Csepegtetős homokvár

Az éjjel, forgolódás közben jutott eszembe, hogy a gyerekek vagy tegnap indultak, vagy ma, haza a Balatonról. Mindkettő lent töltött 10 napot, nem egy helyen, de egymáshoz közel. A nagyobbikkal természetesen a kicsilány is utazik, (egyébként mindkettővel egy „pocakbébi” is ! :-)  )  és én azt találtam a kicsitől kérdezni, hogy „na, építesz-e majd homokvárat” ?

Mire a húgom letromfolt: azt nem tud építeni, mert a Balaton-parton nincs már homokos strand…

Hát én nem tudom, ez igaz-e, de ha tényleg így van, akkor bizony sajnálom….

Ilyenre gondoltam... Kép innen: http://inuhiei.hu/galeria/20080906/images/IMG_8457.jpg

Régen nem nagyon volt gyerekeknek való „szórakozási” lehetőség egy kisebb Balaton-parti településen. Mit lehetett csinálni ? Délelőtt esetleg kicsit segíteni a nagymamának krumplit pucolni, vagy elszaladni a boltba. Aztán 10-től fél 12-ig mehettünk a vízbe. Ebéd után szundi, és fél4-től amíg csak húzni tudtak a hazamenetel idejét – újra kint a strandon voltunk. A part lapos volt, a víz sekély és nagyon lassan mélyült, csoda finom, selymes volt a homok – belemenni és kint játszani vele egyaránt élvezetes volt.

No, hát itt, ezen a parton építettük fel szinte naponta az újabb és újabb csepegtetős homokvárat. Karcsú tornyokkal, belső udvarokkal, folyton beomló kapukkal. Ha nem voltunk elég ügyesek és túl közel építettük a vízhez,  másnapra elmosta egy egy nagyobb hullám, de volt, hogy a nagy gyerekek szétfocizták. Volt ott nádas is, kis stéggel, ami bevitt a horgászok csónakjaihoz, úgy él emlékezetemben, mintha a legvadabb őserdő területe lett volna, tiltották is nekünk, hogy bemenjünk oda.

 

Strandunk: a felső kép 1940-es évek eleje, az alsó 2013

 

Alsóbélatelep neve akkoriban Fonyód-Széplak volt...

A híres-neves "Gombház"

 

A cserkészsátor

És az illat ! Az a körülírni is nehéz, csodálatos illat, amiben együtt volt a víz, a hal, a rohadó faág, a parti fű, a száradó homok, a napfény – szóval minden olyasmi illata, ami akkor, ott jelen volt. Máshol EZT nem érezheted.

De szépek voltak ezek a nyarak ! Pedig Istenem, milyen szegények voltunk…Ötvenes évek…a szegényebb kategóriába tartozó kispolgári család…

A nagyszüleimnek köszönhető ez is: tanítói fizetésből (!) vették a telket, eleinte sátoroztak rajta, majd valahogy, félig-meddig s.k.  felépült a telken a kicsinyke faház. Egyéni tragédia, hogy 1945-ben ezt kirabolták és felgyújtották. De a telek megmaradt. És rajta felállításra került még pár évig a régi cserkészsátor. Én ezekre a nyarakra emlékszem. Aztán később kellett valamire a pénz. (Már sosem fogom megtudni mire ? Tán tetőjavításra az otthoni háznál ??? Nem tudom sajnos már senkitől megkérdezni.) A lényeg: eladták a telket. 

Azóta én csak gondolatban nyaralok a Balatonon.

  

http://aranyosfodorka.blogspot.hu/2012/07/balatoni-alom-es-ebredes.html  Itt is  írtam a 3 évvel ezelőtti látogatásomról, gyerekkorom nyarainak színhelyéről…

Kényes téma

Egyik kis barátnőm a Budai vám közelében lakik. Nem ez Pécs legelegánsabb városnegyede. A Komlói úti régi bányászlakásokba sem a város előkelőségei laknak. De hogy mi megy itt évek óta  éjjel-nappal – az tényleg észbontó. És nem mondanám, ha nem láttam volna. Fiatal lányok sétálnak le-fel, néha ajánlataikat is kiabálva, gyakran kézzel-lábbal mutogatva, autósokra lesve.

Aztán a fuvar végeztével a sarki tízemeletes utáni első négyemeletesbe mennek be – majd hamarosan már újra sétálnak le s fel.

(Mellesleg nem értem, hogy ezen a soron, az alsó két négyemeletes kivételével MINDEN házat felújítottak már – ezekről meg hámlik a vakolat, lassan leszakadnak az erkélyek – de a qrvknak így is jó - és ez különben is más téma. Ez egyébként a t. városvezetést minősíti – mert ezek „tanácsi” lakások, nem magántulajdonúak.)

És akkor ma olvasom az alábbi cikkeket:

http://www.bama.hu/baranya/kek-hirek-bulvar/nehez-az-eletuk-a-prostiknak-624766

http://www.pecsiujsag.hu/pecs/hir/helyi-hireink/nem-hagyjak-annyiban-folyamatos-marad-a-prostik-ellenorzese-a-komloi-uton

O.K. lekapcsolják, megbüntetik a lányokat…..

De kéremszépen mi lesz azokkal a hülye macsókkal, akik felveszik őket ?  Hát, ha senki nem állna meg nekik, akkor a lányok se lennének itt !!!

Én, a rendőrök helyében a pasikat büntetném….de azt hiszem erre a hírre várhatok.

A képet innen hoztam, http://www.pecsiujsag.hu/helyi-hireink/megint-begyujtottek-a-rendorok-ket-prostit-a-komloi-utrol  ebben az egy évvel ezelőtti cikkben is ugyanazt írták, amit a mostaniban. SEMMI nem változik ezen a téren…

Utolsó paradicsomos jelentés

Ígérem, ezzel befejezem a gasztro-blogolást…de el kell dicsekedjem a tegnap hajnalban elkészült, legújabb munkám eredményével: a kb. 6 liternyi ketchuppal/kecsappal/kecsöppel ( nem tudom, hogy a helyes).

De még mielőtt ebbe belekezdenék, elmondom,  hogy az aszalt paradicsomos szövegből kihagytam egy igen fontos információt: Miután felvágtam, kiskéssel kikapartam a magjait, ill. azt a trutymót, amiben a magok vannak. Ezt egyébként a munka végeztével egy hörpintésre megittam.  Szóval az aszalás csak a paradicsom héjára/húsára vonatkozik. Nyilván azért kell ezt így csinálni (nem én találtam ki, olvastam ezt is), mert így  még gyorsabban szárad. (Sajnos már alig van az első adagból.)

Tehát az én ketchup receptem így szól:

5 kg paradicsom ledarálva, vagy turmixolva. Teteje, (szár-rész) ill. az esetleges  zöld „közepe” kivágva.

2 kg zöldpaprika, kicsumázva, feldarabolva

1 kg hagyma szintén darabolva

4-5 fej fokhagyma

2-3 babérlevél, 30 dk cukor, 2 evőkanál só, 1 dk tört bors, 15 dk mustár, 1 dl 20%-os ecet, oregánó (annyi amennyit gondolsz), esetleg erős paprika – ha csípősen szereted.

Ezt addig főzni, míg a paprika, hagyma megpuhul. Ezután átpasszírozni, majd ismét felforralni – kóstolni, ha szüksége után-ízesíteni, és máris mehet az üvegekbe.

Az én családom, de még a 3 éves pici lány is csak ezt szereti….

Samuel Koch megríkatott

(Bocsánat mindenkitől - valószínű nem tudjátok kiről van szó... de nekem kényszerem van ezt az eseményt itt megörökíteni...)
 

2010-ben  tévékamerák jelenlétében, (sajnos láttam is) egy ember élete pillanatok alatt örökre tönkrement. Samuel Koch (akkor  23 éves volt) egy szórakoztató műsorban szenvedett balesetet és azóta – bár több műtéten esett át –  minden valószínűség szerint bénán, tolószékben lesz kénytelen leélni az életét.

Magyar nyelven szinte semmit nem találtam róla – csak az én német csatornámról értesültem, hogy hihetetlen akarattal a poklok legmélyéből feldolgozta magát, és megpróbál – a lehetőségeihez mérten – „normális” életet élni.

Színészként „dolgozik” – és e mesterség kapcsán ismerkedett meg, majd lett szerelmes egy kolléganőjébe, akinek tegnap „megkérte a kezét”  

Rég sírtam el magam tévéfilmet nézve, de tegnap ez megtörtént.

http://www.vip.de/cms/samuel-koch-macht-freundin-sarah-elena-timpe-einen-heiratsantrag-ohne-rollstuhl-2409256.html

Itt van egy – nem túl jó – videó, amit a tévé is mutatott: az „igazi” leánykéréshez Samuelt a testvére segítette: a legkisebb mozgásra is képtelen fiú „letérdelt” a leendő párja elé és úgy kérte meg a kezét. Hát láttam már néhány megható képet életemben, de ez igen magas helyezést kapott nálam.

Tényleg szívből kívánom, legyenek boldogok egy hosszú, szép életen át !

Kép: http://bilder.augsburger-allgemeine.de

Ezt próbáld ki !

Néhány szem paradicsomot félretettem, és feldarabolva, sóágyba fektetve, kitettem a száz fokos napra. Két nap alatt majdnem teljesen össze-aszalódott. Hát valami csodálatos !

(Sajnos) még tart egy ideig ez az afrikai forróság,  ha valakinek van kedve és paradicsoma, érdemes kipróbálni – nálam nem fog sokáig tartani, ezért döntöttem úgy, hogy csinálok még pár adagot – nem is másért, csak nassnak, hogy maradjon valami jó emlékem erről a forró nyárról….

Hajnali 3-tól 9-ig....

...mert meleg volt napközben...

De majd milyen jó lesz ez télen...

(Meg vagyok elégedve magammal.)

A szalontüdőről...jutott eszembe

@x-től kaptam – elolvasásra javasolva a alábbi cikket:

 http://vs.hu/magazin/osszes/hova-tunt-a-rigo-jancsi-0808#!s245

Rögtön eszembe jutott alig két hetes saját tapasztalatom, mikoris fél napos telefonálásomba került, hogy kiderítsem, lehet-e és ha igen, hol, kapni Pécsett szalontüdőt. Nem mintha én megenném…de a barátnőmnek (is) egyik kedvenc étele. Mindenféle évközben esett ünnepeket akartunk volna egy éttermi (lehetőleg tettyei) vasárnapi ebéddel megünnepelni - merthogy a tettyei szalontüdő évtizedekig fogalom volt ebben a városban..... 

A legtöbb helyen nemleges választ kaptam, egy helyen mondták, hogy szerdán mindig van szalontüdő. De a Tettyén, (ami, kicsit mosolyogva mondom, a „törzshelyünk” – de hát ugye az is törzshely, ahová évente max. kétszer jut el az ember…) szóval a  Tettyén, a régimódi szalontüdőt már nem készítik. (Legyek korrekt: van pájsli, de az nem egészen olyan, mint a hajdan itt készített, híres-neves szalontüdő…) Továbbá nincs erőleves csészében, tojással, (nagy kedvencem)  nincs normális „csak” gombapörkölt, vagy egyszerű rántott hús sült krumplival. Vannak flancos nevek, hatalmas tányérokon megehetetlen mennyiségű adagok, meglehetős árért…

Én nem értem a gasztronómia miért ment el ebbe az irányba ? A „nagytányérost”, az extra-nevű és kinézetűt – értem ez alatt. Az egyik változat: a nagy tányér annyira tele van, hogy normális gyomor azt nem tudja kellemesen befogadni, a másik variáció, hogy csak egy kis macskarakás-halomnyi izé van a tányér közepén, körbelocsolva színes szószfélével. 
Megint legyek korrekt: van zóna adag, ami fele mennyiséget jelent ugyan, de az ára az egésznek mégis 3/4-e. És igen, van dogibeg – vagy nem tudom magyarul miképp hívják azt, amikor azt kéred, hogy a maradékodat csomagolják be, mert hazavinnéd. Megcsinálják (ill. bocsánat, még 2-3 éve, amikor egyszer kérdeztem, akkor megcsinálták volna) de azt nem tudom, miket gondolnak közben rólad. Nem is nagyon láttam én még embert onnan kijönni dobozkával a kezében…

A fenti cikkben szó esik a fagyikról is. Én ebben sem vagyok kísérletező típus: a csoki meg a karamell 70 évig jó volt, engem nem érdekel, hogy mindenféle (és többnyire mesterséges) ízékkel látványnak beledobálva pár szem szedret, vagy más igazi gyümölcsöt, milyen ízeket lehet komponálni. Arról meg már ne is szóljak, hogy állítólag a 200.- Ft egy gombócért nem is drága…(mondta egy ismerősöm). Elmegy egy 2 gyerekes család fagyizni, fejenként 2 gombócot vesznek és 1600-at fizet öt perc nyalásért ??? Számomra még kimondani is sok – habár bizonyára ennek is „régimódiságom” az oka.

Nagy választási lehetőségem nincs:

- ne akarjak nosztalgia kaját enni, vagy

- egyek otthon, esetleg

- egyáltalán ne egyek már…

Kimentem a divatból…

Kép: http://static.etopark.hu/i/szalontudo_attila.jpg

Halk és hangos reklámok

..olyan egyszerű, hétköznapi kis „reklámokról” írnék, melyek nem mérhetők össze a ma divatosakkal…

Amióta itt lakom, márpedig ez már majdnem 30 éve, hetente kétszer, szerdán és pénteken reggel 7 körül nagyon diszkrét csengőhang hallható az utcán. Bármilyen hihetetlen is a mai világban, van, aki szódástól veszi a szódát… Igaz már nem azokban a régi míves, nehéz, különös üvegekben hozzák, hanem műanyagban – és nem is lovaskocsival jönnek mint rég, de jönnek. Engem, őszintém mondom meghat. Meghat a kitartása a szódásnak, meg azoknak is, akik így vásárolnak 2015-ben…

A másik a zöldséges kisautója. Megáll a sarkokon, bekapcsolja a hangszóróját és közli, hogy itt van a zöldséges. Hellyel közzel némelyik házba még be is csenget. Régebben gyakran, mondjuk hetente, mostanában ritkábban, de azért megjelenik néha a zöldséges kis teherautó. Nyilván tudja, hogy vannak idősebb emberek a környéken, akiknek még 2 kg. krumplit is gond hazacipelni… Hát eljön ő és hozza a hagymát, krumplit, néha paprikát, paradicsomot, almát…

És idén újra jött a dinnyés. Pár évig nem volt, de valaki újrakezdte … Csak ő kicsit erőszakosabb, tovább bömbölteti a kereszteződésekben a magnóját és tényleg bömbölteti. Lehet, ez az oka, hogy nem nagyon akad vásárlója ? Mivel pont az ablakom előtt áll, látom a forgalmát… Nem tudom megkeresi-e a benzinre-valót – hacsak nem „illegálisan szerzett” a dinnyéje…

Van még egy ilyesféle autós-kereskedő: az ócskás. Rendszeresen  jár, többször körbeautózza a környékünket, „Párnát, tollat, dunnát, képet veszek ! Minden érdekel, ne dobja ki a régiséget!” – ez a szövege… Vajon, akad-e bárki is, aki el akar neki adni manapság valamit…Még nem láttam, hogy üzletelésbe bonyolódott volna valakivel a szomszédaim közül…
És ki ne hagyjam a gyalogosan közlekedőt se. Ő is rendszeresen jár errefelé, mióta itt lakom. Korombéli "bácsinak" gondolom, de valójában nem lehet néha kitalálni, hogy ki, hány éves - csak úgy, az arcába nézve. Ő a köszörűs. Megélezi a késedet és mellesleg esernyőt is javít. Bevallom, nem láttam még, hogy valahol, valaki igénybe vette volna a szolgáltatását - de lehet, hogy mégis, hiszen ha senkinek se kellene, miért járna errefelé ? 

Azon meditáltam - épp a tegnap is itt járt dinnyés kapcsán – hogy meddig maradnak még meg ezek a kereskedők ? Persze nem tudom, járnak-e a lakótelepeken is, még sosem érdeklődtem ott lakó ismerőseimtől – de nem tartom valószínűnek. Eltűnnek ők is majd lassan, mint a verklisek,  vagy a jegesek….

Vagy miként az a négy (!) kisbolt, melyek azóta zártak be, hogy én ide költöztem. Némiképp sajnálom őket - habár tény, én is inkább a nagy abc-kbe jártam. De mégis milyen jó volt, amikor kiderült, kevés lesz a tejföl! Csak átszaladtam az egyikbe... 

Hát ennek a világnak vége... 

Kép: http://www.fotohaz.hu/fotoarena/data/548/1060CRW_7515.jpg

Nemet mondani (Fokozatok, változatok, megválaszolatlan kérdések)

Lehet, hogy ráérős időm engedi (ebben a nagy bezártságban), lehet, hogy másban is felmerülnek ilyen témák, csak nem beszél róla.... 

Azon meditáltam a minap,  hogy néha milyen nehéz „nem”-et mondani. 

Nehéz nem-et mondani

- vásárlásnál – hiszen a józan eszed tudja, hogy az a bizonyos dolog bár tetszik, de nem szükséges. A fogyasztói társadalom többek között pontosan ezt használja ki.

- kölcsönadásnál – mert óhatatlanul benn van az ember agyában, ha a másik nem vigyáz rá, tönkreteszi, esetleg nem adja vissza és egyébként meg milyen kínos visszakérni…

- bizonyos rossz szokások elhagyásánál is. Megéltem. Abbahagyni a cigarettát – aki csinálta – tudja, hogy nem egyszerű. Önmagadnak „nem”-et mondani, olyasmire, amiről egyrészt tudod, hogy káros, másrészt tudod, hogy mégis jólesik.

- egy elgondolt terv megvalósítására, legyen az akár csak egy frizura. Én úgy vélem, jobban állna nekem a konty. Mások szerint meg jobb, praktikusabb a rövid frizura. Mi az erőseb, a vágy, vagy a praktikum ?

Talán a leginkább nehéz (legalábbis számomra)

- valaki kérésére mondani  „nem”-et. De lehet-e, és kell-e mindig és mindenkinek a kérését teljesítenünk ? Próbálkozik az ember „elfogadható” indokot találni, de a lelke mélyén (az enyémben legalábbis) ott marad a kétség. Még akkor is, ha a kért dolgot esetleg nem is tudtam volna teljesíteni.

Persze az se nagy öröm, ha az ember rájön, hogy a vannak dolgok,  melyek csak „egy-irányban” működnek. Mindig nekem kell megtenni, engedni, alkalmazkodni ?

A következő „rosszasági” fokozat: bevallani, hogy te azért nem kérsz már szívesen (még szükséges dolgokat se) magadnak,  mert nem akarsz másnak terhére lenni.

Az utolsó – tán legrosszabb: Rájönni, hogy már nem is nagyon kérnek tőled.

A kérdésem megválaszolatlanul marad: Miért nem szeret  az ember nem-et mondani ?

Kép:http://ekladata.com/2uI7UCSnSsN-74niEd7X-NWNHeg.jpg

Önellátás

Naponta terelgetem magam (lélekben is) az önellátás szükségessége és lehetősége felé. Persze nagy bajban lennék, ha tényleg nekem kéne eltartani saját magamat…Valószínű éhen halnék. De igyekszem – amit csak bírok – magam előállítani.

Ez most csak a mai reggelimről  jutott eszembe:

A tea: saját kerti növények ill. sk. mezei gyűjtésből készült. (Cukor nélkül iszom) 

A kenyeret magam sütöttem. Jó, hát persze nem az udvarban vetett búzából őröltem a lisztjét…

Rajta a krémsajt ( pofonegyszerű, 2,8-as tejföl, pici só, vászonkendőben egy éjszaka a savója lecsöpögtetve, s keverhető zsenge zöldhagymával, vagy petrezselyemmel akár…), szintén sk.gyártmány…Bár igaz, tehenem sem volt….

Paradicsom: még ha nem is túl sikeres az idei széria, de mégiscsak megtermi azt a pár szemet, amire nekem a reggelihez, vacsorához szükségem van. No, ennek még a magja is saját, a tavalyiból fogott, sk. palántázott…  

Konklúzió: bár sok mindent meg tudok csinálni – de bizony, nem tudnék ebből a kis kertből megélni…

Gondolkodom, hogy kéne pár kapirgálós….

(Hogy élveznék a macskák… :- ))