Nem tehetek róla...ezek a videók engem totál lebénítanak lelkileg - mégis nézem...Szörnyűnek tartom, de ezzel együtt valami végtelen hálát érzek, hogy én ettől (is) megmenekültem...Nagyon sajnálom azokat, akik ebben a zónában (vagy hasonló, veszélyesben) élnek, ahol az efféle viharok gyakoriak - hiszen sosem lehet tudni, hogy az a félelmes tornádó tölcsér épp merre fordul-indul.
El nem tudom képzelni, hogy lehet annak tudatában élni, hogy holnap esetleg én kerülök sorra. Én biztos elmenekülnék, vagy talán valami földalatti bunkert építenék - ami ugyan nem biztos, hogy garantáltan megmarad,- de mégis nagyobb az esélye, mint egy háznak. Igen, és ha épp nem vagyok otthon, akkor hová bújok én ? Hová menekítem a családomat ???
Szerintem ez valami rettenetes érzés lehet, és adja az ég, hogy még csak hasonlót se keljen megélnem. De nem tehetek róla, rettentően sajnálom az áldozatokat - viszont ennél többet nem tudok tenni értük - és ez se esik valami jól a lelkemnek.
Újra és újra csak oda jutok (most már szinte naponta) - hogy nem valami elegáns megoldás a "strucc-politika" - de saját lelki békém megőrzése érdekében abba kell(ene) már hagynom az ilyen filmek nézegetését...(is)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése