„…. der zuletzt verletzte Torhüter Don Ofrio ist wieder einsatzbereit….”

2007.május 20. vasárnap


Ha kicsit visszakeresel a blogomban, láthatod, hogy én se vagyok mindig a „top”-on. Don Ofrio, a sebek - ha lassan is - de /be/gyógyulnak… Ez nem 2 hónapos tapasztalat…. Amúgy tegnap a réten leültem egy lóherésbe. Megpróbáltam szemügyre venni, hogy azon az 1 m2-en, mi minden található. Tudtam én, hogy nem 3 féle fű és 2 féle bogár lesz, de magam is meglepődtem az eredményen. Próbáld ki ! Még akkor is érdekes, ha nem ismeri az ember az összes növény ill. rovar nevét. A legkedvesebb a butácska pillangó esete volt. Sütött a nap, virág-mintás dzsekimet levetettem, magam mellé tettem. Egyszer csak megjelent egy lepke, s izgatott csápolással megpróbált nektárt szippantani a „virágaimból”. Mosolyognom kellett. Nos, néha ennyi is elég, hogy az ember kicsit jobb kedvre derüljön. 

  WEÖRES SÁNDOR: ÖRÖK PILLANAT

Mit málló kőre nem bízol: 

mintázd meg levegőből. 

Van néha olyan pillanat 

mely kilóg az időből, 

mit kő nem óv, megőrzi ő, 

bezárva kincses öklét, 

jövője nincs és múltja sincs, 

ő maga az öröklét. 

Mint fürdőző combját 

ha hal súrolta s tovalibbent -- 

így néha megérezheted 

önnön-magadban Istent: 

fél-emlék a jelenben is, 

és később, mint az álom. 

S az öröklétet ízleled 

még innen a halálon.

Nem passzol...

2007.május18.péntek


Nem passzol ugyan a mai bejegyzésem a blogom címéhez, mert azt nem mondanám, hogy a történteknek egyértelműen csak örültem volna....de !

 

 

De azért csak leírom, mert ritkaság és mivel legalább én láttam - ha fényképezőgép híján megmutatni nem is tudom, azért nekem mégis csak örömet jelentett. Kedvenc Gyükésemben haragos siklót láttam. /Nevét egyébként a potenciális veszélyforrásokkal szemben tanúsított agresszív viselkedéséről kapta. Támadásainak hevessége miatt a népnyelv ugró siklóként is ismeri./ Volt jó másfél méter, és tényleg, valósággal "felugrott" ijedtében, amikor a közelébe értünk és pánikszerűen elkígyózott egy sűrű bokorba. A Lili is ijedten nézett rám: "Mi lehet ez ???" - kérdezte a szeme. 16 éve járok ki, mindössze egyszer láttam egyet, az is döglött volt már. Ez egy szép nagy példány volt.

 

 

A másik meg a két galacsinhajtó. Ilyent se láttam még soha; a két kb, 1 cm-es bogárka egy jó 1,5 cm átmérőjű trágyagalacsint görgetett.
A régi egyiptomiak egyébként szent állatként, az örök újjászületés szimbólumaként tisztelték ezt az állatot. Nem is galacsinhajtónak hívták, hanem szkarabeusznak nevezték el. Egyiptomi felfogás szerint a szív az élet fenntartója, a szkarabeusz a lét kifejezője, s ha ezeket összeadjuk, akkor ebből az következik, hogy a szkarabeusz egyszerűen helyettesíti a szívet, vagyis oltalmazó amuletté válik. Amulettként az volt a feladata, hogy megóvja a halott szívét attól, hogy kedvezőtlen vallomást tegyen a túlvilági bírák előtt.
No kár, hogy csak ilyen netről leszedett képeket tudtam mellékelni....

Popper Péter

2007.május 17.csütörtök


Részlet a "Hazugság nélkül" c. könyvéből:
„..........Talán ez a lelki szilárdság alapja: a megtörténtek vállalása. Aki ismételten elhazudja saját múltját, megtagadja egykori önmagát, az előbb-utóbb szánni való és nevetséges macskajancsivá válik, mert elveszíti személyisége fontosságát, élete mozaikokra esik szét. Valószínűleg ez a törvény érvényesül kollektívumok, pártok, egyházak, nemzetek életében is. Lehet, hogy az angoloknak azért nincs identitásproblémájuk, mert soha egyetlen királyukat, miniszterelnöküket nem dobták ki a Westminsterből. Ott feküsznek mind, a zsenik és az őrültek, az ország felvirágoztatói és tönkretevői, Erzsébet és Stuart Mária, egyikük egészben, másikuk két darabban, de együtt….Mert mindez együtt volt Anglia. Úgy tűnik, Anglia vállalja történelmét, nem hazudja el a múltját, nem hányja le és nem tagadja meg félévszázadonként, vagy még gyakrabban 
önmagát…..”

 

Ne féljünk a farkastól !

2007.május 15.kedd

Albániában egy farkas összebarátkozott a vacsorájával, egy szamárral. A ragadozót négy hónappal ezelőtt ejtették foglyul Albánia északi hegyeiben. Tágas börtönt kapott egy faluban, és két hete beengedtek hozzá egy szamarat, ami a farkas hosszabb távú szóló élelmezését célozta. Csakhogy a ragadozó - az emberi várakozással ellentétben – visszautasította a szamárvacsorát, sőt, összebarátkozott vele, olyannyira, hogy immár elválaszthatatlan cimboráknak tűnnek - adta hírül az albán sajtó. Olyannyira összenőttek, hogy ha a szamarat a gazda kivezeti az ólból rövid időre, a farkas dühöngő fenevaddá változik. Csak akkor csillapodik le, ha barátja visszatér. A két állat az elmúlt hetekben médiaszenzáció lett, látogatók százai érkeznek megtekinteni a párost. /Nat. Geo./

Mindenki figyelmébe ajánlom elolvasásra:

Farley Mowat: Ne féljünk a farkastól c. könyvét !

Ez is aranyos...

...bár ez "csak" Bandi egy cserép-alátétben...

A helykiválasztás az ő ötlete volt....Én meg gyorsan : kattt....

Ilyen, amikor beszél hozzám...

2007.május 15. kedd
Ez a legfrissebb, tegnap készült kép:

Babits Mihály: Ádáz kutyám

Ádáz kutyám, itt heversz mellettem.

Amióta a gazdád én lettem,

ez a hely a legjobb hely tenéked:

nem érhet itt semmi baj se téged.

Rajtam csügg a szemed, hív imádás

együgyű szálán csügg, boldog ádáz.

Mert boldog ki jámborul heverhet

valami nagy, jó hatalom mellett.

S te jámbor vagy, bár olykor asszonykád

bosszújára megrablod a konyhát

s csirkét hajszolsz vadul a salátás

ágyakon át: jámbor, noha - Ádáz.

Elcsavarogsz néha messze innen,

el is tévedsz kóbor hegyeinkben;

avagy titkos kalandjaid vannak.

Ág tép, gonosz ebek rádrohannak,

zápor is lep, szőröd-bőröd átáz:

ázva, tépve jössz vissza, kis Ádáz.

Visszajössz, mert ugyan hova mennél?

Hol lehetne egyéb helyed ennél?

Szimatodból ezer láthatatlan

ösvény vezet téged mindenhonnan

hívebben, mint bennünket a látás:

minden ösvény ide vezet, Ádáz.

Tudod, hogy itt valaki hatalmas

gondol veled, büntet és irgalmaz,

gyötör olykor, simogat vagy játszik,

hol apádnak, hol kínzódnak látszik:

de te bízol benne. Bölcs belátás,

bízni abban, kit nem értünk, Ádáz.

Óh, bár ahogy te pihensz lábamnál,

bizalommal tudnék én is Annál

megpihenni, aki velem játszik,

hol apámnak, hol kínzómnak látszik,

égi gazda, bosszú, megbocsátás,

s úgy nem értem, mint te engem, Ádáz!

http://vagany.blog.hu

2007.május 13.vasárnap
http://vagany.blog.hu/
 
Vizsla-bolondoknak feltétlenül figyelemmel kell ez a fent hivatkozott blogot kísérni !!!!

Lili ül a fűben.....

 

Hobbitok

2007.május 13. vasárnap

Tudományos könyv jelent meg az indonéziai „hobbitokról”

Hatalmas vihart kavart tudományos körökben egy 2003-ban az indonéziai Flores-szigeten folytatott kutatás során előkerült lelet-együttes, mely arra utalt, hogy egykor a szigeten hobbit-szerű lények éltek. Miközben egyesek az őslakosok törpékről szóló legendáinak valóságtartalmát hangsúlyozták, addig az ellentábor kóros elváltozásnak minősítette az őskori emberszerű lények méretét.

Mike Moorwood professzor most megjelent könyvében összegzi a kutatások eredményét.

A New Englandi Egyetem kutatója számos kollégájával konzultálva készítette el A hobbit felfedezése címmel megjelent összegzését a tudomány számára korábban teljesen ismeretlen fajról, a Homo florensisről, melynek felfedezése alaposan felülírta az evolúcióról alkotott ismereteinket.

A szerző szerint a hasonlóság alapján a J.R.R. Tolkien világhírű regényéből, A Gyűrűk Urából kölcsönzött hobbit elnevezés analógiája a lakóhelyre is érvényes. E szerint a sziget egyfajta „Középfölde” volt, ahol az egy méter magas florensisek birodalma virágzott.

2003-ban, amikor előkerült az első grapefruit méretű koponya, maguk a felfedezők is azt hitték, hogy valamilyen tévedésről van szó. Úgy vélték, hogy egy emberszabású gyermek csontjaira bukkantak, ám az elemzések bebizonyították, hogy felnőttről van szó.

Később aztán még számos hasonló egyed maradványa is előkerült. Ekkor röppent fel a hír, hogy egy új faj nyomaira bukkantak. A tudományos világ szinte azonnal reagált, a tudósok többsége nevetségesnek tartotta a feltételezést. Szerintük biztosan valamiféle betegségről volt szó, a törpék a Homo erectus egyik törzse, esetleg pigmeusok lehettek. Az alaposabb laboratóriumi vizsgálatok és számítógépes modellezések azonban kizártak minden ilyen lehetőséget. Maradt hát a felismerés: a Homo florensis egy elszigetelten kialakult önálló faj volt.

A különböző tárgyak, melyeket a csontok körül találtak, arra utalnak, hogy egy fejlett intelligenciájú lénnyel van dolgunk. A Homo florensis komodói sárkányokra, rágcsálókra és törpe elefántokra vadászott eredményesen, csakúgy, ahogy mondjuk a neandervölgyiek a nagyméretű állatokra. Eszközeik sem voltak fejletlenebbek, legfeljebb méretükben múlták alul a nagyobb termetű ősemberek használati tárgyait. Sőt, egyes kutatások arra utalnak, hogy a beszéd egy kezdetleges formáját használva kommunikáltak.

Az igazán megdöbbentő a felfedezésben, hogy e fejlett intelligenciát nagyon kicsi, mindössze a csimpánzéval azonos térfogatú aggyal érték el, mely ellentmond az agytérfogat és az evolúció kapcsolatáról eddig általánosan elfogadott elméleteknek. Nem meglepő hát, hogy a bizonyítékok ellenére sokan még ma is kétségbe vonják a florensis egykori létezését. Moorwood egyébként részletesen taglalja, hogy egyes kollégái miként próbálták szabotálni a kutatásokat. A felfedezés egy másik momentuma azonban még a fent említett állításoknál is jobban sokkolja a tudományos köröket.

 A Florens-szigeten talált leletek kora mindössze 18 000 éves, ami önmagában is megdöbbentő, mivel azonban a leletekből származó információk tökéletesen egybecsengnek a helyi őslakosok által Ebu Gogonak nevezett törpékről pontos leírást adó legendáival, a bennszülöttek állításai alapján egyes tudósok elképzelhetőnek tartják, hogy a florensis akár még száz évvel ezelőtt is létezhetett. E feltételezés azt a „szentségtörésnek” számító elméletet erősíti, mely szerint egyes elszigetelt, még ismeretlen területeken (mint például az Amazonas őserdejének hatalmas, a modern ember által fel nem fedezett belső részein) a Homo sapiens sapienstől eltérő emberi fajok maradtak fenn.

Egy mai és egy akkori elefánt

Pigmeus, mai ember, hobbit

Marcus vasárnapra

2007.május 13. vasárnap


Szeresd a magad kis mesterségét, amibe beletanultál, és találd benne kedvedet. Ami még hátravan életedből, úgy éld le, hogy minden dolgodat teljes lelkedből az istenekre bízod, és az emberek közül egynek se légy sem zsarnoka, sem szolgája.

 

Szibériai vulkánok

2007.május 11.péntek

SATELLITENBILD DER WOCHE

Synchron-Feuer in der eisigen Weite

Zwei Vulkane stoßen gleichzeitig Lava aus, ein Satellit beobachtet sie dabei: Im äußersten Osten Sibiriens zeigen sich auch unter einer weißen Decke aus Eis und Schnee die Zeichen des pazifischen Feuerrings - und damit jener Urkräfte, die unter dem Stillen Ozean rumoren.

Obwohl sie rund 80 Kilometer voneinander entfernt sind, agierten die beiden Vulkane Shiveluch und Klyuchevskaya synchron: Aus dem All konnte man beobachten, wie die Feuerberge im ostsibirischen Kamtschatka gleichzeitig ausbrachen. Mit 370.000 Quadratkilometern eisiger Weite ist Kamtschatka die größte Halbinsel Ostasiens. Sie grenzt an die Beringstraße - jene Meerenge zwischen Russland und Alaska. Ein Astronaut im Erdorbit über dem pazifischen Zipfel Russlands hätte wohl nur schneebedeckte Weite gesehen. Doch an Bord des Nasa-Satelliten "Terra" zeichnete das Aster-Instrument (für Advanced Spaceborne Thermal Emission and Reflection Radiometer) einen anderen Wellenbereich auf als ihn das menschliche Auge wahrnehmen kann. Außer sichtbarem Licht (das im Foto weiß-grau bis bläulich wiedergegeben wird), registrierte "Terra" so auch Wärmestrahlung. In den quadratischen Kästen erscheinen die Infrarotaufnahmen in rötlichen Farben. Je heller sie sind, desto größere Temperaturen konnte der Satellit messen. So sieht man an beiden Kratern die Spur heißer Lava, die aus dem Krater heraus bergab fließt - an der Oberfläche aber schon zu kalt ist, um noch sichtbar zu glühen. Im großen Bild erkennt man an der Stelle des Lavaflusses nur schwarze Flecken - von der schnell erkaltenden Kruste des sonst flüssigen Gesteins. Schwarze Schatten an den Flanken der Vulkane rühren nach Nasa-Angaben von Ascheregen her. Die beiden Vulkane - sie zählen zu den aktivsten auf Kamtschatka - gehören zum sogenannten pazifischen Feuergürtel, der sich rund um den Stillen Ozean zieht. Die Plattentektonik der Bruchstellen unterschiedlicher Kontinentalplatten sorgt dort für häufige Erdbeben ebenso wie für regelmäßige Vulkanausbrüche. /Spiegel/ Kelet-Szibériában, a vastag jégtakarója alatt lapuló, egymástól 80 km-re található, két vulkán egybeeső kitörését fényképezték le űrhajósok az űrből.