Karácsony jön (?)

Ha ezt a képet nem ma, december 16-án, hanem egy csendes nyárestén készítettem volna, nyilván senki se csodálkozna. Bár lehet, most se csodálkozik már senki. Valami érthetetlen belenyugvással vettük/vesszük tudomásul, hogy valami kolosszális változás tanúiként telnek napjaink.

Én mégis – álmatlan éjjeli  forgolódásaim alatt – gyakran gondolok olyasmikre, hogy mi is vár(hat) a most felnövekvő gyerekekre ?

Nagymamám, te is törted a fejed az én életem várható eseményein ?

Ha igen, akkor most már tudom, nem lehettek könnyű éjszakáid neked se.

Az előrejelzés nem Afrikára, hanem Európára - 2019 Karácsonyára:

Veréb

Pár nap különbséggel pontosan HAT éve tettem be a blogomba ezt a videót, amire ma véletlenül - más valami keresése közben - ráakadtam. 
(Akkor senki sem kommentelte. Lehet, most se fogja, de nem is azért tettem be újra...)




A helyzet az, hogy a történetet az idő múlásával  egyre igazabbnak érzem.
Ám aki giccsesnek találja, majd gondoljon rá 75 éves korában, hogy egyszer rég, látott valami filmet.... 

Zene

Mától csak moderálás után lehet kommentelni.

Time-lapse

Nem szégyellem bevallani, fogalmam nem volt arról, mi a frász az a "time lapse". Hja, öreg vagyok én már...
Szóval ha esetleg véletlenül még lenne valaki, aki nem beszél angolul (mert ugye magyar megfelelője nem használatos ennek a szónak) - akkor kérem itt a magyarázat: 
"A time-lapse egy fotózási technika, amikor a hosszú idő alatt felvett képeket utána rövid idő belül lejátsszák. A nézőben az idő múlásának érzetét kelti, ezért nevezik az idő fotózásának is. Maga a terminus is ezt jelöli: az idő múlása." 
https://hu.wikipedia.org/wiki/Time-lapse




Bennem a film vegyes érzemeket keltett. Egyrészt: fantasztikus képek vannak benne, de lehetőséged NINCS ezek élvezetére, mert máris látod a következő képet. 

Ez a film tisztára olyan, mint az élet. 
Szép, de gyorsan elmúlik. És túl sok örömöd nincs benne.
Kár.


U.i. Itt: https://www.pecsma.hu/top/ezt-latni-kell-kozel-40-csodalatos-kep-pecsrol-es-kornyekerol/
40 kép külön-külön is látható. Érdemes ezt is megnézni.

Képek Földünkről és társairól

Franciaországi barátnőmtől érkezett, "karácsonyi meglepetésnek".    
Ezúton is köszönöm !
Majd egy fél napot "dolgoztam"  rajta... Először franciáról magyarra fordítottam a szöveget, majd megpróbáltam rájönni, miképp is lehet(ne) egy diasor képeit beilleszteni a blogba. Ilyent még sosem csináltam. Szenvedtem vele rendesen, de itt az eredmény.
Nekem nagyon tetszett ez a sorozat, ezért itt is megpróbálom megörökíteni. Nem találtam a neten máshol, hát legyen itt "elmentve". Jó összeállítás.

Egy vers, egy kép

Márai Sándor: VESZTESÉG

Néha megállok az utcán, zsebembe nyúlok, úgy érzem, el-

vesztettem valamit. Otthon fiókokat nyitogatok, leveleket

olvasok, régi ruhák zsebeit kutatom át. Máskor rajta-

kapom magam, hogy felhívok telefonon embereket,

valamilyen ürüggyel faggatom őket, másról beszélek.

Valamit elvesztettem.

Felébredek éjjel három felé, s egyszerre megértem: az

álmot vesztettem el! Nem az éjszaka álmát, az alvás

melléktermékét, azt a zagyva, édes sületlenséget, amely a nap

hulladékaiból és eltemetett vágyaim gőzéből sűrűsödik

tüneménnyé. Hanem azt az álomszerű érzést, hogy a valóság

mögött van értelem, melyet nem lehet szavakkal kifejezni.

Mi volt ez az álom? Miért fáj úgy, hogy nincs már? Miért

kutatok utána? Az ifjúság volt? Nem tudom.

Csak azt tudom, hogy kiraboltak.

Köröm, ami nem öröm

Találtam egy cikket – nem fogom  bemásolni. Akinek a körmével vannak gondjai, ajánlom figyelmébe, mert érdekes dolgokat tudhat meg: 
https://egeszsegter.hu/cikk/987/a-korom-elvaltozasai-betegsegek-tunetei-is-lehetnek.html
 

Keresgéltem kicsit a neten – látom, a témában elég sok anyag van fent – de ebben a cikkben elég részletesen vannak leírva a köröm-problémák.

Csak azt nem értem, hogy a bőrgyógyász, - akihez a körmömön látható elváltozás miatt  mentem – miért intézett el azzal, hogy „ez korral jár”  ? Holott talán nem ártott volna, ha felhívja a figyelmemet, hogy esetleg járjunk ennek vagy annak utána…Hátha mégse csak az öregség. (Habár persze tudom, a legjobb, legegyszerűbb  indok a korom - még a köröm estében is  😁 )

De a bőrgyógyász nem küldött sehová, és nem is ajánlott semmit. Igaz, nem maszek volt, csak SZTK- orvos. 
Habár........
Pár héttel ezelőtt felkerestem életem első magánorvosi rendelését, otthagytam több tízezer forintot, annak reményében, hogy a pénzzel együtt a fájdalmak is ott maradnak. No, hát ez se így történt...
Szóval, vagy az egészségüggyel van baj vagy én vagyok már javíthatatlanul öreg.... 

Kép:  https://femina.hu/egeszseg/korom_elvaltozasai/

Nincs más választásom

Az egyik blogon  olvasom/látom, hogy van valahol (a mesékben) egy eladó, felújításra váró villa. Szép is, romantikus is, a képzeletbeli felújításhoz pénz se kell. Feltettem magamnak a kérdést, szeretném-e ? Akárcsak álmodozni róla… És oda jutottam, hogy: nem !

És nem azért mondom ezt, mert a monitorom szélére ide van ragasztva egy netről szedett, minden nap elolvasott idézet, nevezetesen:

„Vagyok ahol vagyok – és ez így jó. És miért jó ? Mert nincs más választásom - tehát jónak kell lennie.”

Egyszerűen sosem volt olyan vágyam, hogy valami palotában/hatalmas házban éljek. Lehet azért, mert egy 3 szobás családi házba születtem (ahol heten éltünk) – és sosem vágytam (volna) nagyobbra – ám még ennyi sem adatott. És ezt igazán nem panaszként mondom, csupán tényként.

Az u.n. nagy, tágas, „polgári lakások” pláne az ennél is puccosabbak, vagy a nagyon-nagyon modernek sosem érintettek meg. Nem érzem bennük az embert, nem látom a lelküket. Idegenek. De vannak „dolgozószobák”, vagy kis falusi konyhák, melyek első látásra megmelengetik a szívemet.

Nem tudom, ezek az érzések honnan jönnek, vagy miért ezt érzem. Persze nem is töröm rajta a fejemet. Ez, ilyen vagyok én. Kis emberke, kis vágyak, kis álmok – és cseppet sem szégyellem.

Én olyan „kuckózós” vagyok, igazán otthonosan kisebb terekben érzem magam. Mondjuk egy turistaház csepp szobájában (Ó Triglavom!) ahol egy mozdulattal elérhetők  a polcon sorakozó kedvenc könyveim, fel se kell állni és ki-bekapcsolható az ágy végébe beépített tévé, mellettem az asztalon meg ott a számítógép. Az se nagy baj, ha más embereknek nem jut ebben a kuckóban hely. Elég lenne, ha a kutya beférne az ágy mellé….

Ami nekem mindenütt hiányzott – a gyerekkorom családi házából elköltözve, az a kert. Sőt, igazából valami olyan helyre vágytam egész életemben, ahol nincs kerítés. Na, pontosítsak, (megint csak vissza a hegyeimhez) egy afféle menedékház szerűben szeretnék élni – ahol max. a tehenek elkóborlása miatti kerítés a kerítés… a szemnek pedig nincs kerítése, hegycsúcsokon és völgyeken szaladgálhat le s fel. Közben az orrom és az agyam megtelhet a föld, fű, vadvirágok illatával.

Eddig szoktam jutni - aztán vagy elalszom, vagy bekapcsolom a tévét és "elterelem" a gondolataimat.

 

Ilyen lehetne a kilátás az ablakomból:

Gyönyörű, ugye ?