Nyomasztó gondolatok

Keveset gondolkodni felelőtlenség. Sokat gondolkodni veszélyes, vagy talán káros is.

Kétségtelen, hogy egy nyugdíjas megszámlálhatatlan idővel rendelkezik. Alvás-zavaros, munkanélküli, s a nap ugyanúgy 1440 percből áll, mint akkor, amikor letette a fejét, s máris álomba szenderült, vagy naponta két állásban is dolgozott.

@x ajánlotta az alábbi oldalakat, s nem tudok a látottaktól szabadulni:

http://www.origo.hu/tudomany/20111021-utak-vasutak-vezetekek-az-emberi-tevekenysegenek-nyomai-a-foldon.html

http://www.origo.hu/tudomany/20111026-kozel-hetmilliard-a-fold-nepessege-nezze-meg-hanyadikkent-szuletett-a.html

http://populationaction.org/Articles/Whats_Your_Number

http://www.worldometers.info/hu

Én voltam  1945-ben a 2.352.327.625. és most mindjárt 7 milliárdnyian vagyunk….

És ne nevessetek, a könyv, melyről pár napja írtam, az sem hagy nyugodni. Bizonyos tekintetben párhuzamokat látok  XX szd. eleji, ott olvasott állapotok és a maiak között. Még ha közben el is múlt 100 év, de az emberek közötti különbség nem, az egyenlőtlenség nem, és a jobb életre vágyás emberi szükségessége sem. És ha jól érzem, akkor ez, ami mostanság itt fortyog körülöttünk ( és nem csak Magyarországról beszélek) „jóra nem visz, nem vihet soha”…

Nem tudom, más miképp altatja el önmagában az esetleg felmerülő hasonló kételyeket. Nem tudom, ki hogyan küzd meg a rémálmaival – persze már ha vannak egyáltalán….Nem tudom, ki hogyan „reagálja le” a Tv-ben látható dolgokat – és nem a szappanoperákra és egyéb figyelemelterelő szarságokra gondolok.  Hogy tudunk tele hassal aludni, miközben szemünk lecsukódása előtt, csont-bőr haldokló kis néger gyereket látunk ? Hogy tudunk aludni, ha oljaba-ragadt, haláltusájukat vívó tengeri madarakat, vagy nylonhálóba gabalyodott delfineket látunk ? Nem tudom, eszébe jutott-e valakinek, hogy pl. a fenti grafikonnak épp  a tragikus fordítottja lenne, ha valaki az erdőirtásokat akarta volna ábrázolni, vagy a vizek minőségromlását….

Jó annak, akinek nincsenek ilyen gondolatai….és nem csoda, hogy én egyre rosszabbul alszom….

Parti Galéria (Mária u.1.): „Lisztre hangolva” - kiállítás

Ezt írja a :  http://pecsikult.hu :

„A Parti Galéria fiatalos, merész megközelítésű tárlata Liszt Ferencet, mint kora "celebjét" szeretné aktualizálni, a fiatalokhoz is közelebb hozni. A meghívott művészek nagyrészt a pécsi egyetem művészeti karához kötődő képzőművészek.”

Nos, igen, ennél sokkal többet én se tudok mondani. Legfeljebb érdekességként megemlítem, hogy az egyik alkotó kiállított egy kis asztalt, melyre zongora-billentyűk voltak bevésve. Állítólag valami ilyesmin gyakorolt Liszt Ferenc útközben. Ezt nem tudtam.

A „Liszt-kugelt” pedig szellemesnek találtam. 

A fotókhoz valahogy nekem nem volt túl nagy affinitásom. Némelyikben kerestem Lisztet, de még csak véletlenül sem „láttam” – bizonyára az én műveletlenségem okán….

Van viszont néhány szobor is, melyek szerintem a Liszt  témakörtől teljesen függetlenek, ezek tetszettek. Megmutatok néhányat. Azt utolsó képen a „terítő” is üvegből készült. Megfogtam, annyira csalóka volt…

S ha már a belvárosban jártam, készítettem még néhány fotót. Ezek közül az egyik újdonság volt számomra, a Janus Pannonius utcai lakatfal fölött láttam ezt:

Ez pedig tragikus. Nem gondoltam, hogy a galambszaros templomtornyok annyira elterjedtek Magyarországon, hogy nem csak a világvégi Eszterág pusztán, hanem még Pécs főterén is ezt kell látnom….

Újra elmentem….

…a Civil Közösségek Házába, mert akármilyen jól is titkolják csak csak a net segítségével rájövök, hogy épp milyen kiállítást rendeztek itt.

Nincs  kedvem olyasmikről írni, mint múltkor, maradjunk inkább az alkotásoknál, hiszen elsősorban ezek miatt mentem oda.

Megint sikerült találnom egy „kedvencet” – és akkor már meg is érte a séta, még akkor is, ha kedvromboló, búvalbélelt , ködös-párás szürke volt a délelőtt és a házban semmi egyéb nem változott, csak a kiállított képek.  

 „Együtt” címmel került megrendezésre a tárlat, talán azért mert többféle alkotási mód művészei adtak itt találkozót egymásnak:   Angelo Minuti - szobrász, Balogh István Péter – festőművész, Claudine Pots – festőművész, Gerd Messmann – festőművész és Josef Hasenöhrl – festőművész művei szerepelnek.

Szokás szerint bocsánatot kell kérnem a katasztrofális fényviszonyok miatti ronda fotókért – a képek azért sokkal jobbak a valóságban.
Nálam a kedvenc ez esetben Gerd Messmann lett, ezzel a varázslatos képpel:

Balogh István Péter képei: 

Pots Caludine mandaláiról egy nyavalyás kép se sikerült, szobraiból is csak 3:

(fénnyel szemben, üvegkalitkában ... hát nem csoda, hogy ilyenek)

Josef Hasenöhrl:

 

A belső kis udvarocskában kiállított Angelo Minuti szobrokat pedig csak a dupla üvegablakon át lehetett fotózni:

A kiállítás megtekinthető: 2011. november 8-ig (Szt.István tér = Sétatér 17.)

A jó könyv – mely 15 év alatt készült el….

A jó könyv az nagy ajándék…Olyan, amit nem LEHET letenni. Annyira olvastatja magát, hogy az már őrület. Ránézel az órádra és azt látod, hogy Uramisten negyed egy.... Éjjel….

Olvasok én mindenfélét, ajánlott, most megjelent, mások által olvasott, ismert és ismeretlen írós,  tudomisén milyen irodalmat, vegyesen. Tényleg mindenevő vagyok ezen a téren.

És most kölcsönkaptam egy ezeréves könyvet, az 1973-ban kiadott „Zord folyó” címűt, szerzője V.Siskov.

A fülszövegről: „A száz évvel ezelőtt, 1873-ban született Vjacseszlav Siskov a szovjet irodalom klasszikusai közé tartozik. 1894-ben vízépítő mérnökként került Szibériába, s húsz év múlva kezdő íróként, gazdag életműre elegendő élményanyaggal hagyta el ezt a vidéket. Siskov a szovjet irodalom történetében mint „szibériai író” foglalta el helyét a legnagyobb alkotók mellett, s valóban ez a táj sugallta szinte valamennyi írását. Kitűnően ismerte Szibériát: kincsekben gazdag erdőségeit, hatalmas folyóit, a vad természettel küzdő népeit, különleges figuráit, az aranyásókat és a kalandorokat, a vagyon fanatikus megszállottjait,  s a gyorsan iparosodó városok egyre erősödő munkásosztályát.

V. Siskov 1918-tól 1933-ig dolgozott a Zord-folyó-n, s már ezzel maradandó sikert aratott. Kivívta kortársai elismerését: Gorkij a tények költészetét fedezte fel a műben, amelyet másik a világirodalom legnagyobb hatású családregényeivel helyzetek egy sorba. Ez a szenvedélyek regénye – vallotta maga az író, s talán éppen ez az, ami számunkra, a mai olvasó számára is olyan izgalmassá teszi könyvét, mintha magunk is ott járnánk a Zord-folyó titkokat rejtő ősvadonában, egy olyan korban, amikor a legnagyobb úr a pénz, s ez veszi hatalmába a Zord-folyó völgyeit is.”

Nos, aki szeret izgalmas, fordulatos regényt olvasni, ajánlom, kölcsönözze ki, habár látom az antikvárium.hu –n, hogy meg is vásárolható ez a kiadás, a két kötet 680.- Ft.  Ingyen van !

Táplálék testnek és léleknek : - )

Őszi vers

Mára nincs mesém. Versolvasást ajánlok:   Juhász Gyula: A távozó

A tűnő ifjúsággal messze mennek
Az örömök és búcsút énekelnek,
Mint ősszel a fecskék, a költözők.

Elszálló évekkel szállnak tova
 

A vágyak is, s nem térnek meg soha,
Mint darvak, melyek a tengerbe vesztek.

De alkonyatkor a nyugati ég
Rózsásabb és szelídebb a vidék,
 

Az életem rónája is kitárul.

És szeptemberben tarkább lesz a lomb.
Így szépülnek meg hervadt bánatok,
Így nézek vígan őszi csillagokba.

Olvastad ?

Még egy rövidke mára:

http://nol.hu/kult/dorner_es_csurka_miatt_nem_lep_fel_budapesten_a_vilaghiru_karmester_

Az a helyzet, hogy tudnék még ajánlani olvasnivalót, de most kikapcsolom a gépet, mert annyira "tele vagyok" - hogy már nem bírom tovább.

Hogy mi a fenének keresgélek és miért Magyarországra vonatkozó cikkeket ? 

Ne kérdezd. 

Bizonyára hülye vagyok. 

Micsoda egy nap a mai….

Nem mondanám, hogy rendszeresen nézem a Wikiben a napok eseményeit, de ma  részben  a Google figyelemfelhívó bejelentkező képe, részben saját „témátlanságom”  miatt  történetesen megnéztem.

Íme: http://hu.wikipedia.org/wiki/Okt%C3%B3ber_22   

Meglepően sok ismert (vagy általam ismert) személy szerepel a listán, gondolkodóba is estem, kiről/miről is írjak ma. Aztán kóboroltam tovább, találtam ezt:

http://liszt-2011.hu/hu/category/rendezo/world-liszt-day    

http://www.hungarofest.hu/content/1360

@x meg ajánlotta ezt: http://www.worldlisztday.hu/
„A Liszt Év egyik kiemelkedő eseménye minden bizonnyal a Hungarofest KLASSZ Zenei Iroda és a Magyar Zenei Tanács kezdeményezésére életre hívott World Liszt Day, amely keretében Liszt születésnapján, 2011. október 22-én Párizstól Szöulig a világ több koncerttermében csendül majd fel Liszt Ferenc grandiózus Krisztus oratóriuma.” (Mondjuk erről sem tudtam eddig – mármint, hogy „mi” találtuk ki – egyből kicsit büszke is lettem.)

Annyira ki vagyok „éhezve” valami jó magyar hírre, hogy ennek szívből megörültem.

Megnézve az alábbi videót – s látva benne a Munkácsy-féle portrét jutott eszembe, hogy a Munkácsy életrajzban (Aranyecset, A nap szerelmese – Dallos Sándor) olvastam, hogy ezen a festményen a már beteg Munkácsy eltévesztette az ajánló szöveget: „Liszt Fererencnek Munkcsy Mihály”  - ez szerepel rajta.

Olvastam ezt is: a mai napon van évfordulója annak, hogy  törökök 143 évi megszállás után kivonulnak Pécsről. http://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A9cs

Ugyancsak „megérne ez is egy misét” még akkor is, ha valahogy (bocsássa meg nekem Allah) túlzottan nem szimpatizálok ezzel a néppel. (…és már bocs, hadd legyen szívem joga, hogy kit szeretek, meg kit nem….) http://hu.wikipedia.org/wiki/Oszm%C3%A1n_Birodalom

De jelen esetben szülővárosomról vagy pontosabban a törökök itteni regnálásáról lenne szó,  ennek emlékei meg nagyjából ismertek.

De hogy valami pécsi dologról is legyen kép a mai nappal összefüggésben, beteszem ide egyik kedvenc pécsi szobromat.   

Kép: http://www.szoborlap.hu/60_liszt_ferenc_szobor_pecs_varga_imre_1983.html?f=photo&id=6047

Ennyi „sikeredett” mára.

Zsolnay a házakon (is)

Egyszer régebben ígértem, hogy összekeresem és megmutatom azokat a fényképeimet, melyeket jártomban-keltemben a környékünkön készítettem – dokumentálásául annak, hogy errefelé sokan dolgoztak a hajdani Zsolnay gyárban, s ez ilyen-olyan formában házukon is látszik. Sajnos  - erre határozottan emlékszem – valamikor több, a gyárban készült, kis, 5 tornyú dombormű, illetve  a gyárban készült házszám is volt, de ezek eltűntek az idők folyamán. Az egyetlen amit még megtaláltam, a Balokánnyal szembeni „Halas ház”-on van.

Innen viszont a Zsolnay csempék „tűntek el”.

Ennek a  Felsővámház utcában található háznak a homlokzatán színes majolikadíszítések láthatók. Az ablakok alatt és felett, valamint a kapu felett színes kerámiadomborművek, az ablakok mellett és az ablakközökben kerámia lizénafejezetek helyezkednek el.

(Lizénia: A falsíktól csak igen kevésbé előreugró falpillér. A lizénák mentén megerősített falszakaszok fontos statikai szerepet is játszanak.)

A következő kis dombormű  a Hegyalja utcában látható. Nem is olyan rég a Király utca egyik régiségkereskedésének kirakatában is láttam egy eladásra felkínáltat: (Csak tájékoztatásul: kb. 80 cm. magas)

  

Ezek az egyszerű lapok az egyik legöregebb Könyök utcai házat díszítik, ilyesmik lehettek a „halas házon” is: 

 

A Vöröskereszt utca egyik házának kapujára a hajdani  (eredeti) Mauzóleum kerítésének oszlopfői kerültek: 

 

Ezen a Fischer Béla utcai házon fehér, vörös, kék Zsolnay cserepek vannak, nem is tudom, hol található ilyen színezetű cserép. (Inkább a zöld és sárga színűek ismertek. Lásd pl. pécsi postapalota.)

 

Kedvencem a Csillag utcai alagsori ablakpárkány. A mostani Bóbita bábszínház előtti terasz volt/van ezekkel a kövekkel kirakva:

Ezek a díszek nagyon kedvesek számomra, kézzelfogható bizonyítékai, hogy itt mindig is kedvelt érték volt minden Zsolnay-termék. 

Kár, hogy ennek a világnak vége.