2010. december 29., szerda

Vers

Részben, mert van tennivalóm, részben, mert rég olvastunk verset, mára ez jutott:

Bertók László:   Egyenesek

Szeretem az egyeneseket:
a bordázott vasúti sínpárt,
ahogy az égnek nekiered
legyűrve a görbeség kínját,
a sorba tűzdelt villanyoszlopok
hetykeségét a falun végig,
ahogy a kusza ágakhoz szokott
szemek összhangját kicserélik,
a messzi nyárfákat, a táj
szélbontó fésű-fogait,
a csillagokig nyújtózó sugárt,
ha szemembe támaszkodik,
és az egyenes tekintetet,
a finom huzalt két szem között,
ahogy feszül, ragyog vagy megremeg,
de mindig összeköt,
s a szép egyenes szavakat,
pántjait minden közösségnek,
ahogy erejük ránk tapad,
s nagy útjaink is összeérnek,
és a merészen egyenesre
csavarodott gerinceket,
ahogy csupaszon égig érve
igent vagy nemet intenek. 
   
Kép:http://leiart.atw.hu/festmenyek.html  




3 megjegyzés:

  1. Hogy másnak is legyen tennivalója ! :-)
    telekadó pécsieknek
    Az adatlap
    Ja ! - határidő : 2011.január 15 (!)
    Blogolvasók!- lehet továbbítani!
    (Mert eddig még csak azt hallom : "én nem hallottam".... "én nem tudok róla"..."engem nem értesítettek"... és ilyesmik!)
    Na, pusz' - mindenkinek !

    VálaszTörlés
  2. Magam részéről üdbözlöm ötletedet!
    A versért!
    Mindenkinek boldog új esztendőt kívánok:DÉLIM

    VálaszTörlés
  3. Nagyon szép "egyenes" beszéd ez a vers. Ha újra könyvtárba megyek, biztosan kihozok egy "Bertók László"-t. Köszönöm

    VálaszTörlés