2015. augusztus 2., vasárnap

Nyári körút



Jó pár hete ért el hozzám a hír, hogy a várdombi kálváriát felújították. Nosza, az idő kedvező, se nem esik, se nem kell megsülni – nekiindultam hát, hogy az utat, melyet egyszer már bejártam, újra megtegyem. Így utólag bevallom, a kálváriáért nem volt érdemes ennyit autóznom, mert az üvegablakok miatt teljesen élvezhetetlenek a képek – de azért mégis csak szép helyeken jártam – újra.  Természetesen kezemben a fényképezőmmel….
Amikor először jártam errefelé – meglehetősen figyelmetlenül és tudatlanul „elsuhantam”  a cikói romtemplom mellett. Itt olvasható a története:
Most megálltam és készítettem pár képet:





A domb megmászásától kimelegedve, s mert délutánra a nap is melegebben sütött, nagyon jól esett a szálkai halastavaknál egy kis pihenőt tartani. Olyan csendes, kihalt volt a környék, hogy szinte a  gyenge széltől  a víz parthoz-csobbanását is lehetett hallani.


Sehol egy lélek...

Szabadnapos csónakok.

Javában nyílik a héjakút mácsonya - katángokkal körülvéve...

Egy hűvös narancslé-ivás idejére a falu központjában, a hatalmas szarvas-szobor szomszédságában is pihentem egy kicsit.



Tudom, hogy nem látszik, de vagy 10 méhecske volt rajta !!(Mezei keserűgyökér)

 
A szálkai presszó előtti kis halastó

Aztán felkacskaringóztam a görögszói lankák között a tetőre, ahol a híres bortermő vidék tetején magányosan álldogál a kék kápolna. Ezt lehet tudni róla:
„Szálka határában álló görögszói kápolnától szép kilátás nyílik a környékre.
A felirata szerint a Mayer család állíttatta a 19. század legvégén. Ismertebb neve a Mausz kápolna. Ez a bibliai Emmausz, illetve a valamikori "Emmausz-járás" nevű népszokás nevét őrzi. Húsvét után a hívek Szálkáról ehhez a kápolnához mentek fel megidézve Krisztus emmauszi útját. A mintaszerűen felújított kápolna azon a ponton áll, ahol a Szekszárdi-dombság találkozik a Sárközzel. Mellőle felejthetetlen kilátás nyílik az egész Duna-mentére, Sárközre. Jól látszik Szekszárd, Decs, Várdomb, Bátaszék, jó idő esetén esetleg Baja is !” (http://www.orszagalbum.hu/gorogszoi-mausz-kapolna_p_43910
Sajnálatos, hogy ezen a szép helyen ennyi szemét van, s láthatóan nem tegnap óta….

(Majdnem) Égkék kápolna...

Tarka imola

Ott, arra lent, a látóhatár szélén folyik valahol a Duna.

Amíg a szem ellát, szőlők...Híres a boruk

Szégyen....
 Innen aztán legurultam Várdombra – mérgelődős stáció-fényképezés után gyorsan elhagytam a helyszínt, nagyon megbánva, hogy „csak” ezért ennyit autóztam. Mindössze egy ijedt, bizalmatlan  cicát örökítettem még meg:
 
Ki vagy ? Nem ismerlek. Félek tőled....

De Bátaszéken megvigasztalt egy finom fagyi. Igaz, a templomba itt sem lehetett bemenni, amit sajnálok, mert nem jártam még benne, holott előtte számtalanszor elautóztam, míg két éven át Bajára jártam iskolába.




Az út igazi szenzációja végülis a bári megálló lett. Be se terveztem, de olyan régen jártam itt, hogy gondoltam, megnézem mit csinál a Duna ?
A  vízbefúlt II. Lajos emlékművét a Csele patak partján ugyan elfelejtettem lefényképezni, de hoztam kép képet: http://www.panoramio.com/photo/92937840  http://mohacs.utisugo.hu 

 
A Csele parti emlékmű
És amikor a kocsit letéve, a keskeny kis ösvényen lesétáltam a vízhez, mivel találkoztam ? Hát egy barátságos majdnem vizslával.... Nagyon megörültünk egymásnak.

Szia ! Örülök, hogy jöttél.... :-)
Jó volt látni a Dunát – csendesen, békésen folydogált, finom iszapos partján gyerekek játszottak, csend volt, békesség  itt is, ha nem lettek volna szúnyogok, tán még tovább maradtam volna.



El tudnék itt tölteni pár napot...

Ez valami vad-repceféle,  vagy nem tudom mi...

Réti füzény
Figyelmeztetés: jön az ősz, még ha nem is hinné az ember....
 
És estefelé jó volt hazaérni is, kicsit elterelődtek a gondolataim a mindenféle rosszaságról, amik mostanában a fejemben keringenek. Ki kell néha mozdulni …. Amíg lehet....










2015. augusztus 1., szombat

Zöldbabom



Ilyent vetettem

Csak „játszásiból” vettem még a tavasszal egy zacskó zöldbabot. Sosem ültettem eddig, minek is, hiszen az a mennyiség, amit elfogyasztok egy év alatt, nem olyan rengeteg. Nyáron egyszer veszek egy nagyobb adagot, aztán lefagyasztom és kész. Ha van cirmos a piacon, azt szeretem legjobban – sajnos ez a fajta „kiment a divatból”, ha jól tudom, ezt hívták Juliska babnak. (De lehet, hogy tévedek…)
Valamikor nyár elején 8 lyukacskába beleszórtam fél zacskónyi babszemet – aztán már majdnem el is felejtettem, mert kezdtek körülötte kinőni a virágmagok. Egyszer csak kibújtak a babok is. No nézd csak ! – gondoltam, hát megeredtek. Különösebben nem foglalkoztam velük, kaptak vizet, amikor a virágok és kész.
És egy reggelen valami sárgállt a citromfű-tengerben (ami beborítja lassan már az egész kertemet). Lehajoltam, s mit láttam ? (Sárga) Zöldbabokat ! És a másik bokrocska leveleit is felhajtottam, hát ott is.

A lényeg az, hogy a FÉL zacskó elvetett babból ma reggel szedtem le az ötödik ilyen tálnyi zöldbabot. Ma le is mértem, ez 35 dk. Vagyis  abból a pár szem babból jó másfél kg zöldbabom lett. Egész hihetetlennek érzem, pedig hát ez van… Jövőre lehet, hogy kicsupálom a citromfüveim egy részét és babot vetek a helyükre.

Az ötödik adag
Ez a kedvencem

2015. július 31., péntek

Hát, ezt kár volt ide tenni….





Nem tudom, kinek az agyában fordult meg, hogy az Europa Cantat  „emlékművét” (vagy emlékkövét vagy mit) ennyire méltatlan helyre tegyék. Akárki találta ki, jobb lett volna egyet aludnia rá.  A szándék (= emlékmű-állítás  az esemény jelentőségét hangsúlyozandó) ugyan dicsérendő – de a „szobor” és a helyszín ? 
Hát pl. rá lehet ülni. Kétszer kell ránézni, hogy rájöjjön az ember mit is ábrázol. Előtte a kis táblát hétrét görnyedve nagyítóval célszerű elolvasni,  ugyanis, ha nem megfelelő szögben közelíti meg az ember a „művet” – annyira azért nem egyértelmű, hogy mit is ábrázol…
És akkor a környezetről szó se essen….
A sarkon „dolgozó” lányoknak igen kellemes pihenőhelye lehet.
Egyébként sajnálom  Miklya Gábort. Nem ezt érdemelte.





Találtam egy blogot....


Találtam egy blogot – kalandoztam benne. http://hasznaldfel.hu/2015/05/az-eger-esete-az-egerfogoval-avagy-a-kozombosseg-csapdaja.html  S mivel a napokban olyasmiről írtam (menekültek), mely téma lassan ijesztővé kezd válni, s amire igazából és őszintén nagyon nehéz válaszolni, mert az ember nem biztos még önmagában sem – hát valamiképp most ide illőnek érzem ezt a szöveget:

Az egér esete az egérfogóval – avagy a közömbösség csapdája


Mi közöm nekem ehhez?
Más nyomora nem a Tiéd – segítened sem kell neki, igaz? Hiszen mi közöd is lenne hozzá? Talán semmi. Vagy talán sokkal több, mint gondolnád…
Erről szól a most következő tanmese.

A kicsi egér figyelt. Közeledő léptek halk dobogása törte meg a hosszú csendet. A régi ajtó zsanérja halk nyikorgással engedelmeskedett a gazda határozott kezének. A férfi feleségével együtt lépett be a sötét kamrába, majd villanyt gyújtva egy kisebb dobozt tett le az asztalra.
„Hmmm… lássuk, milyen finom falatokat hoztatok nekem…” – gondolta magában a kicsi egér, izgatottan leselkedve a résen át. Ám széles mosolya hamar lefagyott az arcáról, amikor meglátta, hogy gonosz emberszabású lakótársai közel sem a jóltápláltságát tűzték ki célul.
„Most végre elkapjuk a kis szemetet!” – vette ki a dobozból elégedett vigyorral a gazda felesége az egérfogót.
„Ajjaj! Itt nagy gáz van!” – kapott észbe a kicsi egér, és kővé dermedve figyelte, ahogy az életére törő két hatalmas alak nevetve távozik az egérfogóval.
Miután a sokk hatásából magához tért, a jólelkű kicsi egér rögtön szaladt is értesíteni a tanya többi lakóját.
„Csirke, csirke! Egy egérfogó van itt valahol a farmon! Vigyázzunk nagyon, mert ezek meg akarnak ölni!” – cincogta kétségbeesetten a tyúkólba érve.
„Egér úr, ez igen szomorú…” – felelte a csirke a kapirgálás közben oldalra pillantva – Veszélyben az életed… De mi közöm nekem ehhez?” – tette fel a költői kérdést, majd közömbös arccal folytatta ténykedését.
A kicsi egér kétségbeesetten szaladt tovább a disznóhoz.
„Disznó uraság! Nagy baj van! Egy egérfogót láttam itt a farmon!”
„Szomorú hír ez, egér úr… kérlek tudd, hogy benne leszel imáimban.” – röffentette a disznó, majd visszahajtotta fejét a sárba.
A kicsi egér már csak tehénben bízhatott – ő nagy és bölcs és erős.
„Tehén asszonyság!” – szaladt oda hozzá levegő után kapkodva – „Egérfogót láttam! Egy egérfogót hoztak a gonosz kétlábúak! Ezek meg akarnak ölni!” – cincogta félelemmel teli szemekkel, szinte könyörgő hangon.
„Egér úr!” – bőgött fel a tehén – „Végtelenül sajnállak, de nekem ehhez semmi közöm.” – mondta apátiával áthatott hangon, majd csámcsogva folytatta a napi fű-adag betermelését.
A kicsi egér teljesen összetört. Közönyös társai cserben hagyták; egyedül kell szembenéznie az életére törő veszéllyel.
A nap lassan nyugovóra tért, és az éjszaka csendje a halál komor valóságát hozta el a kicsi egér szívébe. A kínzó éhséggel egyre nehezebben küzdött már, de a rettegés maradásra bírta.
„Nem bújhatok elő! Most nem!”
De érezte, hogy már nem bírja sokáig…
Lassan vánszorogtak az órák, mígnem egyszer csak a komor csendet éles csattanás törte meg.
„Végre megvagy, te kis nyavalyás!” – szaladt izgatottan a ház asszonya az egérfogóhoz. A gazda félálomban hallotta felesége távolodó lépteit, majd az ajtó halk nyikorgását… aztán egy hirtelen feltörő éles sikoly azonnal magához térítette. Az ágyból kipattanva egyből az egérfogóhoz rohant. Felesége a padlón feküdt összegörnyedve, a csapdában pedig nem a kiszemelt áldozat feküdt holtan, hanem egy kígyó farkára csapódott az rá. A gazda még az éjjel orvost hívott, de a kígyómarásra adott gyógyszer hatástalannak bizonyult: az asszony láza még harmadnap sem csillapodott.
„Egy friss házi csirkehúslevesnek segítenie kell!” – reménykedett a gazda, és a tyúkólból be is gyűjtötte a fő hozzávalót…
Teltek a napok, de az asszony állapota egyre csak romlott. Rokonok és barátok váltották egymást, és a gazda nem hagyhatta őket üres gyomorral – így hát a disznóól is hamar megüresedett…
De az asszony szervezete már nem bírta sokáig a harcot; a méreg erősebbnek bizonyult. Búcsúztatására összegyűlt az egész rokonság, és bár a tehén teje sokat ért a gazda számára, ennyi ember ellátásához a húsa is kellett.
A kicsi egér szomorúan leskelődött a résen át…

                                             
Talán azt gondolod, Neked semmi közöd nincs mások problémájához. És talán elhiszed azt is, hogy a világ problémái tőled függetlenül keletkeznek vagy oldódnak meg. Igen, egy apró csepp vagy az óceánban; rengeteg dologra nincsen sem hatásod, sem rálátásod. De az óceán is csak apró cseppekből áll. Amit ma teszel – vagy épp nem teszel –, azzal nemcsak önmagadnak használsz vagy ártasz, hanem hatással vagy vele a körülötted élőkre is – és hosszútávon az egész világra.
A blogban itt a mese vége.

                                          

És most meglepődsz, ha saját szavaimmal folytatom ? Ugyanis  a meséknek igazából sosincs vége, csak abbahagyják a mesemondók. Mert folytathatnám a mesét úgy, hogy nagy bajban volt a gazda, rossz volt a termés, javát elverte a jég, ami maradt, azt kiszikkasztotta a nap. Sok gyereke volt, kevés gabonája. Az egér meg ugye szapora állát és ő is enni akar adni éhező gyerekének.

A gazda nem tudott máshol gabonát vásárolni a hiányzó helyett, mert szegény volt, s nem maradt pénze rá. Agyonnyomták a temetés miatti adósságok, meg a csillagokba vert árak. Úgy gondolta, menjen az egér a rétre, keressen magának ott fű-magokat – ne az ő egyre fogyó búzácskáját szemezgesse, aztán szaporodjon és 3 hónap múlva már nem két, hanem huszonkét egérmama fogja szétrágni a búzás-zsákokat.

És hamarosan megjelentek az egér rokonai, a patkányok is....

A gazda pedig állt, fogta a fejét és nem tudta, mit csináljon.

És akkor itt a mese folytatását abba is hagyom - habár lehetne tovább írni.   

Nem vagyok elég okos a helyes megoldást megtalálni. Miként a mondás is tartja, bármelyik ujjamat harapom, mindegyik fáj.
 
 

2015. július 28., kedd

ULUPUH + ZSKN



Nem, ez nem a legújabb jelszavam a postaládámhoz - ne kísérletezzetek vele  :-)
Ez két betűszó (vagy rövidítés ? nem is tudom a pontos meghatározását...)  rögtön kiderült, mit jelentenek....
                                                      **************
Jobb ötlet híján vasárnap délután úgy döntöttünk barátnőmmel, lemegyünk a ZSKN-be. (Zsolnay Kulturális Negyed – írom annak, aki ezt a betűszót még nem ismeri.) Tudtam, hogy a rondanevű M21-es teremben van valami kiállítás, de túl nagy visszhangja nem volt, az egész neten ugyanaz a fránya 2 mondatos hír kering, azt  vette át szép kényelmesen mindenki. (Csak zárójelben mondom, szörnyen tud bosszantani az ilyen igénytelenség….)
A lényeg, hogy voltak ezek a művészek pár évvel ezelőtt már itt, (ULUPUH - kortárs horvát művészek csoportja)  most újra elhozták a sokféle alkotásaikat. Vannak jelmezek, és színpadi tervek, kerámiák, különleges ékszerek (?) és olyan nemtudommik, szóval modern izék.

Ha az ember nem Leonardo alkotásokat vár, akkor akár még el is szórakozhat. És nem tagadom, volt, ami kifejezetten tetszett - mert szörnyen tudom díjazni, ha valakinek eszébe jut olyasmi pl. hogy orvosi kesztyűkből készítsen báli ruhát. nemek 100 évi fejtörés után sem lenne ilyesféle gondolatom...De a kalitkába zárt netező is jó gondolat. 
Az alábbi sorozatban a 3.kép volt nálam a nyerő - ide többször is visszamentem, és minden alkalommal "mást láttam" bele/benne....
S mivel én elég nyitottnak érzem magam az ilyesmire, nem is ért csalódás. 250-ért láttam milyen 'játékokat' készítenek mások, mint műalkotást, és ráadásul a légkondi miatt kellemes környezetben lehettem. Jaj, ki ne feledjem, a legfantasztikusabb az volt, hogy valamelyik installáció melléklete madárcsicsergés volt. Szóval, ha lehunyom a szemem, jobb lett volna, mint az erdőben sétálni – legalábbis a madarak miatt – ott nem hallhattam volna ennyi madárdalt s ma délután biztos melegebb is volt ott, mint itt.

Hála az égnek, megint jó időben mentünk, vasárnap délután egyetlen ember nem volt rajtunk kívül. El is gondolkodtam, hogy csak én vagyok MINDIG ilyen szerencsés, vagy a világ tesz erre az egész M21-re, és a benne látható dolgokra.
A gyanú most is él bennem… Ugyanis nézelődés után gondoltuk, megeszünk egy fagyit. Hát az étterem zárva, a cukrosbolt zárva – igaz, a bábszínháznál állítólag volt fagyi, de ott olyan negatív élményeket szereztem, hogy valószínű oda nem fogok még egyszer betérni…
Hát így…így várja a híres-neves Zsolnai negyed 2016-ban, nyári kánikulában, a véletlenül odatévedt vendégeket…
Nem voltak sokan….




  



2015. július 26., vasárnap

Ezen élek....




Napok óta nem volt kedvem, erőm a főzéshez sem. Viszont  mégis csuda-finomságokat ettem. Végre beindult (habár a tavalyitól messze elmaradva a mennyiséget tekintve) a saját kerti paradicsomom, a kis tányéron a tegnap esti szüret eredménye látható. Itt járt egy barátném, hozta a barackokat – ez már a „maradék” – abból se tudok eleget enni…. Minden nap eszem egy csomó dinnyét, ami nagyszerűen teletömi a hasamat és ráadásul aggódnom sem kell, hogy hizlal.
A kukoricára azért ezt nem mondhatom, hiszen a cocák is ezt eszik… de én mégis nagyon szeretem ilyenkor, amikor még zsenge, tejes-édes. Gyorsan és könnyen „párolog”  ezért nem is veszek 3-4 csőnél többet - egy már hiányzott a kép készítésnél :-). 
Ami a vicc a dologban, hogy a macskák is szeretik, szóval ezen osztoznom kell.
Nem rossz étrend ez,  gáz- és víz-takarékos, mert se főzni, se mosogatni nem kell.

Hát így múlik erre mifelénk a nyár. És az éjjel végre megérkezett a hűvösebb levegő. Majd csak kibírjuk még valahogy az augusztust.

2015. július 25., szombat

A világ vallásairól....



Természetesen nem tudom ellenőrizni, hogy a videóban láthatók igazak-e – de hihetőnek tartom. Azt se tudom, miképp, hogyan is készítették, hogyan „számolták ki” az egyes történelmi korszakokban élt emberek vallási irányzatait.
De érdekesnek találtam s nem biztos, hogy mindenki látta. Ezért került ide: 




Bizonyára hallottátok a hírt, hogy tegnap Törökország támadást indított az IS állam által elfoglalt városok ellen....Nos, ne legyen igazam, de bizony én félek ennek következményétől. Még emlékszem a történelemórán tanultakra. Szarajevóban csak egy lövés dördült el, mégis abból lett  az első világháború...
http://mno.hu/hirtvkulfold/osszehangolt-tamadast-inditottak-az-iszlam-allam-ellen-1293916