóbb se lesz….)

S bár délutánra a kertem bokrainak megnyírása volt betervezve – amihez még segítség is kaptam, és amit ezúton ismételten köszönök – de délelőtt nekiláttam a befőzésnek. Az eperrel is, a cseresznyével is van munka, mosogatni, pucolni, magozni…na ja és aztán türelemmel befőzni.

A kert-rendezéssel, bokornyírással, söpréssel  is végeztem, de megmondom őszintén sok volt.

Elfáradtam. S miközben kavargattam a lekvárt, elgondolkodtam azon: kell ezt nekem csinálni ?  Nekem egymagamra sokkal kevesebb is elég lenne, de régi jó szokásom, hogy mindenből annyit teszek el, amennyihez barátaim jószándékából hozzájutok, ill. amennyit meg tudok venni . (pl. eper)   

És azért „kell” ennyi, hogy tudjak adni a gyerekeknek is. De már tavaly is akárhányszor kérdeztem, kértek-e lekvárt, befőttet ?  10-ből 9-szer „Köszönjük, nem kérünk” volt a válasz. Van is még tavalyi – habár persze nem fog rám romlani, vannak nekem „helyeim” ahol boldog örömmel elfogadnak egy-egy üveg házi készítésű lekvárt. Szóval nem romlik rám, de kérdés, nekem kell-e őket (mármint a rászorulókat) ellátni – csak azért, mert akiknek csináltam nem kérik.

Én úgy látom, kiment a lekváros-kenyér a divatból. Kiment a süti-sütés a divatból. A mai fiatalok készen vesznek mindenféle (ócska, tartósítós, „bóti”) dolgot, nem „pazarolnak” időt a sütésre, hogy a befőzésről már ne is beszéljek.

Én a mai napig szívesen eszem reggelire egy szelet magam-gyártotta lekvárral megkent vajas kenyeret. Fogalmam nincs, a fiatalok mit reggeliznek, sőt (sajnos) reggeliznek-e egyáltalán ? De ha mégis, akkor tutti, hogy sosem esznek lekváros kenyeret. Mert beledumálták a fejükbe, hogy a müzli a sok tartósítóval, ismeretlen eredetű összetevőkkel, színezékkel, stb… egészségesebb, mint a (magam-sütötte) kenyér egy kis (magam-gyártotta) lekvárral.

Persze az is lehet, hogy ez az egész befőzés is kifele megy a divatból, mert dolgozni kell vele, időt igényel, s az meg nincs (erre). Mint ahogy pl. – nem tudom észleli e valaki rajtam kívül – hogy pl. kimegy a hosszúmetélt is a divatból. 100 féle tészta van helyette, csavart, színes,   makaróni-vakaróni, mittudomén – de hosszúmetélt alig kapható. Eszembe is jutott múltkor, hogy legközelebb, ha lesz egy kis ráérős időm (?) akkor készítek magamnak, mert pl. bizonyos levesekbe is szívesebben eszem a saját csipetkémet, mint akármilyen bolti levesbetétet.

Nagyon kérek mindenkit, ne vegye ezt se a fiatalok elleni panasznak, se egyáltalán siránkozásnak. Egyszerűen ezek az én gondolataim lekvár ügyben, s leírtam.

Dunsztolásra előkészítve

Siklósi vár-átverő

http://www.bama.hu/baranya/kozelet/reneszansz-kiallitas-a-siklosi-varban-377322

Elolvasva ezt a híradást, barátnőimmel elhatároztuk, hogy teszünk egy kis körutazást ezen a vidéken. Egyikük Villányban, másikuk Harkányban, ill. Siklóson élt évekig – ezeket a régi emlékeket is lesz alkalmunk az úton feleleveníteni.

Ragyogó napsütéses reggelen indultunk, az első esztétikai meglepetés Villánykövesd előtt ért bennünket, én még életemben nem láttam ekkora len-mezőt. Az egészet nem is volt lehetőség egy képbe befogni – két részletét mutatom meg:

Villányban „természetesen” meglátogattuk Lili fiát, a 11 éves Brúnót. Bizony ő is nagyon öregszik, a nagy örömködésben még lefotózni is elfelejtettem, ez két évvel ezelőtti képe, most sokkal fehérebb már a pofácskája: 

Villányban is időztünk egy keveset, de az igazi cél végül is a fenti cikkben foglaltak miatt valójában a siklósi vár volt.

Már az elején gyanús lehetett volna… Ugyanis nem a „szokásos”  úton lehetett felmenni, hanem oldalról kellett  megközelíteni a feljárót – bár ezen a képen a kapu a jól ismert szögből látható. 

A vár környéke feldúlt építési terület - de belül aztán további meglepetések vártak. Az első meglepetés azonnal a borsos belépő volt: 1500.- Ft. Azt gondolná az ember, ezért a pénzért aztán itt most minden csilli-villi – na de nem úgy van ám ! EZ itten kérem Magyarország ! Itt csak lenyúlni tudják/szokták a látogatókat, és a legritkább esetben kap érte igazán korrekt ellenszolgáltatást az ember. Nem is értem, kinek jöhetett az az agyament ötlete, hogy egy félig kész valamit „ünnepélyesen megnyit” ??? Hát ennyire kellett az az átkozott pénz ??? Úgy restelltem magam, hiszen a „nyitás” hírét  vélhetőleg idegenvezetők is megtudták, és több csoport volt a várban, többek között németek és valami más idegen-nyelvűek, csehek, vagy lengyelek. Ezeket az állapotokat viszek el „emlékbe” ? Tényleg szégyen !

És akkor most figyelj ! Amikor kifelé menet szóvá tettem, hogy a fél vár igencsak hézagos kiállításáért jó borsos árat kértek, és tudakoltam, hogy ha elkészül az egész, akkor majd 3000.- lesz-e a belépő, akkor nagy hirtelen az orrom alá dugtak egy papírt, hogy írjam rá a nevemet meg az E-mail címemet, és ha elkészül, ők értesítenek és ha elteszem a mostani jegyet, akkor azzal majd az egészet megnézhetem.

Hát ezen sírni, vagy röhögni kell, még nekem is, aki Siklóstól 25 km-re lakom. Majd Németországból, vagy az ország másik feléből újra ide fog utazni valaki, ha elkészülnek ?

Elképesztő… Komolyan mondom, ez/ilyen is csak Magyarországon történhet meg. Normális, kulturált országban egy ilyen ötletet kiagyaló személyt már rég jó fenéken rúgtak volna…nem hinném, hogy Siklóson ez be fog következni.

Az udvar sincs készen, az É-i és Ny-i szárny le van zárva, ill. az átadott K-i és D-i szárnyon sem látogatható a második emelet. A nagy garral meghirdetett csodálatos bútorkiállítás két kis szoba, igencsak lazán berendezett bútorokkal. (Gépem alkalmatlansága miatt ócskák a képek. Sorry):

Az emeleti részen van a vártörténeti kiállítás – én valahogy ezt is nagyon „lazának” éreztem. Olyan üresek a termek – itt-ott van bennük csak valami (mindösszesen 3 terem):

Ami nagyon tetszett, menetközben két kályhaajtót sikerült lefotóznom: 

Majd következett Istókovics Kálmán és Simon Béla festők néhány képe (ez állandó kiállítás lesz):

A K-i szárnyba vezető átjáró folyosóról le lehet látni a várkápolnára – ez régi állapotához képest nem változott: 

A kilátás valójában mindenhonnan szép, hiszen egy kisebb hegyre épült a vár:

 

A kápolna után újabb kiállítótermek következnek, szobrokkal képekkel, ha jól értelmeztem, akkor a Százados úti Művésztelep alkotóinak műveit mutatják itt be:

E „hatalmas” élmény után, de leginkább a 30 fokos hőségtől elcsigázva beültünk az autóba, s átmentük Harkányba, ahol „Pufi” lángost ettünk tejföllel, sajttal. Na, ez legalább finom volt – igaz az ára se kutya, 540.- Ft-ért vesztegették darabját. (Attól pufi, hogy nem húzzák szét vékonyra, és úgy sütik ki.) Egy kis ásványvíz 270.- Ft volt. A strand és a parkolók tök üresek… ezek után (bár a strandbelépők árát nem tudom)…olyan nagyon nem csodálkozom semmin.

Harkányból Pécsbagotára autóztunk tovább, itt egyik társunk csodálatosan művelt minta-kertjében, a  hűsben megpihentünk és elcseresznyéztünk még egy kis ideig, kiértékelve a nap eseményeit.

Fél 5 körül értünk haza, már gyülekeztek a felhők, reméltem, hogy lesz egy kis eső.

Bejött.

Amit elvesztegettem a mai kulturális programon, annak egy pici részét megnyertem, mert nem kellett locsolnom a 700.- Ft-os vízzel.