Nos, nem hittem, hogy egyidősek vagyunk ! Jócskán letagadhatna a korából ! Persze, mit számítanak az évek ? Vagy így írjam: Számítanak az évek !
Hát akkor Isten éltessen Rod Stewart, éneklj még nekünk sokáig !
Rod Stewart 64 éve, 1945. január 10-én, Londonban született.
Kevesen mondhatnak magukénak ilyen hosszú és sikeres énekesi pályát mint Rod Stewart, aki úgy tűnik legyőzte az időt és a divatáramlatokat. A skót származású, rekedtes hangú dalnok, sok mindennel megpróbálkozott mielőtt éneklésre adta a fejét.
Legfőbb gyermekkori álma, hogy profi focista legyen majdhogynem megvalósult, hiszen szerződést kapott agy labdarúgó csapathoz, de mivel a sikerek elmaradtak és a kitartás még hiányzott belőle, inkább a bohéméletű Wizz Joneshoz csatlakozott aki közismert figurája volt a londoni zenei köröknek. Tőle tanult gitározni és énekesi karrierjét is vele kezdte. Csavargó, utcasarki énekesekként járták Európát, míg végül Spanyolországban letartóztatták őket és hazatoloncolták. 1963-tól csatlakozik a Five Dimensions nevű zenekarhoz, ahol énekesként is fellép.
Ezt követően a Hoochie Coochie Man formációba igazol, ahol máris ráragasztják a "Rod the Mod" nevet. 65-ben az együttest John Baldry feloszlatja és létrehozza a Streampacket nevű zenekart Stewarttal, Brian Augerral és Julie Driscollal. 1966-ban Stewart kiválik a zenekarból, hogy egy másik rövidéletű együtteshez, a Shotgun Expresshez csatlakozzék. 67-ben Jeff Beck áthívja a Jeff Beck Groupba, amellyel a 68-as amerikai turnéjuk során szép sikert aratnak, és a kritika felfigyel a különleges hangú énekesre. Ennek a sikernek köszönhető, hogy 69-ben a Mercury szerződést köt vele első szólólemezének elkészítésére.
A 70-ben megjelent album nem aratott különösebb sikert, annak ellenére, hogy olyan zenészek működtek közre mint Ron Wood, Mick Wailer, Ian McLagan és Martin Quittenton. A folkos beütésű kocsmadalok nem keltettek túlzott feltűnést, egy olyan korszakban amikor a hard és a heavy volt a meghatározó hangzás. Jeff Beck közben átalakította zenekarát és létrehozta a legendás Faces együttest, melynek énekese ki más lehetett volna mint Stewart. 70-ben Stewart két albumot is készít, a First Step című korongot a Faces-szel és saját szólóalbumát a Gasoline Alley-t.
A következő hét esztendőben Rod Stewart karrierje kettős úton zajlik: sorban jelennek meg szólólemezei, miközben a Faces oszlopos tagja. 1971 a nagy berobbanás éve: megjelenik az Every Picture Tells A Story című szólóalbuma amely óriási sikert arat és vele párhuzamosan a Maggie May című szám amely egyszerre vezette az angol és az amerikai slágerlistákat. Innentől kezdve Rod nemzetközi szupersztár. Lemezeit még nagyobb műgonddal készíti el, és a sikerek egymást követik: I'm Losing You (1971), YouWear It Well (1972), Smiler (1973). Stewart szerepe és helye a Faces-ben eléggé furcsává vált, hiszen saját szólóalbumai nagyobb sikert arattak mint az együttes produkciói.
A lemezkiadóval is gondjai akadtak, ezért átszerződött a Warner Bros-hoz, ahol megjelentette Atlantic Crossing című albumát és átköltözött Los Angelesbe, mert túlzottnak találta az angol jövedelmi adót. Amilyen egyenes vonalú és sikeres volt szakmai pályafutása, annyira melléfogott a magánéletben. Sikertelen házasságainak sora Britt Eklanddal kezdődött, Alana Hamiltonnal és Kelly Emberggel folytatódott, miközben válásai során a "lányok" 45 millió dollártól szabadították meg. Utolsó nőügye az 1990-ben Rachel Hunterrrel kötött házassága akivel két gyermeke is van.
Mindeközben folyamatosan jelentek meg albumai, a Faces feloszlása után is, melyek rendre platinalemezek lettek. 1976-os slágere a Tonight's The Night nyolc héten keresztül vezette a slágerlistákat. 1979-ben nagy meglepetésre egy disco sikerszámmal rukkolt elő: Da Ya Think I'm Sexy, amely a rocktörténet egyik frenetikus sikere, hiszen tizenhétszeres platinalemez. És a történet hasonlóan folytatódott a nyolcvanas és a kilencvenes években is. Rendszeresen megjelenő albumok, mindegyiken néhány slágerlistás szerzemény és töretlen népszerűség. A szokásosan magas színvonalú korongok közül kiemelkedik a Foolish Behaviour, a Downtown Train és a Vagabound Heart melyeken a balladisztikus hangvételű számokban méginkább érvényesül a rekedtes, érzelemmel telített Rod Stewart-i hang.
Úgy tűnik a skót dalnok még a harmadik évezredben is az élvonalbeli énekesek között lesz jelen. /literatura.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése