Tegnap
délután a Pinterest képeit nézegettem. És rájöttem, sárga papagáj szeretnék
lenni.
2019. január 11., péntek
2019. január 10., csütörtök
Nat.geo. film
Tudom én, hogy vannak különféle elméletek. Van aki tagadja, van aki nevetségesnek/lehetetlennek tartja, és van aki fél tőle, mert elhiszi.
Én csak azért nem félek, mert öreg vagyok és megélni (legalábbis remélem) már nem fogom – de hiszek benne. Ám itt vannak a fiatalok, a „gyerekeim”, az aranyos egy évestől az iskolás hat évesig, hogy a harmincasokról ne is szóljak…. Betehetnék ide fotókat róluk – de nem merek…
(Csak zárójelben - ez is micsoda egy őrület, hogy már egy fényképet sem mersz megmutatni – olyan erős benned a félelem…..tragikus.)
Persze ez a pár sor is azért íródott, mert (már megint) találtam egy filmet.
Aki nem akar konfrontálódni a jövővel, vagy azt hiszi, merő ijesztgetésből készülnek ilyen filmek, az ne nézze meg.
Két mondatot idéznék:
„Az a furcsa az emberi fajjal, hogy bár tisztán látja a jövőt, mégse tesz semmit a küszöbön álló katasztrófa ellen. Az emberek túlnyomó többsége kizárólag a pillanatnyi jólétét tartja szem előtt."
Nem tartod nevetségesnek, hogy a „világ elhatározta”, fültisztító pálcát meg a szívószálat, meg műanyag tányérokat nem fognak gyártani a jövőben…. Ennyire telt a világtól a Föld megmentése érdekében.
Sírnom kell - nem tudok ezen már nevetni se…..
2019. január 9., szerda
Holdnaptár
Nem tudom
ki hisz benne, ki nem – én a kerti dolgoknál (pl. a paradicsom ültetésnél
mindig) figyelembe veszem az ajánlatait. Szerintem érdek/m/es belenézni, ha nem ismered.
Egy német
nyelvű, ez is jó: http://www.mondkalender-online.de/
Egy másfajta képi megközelítés:
Már csak ránézni is öröm, micsoda szépség, micsoda rend, micsoda kiszámíthatóság....NEM az ember szabályozza.....(És remélem, soha nem is fogja tudni szabályozni azt, ami megteremtődött körülöttünk.)
2019. január 8., kedd
Itt élünk.... Egy kép sok gondolat
Nem is
nagyon fűznék hozzá kommentárt. Félelmetesen gyönyörű, lenyűgöző, néhol
érthetetlen, vagy álomszerű, nem-evilági döbbenetes fotók.
Én nagy
élvezettel többször is végignéztem, talán lesz más is, aki még nem látta, s
csodálkozva, vagy elámulva megnézi ezeket a képeket.
Ez egy a sok közül:
 |
| A Vezúv |
Gondolataim a képet nézve: Mit tennék, ha egy Vezúv lábához épült városban jöttem volna világra ? Nem félnék ? Vagy azt mondanám, amit a Sors megírt számomra, azt úgyse tudom megváltoztatni/elkerülni ? Emberek ezrei élnek mindennapos életveszélyben. Miképp lehet azt elviselni ? Vagy nem is foglalkoznak vele ?
Kétségtelen, katasztrófák bárhol és bármikor történhetnek, ki meri azt mondani, hogy nem ? Hogy a Földközi tengerben egy tektonikai lemez durván elcsúszik és víz önti el Európa egy részét - akár még Pécs neves városát is beleértve ? Mert mondjuk itt a közelemben vulkánról nem tudok, habár a magyaregregyi völgyben vannak vulkáni eredetre utaló kőzetek....
És a "bizonytalanság" szóra keresve találtam két idézetet, amiben (tetszik, nem tetszik) van igazság:
Az élet lényegében nem más, mint merő bizonytalanság. Bizonytalan a jövő. Anélkül, hogy bármi előjele volna, egyik napról a másikra előre nem látható fordulatot vehet az életünk, autóbalesetet szenvedhetünk, elveszíthetjük az állásunkat, a szerelmünket, a barátainkat... Összeomolhat a gazdaság, természeti csapás érheti országunkat, és hajléktalanná válhatunk. Mindig fennáll a lehetősége, hogy hirtelen meghal az ember, csak úgy, egy szempillantás alatt, minden előzmény nélkül, mintha a semmiből jönne. Nem az élete "végén", szó sincs egy élet szükségszerű lezárásáról vagy befejezéséről, bevégzéséről. Ez a bizonytalanság legfőbb, mindig jelenvaló forrása.
Mi, emberek, természettől fogva szorongó lények vagyunk. És mit teszünk, hogy kompenzáljuk a bizonytalan jövő miatt érzett szorongásunkat? Mit teszünk, hogy úgy érezhessük: mi magunk irányítjuk az életünket? Tárgyak felé fordulunk, megvásárolható vagy magunknak elkészíthető alkalmatosságokhoz, használható és birtokolható dolgokhoz. Ezek a holmik, nem úgy, mint a szerelem, a boldogság, a nekünk kiszabott rövidke idő, maradandónak, ellenőrizhetőnek, szabadon alakíthatónak és uralhatónak tűnnek, ennélfogva biztonságérzettel ajándékoznak meg bennünket. A tárgyak. Ők a mi fogódzóink.
Ahhoz képest, hogy az idézetek írója Jannah Loontjens holland író, költő és filozófus csak 45 éves, elég magvas gondolatok.
Kétségtelen, katasztrófák bárhol és bármikor történhetnek, ki meri azt mondani, hogy nem ? Hogy a Földközi tengerben egy tektonikai lemez durván elcsúszik és víz önti el Európa egy részét - akár még Pécs neves városát is beleértve ? Mert mondjuk itt a közelemben vulkánról nem tudok, habár a magyaregregyi völgyben vannak vulkáni eredetre utaló kőzetek....
És a "bizonytalanság" szóra keresve találtam két idézetet, amiben (tetszik, nem tetszik) van igazság:
Az élet lényegében nem más, mint merő bizonytalanság. Bizonytalan a jövő. Anélkül, hogy bármi előjele volna, egyik napról a másikra előre nem látható fordulatot vehet az életünk, autóbalesetet szenvedhetünk, elveszíthetjük az állásunkat, a szerelmünket, a barátainkat... Összeomolhat a gazdaság, természeti csapás érheti országunkat, és hajléktalanná válhatunk. Mindig fennáll a lehetősége, hogy hirtelen meghal az ember, csak úgy, egy szempillantás alatt, minden előzmény nélkül, mintha a semmiből jönne. Nem az élete "végén", szó sincs egy élet szükségszerű lezárásáról vagy befejezéséről, bevégzéséről. Ez a bizonytalanság legfőbb, mindig jelenvaló forrása.
Mi, emberek, természettől fogva szorongó lények vagyunk. És mit teszünk, hogy kompenzáljuk a bizonytalan jövő miatt érzett szorongásunkat? Mit teszünk, hogy úgy érezhessük: mi magunk irányítjuk az életünket? Tárgyak felé fordulunk, megvásárolható vagy magunknak elkészíthető alkalmatosságokhoz, használható és birtokolható dolgokhoz. Ezek a holmik, nem úgy, mint a szerelem, a boldogság, a nekünk kiszabott rövidke idő, maradandónak, ellenőrizhetőnek, szabadon alakíthatónak és uralhatónak tűnnek, ennélfogva biztonságérzettel ajándékoznak meg bennünket. A tárgyak. Ők a mi fogódzóink.
Ahhoz képest, hogy az idézetek írója Jannah Loontjens holland író, költő és filozófus csak 45 éves, elég magvas gondolatok.
2019. január 7., hétfő
http://nemluxustaska.hu/
Én már elkészítem a saját leadandó két táskámat – s ha
eltűnt a hó, még jan.31 előtt elviszem a megadott címre.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)