Hajnalra, hajnalra, kinyílott a hajnalka….

Utólagos bejegyzés: Most - hogy ennyien írtátok, hogy az én gyomirtó keverékem  nem valami biztonságos szer - utánanéztem a neten. Háááááááát.... végülis VAGY ecet VAGY hipó szerepel... Sehol se találtam a kettőt együtt. Hogy én ezt honnan szedtem ? Nem tudom. Szóval legyetek óvatosak a kísérletezéssel, a gyom ugyan garantáltan kipusztult - mint a képen is látható, de talán tényleg elég lett volna csak egyik vegyszer....

Hát persze nem a hajnalka nyílott ki, mert az nincs nálam és a flox se ma hajnalra nyílott ki, de miután elkészültem (¼ 6-ra) a kert megöntözésével, nagyhirtelen egy illat-áram kúszott az orromhoz, amikor ellépdeltem a floxom előtt. Ezért úgy gondoltam, megérdemli, hogy megörökítsem.

Idén talán még magasabbra nőtt, mint szokott, igaz, tavasszal kapott egy kis erősítőt, amit most meghálál. Szeretem őt is, meg a mellette lévő, már levirágzott (ezért nincs kép) szappanfüvet, mert néha, valami varázslat folytán szinte „ontják” az illatukat. Nem tudok rájönni, mi ennek az oka, az én orrom, vagy a levegő járása, de valahogy nem egyformán illatoznak.

Mivel a macskák igen szeretnek hajnalban kint ücsörögni az utcán, (amikor se ember, se autó, - s újabban mivel drasztikusan elzavartam őket - se a cigány-kutyák nem járnak erre mifelénk) míg ők terepszemlét tartottak, én is megnéztem tegnapi gyilkos tevékenységem eredményét.

A neten találtam, de ezek szerint igen hatásos, mindenkinek csak ajánlani fogom/tudom ez után az alábbi pofonegyszerű gyomirtót: hipó és 20 %-os ecet 1:1 arányú keveréke. Egy nap alatt megöli szegény gazokat…

Most csak a járda repedéseiben nőtteknél alkalmaztam, de legközelebb az esővizes árkot is bepermetezem ezzel – hogy legalább a mi házunk előtt ne kelljen a kiskéses szegénylegényeknek (=közmunkások) kínnal-keservvel kikapargatni a gyomokat.

(Csak zárójelben: mondjon és gondoljon bárki bármit, hát igenis megalázónak tartom, látva ezt a munkálkodást. 2015: kiskéssel vakargatjuk a gyomot a vizesárokból…mert Magyarország jobban teljesít !!!!)

No ez a mai reggel krónikája. Dögmeleg lesz ma is. Lassan becsukom az ablakokat, ajtót és megkezdem a várakozást a holnapi reggelre...
Figyelmetekbe ajánlom az időkép ma reggeli cikkét: https://www.idokep.hu/hirek/az-idei-legmelegebb-elso-felev-a-foldon

Magyaregregy - Kárász

Nem tudom hányadszor jártam Magyaregregyen, de sokadszor. Szinte minden nyáron eljutok ide, sokszor írtam is már róla, majdnem ide költöztem egyszer rég – szóval nem idegen vidék.

Máskor is láttam én a PMH előtti bányász szobrot, de valahogy sose jutott eszembe megállni és lefényképezni. Mivel azonban most a barátnőm – akivel Kárászra mentünk - megállt az egregyi kis boltnál vásárolni valamit, én kiszálltam és megörökítettem ezt a szobrot – utóbb arra is gondoltam, jó hogy lefényképeztem, hátha nem fog ez örökké ott állni.

Én a „Bányamentő” címet adtam neki – de se az alkotót, se az igazi címét nem tudom. 1987-ben állíttatta a magyaregregyi bányászok emlékére a „Baráti kör” a Mecseki Szénbányák segítségével – ez olvasható a táblán, de semmi több. Ahogy megkerültem a szobrot, láttam, hogy a szú már megkezdte munkáját, és valószínűnek tartom, hogy ez rajtam kívül az égvilágon senkit nem érdekel, mert ha érdekelne bárkit is, már tett volna valamit annak érdekében, hogy megóvja ezt a szobrot.  Kissé csalódott voltam, ámbár nem is tudom, miért, annyira tipikusan magyar jelenség ez. Nem igazán becsüljük, óvjuk, amink van. A bányászokat (a földön és a föld alatt is) – szétrágják a férgek…  

Aztán Kárászon (ez volt az úti cél) sajnos nem tudtam megnézni az Erdőkóstoló által ajánlott kiállítást (habár nagyon szerettem volna, s kíváncsi is voltam rá) 

http://erdokostolo.blogspot.hu/2015/07/a-termeszet-izei-kiallitas-karaszon.html A megadott telefont ugyanis nem lehetett se pénteken, se szombaton elérni, mint megtudtam, azért, mert a tulajdonosa „lement a Balatonra”.

Jó, hát kiállítás törölve – bár őszintén sajnálom. Akkor menjünk a kálváriára, ott felrakták a képeket s arról nincs fotóm. Hát, ott is meglepetés ért, mert a „csendhegyek”-ben  ugyan láthatók a képek, de amikor oda feltettem,  még csak félig volt kész a kálvária. Emiatt én úgy gondoltam, hogy olyan „szabvány kálvária-méretű” (?) képekkel fogok találkozni az oszlopokon (melyek egyébként a régi temetőből áthozott síroszlopok) Nos nem, a képek A/4-es méretűek, szabályosan elvesznek, eltűnnek az oszlopok tövében.

Hát ezt az utat valamiért nem kísérte siker. Egy jó dolog volt, visszafelé az egregyi kocsmában (vagy cukrászda?) igen finom fagyit ettünk. No persze nem ott készítik, dobozosból mérik, de hát ettől függetlenül jó volt, és vettünk a már „hagyománnyá vált” frissen sült kis kiflikből is párat.

Az egregyi völgy pedig minden fentebb írt negatív élményemtől függetlenül csodálatos…..

Pékárú

A nagy  áruházak közül hozzám a legközelebb történetesen egy Penny esik, leggyakrabban ide járok. Ugyan, amit mondani akarok, az nem hiszem, hogy csak pennys jelenség – de hát itt láttam és esküszöm, nagy önuralomra volt szükségem, hogy ne szóljak rá a korombéli öregasszonyra.

Mostanság már mindenütt kapni friss pékárút, amit helyben sütnek. Van választék bőségesen. (A minőségről, összetételről most ne essen szó...) Az egyik nagy  rekesz tele zsemlével, a másik kiflivel. Öregasszony – kezében zacskó – áll a rekesz előtt, és belenyúlkál. És fogdos. És nyomkod. És kivesz. És betesz… És nekem emelkedik a gyomrom, mert olyan hülye vagyok, hogy elképzelem, mit csinálhatott azzal a jobbik kezével mondjuk – legyek hozzá kedves, csak - a ma reggeli mosakodás óta…Hadd ne kelljen részleteznem a gondolataimat.

Igaz, én sosem veszek a boltban ilyen készen sütött süteményeket….de más azért vesz. És másnak joga lenne higiénikusan tárolt áruból válogatni. Azt én nem tudom, miképp lehetne ezt technikailag megoldani – arra ugyanis nem látok esélyt, hogy az amúgy is kevés eladói létszámból egy embert – felügyelőként – még ide állítsanak. (Amúgy is sajnálom szegényeket… Ugyanaz a dolgozó árufeltöltő, vagy pénztáros, vagy kenyérkiszedő, vagy épp feltörli a leesett befőttesüveg tartalmát, vagy visszaveszi az üres üveget…szóval pennys alkalmazott se szívesen lennék..)  

Tehát nincs ötletem, mit kéne tenni – de ez, így – undorító…..

Kép: http://www.fekabc.hu/2008/bolt/001.jpg

Fantasztikus 7 perc.

Annyira felvillanyozott tegnapelőtt az a 9 éve utazó kis szonda, hogy a neten ilyesféle témák környékén csavarogtam. (Bocsánatot kérek attól, akit ezek a témák nem érdekelnek, de nekem most ezzel van "tele a fejem"...)
Egyébként olvastam még egy érdekes hírt: http://www.hirado.hu/2015/07/15/hazatelefonalt-a-pluto-szonda/ 

Találtam ezt a videót is, ami ijesztő, hihetetlen, de egyben csodálatos is. Hallgassátok meg és gondolkodjatok el – hogy mi minden létezik/létezhet még „rajtunk” kívül, amiről halványlila fogalmunk sincs. Az agyunk szerintem nem is képes felfogni bizonyos dolgokat – bár néha talán jobb is. (Hogy őszinte legyek, a Föld hangja sem tűnik nekem valami túl barátságosnak….de ez egyéni vélemény….)

Egyébként ide teszek még egy képet. A Föld ekkora a Szaturnusz környékéről nézve, vagyis ekkorának látta  a Cassini. (Kérdés önmagamhoz: akkor mekkora vagyok én ????) Hát… valahogy ez az egész „mindenség” olyan felfoghatatlan….legalábbis  számomra….

 Kép innen: http://www.bbc.com/news/science-environment-23419543

Tenyeres-talpas

Találkozom egy ezer éve nem látott ismerőssel, állunk a buszmegállóban, gyorsan igyekszik mindegyikünk az elmúlt évek eseményeit elmondani. Neki két gyereke van, a fia most készül házasodni, és ezt mondja, „Tudod a jövendő menyem olyan 'tenyeres-talpas' – de jobban tetszik nekem, mintha valami városi piszkafa lenne"….

No tessék. Megint belebotlottam valami rég nem hallotta dologba. Milyen is a tenyeres-talpas,  ma mit értenek ezen ? Perszehogy a neten nézek utána…..  

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__nyelvek__1968716-mit-jelent-hogy-valaki-tenyeres-talpas-honnan-ered-ez

Látom itt a fenti cikkben, hogy másnak is megfordult a kérdés a fejében, pedig nem mai keletű kifejezés, az biztos. Idejét nem tudom, mikor hallottam, hogy ezt mondták volna egy „ducibb” nőre. Előbb mondják rosszallóan a „tehenet”, mint ezt –  egyébként ennek a meghatározásnak szerintem nem is egyértelműen pejoratív az értelme.

Máshol olvasom, a tenyeres-talpas: nagy darab, nagy testű, otromba, ormótlan, trampli, esetlen, nehézkes mozgású (nő). (Micsoda disznóság, hogy csak nőkre alkalmazzák….)

Ilyen és hasonló mondások után kutatva http://hogymondom.hu/char_a.php  itt találtam egy különleges mondás-gyűjteményt. Belenéztem, s rájöttem nem is ismerem az „anyanyelvemet”…vagyis azt, amit egy mai magyar gyerek anyanyelvként értelmezhet, amivel nap mint nap találkozhat. Ez a szótár tele van olyasmikkel, amikről én még csak nem is hallottam. (Bizonyos értelemben azt is mondhatom, hogy "szerencsére"...)

„Az oldalon olvasható szövegek feldúlhatják egyesek nyugalmát. Mi szóltunk !”  Ez a szöveg látható az oldal jobb felső sarkában. Nos, igazat mond. Helyenként feldúlta a nyugalmamat….

(Ehhez a témához meg egyszerűen nem találtam képet. A Google képnéző ezt a szót nem ismeri...)

Csak ülök és gondolkodom….

… írom kicsit elferdítve Vitray Tamás műsorának címét.

Olvasom ezt a cikket itt:

https://www.idokep.hu/hirek/holnap-felfedezzuk-a-plutot

 9 év utazás után kedden eléri a Plútó törpebolygót és holdjait a NASA űrszondája. Ha sikeres a küldetés, akkor az első fotókat szerda este 9 és 10 óra között hozzák nyilvánosságra.(Írtam mindezt tegnap este, amikor az időképen olvastam a hírt. Látom, ma már a Google nyitóoldal is ezzel foglalkozik....)

Egyszerűen felfoghatatlan…Tudod, emlékszel rá mi volt 9 éve ilyenkor ? Mert én nem. 2006 – egy évszám és semmi, de semmi nem jön elő a fejemben róla, olyasmi, ami különlegessé, emlékezetessé tenné ezt az évet. Pedig lám: AZ EMBER fellőtt akkor a bizonytalan semmibe egy űrjárművet /pontosabban szondát/ és ez a kis ’kütyü’ most megközelít egy bolygót, ami negyvenszer távolabb kering a Naptól, mint a  Föld, átmérője csupán a Föld ötöde, felszíne Európa területének nagyjából kétszerese. (Már csak ez a mondat is. Tudod mekkora ez a távolság ? Nem. Na ugye….)

Sok csillagászattal kapcsolatos filmet nézek. Szeretem Hawking műsorait is. Annyira elvarázsol a végtelen, még így is, hogy nem is tudom mi az, mekkora az.

Ezzel a rohadt nagy egónkkal…annyira picikék vagyunk, hogy igazából meg se értjük a világmindenséget. (Sajnos gyakran önmagunkat, embertársainkat se.)

Visszakerestem a fotóimat. Ezek tanúsága szerint 2006-ban vettem az első digitális fényképezőgépemet. Álljon hát akkor itt egy 9 évvel ezelőtti és a témához kicsit kapcsolódó kép, amin ugyan "csak" egy naplemente látható, de azért ez is szép:

Lessétek a híreket !

Szó-játék

Olvasva az alábbi kissé fura című cikket  http://www.pecsma.hu/pecs-aktual/baranya-az-orszag-alteste/   egy nagyon régi, tán lassan elfeledett vicces-pikáns szólás jutott eszembe: „Mi következik Lánycsók és Nyomja után ? Hát Kölked…” :- )

Én még ifjú dolgozó koromban hallottam, 50 éve biztos többen ismerték, ma már gyanítom, nem sokan emlékeznek rá, bár a neten egy helyen rábukkantam, http://forum.index.hu –n írta valaki:  „Egyébként itt Baranyában három, egymáshoz elég közel eső község nevéből született a bájos szlogen: Hogy szaporodik népünk? Hát: Lánycsók, Nyomja, Kölked! (Mindhárom mohácsi község)”  - de aztán máshol sehol sem találtam nyomát.

Bár a mondás nem teljesen igaz, mert először van Nyomja – ami valamikor önálló község volt, ma Szederkény része, - aztán jön csak  Lánycsók és legmesszebb van Kölked, de azért mókás, ahogy a 3 falu nevét összekombinálta valaki.....

Jutott eszembe még másik, településsel kapcsolatos mondás is:

- Lepsénynél még megvolt....

- Irány Darány....

- Messze van, mint Makó Jeruzsálemtől....

és bizonyára, ha keresgélnék, lenne több is, de azért érdekes, hogy a magyar nyelv milyen  vicces formákat, megfogalmazásokat használ. Ugyan nem tudom, más nyelvben vannak-e hasonlók, de az tény, hogy magyar szólás-mondás töménytelen van.

Még elmesélek egy másikat  aranyos szójátékot is – azt hiszem az egyetlen és utolsó, még élő tanú vagyok, aki erre emlékezhet. (V.K. és V.I. ha ott fenn olvassátok, remélem elmosolyodtok !)

Kolléganőm férje, munkatársaival, autóval utazik vidékre. Hosszú az út, már a beszélgetést is unják. Egyszer csak K. kibámulva az ablakon, megszólal: 
„Varjak a réten.”   
Mire a másik: 
„Ne varrjál…” 

Én még sosem tudtam megállni, akár hányszor eszembe jutott ez a sztori, hogy el ne mosolyodjak. (Hozzáteszem, azért volt olyan esetem, hogy amikor elmeséltem valakinek és az illető csak nézett rám, míg meg nem magyaráztam a történetet. Bízom benne, hogy olvasóim megértik a szójátékot....)

Jó negyven éve írta Bródy: „A szó veszélyes fegyver” – én meg hozzáteszem:  de egyben csodálatos játékszer is….

Normális vagy ?

Márminthogy ezt kérdeztem ma egy valamilyen madártól, aki annyira, de annyira éhes volt, hogy a még javában nyíló és szemeket nem is érlelt napraforgó-virágomat ilyen csúnyán megtépte. Láthatóan magot keresett, de a szirmok kicsupálása után valószínű észlelte, hogy a magok még éretlenek, s félbe-szerbe hagyva dolgát elrepült azonnal....
Reggel még épp épen lefotóztam, amint kelet felé fordulva várta a napfelkeltét, gondoltam, majd délben is készítek róla egy képet, ellenőrizve, hogy mennyire követi a nap útját. Aztán délelőtt ez a rondaság várt. Elszomorodtam. Micsoda ’állat’ az ilyen ?

                                                                  ******************
Ismeritek ezt a verset ? Csak a „félbe-szerbe hagyva dolgát” szavak leírásakor jutott eszembe. A rongyossá olvasott legkedvesebb gyerekkori verses-könyvemből való: 
(A "rongyosság" csak azért nem látszik rajta, mert vén fejjel, a szétesett lapokat újra-köttettem. Éppenséggel 68 éve lapozgatom, olvasok belőle...Én még nagyon szeretem a könyveket. Hol fogja bevégezni sorsát ez az én drága/szegény mesekönyvem ??)

„Fortélyos félelem igazgat”.

Csak félfüllel hallgattam tegnap a tévét - és ha jól értettem, valami olyasmiről volt szó, hogy bizonyos épületeket, köztéri alkotásokat nem lehet majd a jövőben fényképezni, vagy/és feltenni a netre ? Egy pillanatra megállt bennem az ütő, mertmárkéremhogyvanez ? Megyek az utcán és mostantól nem fényképezhetek, ill. fényképezhetek, de a netre nem tehetem fel ? Nem értem…. (Ó, szoborlap, mi lesz veled ????)

 http://444.hu/2015/06/21/betilthatjak-a-kozteri-fenykepezest-az-europai-unioban/

Aztán ma megjelent a cáfolat:

http://444.hu/2015/07/09/megnyugodhatunk-nem-terjesztik-ki-egesz-europaban-az-idiota-francia-panoramafotozasi-tilalmat  

Egyszerűen nem értem ezt az egészet. Egészen őszintén megmondom, egyre többször van olyan érzésem, hogy nem is normális világban, hanem valamiféle őrültekházában élek. Hírek és cáfolatok, álhírek és megdöbbentő bejelentések áradnak naponta a gépemről, vagy még a tévéből is, pedig tényleg alig nézem….

Itt van ugye mindjárt ez a blogom – hogy a kálváriákról már ne is beszéljek. Akkor most attól kell paráznom, hogy ha elmegyek valahová, ahol szépeket látok, s arról mesélni akarok netes barátaimnak, max. ezt csak szóban tehetem meg ???? Vagy a kálváriákról is csak írhatok ?  Egyszerűen fel nem foghatom, hogy aki ezt kitalálta, azt milyen okok vezérelték  ? Csak egyre tudok gondolni, a félelemre. Mert ha a neten látható, hogy mi hol van, hogy mi milyen, akkor ezzel bárkinek ingyen és önként, sőt, tudtomon kívül lehetőséget adok egy támadásra. 

És MINDENKI MINDENTŐL FÉL…..

Itt lehet a kutya elásva. „Fortélyos félelem igazgat”.

https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A9lelem

No de meddig lehet így élni ?????

Megesik, hogy leesik....

Van olyan, hogy valami ”véletlenül történik” ? Néha – mint most is - azt gondolom, nincs ilyesmi. Oka mindennek van, legfeljebb az adott pillanatban (vagy soha) nem jövünk rá, hogy az a dolog – akkor - miért történt.

Nem vagyok nagy portörölgető, de néha azért szoktam. A könyvek tetejét is.  Mivel kimenni ebben a forróságban nincs kedvem és okom, elhatároztam itt az ideje, hogy a könyvespolcaimat kicsit rendbetegyem, s ebbe a portörlés is beletartozik. És mit ád az ég ? Leverek egy könyvet, ezt: Szepes Mária: „A mindennapi élet mágiája.”

Nagyon régen volt a kezemben, pihenésképp leültem, aztán egy kis ideig ülve is maradtam, mert ahogy belelapoztam, megtaláltam benne azonnal azokat a sorokat, melyeket bár rég olvastam, de megjegyzésre, elgondolkodásra  méltónak találok ma is. Csak az a baj, hogy az ember az ilyesmiket nem naponta olvassa. Ezért aztán elfelejtődik, hiszen nem rögzült – és minden megy tovább úgy mintha a jót akaró, a helyes út felé terelgető mondatokat soha nem hallotta volna….

„1. A barátságtalan légkört árasztó embert taszító láthatatlan örvény zárja körül.

2. A panaszkodó ember a legjobb szándékot is kimeríti. A panaszkodás vámpírizál, tehát ösztönösen elzárkóznak tőle.

3. A félelem és elkeseredés betegségeket okoz, és balsorsot idéz fel.

4. A sérelmeit, fáradalmát, rossz állapotát maró szavakkal megfogalmazó, elégedetlen, türelmetlen ember folytonosan ismételt, szuggesztív dühkitöréseivel saját helyzetét teszi elviselhetetlenné, s előbb-utóbb végzetes bajokat zúdít magára. 

Ezért:

- Soha, senkihez ne legyünk barátságtalanok még gondolatban sem !

- Ne panaszkodjunk !

- Ne engedjük át magunkat elkeseredésnek és félelemnek !

- Kerüljük a gonosz, maró, elégedetlen gondolatokat és hangos definíciókat !’

Sok elgondolkodtató sora, bekezdése van ennek a könyvnek, aki még nem olvasta, ajánlom, szerezze be valahonnan. Meg fog lepődni némely során, miként az velem is történt.

Régen is...

Most is…..

Kép: http://www.barkacsbazar.hu/szepesm/bookmi1.jpg