Homokos...folytatás

Nos, - mint e sorok is bizonyítják, megúsztam a délelőtti sétát, de valóságos izomlázam van az óvatos totyogástól. Mert bizony sajnos a járdák most is takarítatlanok sok helyen. Mindig arra gondolok, hogy a sok köztetű ilyenkor inkább a tilosban parkoló autók helyett nézné azt, hogy ki takarítja a járdát, ki nem, s ez utóbbit büntetnék jól meg. A buszmegállónál kb. 5x2 m van letakarítva, de hogy a megállóhoz oda tudj menni, azzal már senki se törődik. Azért érdekelne az is, hogy az uránvárosi, vagy a Szigeti út környéki emeletes házak melletti járdát kinek kell/ene jégmentesíteni ? Mert nem hinném, hogy a ház lakóinak…. . . .   

No ugorjunk vissza a homokra. Megkérdeztem, a homokot a PVV RT-től „kaptuk” . /Mellesleg szerintem a „csoda” azért történt, mert tavaly ide költözött az említett cég egyik munkatársa…No, mindegy. Állítólag ha betelefonálsz, akkor kérésedre azért hoznak ki./ Csakhogy a homokunk, már mint ajándék is, a múlté… Mire délben hazaértem, az utcánk helytelen csapadékvíz elvezetése miatt a kupac 80 %-át elmosta az olvadékvíz. Ám hogy ez senkinek fel nem tűnt, vagy ha igen, eszébe nem jutott tenni ellene – nem meglepő, de szomorú. Most a csapadékvíz elvezető folyóka klasszul le van homokozva végig az egész utcában…A maradékot én megpróbáltam menteni, szórtam a mi járdánkra, szórtam az útra, hiszen ha jönne egy újabb fagy, ott legalább jó helyen van. 

De ez rajtam kívül senkinek eszébe nem jutott. Itt van elásva a hulla: nem került pénzbe, nem az enyém, vigye a víz ! Amúgy meg nem tudom, miért ne lehet a hegyi utcákba már a tél elején műanyag homokos-ládákat elhelyezni ? Abból a víz nem tudná elmosni, s szükség esetén azonnal lehetne használni. /Ha ugyan addigra el nem lopnák…./ No de ugye, ne akarjam megváltani a világot… Mindent egybevetve összes feladatomat sikerrel elvégeztem, s saját szempontjaimat figyelembe véve ez a lényeg. 

 

Nos, dokumentnek betettem ezt a képet....Ennyi maradt.

Homok !

Lehet rajtam nevetni, bár szerintem az apró öröm is öröm: 20 éve itt telelek, de először kaptunk homokot ! Valamikor éjjel, vagy a hajnal folyamán csempészték ide a ház elé. Ezen felbuzdulva /– mivel a mi járdánk ugye láthatóan tiszta, s nem szorul kezelésre !/, felszórtam az utat a sarkok között, meg a szomszéd néni háza-elejét is. Azért szeretném tudni, hogy került ez a kupac ide ? Kérte valaki ? Egyáltalán vajon lehet ezt kérni ? És kitől ? PVV RT ? Na, ennek majd utánajárok. Mindenesetre ma nekem ez a homok-kupac igazi örömöt okozott, mert biztos, hogy ezzel a mostani olvadással nincs vége a télnek. Most pedig két nap után először kimerészkedek a városba, ügyeimet intézni. Remélem épségben hazaérek….

250 éves a British Museum

Nagy szenzáció volt anno számomra a látogatás a British Museum-ban. Tudtuk, hogy az az egy nap, amit ott tölthetünk jóformán semmire sem elég, ezért kiválasztottunk /Édesapám javaslatára/ néhány tárgykört, amit alaposabban megnézünk. „Természetesen” azért a Rosette-i követ is láttam, de elsősorban az egyiptomi és görög gyűjteményt néztük meg. Valóban lenyűgöző. Már a méretek is, szinte elveszve érzi benne magát az ember. /Be kell valljam, azért amikor később Kairóban, meg Athénben jártam, akkor nagyon csúf dolognak tartottam, hogy az angolok anno „elszállították” onnan azt a sok felmérhetetlen értékű dolgot, „csak úgy”…./

Nem tudom miért /ma már megkérdeni se/, valami okból kifolyólag felmentünk az emeletre /38-39.szoba/ az óramúzeumba is. Persze, hogy csodálatos volt Tutankhamon, de azért azok az órák, melyeket ott láttam, bizony azok is fantasztikusak voltak, nem tudnám megmondani miért élnek ma is élénken az emlékezetemben – sajna eredeti /általam készített/ fotók nincsenek.

.  

A londoni British Museum egyike a világ legnagyobb, az emberi történelemmel és kultúrával foglalkozó múzeumainak. Gyűjteményei – melyek több mint 13 millió tárgyból állnak – a kezdetektől a jelenkorig mutatják be az emberi kultúra történetét. A British Museum-ot 1753-ban alapították, nagyrészt Sir Hans Sloane fizikus és tudós gyűjteményére támaszkodva.  
A múzeum először 1759. január 15-én nyitotta meg kapuit a közönségnek a Bloomsbury-i Montague House-ban, a mai múzeumépület helyén. Mint minden más állami múzeumban és művészeti galériában Nagy-Britanniában, a belépés díjtalan. (Jóllehet, egyes időszakos kiállításoknak van belépődíja.) Globális örökségének ingyenes közzétételével a British Múzeum mindig is a világ első számú múzeumaként tekintett magára. 
Gyűjteményében megtalálhatók a világ leghíresebb archeológiai leletei: az 1802-ben megszerzett Rosette-i kő, a világ legrégibb üvege Egyiptomból (i. e. 1460), a páratlan múmiagyűjtemény, valamint a világ legnagyobb ékírásos gyűjteménye. A British Múzeum alapjait 1753-ban egy londoni orvos, bizonyos Sir Hans Sloane (1660-1753) fektette le végrendeletében. 71 ezer növény- és állatpéldányt tartalmazó gyűjteményét valamint könyvtárát II. Györgyre hagyta s örököseinek 20 ezer fontot (mai áron 2 millió fontot) kért cserébe. 1753. június 7-én a parlament jóváhagyásával törvénybe iktatták a British Múzeum létrejöttét. 1756-ban az első múmia és koporsó kiállítása idején egy könyvtáros, hat kurátor, egy portás, egy küldönc, két teremőr és négy segítő tartozott a személyzethez. 
A közgyűjtemény 1759 óta ingyenesen fogadja látogatóit. A természettudományi gyűjtemény 1881 óta külön múzeumban kerül bemutatásra. /wikipedia/ Itt egy nagyszerű térképet láthatsz a múzeum szintjeiről, s hogy hol, mi található: http://www.britishmuseum.org/visiting/floor_plans_and_galleries/ground_floor.aspx

 

Ónoseső

 Ha valamit, hát ezt nagyon nem szeretem a télben ! A havas úton is óvatosan közlekedek már, de az ónos eső végképp itthon-tart. Márpedig az éjjel hozzánk is elérkezett. És akkor nekem még szerencsém van, hiszen kibírom hosszabb ideig is itthon úgy, hogy ki sem kell lépnem az utcára. De sajnálom azt a sok embert aki kénytelen munkába menni. Az "enyémekért" meg külön is izgulok. Hallom is a rengeteg balesetről a híradást. Vigyázzon ma mindenkire az őrangyala !
Elég nehéz fényképezni ezt az ónos-esőt, ezek a legjobban sikerült képek: 

Szeressük egymást... /Seress Rezső/

Nem nagyon jut eszembe semmi, hogy milyen témát is válasszak mára....amibe @x ne találna valamit, ami helytelen, téves, stb... Így hát csak ezt másolom ide be:

Seress Rezső /dalszöveg/ :  

Szeressük egymást gyerekek  

Az élet egy színes álmodás, 

Mely egyszer véget ér. 

A sír lesz majd a végállomás 

A szív pihenni tér. 

Álmodjunk mindig szépeket, 

Hisz úgysem tart soká. 

A gyorsan elszálló éveket 

Tegyük hát boldoggá! 

Szeressük egymást gyerekek, 

A szív a legszebb kincs. 

Ennél szebb szó, hogy szeretet a 

A nagyvilágon nincs. 

Az élet úgyis tovaszáll, 

A sír magába zár. 

Szeressük egymást gyerekek, 

Mert minden percért kár! 

Az élet úgyis tovaszáll, 

A sír magába zár. 

Szeressük egymást gyerekek, 

Mert minden percért kár!

Egyszerű hétköznap délelőtt

Ma pakolásztam a pincében, felhoztam az útsót meg a hólapátot – állítólag hamarosan havazás várható. A madaraknak vett magokból is kitettem már, eddig csak a kissé romlott almát kapták a feketerigók. Aztán sort kerítettem téli tartalékaim átnézésére, s meglepődve tapasztaltam, hogy igencsak „beindult” a krumpli. Gyorsan lecsíráztam, miközben elgondolkodtam, hogy ha egy mai húszévesnek mondanám, hogy „csírázd le a krumplit” tudná-e, hogy mi a feladata…Mivel azonban a csírák olyan szépek voltak, egy foto-shooting erejéig néhánynak megkegyelmeztem. Íme: 


Kérdés viszont, hogy az idősebbek meg tudják-e, mi a foto-shooting ? :-)

Szimmetria

Szeretem a szimmetriát..... olvastam róla egyszer egy  verset.....de valahol menetközben elveszett...

Gondolatok

Egy blogba beleolvasva / http://zetabicikle.blogspot.com/ / levelet váltottam a post írójával. Arról cseréltünk gondolatokat, hogy miképp lehetne, egyáltalán lehetne-e bármit is jobbítani ezen a világon, s végezetül oda jutottunk, hogy talán vagyunk páran, akik próbálkozunk szűk lehetőségeink közt, de ettől túl sok eredmény nem várható. 

Többek között ezt írtam neki: „……….úgy a hatvanas években elkezdett minden megváltozni… Én úgy gondolom, a „főkolompos” a televízió /hogy ne mondjam manapság meg már az Internettel karöltve!/ és az a számomra is érthetetlen módon „fogyasztóivá vált társadalom”, ami egy mókuskerékben kerget körbe-körbe mindent és mindenkit.  

Szerintem ma a legelemibb alapokkal /is/ baj van. Nem is az anyagiak az elsődlegesek. Szétestek a családok, az „erkölcs” totálisan elvont, értelmezhetetlen, hogy ne mondjam majdnem ismeretlen fogalommá vált, az emberek mintha nem lelnék a helyüket, se a világban, se a családban, se a barátaik között, egyszerűen sehol és semmi „nem jó”.  

Ezt a folyamatot én magamban mindig úgy képzelem el, hogy amíg régebben egy csónakban, verejtékezve, az időjárás viszontagságainak kitéve magad, fáradságosan evezned kellet, hogy előre juss, most az emberiség /valljuk be azért, hogy csak egy része persze !/ mintha valami Titanic-on utazna, kényelmesen ringatózik a hullámokon, és eszébe nem jutna a mélyben leselkedő jéghegy. Vagy ha titokban gondol is rá, gyorsan elhessegeti kábítószerrel, alkohollal, vagy „csak” Tv-zéssel. 

Vannak persze „kis Titanic”-osok, meg nagy Titanic-kal utazók – ha folytathatom a képalkotást…És vannak, akiknek egy vacak evezős csónakjuk sincs. Megyünk valahová egy óceánon, de a szárazföld sehol se látszik. Talán nincs is... … Persze nekem sincs semmi tippem arra, hogyan tovább, de valahol ott kéne elkezdenünk, ahol az ősember: egymást segítő közösségeknek kellene kovácsolódni, fel kellene értékelődni az igazi közösségi szellemnek. 

Elő kellene bányászni a még élő öregek tarsolyából azokat a túlélési trükköket, amivel szükség esetén élni lehetne/kellene. Megismerni, értékelni, alkalmazni a hagyományokat. Beszélni, sokkal, sokkal többet kellene beszélnünk egymással. Nekem Veled, és Neked a szomszédoddal, rokonaiddal, és nekik a többiekkel. Építeni és nem elsorvasztani kellene az empátiával teli emberi kapcsolatokat. 

Türelmesnek kellene lennünk magunkkal és másokkal szemben is. Megbocsátóbbnak, megértőbbnek…. Egyébként számtalanszor jut eszembe testvérem mondása: „Megnéznélek én benneteket az Ararát hegyén a következő vízözön után, ahogy kezetekben egy floppyval keresitek a rokonaitokat, a múltatok minden tudását, mert a fejetekben már semmi sincs.”  

Sokat gondolkodom én is azon, miképp lehetne kicsit másítani a világ zavaros folyásán, s bár tudom, hogy én egy homokszemnél kisebb és értéktelenebb, múlandóbb vagyok, mégis úgy érzem, jó lenne, ha tudnék tenni valami….” Erre a levelemre Zétától hosszú válaszlevél érkezett, nem vagyok felhatalmazva ebből részletek közlésére, de egy mondatot talán engedélye nélkül is idézhetek, mert annyira megragadta a képzeletemet, hogy végül is ebbe az egész levél-váltás sztori leírásba is csak emiatt kezdtem. 
Gondolkodjatok el rajta. A mondat így szól: „Talán egy új Jézus kéne, de félek, senki nem venné észre.” @X mondását kissé átfogalmazva üzenem: Gondolkozzatok sokat ! Ja, persze olvassatok is ! Szép vasárnapot kívánok nektek ! 

 

Zenész-szülinap

Nos, nem hittem, hogy egyidősek vagyunk ! Jócskán letagadhatna a korából ! Persze, mit számítanak az évek ? Vagy így írjam: Számítanak az évek !
Hát akkor Isten éltessen Rod Stewart, éneklj még nekünk sokáig !

Rod Stewart 64 éve, 1945. január 10-én, Londonban született.
Kevesen mondhatnak magukénak ilyen hosszú és sikeres énekesi pályát mint Rod Stewart, aki úgy tűnik legyőzte az időt és a divatáramlatokat. A skót származású, rekedtes hangú dalnok, sok mindennel megpróbálkozott mielőtt éneklésre adta a fejét. 


Legfőbb gyermekkori álma, hogy profi focista legyen majdhogynem megvalósult, hiszen szerződést kapott agy labdarúgó csapathoz, de mivel a sikerek elmaradtak és a kitartás még hiányzott belőle, inkább a bohéméletű Wizz Joneshoz csatlakozott aki közismert figurája volt a londoni zenei köröknek. Tőle tanult gitározni és énekesi karrierjét is vele kezdte. Csavargó, utcasarki énekesekként járták Európát, míg végül Spanyolországban letartóztatták őket és hazatoloncolták. 1963-tól csatlakozik a Five Dimensions nevű zenekarhoz, ahol énekesként is fellép. 
Ezt követően a Hoochie Coochie Man formációba igazol, ahol máris ráragasztják a "Rod the Mod" nevet. 65-ben az együttest John Baldry feloszlatja és létrehozza a Streampacket nevű zenekart Stewarttal, Brian Augerral és Julie Driscollal. 1966-ban Stewart kiválik a zenekarból, hogy egy másik rövidéletű együtteshez, a Shotgun Expresshez csatlakozzék. 67-ben Jeff Beck áthívja a Jeff Beck Groupba, amellyel a 68-as amerikai turnéjuk során szép sikert aratnak, és a kritika felfigyel a különleges hangú énekesre. Ennek a sikernek köszönhető, hogy 69-ben a Mercury szerződést köt vele első szólólemezének elkészítésére. 

A 70-ben megjelent album nem aratott különösebb sikert, annak ellenére, hogy olyan zenészek működtek közre mint Ron Wood, Mick Wailer, Ian McLagan és Martin Quittenton. A folkos beütésű kocsmadalok nem keltettek túlzott feltűnést, egy olyan korszakban amikor a hard és a heavy volt a meghatározó hangzás. Jeff Beck közben átalakította zenekarát és létrehozta a legendás Faces együttest, melynek énekese ki más lehetett volna mint Stewart. 70-ben Stewart két albumot is készít, a First Step című korongot a Faces-szel és saját szólóalbumát a Gasoline Alley-t. 
A következő hét esztendőben Rod Stewart karrierje kettős úton zajlik: sorban jelennek meg szólólemezei, miközben a Faces oszlopos tagja. 1971 a nagy berobbanás éve: megjelenik az Every Picture Tells A Story című szólóalbuma amely óriási sikert arat és vele párhuzamosan a Maggie May című szám amely egyszerre vezette az angol és az amerikai slágerlistákat. Innentől kezdve Rod nemzetközi szupersztár. Lemezeit még nagyobb műgonddal készíti el, és a sikerek egymást követik: I'm Losing You (1971), YouWear It Well (1972), Smiler (1973). Stewart szerepe és helye a Faces-ben eléggé furcsává vált, hiszen saját szólóalbumai nagyobb sikert arattak mint az együttes produkciói. 
A lemezkiadóval is gondjai akadtak, ezért átszerződött a Warner Bros-hoz, ahol megjelentette Atlantic Crossing című albumát és átköltözött Los Angelesbe, mert túlzottnak találta az angol jövedelmi adót. Amilyen egyenes vonalú és sikeres volt szakmai pályafutása, annyira melléfogott a magánéletben. Sikertelen házasságainak sora Britt Eklanddal kezdődött, Alana Hamiltonnal és Kelly Emberggel folytatódott, miközben válásai során a "lányok" 45 millió dollártól szabadították meg. Utolsó nőügye az 1990-ben Rachel Hunterrrel kötött házassága akivel két gyermeke is van. 
Mindeközben folyamatosan jelentek meg albumai, a Faces feloszlása után is, melyek rendre platinalemezek lettek. 1976-os slágere a Tonight's The Night nyolc héten keresztül vezette a slágerlistákat. 1979-ben nagy meglepetésre egy disco sikerszámmal rukkolt elő: Da Ya Think I'm Sexy, amely a rocktörténet egyik frenetikus sikere, hiszen tizenhétszeres platinalemez. És a történet hasonlóan folytatódott a nyolcvanas és a kilencvenes években is. Rendszeresen megjelenő albumok, mindegyiken néhány slágerlistás szerzemény és töretlen népszerűség. A szokásosan magas színvonalú korongok közül kiemelkedik a Foolish Behaviour, a Downtown Train és a Vagabound Heart melyeken a balladisztikus hangvételű számokban méginkább érvényesül a rekedtes, érzelemmel telített Rod Stewart-i hang. 
Úgy tűnik a skót dalnok még a harmadik évezredben is az élvonalbeli énekesek között lesz jelen. /literatura.hu/

A macska TV-t néz

Különösebb komment azt hiszem nem kell a képhez. Amikor odaült, épp madarak csicseregtek a képernyőn, de mire behoztam a gépet, már a pillangók látszottak. Egyébként "A puszta dala" címmel a 3SAT-on egy, a Hortobágyról szóló film ment ma délután.