Jöhet a tél

Akármennyire is hihetetlen ...állítólag lesz idén is tél...(Nem hideget írtam,  a tél régen egy hideg  évszak neve volt, de egy ideje már nem tudni, hogy miben is különbözik az ősztől, vagy a tavasztól. Ja, nincsenek levelek a fákon...) 

Elkészült a lecsó....

 

...és a fügelekvár....

...és megvettem a paradicsomot, amit majd holnap teszek el...És kész, kész, kész vagyok a befőzéssel !!! :-) 

Végre egy jó hír !!!

Kitalálták, bár mielőbb kezdenék lecserélni a régieket!  Jöhetnek az új típusok !

https://hvg.hu/tudomany/20250617_lapat-nelkuli-szelturbinak-uj-kialakitas-kutatas-rezgesek-megujulo-energia

https://raketa.hu/lapat-nelkuli-szeleromu

Szomorú

(Nem lenne szabad bekapcsolnom a sz.gépet.Akárhová kattintok, valahogy 80 %-ban csak rossz hírek kerülnek a szemem elé...)

https://xforest.hu/eszaki-sark/

Ezt a döbbenetes cikket találtam tegnap este, netes kóborlásaim közepette. Semmi kommentet nem fűzök hozzá. Olvasd el és ess kétségebe...bár itt már az sem segít...

...Szomorúan  ülök a gép előtt és csak a tehetetlenségemet, kicsiségemet, jelentéktelenségemet érzem... 

Ajánlanám, hogy nézz bele a blogba is! Hihetetlenül sok és érdekes olvasnivalót találsz: https://xforest.hu/blog/

Mi történik itt ???

Valami félelmetes dolog készülődik, vagy már nem is készülődik, hanem itt van ? Még nem is tudjuk pontosan a pár nappal ezelőtti texasi áldozatok számát, szívszorító és félelmetes videók kerülnek fel a netre naponta tucatszám - és akkor ma megint ez ?
Hogy ez Amerikában van ? De hát az csak egy "macskaugrás". Mi szomjan halunk, ők megfulladnak ?
Kedves Jóisten miféle előjelek ezek ?????

Ez Illinois:

Ez a texasi tragédiáról készült egyik video:

Boldogság

 Elolvasásra ajánlva kaptam. Nem ismertem, de annyira tetszik, hogy megörökítem itt is, hiszen olyan régen adtam közre  verset....

Vajda János A városligetben

 

Ha a városligetben járok,

S az ég derült, a nap ragyog,

Oly szépnek látom a világot!

Oly boldog, oly vidám vagyok.

 

Mint hányt-vetett hajós a révben,

A gyermek anyja kebelén,

Sebzett vad a tó gyógyvizében:

Magamat itt úgy érzem én.

 

Itthon vagyok; ez az én fészkem.

Füpamlagomra heverek.

Olyan vagyok (és voltaképen

Ki boldogabb?), mint a gyerek.

 

Egyszerre örülök a létnek,

És szinte nem fogy a csodám:

Hogy is láthattam oly sötétnek?

S magamba gondolom, no lám,

 

Van, van igazság mégis itten!

A földi sors mértéke jó.

Bár neked itten semmid sincsen

Mindabból, ami elmuló;

 

Sajátod e véges határban

Nincs egy arasznyi földdarab:

A mindenség közbirtokában

Mégis te vagy leggazdagabb.

 

Tán a vagyontul függ itt minden,

Hogy amivel bírsz, mennyit ér?

A telekkönyv itt szíveinkben;

A fő, hogy abba mennyi tér?

 

Mi haszna süt a nap a tóba,

Ha ronda, sáros a szine?

Mit ér a vaknak a színpompa,

Süketnek összhang, dal, zene?

 

Minek neked parányi részlet,

Ha tied az egész világ?

Téged, felséges szép természet,

Oly dicsőnek, mint én, ki lát?

 

E tiszta szív kristálytükrében

Te örömest nézed magad.

Gyönyörködöl, hogy olyan épen,

Oly hűn, amint vagy, visszaad.

 

Nem, többé nem panaszkodom rád,

Hogy mért nevelted fiadat

Olyan hasonlatosnak hozzád,

Oly nyílt, igaznak, mint magad.

 

Az élet álnok versenyében

Volt e miatt sok, sok bajom.

De megvan érte, látom, érzem,

A mérhetetlen jutalom.

 

Mi egymásé vagyunk. Egymásban

Élünk, találjuk örömünk.

Ismerjük egymást; fény s homályban

Találkozunk, ölelkezünk.

 

Itt van egészen - a szememben

Megannyi gyémánt harmatod.

Aranyhajával itt szivemben

Fürdik, szűz meztelen, napod!

 

Legdrágább kincseid kinálod,

Szemérmes kebled fölnyitod;

Elrejtett bájaid föltárod,

Nincs köztünk semmi fesz, titok.

 

Mi értjük egymást; ez az erdő

Az én királyi palotám;

E mennyezetes mohos csertő

Trón, bölcső, páholy, nyoszolyám.

 

Virág - illatlehelletével

Fényével a meleg sugár,

Köszöngető lomb néma jellel,

Édes-bús dallal a madár;

 

Ölelgetésében a pázsit,

Pillangó játszi röptiben,

A szél, mely fürteim közt játszik,

Csókjaiban beszél velem.

 

A nyári égbolt arenája

Vándor-szinész felhőivel,

Az üstökös lovar pályája

Tündéri színműt játsznak el...

 

- Így mulatunk, így édelgünk mi

Ketten, magunkban, egyedül;

Vigyázva, hogy ne lásson senki,

És a mulatság sikerül.

 

Mert persze, persze a ligetbe

Én rendesen korán megyek;

Mikor még nincs megfertőztetve;

Nem járnak ott még - emberek...  

És nem tudtam megállni, (legfeljebb ma senki nem olvassa el ezeket a sorokat),de bemásoltam ide egyik, hasonló témájú  saját kedvencemet:

Szabó Lőrinc: Erdő

Fekszem hanyatt,
fejem alatt
föld méhe háborg,
nézem a felhőt
és lent az erdőt,
e néma tábort,
mely véd sötét
dárdáival
s ha betakar
fekete árnya:
elcsöndesülnek
zúgó szívemben
a gondok is,
alszom s alusznak
alvó húsomban
a csontok is.

Chia mag

Meglehetősen régóta használom, ebbe-abba, erre-arra rászórom, már nem is emlékszem milyen indíttatásból egyszer vettem és azóta mindig van itthon. És akkor ma találtam az alábbi cikket...Nem gondoltam, hogy ilyen csodaszerem van nekem  és ráadásul eszem is rendszeresen. Olvasd el, hátha megkóstolod te is:  

https://greendex.hu/szuperelelmiszerek-a-chia-mag-rejtelmei/

 

A jövőnk ?

A (hivatalosannemlétező) Környezetvédelmi Minisztérium fb.bejegyzése: 

https://www.facebook.com/profile.php?id=61574130221159 
(előbújik néha még ma is belőlem az öreg Vízügyes...)

Ez több, mint tragikus, itt láthatjátok a kiszáradás ütemét és hogy halad az Alföldről nyugatra a Dunántúlon és délre a Vajdaságba az extrém aszály. Ilyen 1863-ban volt utoljára.

Az idei nyár ismételten emlékeztet minket arra, hogy az aszály nem csupán időjárási szélsőség, hanem rendszerszintű válságjelenség. Ez a műholdkép az úgynevezett NDVI alapján készült. Ez az index azt méri, hogy mennyire egészséges a növénytakaró: az élő, zöld növényzet erősen elnyeli a látható fényt, de visszaveri a közeli infravörös tartományt. Ezzel szemben a száraz, beteg vagy elhalt sokkal több látható fényt ver vissza, és kevesebb infravöröst. Ezt a különbséget az űrből, műholdas multispektrális kamerákkal nagy pontossággal lehet mérni.

(A bispektrális, vagy multispektrális optika  azt jelenti, hogy az adott készülék több spektrumban is lát, ami konkrétan a látható fény és/vagy az infra bizonyos részei.)

A mellékelt kép azt mutatja, hogy 2025 nyarán hol és mennyire mozdult el a növénytakaró állapota a kiszáradás irányába. Az eredmény riasztó:

• Az Alföld döntő részén jelentős a vegetáció gyengülése – sok helyen a növényzet stresszállapotban van vagy elhalt.

• A Kisalföld, a Balaton-felvidék, sőt a Dunántúl több pontja is erősen érintett.

• A Vajdaság és a Partium térségeiben – különösen Arad és Bajmok között – egy széles sávban extrém mértékű kiszáradás figyelhető meg.

Ez nem csupán a mezőgazdaság, hanem az egész ökológiai rendszer működése szempontjából kritikus. A vegetáció pusztulása gyorsítja a talaj kiszáradását, fokozza a helyi porviharokat, rontja a mikroklímát és csökkenti a biológiai sokféleséget. Tüzek is könnyebben alakulnak ki.

Korábban többször írtunk arról, hogy a klímaváltozás és a rossz tájhasználat – például tavak lecsapolása, lápok megszüntetése, erdők kivágása – hogyan mélyíti az aszályválságot, és mit lehetne tenni gyors és hatékony beavatkozásokkal. 

Az NDVI-alapú műholdas térképek nemcsak riasztanak, hanem irányt is mutathatnak, hogy hová és milyen típusú beavatkozásokra lenne legnagyobb szükség – legyen szó vízvisszatartásról, fásításról vagy élőhely-rehabilitációról. Ezért is szörnyű, hogy a magyar jogrendszer az aszályra úgy tekint, mint „az kivételes vagy ésszerűen előre nem látható” esemény, miközben 10 éve működik az előrejelző rendszer és valójában már minden nyáron az alföld alapállapota a tartós szárazság.

Az aszály nem a jövő – ez a jelen. És a megoldásnak is most kell kezdődnie.

(Teljesen "kikészülök" az ilyen hírek olvasásától, mert nekem van működő fantáziám és mert teljes mértékben tehetetlen vagyok. Van itt sok baj - nem csak a forró nyár és a vízhiány...Azt érzem, senki sem veszi igazán komolyan ezeket a figyelmeztető jeleket, vagy ha igen, akkor is csak olyan "nyögve-nyelősen" sokszor mellébeszélve, még többször ilyen-olyan okból megkötött kezekkel. Mióta az ember megjelent, vesztébe rohan a világ...viszont igaz, elég sokáig kibírta...de vajon meddig még ?) 

Reggeli hírek

Két jó hírem van mára:

1. Érik a füge, elkészült az első fügelekvár adag.
2. Ma hajnali 6 óta ( most mindjárt 8) folyamatosan, viszonylag "normálisan" - bár dörögve - de esik ESIK !!! Végre fellélegezhet (remélem) az erdő is.

Tegnap az utca teljes szélességében ömlött, ma csak fél utcányi szélességben folyik le a víz...

Ezt most fedeztem fel a FB-n. Tegnapi pécsi képek !!!

Utólag találtam, de a helyszín ismerete miatt betettem ide az alábbi linket.Olvasd csak el...Tanulságos...vagy szomorú...vagy dühítő...

https://pecsaktual.hu/multidezo/elmagyarazzuk-hogy-miert-van-arviz-a-vince-utcaban/

Megörökítésre méltó gondolatok

(Kár, hogy nem  olvassák  a  fiatalok...)

Ne szórakozz az 50 felettiekkel ! Komolyan....

Ők nem csak egy generáció – ők egy teljesen más túlélési faj.

Kemények, mint az egyhetes kenyér.

Gyorsak, mint a nagyi papucsa, ami hőkereső rakétaként repül feléd.

Ötévesen már megmondták anyjuk hangjából, hogy milyen a hangulata, csak egy fedő csattanása alapján.

Hét évesen már kulcs volt a nyakukban zsinóron, és ennyi utasítás:

„Az ebéd a hűtőben. Melegítsd meg – de oda ne égesd!”

Kilenc évesen már tudtak levest főzni recept nélkül.

Tíz évesen csöpögő csapot javítottak, és futva menekültek a szomszéd kutyája elől egy vödörrel a fejükön.

Kint nőttek fel.

Telefon nélkül.

Wi-Fi helyett volt: mászóka → patak → naplementére haza, térden egy komplett haditérkép.

És túlélték.

A lehorzsolt térdet nyállal és útifűvel gyógyították.

Ha fájt? Ezt hallották:

„Leesett? Nem? Akkor semmi bajod.”

Cukros kenyeret ettek.

A vizet a kerti slagból itták – olyan bélflórájuk lett, amit egy mai probiotikum is megirigyelne.

Allergia? Ha volt is, senki nem beszélt róla.

Tudnak 15 féle módot, hogyan szedjék ki a fű-, tinta-, olaj- és vérfoltokat – mert tisztán kellett hazamenni.

És ez még csak a kezdet. Ők átélték:

– a tranzisztoros rádiókat

– a fekete-fehér tévéket

– a bakelitlemezeket

– az orsós magnót és kazettát

– a CD-ket és a discmaneket

És most? Több ezer zenét hordanak a zsebükben...

de titkon hiányzik nekik a ceruzával visszatekert kazetta hangja.

Mikor megkapták az első jogsijukat, átszelték az egész országot egy leharcolt Ladában.

GPS nélkül. Klíma nélkül. Szállásfoglalás nélkül.

Csak egy térkép, pár tojásos szendvics és egy mosoly.

És megcsinálták – ösztönből. És hitből.

Ők az utolsó generáció, akik emlékeznek az életre az internet előtt.

Mikor a „lemerült az akksi” még nem létezett, csak a fáradt elemek.

Ők emlékeznek a tárcsás telefonokra, a kézzel írt receptekre, és a szülinapokra, amit nem egy app jelzett.

Ha elfelejtették? Egyszerűen nem mentek el.

Ők azok, akik:

– bármit megjavítanak egy szigetelőszalaggal, egy gémkapoccsal és egy fogóval

– egyetlen tévécsatornán nőttek fel – és nem panaszkodtak

– tudják, hogy a „görgetés” régen a telefonkönyv lapozását jelentette

– és úgy gondolják: ha nem veszed fel a telefont, az azt jelenti: élsz – majd visszahívsz

Más anyagból vannak.

Lelki azbeszt.

Reflexeiket rozsdás játszótereken kovácsolták.

Az utolsó valódi, mindennapi nindzsák.

Ne húzz ujjat egy ötvenessel.

Többet láttak.
Mélyebben éreztek.

És van egy cukorkájuk a zsebükben, ami öregebb, mint a te okostelefonod.

(A FB.n találtam...)

Dokufotó: 13 órakor nálunk annyira szakadt az eső,

hogy utca-széltiben folyt:

Itt vannak a FB.videói: 

https://www.facebook.com/pecsaktual/videos/1500867951284244

Egyszer volt, hol nem volt....

A szekrényem rendezése közben a régi fényképek között, megtaláltam egy dossziéban azokat a rajzokat, melyek "alkotója" én voltam kb. 75  évvel ezelőtt...És annyira, de annyira megtetszettek...Esküszöm, öt évesnek éreztem magam nézegetésük közben. 

Nagyapám rajz- és énektanár volt. Mi sokat rajzoltunk és nekünk sokat meséltek. (Valahol egyszer lefotóztam a blogba, a még meglévő mesekönyveimet is...) Csodás gyerekkorom volt...A rajzokon  "mesealakok"    is felismerhetők.  Édesanyám némelyik rajzot "feliratozta" is... Nos, legyen itt is megörökítve néhány... Nem lett belőlem festőművész, az igaz....(Ránagyíthatsz, ha meg akarod nézni...)

                                              

    De azért az elég különös, hogy egyes rajzok határozott emlékeket ébresztenek bennem - ennyi idő után is !!! Nem tudom -sajnos-, hogy egy mai 4-5 éves miket rajzol - én szerencsésnek érzem magam  -  volt miről rajzolnom...és azért azon is elgondolkodtam, hogy "az ágyban fekve" is könyv volt a kezemben... Már akkor is....Igaz, a maiaknak meg mobiltelefon van a kezükben...