Újabb EKF-morgolódás

Nézzétek el nekem, hogy tovább folytatom EKF-morgolódásomat ! Tudom, semmit nem érek el vele, de legalább „kiírom” magamból.


Ma (csütörtök) elég zsúfolt napom volt, de mivel úgy hozta a helyzet, hogy délelőtt a városból hazafelé jövet, az egyik buszt lekéstem, a másik meg épp a 48-as téren állt meg, és „természetesen” nálam volt a fényképezőm, hát nem tudtam megállni, hogy ne örökítsem meg azt, ami oly nagyon nyomja a bögyöm már hetek óta.
A 48-as téren 4 szobor van. Ebből a millenniumi emlékmű volt a tér déli oldalán, az 56-os volt az északi oldalon, Petőfi Sándor nyugaton, Dr. Romhányi György keleten. Most szegény Petőfit áttelepítették az 56-os emlékoszlop és az úttest mellé épített bástya közé. Így egy vonalba kerültek az „évfordulós” szobrok, de olyan közel van Petőfi és 56 egymáshoz, hogy állandóan az a rémkép lebeg a szemem előtt, hogy milyen is lesz majd egy márciusi koszorúzás, amikor a tisztelgők elhelyezik koszorúikat Petőfi Sándor szobra előtt, miközben lehajolva, s a szalagokat eligazítva, alfelüket megmutatják majd az 56-osok oszlopának.
Ó, mennyire szeretném tudni, hogy ki az az agyatlan, személy, aki ilyesmit kitalált ???

Itt vannak a doku-fotók a varázs-támfalról is, mely (figyelj!!!) azért épült, hogy a Rákóczi út kipufogó gázától, a parkban sétálgató, babakocsijukat tologató anyukákat és gyermekeiket megvédje. (A füstnek feltehetőleg továbbképzést tartanak, hogy ezen túl csak bizonyos útvonalon közlekedhet…)

Ebben a képsorban szerepel annak az útnak egy részlete, ahol az anyukáknak kell majd a babakocsijukat végig-döcögtetni. Mert ide, valami pihent agyú tervező jó döccentős, girbe-gurba követek rakatott le – amin még normális cipőben is kellemetlen járni. Sebaj, az alvó babákat végül is fel kell rázni valamivel…

Ide teszem még mementónak azt az öreg pavilont, ami hajdanában a villamosmegálló kitérőjének kis várója volt. Nem szép, oké, elismerem, mégis picit sajnálom, hogy le fogják bontani. De ezt kész vagyok elfogadni. Persze attól még sajnálhatom, ugye ?
Végezetül pedig hadd mutassam be az útépítészet 2010-es csúcsát: a  Búza tér-Felsővámház utcai szörnyedvény körforgalmat - amit vagy egy kezdő és az iskolából sokat hiányzó, balkezes diák készített, vagy egy szadista, akinek egyetlen célja, hogy  megőrjítse az erre járó szerencsétlen buszvezetőket.
Javaslom, mielőtt bármit is gondolsz (rólam) menj el ide, nézd meg - és aztán mondd, hogy nincs igazam !

Bocsánat, hogy nem tudok tökéletesebb képet szerkeszteni, az én tudásom ennyi...

Gyorsan, reggel, mielőtt nekiindulok...

Ma elég sűrű napom lesz, csak egy kis „konzerv” anyagot tudok produkálni, de azért azt is szeretettel:

Nem, azt nem mondom, hogy ő a kedvenc festőm, vagy hogy igazán értem és kedvelem minden alkotását. De egy biztos, részese volt annak a fantasztikus változásnak, ami a klasszikus művészetet átvitte a modernbe. És bár én inkább régimódi vagyok akár az irodalomban, akár a képzőművészet és minden egyéb terén, azt mégis el kell ismernem, hogy vannak képei, melyeket nézve képes vagyok elmerengeni. Több olyan is van, ami tetszik, és van egy másik besorolás: ez a „különleges, de nem taszító”. Aztán persze van a „nemszeretem” kategória is.
A modernekkel kapcsolatban egyébként meggyőződésem, hogy többnyire nem azt látom a képekbe/szobrokba, amit az alkotó meg akart mutatni. De úgy gondolom, nem is az a lényeg, hogy pontosan ugyanazt érezzük, gondoljuk – sokkal fontosabb, hogy egyáltalán megálljunk az alkotás előtt, s elkezdjünk gondolkodni felőle…

Picasso halálának van ma az évfordulója. (1881. október 25. – 1973. április 8.) Életéről itt is olvashatsz: http://hu.wikipedia.org/wiki/Pablo_Picasso
Itt sok kép látható: http://www.abcgallery.com/P/picasso/picasso.html 

Ez már nem az enyém….

„Tiéd az ország magadnak építed.” (Annak, aki nem tudná, ez egy könyv címe, szerzője Rákosi Mátyás volt.) Neeeeem, nem politizálni akarok én – eddig se tettem, hacsak a hétköznapi gondjaimról való véleménymondást nem számítjuk annak.
Ámbár meggondolandó…
Mert hát ugye, aki elégedetlenkedik – mondjuk pl. városa vezetőivel, vagy azok döntésével, az azért valami módon mégiscsak politizál. Na jó, akkor maradjunk annyiban, hogy nem is írok tovább. Egyszerűen mellékelek ide, szertetett városom EKF-es katasztrófa-színtereinek egyikéről néhány fotót. Igaz, igaz, még nincs teljesen befejezve az „alkotás”, de azért a kockakőhalmokat látva, lehet fogalmatok arról, milyen is lesz. Hogy milyen volt, arról is csatolok képeket, bár nem a legjobbak, tavaly egy kora tavaszi napon készültek, amikor az emlékmű előtt még nem voltak virágok.(Merthogy szoktak itt lenni régebben, vagyis tavaly még voltak.)

Hát kérem ez van a szülővárosomban.
Megígérhetem, készítek fotót arról is, ha bevégzik a „munkát”, vagyis a zöldterültet végleges halálának állapotáról is tudósítok majd, s ehhez hasonló képekkel fogok szolgálni a város több más teréről is.
Legalábbis terveim szerint. Hacsak túl forró nem lesz a nyár, s hacsak fotózás közben ájultan össze nem esem valamelyik újonnan milliókért (vagy milliárdokért?) kiépített kősivatagunkban.
Szóval ilyen országot építenek itt mostanság.
Nem én építem, az egészen nyilvánvaló.
Igaz, nem is nekem épül.
Ergo: …………….. na, fejezd be a mondatot !

Sic transit gloria mundi.

(Így múlik el a világ dicsősége. A pápaavatási szertartás egyik kötelező részeként mondják.) Lehet, hogy kicsit fellengzős címet választottam egy egészen hétköznapi kis emléknek – de hát lelkem rajta.

Az úgy volt, hogy vagy 55-60 évvel ezelőtt a Ferencesek – nem is tudom, akkor nem épp Sallai-nak hívták-e az utcát ? – no, szóval ott a Ferencesek utcája végén, szemben a templommal, volt egy órás bolt.
A bolt ma is megvan, íme a bizonyíték képen:

 

Évek óta, ahányszor arra jártam, felbuzdult bennem a kíváncsiság, hogy bemenjek s megkérdezzem, hová lettek azok a csodálatos mozgó, színes, figurás, harangozó és csilingelő óra-csodák, melyeket én ott gyerekkoromban oly sokszor megcsodáltam.
Idejét nem tudom, mióta nincsenek ott – de pontosan azóta hiányolom őket.

Ma úgy hozta a sor, hogy épp arrafelé őgyelegtem, gondoltam egy merészet, s beléptem az órásüzletbe. Elég idős órásmester fogadott, emiatt egy picike pillanatra meg is örültem, hogy mindjárt megtudom, hol is rejtőznek ezek a kincsek. Titkon még egy olyan gondolatom is volt, megpróbálok majd valahogy „képileg” hozzáférni ezekhez a dolgokhoz, hogy a jövő számára megörökítsem (értsd: le szerettem volna fényképezni). – No ez nem jött össze. Az órásmestertől megtudtam, hogy az ő elődje volt az, aki ezekkel a fura órákkal foglalkozott. A bolt átvétele után ő egy darabig ugyan még őrizte - mint utód, ezeket – aztán nagyon „elege lett belőle”, mert állandóan tisztogatni, állítgatni kellett, sose voltak pontosak, és különben is ezek nem órák voltak, hanem ostoba játékszerek.

Hú, hogy fájt nekem ez az utolsó mondat…. Szóval szemétre került a sok „giccses” kis szerkezet, soha már nem lehet megnézni, megmutatni senkinek a nyelvét öltögető kutyát, az óránként házából kiugró kakukkot, meg a várból kisétáló királykisasszonyt se.
Hát ez van. Az életünkből szép lassan elvesznek a dolgok. Apránként csak, hogy ne fájjon nagyon…

Az alábbi egy kis óra-gyűjteményem, régiségekből:

Képek: http://www.avforum.hu/index.php?s=c096a604d556fb78918333582da0e9bb&showtopic=3073
http://home.datacomm.ch/viktor.wehrle 
http://www.antique-horology.org/gallery/asp/object.asp?id=4967
http://www.antique-horology.org/gallery/asp/object.asp?id=5656
Nézegetni lehet még itt is: http://www.la-pendule.de/de/zeit.htm

Egy boldog nap

Városomnak ezt a részét (Ny-i várfal-sétány) én ma fedeztem fel magamnak. Még ha egyre ritkábban is, de érnek néha kellemes meglepetések. Ide még nem ért el az EKF átalakító keze… (Persze nem ennyi képet készítettem, mint ami itt látható….)

Fenyegető szürke felhők a Mecsek fölött...

Törött, kopott műalkotás, de körülötte még fű van, s nem kockakő...

Kilátás a Makár hegyre

Egy szép kőkapu

Kis barokk pavilon

http://m.iranypecs.hu/hu/info/felfedezo/belvarosi-setak/06-barokk-pavilon-nyugati-varfalsetany.html

Ritka látószögből a püspöki palota tornya

Eredetileg a 2010 db-os festett tojás világrekordot akartam megnézni, de egy kicsit hosszabb séta lett belőle – dacára a vacak, esős, szeles időnek. De a jobbnál jobb foto-témák miatt nem is nagyon érdekelt az időjárás.

Virágok a Sétatéren

A tojások - jobb képet nem tudtam készíteni...

A tojásokról itt olvashatsz: http://www.bama.hu/baranya/kultura/2010-himes-tojas-koszonti-az-unnepet-296250  

Sikerült néhány képet készítenem a székesegyház Ny-i oldalán lévő domborművekről is, aztán a Zsolnay múzeum udvarán lévő szobrokról, de az igazi szenzáció a mániákus kapu-illetve kerékvető fotózás közben születetett.

A nyugati kapu

Kedvencem: a déli kapu domborműve

Sajnos ferde is, meg nem is fért bele az egész kapu - ez a püspöki palota K-i szárnyán látható

Gyönyörű, hatalmas váza a Zsolnay múzeum udvarán

Barátságos oroszlánok ugyancsak a múzeum udvarból

Szóval nekem a mai délelőttöm igazán jól sikerült.

Bismarck

Most, hogy kicsit utána-kutattam, látom, hogy a témám nem egészen friss, de sebaj – egy újszülöttnek ugye…. Ma hajnalban láttam ugyanis azt a filmet, vagyis annak egy jó részét, amit James Cameron az elsüllyedt Bismarck hadihajóról készített. Ámultam és bámultam, majd leültem a számítógép elé, keresgélni kicsit e témában. Rengeteg dolgot találtam. Nem fogom mindet ide bemásolni, lehetetlen is lenne – de ajánlok néhány olvasnivalót, komolyan mondom, vannak nagyon érdekes dolgok benne - persze már annak, akit érdekel az ilyesféle téma.
(Ha a youtube-ba beírod: „james cameron bismarck” akkor ennek a ma látott filmnek a részleteit is megnézheted.)
Számomra már az is szenzációs hír volt, hogy egy aprócska kis kutatóhajóval 4790 m. mélybe le tudtak/mertek szállni emberek. Gondolj bele, ez majdnem öt km-es mélység !! Márpedig ezt többször is megtették, mire elkészült a film – sőt volt ennek a kis törpe tengeralattjárónak egy robotja is, amit kiküldtek felfedező utakra, olyan helyekre, ahová a nagyobb géppel nem fértek be. Különös, félelmetesen furcsa világ ez. És még ebben a koromsötét és kietlennek tűnő világban is van élet: nem csak idomtalan vasbaktériumok rágják a roncsot, hanem szépséges anemonák is megtelepedtek a hajdanvolt fedélzeten.
Nagyon érdekes volt a film (számomra) és a kutakodás a neten, mert túl sokat nem tudtam eddig erről a csatahajóról.
Ha van kedved/időd e témában olvasgatni, az alábbiakat ajánlom:
http://index.hu/kultur/mozi/bis1212
http://www.freeweb.hu/olli/bismarck.html
http://hu.wikipedia.org/wiki/Bismarck-oszt%C3%A1ly
http://hu.wikipedia.org/wiki/G%C3%BCnther_L%C3%BCtjens
http://www.masodikvh.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=254&Itemid=427
Angol nyelven: http://www.kbismarck.com
Ezen belül sok fotó: http://www.kbismarck.com/gallery.html
Itt egy klikkeléssel nagyítható képen sok hadihajó látható:
http://www.freedom.hu/IIvh/Fegyverek/Nemet/Flotta/Boats/kriegsmarin.htm

Képek:

http://www.maritimequest.com/warship_directory/germany/pages/battleships/bismarck_page_10.htm
http://www.kbismarck.com/gallery.html

Kellemes húsvétot

kívánok annak, aki ide-téved !

Húsvéti meglepetés

Marcus Aurelius :
Emberrel semmi nem eshetik meg, ami nem emberi dolog, ökörrel, ami ökörhöz, szőlővel, ami szőlőhöz, kővel, ami kőhöz nem illenék. Ha tehát mindent csak olyasmi ér, ami megszokott és természetes, mit zúgolódol? Hiszen a közös természet nem hozott rád semmi elviselhetetlent.

Az én húsvéti ajándékom:  a kálváriára menet tegnap délután - fényképezés közben - elvesztettem a kulcsaimat. A 15 évvel fiatalabb húgom úgy leszúrt - mintha 95 éves vén hülye trotty lenék, vagy 5 éves kisgyerek. (Leírhatom ezt nyugodt szívvel - hiszen egyik húgom sem ovassa a blogomat.) Az eset enélkül is elég baj...Nekem aztán jó meglepetést hozott ez a hülye nyúl. :-(

Svájci földházak

Na igen, itt, valamelyikben nagyon el tudnám képzelni az életemet….
Mottó: Ne a föld alatt vagy a föld fölött éljünk, hanem a földdel együtt… A svájci Peter Vetsch és a Vetsch Architektur már évtizedek óta tervez és készít földdel összeépített, különös házakat.
Az ilyen földházakra, vagyis inkább földdel borított házakra talán jobb, ha élhető tér-szobrokként gondolunk. Kívül és belül egyaránt felbukkannak a Gaudíra jellemző megoldások és formák, amiket a katalán mester is a természetből vett. Az biztos, hogy ezek a házak teljes mértékben mellőzik a konvencionális építészeti gondolkodásmódot, mégis készültek már így egész lakóparkok is.
A földbe bujtatott házaknál nem a környezetet alakítják a házhoz, hanem épp fordítva: a meglévő, természetes környezetbe illesztik az épültet. A terület adottságait és a megrendelő elképzeléseit figyelembe véve a tervezés is a természettel összhangban, ésszerűen zajlik: a nappal használt helyiségek a déli oldalra kerülnek, a hálószobák északra, a fény pedig tetőablakokon keresztül is bejut a házba, miközben a tető java részét egyébként talaj borítja. Ahogy a vályogházaknál is, a hűtés-fűtés kérdésének jelentős részét maga a kialakítás és a földtakaró oldja meg: télen bent, nyáron kint marad a meleg. A vízszigetelést a falra felszórt betonba kevert adalékanyag biztosítja, miközben a házat körülölelő föld, ami egyúttal természetes szigetelés is, védi az épületet az időjárás minden viszontagságától. Azt semmi nem akadályozza meg, hogy a belsőépítészeti kialakítás pont olyan modern és korszerű legyen, mint bármely más új háznál, vagyis a földház nem a „kényelmetlenül vissza a természetbe” szlogent követi.
Fotók: Vetsch Architektur
Szöveg, kép: http://www.lakaskultura.hu/topepiteszet/svajci-foldhazak-42692.html  

Bogaras

Totál le vagyok fáradva. Elseje lévén, elintéztem a havi "nagy" bevásárlást, szokás szerint végigjárva az áruházakat. Dacára annak, hogy ma "még csak" csütörtök van, annyian voltak, hogy csak....
De nagyjából kész vagyok, s ez a lényeg. Már főnek a tojások, a délutáni-esti program a tojás-hímezés. Hogy ne maradjatok olvasnivaló nélkül, megosztok Veletek két  term.tud. érdekességet, ma reggel láttam/hallottam a Tv-ben.

Az első egy különös, húsevő hawaii hernyó:

Kép: http://photography.nationalgeographic.com/photography/enlarge/caterpillar-termite-murawski_pod_image.html


A hernyókat általában a kertünk virágai/zöldségei ellen intézett támadással kapcsoljuk össze, ám mostanában kiderült, hogy élnek Maui szigetén olyan hernyók is, melyek étrendjükben a rovarokat részesítik előnyben a növényekkel szemben. (Egyébként 15 ezer lepkefaj közül 200-ról már biztosan tudjuk hogy húsevők.) A különleges étrend egyedülálló vadászati technikát igényel. Szinte egy faághoz hasonlóvá válva, mozdulatlanul lesnek áldozatukra, majd egy váratlan pillanatban „lecsapnak” rá, hegyes karmokban végződő lábaik közé kapják és pillanatok alatt eltüntetik(felfalják).
Kiderült, van olyan éjjeli lepkefaj is, melynek hernyója kizárólag héjjal vagy csigaházzal rendelkező állatokkal táplálkozik. Étlapján főként csigák, azon belül is elsősorban a Tornatellides faj csigái szerepelnek.

A második, a világ legnagyobb bogara, a Herkules bogár:

Kép: http://www.colostate.edu/Depts/Entomology/images/beetle.gif

A hímek kifejlett korukban a 17 cm-t is elérik, a nőstények sokkal kisebek, jelentéktelenebbek, a harc mégis értük megy - szokás szerint :-)  A hímek - a fejükön és nyakpajzsukon eredő, harapófogóként működő "szarvaikkal" kűzdenek meg egymással. (A szarvuk nem úgy áll, mint a közismert szarvasbogáré, hanem egymás fölött helyezkedik el, az alsó a kisebb.)