Hajnli hajrá....

Ma hajnalban a Hold megelőzte, kikerülte, lehagyta a Vénuszt....Nem, nem láttam... Olyan alacsonyan történt az "előzés", hogy az az én udvari csillagvizsgálómból nem volt látható. Amikor még láttam (4.30), akkor ez volt a helyzet, a Jupiter az Ikrekkel kacérkodott:

Csak  ők, na meg szerelmetes Orionom volt látható...pedig kicsit Keletebbre már ott ólálkodott a Hold a Vénusz körül...ahogy az alábbi képen is látható:

És jó két óra múlva meg már felkelt a nap, és akkor meg már azért nem láthattam azt, amit itt a csillagtérkép mutat, t.i. hogy 6.50-kor már a Hold kikerülte, leelőzte  a Vénuszt   :

https://earthsky.org/astronomy-essentials/visible-planets-tonight-mars-jupiter-venus-saturn-mercury/

"Ez pedig egy rajz, vagy térkép azokról a bolygókról, melyek fent köröznek..... Igen, 5 bolygó van a reggeli égbolton. De távcsőre vagy teleszkópra lesz szükséged, hogy az 5 bolygó közül 2-t lásd. A Vénusz, a Jupiter és a Szaturnusz könnyen látható pusztán szabad szemmel. Az Uránusz és a Neptunusz nem. Sötét égboltra lenne szükséged, és valószínűleg legalább távcsőre az Uránuszhoz, és mindenképpen egy kis teleszkópra a Neptunuszhoz. Ha szeretnéd élvezni a jelenlétük elképzelését, tudd, hogy az Uránusz a Vénusz és a Szaturnusz között helyezkedik el. A Neptunusz pedig a Szaturnusz közelében fekszik. Mint mindig, a bolygók a Nap nappali mozgásának pályáján helyezkednek el (a zöld vonal a térképünkön). Miért? Mert a Naprendszerünkben a bolygók (többnyire) síkban keringenek a Nap körül." 

Szóval itt vannak fölöttem, azt mégse látom őket....Na de legyek megelégedve azzal, amit mégis. Sokan nem is tudják, vagy nem törődnek vele. Nekem fontosak...

Szeretem-zene

A szépséges keringő  szerzője: 

https://hu.wikipedia.org/wiki/Dmitrij_Dmitrijevics_Sosztakovics  Töredelmesen bevallom, én még nem olvastam el eddig az élet-történtét, és kizárólag ezt az egyetlen zeneszámát ismerem - holott....hát az életrajzi ismertetőjéből kiderül egy s más..... Ajánlom elolvasni....Azt viszont nem tudom, hogy hányszor hallottam ezt a zenét  és valami "van benne" ami engem (is) "megfog", vagy amiért nekem tetszik. Gondolom, nem vagyok egyedül.  Persze lehet, hogy az agyamban mégiscsak van valami "emlék" - mert ok nélkül csak nem érezném, hogy megérint....

Egyet azonban biztosan tudok, André Rieu előadásában több tucatszor hallottam...Vélhetőleg ő is kedveli ezt a számot....

Én tudtam, hogy sok van fent....

....na de hogy tényleg ennyi.....Komolyan mondom, nem is értem, miképp lehet, hogy némelyik nem potyog le - habárhát dehogynem.... Biztos potyognak is, csak vagy nem tudjuk hová, mert nem beszélnek, vagy félrebeszélnek róla, vagy a  nagy vízbe esnek valahol, vagy már potyogás közben (szerencsére) elégnek.

Be kell valljam - műholdas tv adást nézek, és itt, ez az internet is - tudom, nekik köszönhető és nagyon hiányolnám már most, ha nem lenne - de igenis emlékszem arra az időre, amikor ezek nem voltak. És valahogy mégiscsak éltünk. Sőt. A fáraók is éltek, meg az ősemberek is. Jó....másképp....De egy tény, én valahogy félek ettől a sok Földünk körül repkedő izétől...

Mielőtt gyorsan elfelejtem és elkezdek más téma után nézni (a neten, ezen "repkedők" segítségével...)még elolvastam ezt:

https://satellitemap.space/?fbclid=IwY2xjawM3Mb5leHRuA2FlbQIxMABicmlkETFrTDJKZElqcTNiNGVjOWhKAR5gV441ETEas1WUE4a0zSvedM2qenhJSeTanvz8UK-IuqvtQpmSMSSd4JOkXg_aem_lHcTzxcrH2zdAV2AlC0v9g

És az igazi csoda akkor történt, amikor beírtam a helyszínt ahonnan az égre nézek....(Azt a képet nem tudom csatolni.) Tátva maradt a szám...Azt hiszem rendszeres látogató leszek itt...Döbbenet...(vagyis hát én döbbentem meg kissé.)

Kicsit messzebbről szemlélve pedig ez a helyzet: 

Eszem megáll....De tényleg.....Ha te mondod, hogy ez van, nem hittem volna el.....Most legalább megértem, hogy miért keresünk új helyet...innen előbb utóbb tényleg el kell menekülni. Mi tettük/tesszük tönkre, mindenféle értelemben.

(Írd be a városod nevét, azonnal megmutatja, hogy ebben a pillanatban kik, hányan repkednek fölötted....Félelmetes élmény volt....Legalábbis számomra...) 

Hallottál már a sárkányfenyőről ?

Én ugyanis nem, és rendkívüli módon szeretem az efféle "világ-felfedezéseket"....A wiki ismertetőjének elolvasását ajánlom, ha érdekelnek a különlegességek - mert ez az...
https://hu.wikipedia.org/wiki/S%C3%A1rk%C3%A1nyfeny%C5%91
Szerintem fantasztikus, hogy az évmilliók óta elszigetelten élő, alig 100 egyedből álló ki "facsoport" ilyen szívós erővel igyekszik életben maradni...

Itt is olvashatsz róla:

https://www.termvil.hu/archiv/szamok/tv2006/tv0608/isepy.html

A Wollemia nobilis - családjának a világon létező 64. számú példánya - 2006-ban adományként került a Budapesten a Füvészkertbe, egyenesen eredeti élőhelyéről, Ausztráliából.

Hajtásdugványból, illetve magról azonnal elkezdték a mesterséges szaporítását, így ma már több millió fiatal példány él a Földön. Európában is több helyen található Wollemia, de Magyarországra elsőként a Füvészkertbe került. Természetes élőhelyén a fa a 40 méteres magasságot is elérheti, törzse pedig 1 méteres átmérőjűre vastagszik. A kérge csokoládébarna, bibircses. Egylaki növény, egyazon növényen található a hím- és a nőivarú virágzat is. A tobozok a hajtások csúcsán helyezkednek el, a hím virágzat mindig a női alatt található.

Személyes számok

A naptáramba mára az van beírva, hogy
Anyu szn. 104
És jövő vasárnapra meg az, hogy
Apu szn. 104
Nem hiszem el...
(Lassan azt se, hogy én meg 81.)
És akkor nem beszéltem e kettőről:
április 20: Nagymama szn. 125
augusztus 20: Nagypapa szn. 126

Nem biztos, hogy tetszene nekik az én egyik kedvenc dalom - pedig arról szól, hogy "Hörst das nicht wie die Zeit vergeht ?" (Nem hallod, hogyan múlik az idő ?...)

Máriakéménd, búcsú 2025.

Nem múlhat el év úgy, hogy legalább egyszer ne menjek el kedvenc helyszínemre, Máriakéméndre és természetesen nem csak egy hétköznapon, hanem lehetőleg valamelyik (pl. a német) búcsú alkalmival.

Idén is kint voltam,  örömmel láttam a növekvő kis fákat, a szépen rendben-tartott zarándokszállást, és tudom, hogy a templom hiányosságai, vagy legalábbis azok egy része előbb utóbb kijavításra kerül (még ha nem is minden).Szeretek itt lenni...2011 a templom "felfedezése" - óta minden évben egyszer legalább eljövök ide.

Mindenkinek ajánlom, hogy látogassa meg ezt a szép, csendes, elmélkedésre igencsak alkalmas helyszínt. Nem kell búcsúra várni, lehet akkor is jönni/menni (sőt!) amikor nincs itt senki, csak a csend.

A fenti három fotót innen hoztam:
https://www.facebook.com/groups/733121794105678

Ha nem olvastad volna....

...mert a világ tele van érdekességekkel... és a természet csodái helyett a mocskos politikával mégis többet foglalkozunk....

https://www.facebook.com/photo?fbid=1272722461315710&set=a.557663036154993 

Tudtad, hogy a kacsacsőrű emlős nem elevenszülő, hanem tojást rak? A képeken látható apróságok mindössze egy babszemnyi mérettel kelnek ki, és anyjuk tején élnek, miközben hetekig a föld alatti üreg biztonságát élvezik.

Érdekesség, hogy a kicsiknek nincs szopóreflexük – az anya nem rendelkezik emlőbimbóval, hanem a bőréből szivárog a tej, amit a kölykök a szőrzetéről nyalogatnak le. A fejlődésük lassú: csak hónapok múltán merészkednek elő a külvilágba, hogy megismerkedjenek a vízzel és a saját táplálékukkal, például a rovarlárvákkal vagy apró rákokkal.

A felnőtt hímek méregtüskéje ilyenkor még hiányzik, így a kölykök egyetlen „fegyvere” a bájosan különös külsejük: puha, redős test és a jellegzetes lapos csőr. Ráadásul a kacsacsőrű emlős az egyetlen emlős, amely képes elektromos jelek segítségével vadászni – a csőrében található receptorok érzékelik a zsákmány izommozgásai által keltett apró elektromos impulzusokat.

Bár a faj jelenleg nem számít veszélyeztetettnek, élőhelyük pusztulása és a vízszennyezés komoly fenyegetést jelent számukra.

Ha érdekel, milyen még furcsább titkokat rejtenek az Ausztráliában élő tojásrakó emlősök, az első hozzászólásban megtalálod a cikket!

És ha borzongani akarsz, ezt is megnézheted:

ÉRDEMES ellátogatni erre a Fb.oldalra:

 https://www.facebook.com/termeszeti

726 szobor-fotó (halk dicsekvés...)

Kedves uzmaria!
Szívből gratulálunk, ezen a héten te vagy a Köztérkép kiemelt szerkesztője!
Ma téged sorsolt ki a KöztérGép. A sorsoláson a legalább 30 Műlapot feltöltő tagok vesznek részt, és mivel neked már 726 publikus lapod van, ezért nagy esélyekkel indulhattál.
A cím csak egy kifejezés, ennél sokkal fontosabb az, amit eddig tettél a köztéri művészet bemutatásáért és digitális megőrzéséért.
Ezen a héten a profiloldaladon és több áttekintő oldalon is úgy jelensz meg, mint kiemelt szerkesztőnk.
Köszönjük fáradozásaidat, további jó munkát kívánunk!
Üdvözlettel,
Köztérkép
www.kozterkep.hu

Egy a sok közül: Pécs, Angster emlékmű....

Szerelmem

(Bocsánat! Annyira jól érzem magam a csillagaim között....ők az igazi társaim, tehát róluk írok legtöbbet. Dacára, hogy tudom, nem azt látom, ami a "valóság" - nekem mégis mindhalálig az a kép lesz a szemem előtt, amit pl. ma hajnalban is láttam, vagy holnap hajnalban is látni fogok. Mostanában ugyanis naponta randizok Orion batárommal...)

Mielőtt tovább olvasol, tudatosítsd agysejtjeidben, hogy egy fényév körülbelül 9,46 billió kilométer.

Éjszakai égboltunk egyik legikonikusabb csillagképe, az Orion tele van csodákkal - mindegyike elképesztő távolságra a Földtől:

Betelgeuse – egy hatalmas vörös szuperóriás körülbelül 700 fényévnyire, élete végéhez közeledik.

Mi várható? Itt olvashatsz róla: 

https://hellomagyar.hu/2025/04/11/fold-feletti-csillag-felrobbanhat/

Alnitak - körülbelül 1260 fényévnyire, az Orion-öv része.

Alnilam – az Öv középső csillaga, 2000 fényév távolságból ragyog.

Mintaka – körülbelül 1200 fényévnyire, a jobb csillag az Orion-övben.

Orion-köd (M42) – egy csillagóvoda mindössze 1344 fényévnyire, ahol csillagok és bolygók születnek.

A Napunknál ezerszer fényesebb csillagoktól a kozmikus felhőig, az Orion arra emlékeztet, hogy valójában milyen hatalmas és titokzatos az univerzum. 

Amikor felnézel az Orionra, jusson eszedbe - több száz, vagy akár több ezer éves fényt bámulsz, ami a szemedbe ér. Igen, akkor villant fel az, ami ebben a pillanatban ért el a szemedig....Ugye, szinte hihetetlen....

És akkor nézd meg azt is, hol vagyunk, s gondolkodj el, mekkorák is vagyunk ?

Ugye, hogy olyan ez, mint egy mese ?

Elgondolkodtató sorok

Hogyan tanuljunk meg méltón kérni és méltón elfogadni?
Mert erről valahogy senki nem beszél. Pedig:
- Kérni nem egyenlő a gyengeséggel.
- Elfogadni nem egyenlő a tartozással.
- És egyik sem szégyen.

Az emberek beleőrülnek a megfelelésbe, a „megoldom egyedül”-játszmákba, miközben belül fuldokolnak. Elvárják, hogy a másik érezze, lássa, találja ki, ha szükségük van valamire. De ha nekik kínálnak valamit — szeretetet, segítséget, csak egy ölelést — akkor azonnal visszautasítják: „Jaj, nem kell, nehogy zavarjak, nehogy túl sok legyek, majd én.”
És közben szépen mindannyian kiszáradunk belül.
Merj kérni. Tiszta szívvel, őszintén.
Merj elfogadni. Méltósággal, hálával, bűntudat nélkül.
Mert a kapcsolódás ezen múlik. És a világ nem szeretethiányos lenne, ha mindannyian gyakorolnánk.

„Az ember betegségei nem a testben kezdődnek.”
Az emberek elfelejtették, hogyan kérjenek és hogyan fogadjanak el.
Elfelejtettek kapcsolódni. Önmagukhoz. Egymáshoz. Az élethez.
És ez a felejtés… ez teszi őket minket beteggé.

A pszicho–neuro–immunológia szinte könyörög, hogy vegyük már észre: a gondolataink, az érzelmeink, a kimondatlan szorongásaink szálanként fonják be a testünket. Egy elfojtott félelemből gyulladás lesz. Egy kimondatlan fájdalomból allergia. Egy örökös önostorozásból hormonprobléma. Állandó önvédelemből, a test „páncélt” épít, hogy megvédje magát a külvilág fájdalmaitól, megalázottságától, csalódásaitól,"mereven tartom magam, hogy elbírjam a világ súlyát" Bechterew-kór (ankylosing spondylitis)

A funkcionális táplálkozás pedig ugyanilyen hangosan szól: nem csak azért fáradsz el, mert sokat dolgozol. Hanem mert évek óta nem táplálod magad valóban. Sem testileg, sem lelkileg.
Látnotok kellene, mennyire törékenyek az emberek belül.
És látnotok kellene, mennyire gyönyörűek lennétek, ha végre elhinnétek, hogy nem egyedül kell végigvinni ezt az egészet.
Nem a tested árul el.
Te felejtesz el kapcsolódni hozzá. És magadhoz.

Ébredjetek fel, emberek! Nem elég kalciumot szedni, ha közben minden egyes nap meggyengíted magad belül.
Nem elég gluténmentes kenyeret enni, ha közben minden harapásnál gyűlölöd magad, ahogy vagy.
Nem elég hormonpótlást kérni, ha közben minden reggel egy belső viharban ébredsz.
Tisztelni kell az életet.
A saját testedet. A másik emberét. A szívedet.
És tanulni kérni. Tanulni elfogadni.

Ha egy mondatot kéne a homlokotokra írnom ma, ez lenne:
A tested csak azt próbálja elmondani, amit a szíved régóta kiált, de te nem hallgattad meg.
Ha érzed, hogy neked is szól ez az üzenet — állj meg. Vedd észre magad. És tedd fel a kérdést:

Mit kérek most? És kinek engedem meg, hogy segítsen?
Mert a gyógyulás mindig kapcsolódásból születik.
Először magadhoz.
Aztán a többiekhez.
És végül az egész élethez. Tanuljunk meg kérni. És elfogadni. És úgy élni, mintha tényleg egy csapat lennénk ezen a kőgolyón.
Kérni nem gyengeség. Hanem a legbátrabb mondat, amit mondhatsz: Segíts.
A kérés nem a hiányról szól, hanem a kapcsolódásról. Nem leszel kevesebb attól, hogy kéred. Épp ettől vagy ember. Amíg nem tanulsz meg kérni, mindig csak csendben várni fogsz — és azt hiszed, senki nem szeret.

Kérni annyi, mint kinyújtani a kezed. És bízni benne, hogy lesz valaki, aki megfogja.
A kérés a szeretet egyik nyelve. Ne félj beszélni rajta.