Gyere velem a Kaptáramba !

El vagyok ragadtatva !

Ma nyílt nap volt a hamarosan megnyíló könyvtáramban, fél óránként hivatalos vezetők vitték végig a házon a kíváncsi látogatókat. 

Csodálatos !

Nem is tudom, mennyi idő kell(ene), hogy az ember alaposan meg/kiismerje, de nagyjából azért kaptunk áttekintést, s épp azért örülök, hogy elmentem, mert az első "hivatalos" látogatásomkor majd már nem fogok teljesen idegenként bolyongani itt.

Nem tudok számadatokat mondani, mert el kellet döntenem, fotózok, vagy jegyzetelek. Mindenesetre sok könyv van. Automatizálva van szinte minden, habár lesznek segítők - ezt azért megtudakoltam, mert  elsőre biztos nem fogom tudni a "dolgaimat" automata módon intézni.

Ha pécsi vagy, feltétlenül látogass el egyszer ide !

Változatlanul el vagyok ájulva a "kaptár"-tól ! Fantasztikus !!! Míg múltkor csak belülről láttam/fotózhattam, most lehetőségem volt kívültől, különböző emeletekről és legfőképp a tetőről is lefényképezni.

Szóval csodálatos minden !

(Persze nem én lennék, ha nem merült volna fel bennem hazafelé jövet a kérdés: Lesz pénze a városnak a fenntartásra ??? A fűtés, világítás, stb... itt nem 2 fillér lesz...Hát - önző módon - nagyon remélem, hogy nem lesz baj a későbbiekben sem !)

A porta, a kikölcsönzött könyvek automata  regisztrálógépe és a visszahozott könyveket elnyelő "postaládák"

 
Hatalmas könyvtártermek, olvasósarkok, és a kaptár ezúttal kívülről, 3 emelet magasan, helyenként csodás kilátással:

A Csorba Győző emlékszoba - elszeparálható kis tárgyalóterem (több ilyen is van)  

 A 3. emeleten van a gyermek-könyvtár
 

 

Zenetermek, megszámlálhatatlan CD-vel

A szigetelt szobában zenehallgatásra is van lehetőség

A kaptár teteje:
 

Pécsi Orvostörténeti Múzeum

Egy kis történeti tanulmányt ollóztam össze a Pécsi Orvostudományi Egyetemről, amit ennyire pontosan én sem tudtam, különösebben nem lévén érdekelve a témában. Egy dolog volt csak tudott számomra, hogy létezésem valamilyen szinten csak-csak összefügg az egyetem létével. Ugyanis meglehet, hogy nem írnám itt nektek a mindenféle szövegeimet, ha drága Édesapámnak anno nem Pécsre, hanem mondjuk Pozsonyba, vagy Kolozsvárra kellett volna mennie, egyetemi tanulmányainak elvégzéséhez….

Ez az egész pedig annak kapcsán kerül ma napirendre, hogy tegnap elmentem az egyetem múzeumába, melynek létezéséről – sajnálatos módon – csak a „Pécsi séták” című könyvből értesültem először. Dr. Benke  József  a múzeum vezetője lelkesedéssel, de ugyanakkor szomorúan is mutatta meg kincseit, s mesélte el, hogy sajnálatos módon a kiállítás anyaga a Vasváry házból  (Király utca) kényszerült ide, ezekbe a csöppnyi kis sötét szobácskákba. Összezsúfolva minden, igazából nem is érvényesülnek a kiállított tárgyak, inkább raktár ez, mint múzeum. Nem is értem, az egyetemnek, a városnak EZ miért nem fontos ?  Tudnám sorolni  az idei rendezvénydömpingből azokat, melyek értéküket tekintve messze elmaradtak ennek a gyűjteménynek az értékétől…

Rengeteg régi dolog látható itt, ha csak a tárgyakról beszélünk, pl. egy ősrégi röntgen készülék is, de műszerek, mikroszkóp, labor-eszközök,stb. Az csöppnyi helyiségekben nem is nagyon van lehetőség a hatalmas írásos és fotókkal dokumentált anyag szemrevételezésére.

A festmények pedig max. 1,5-es távolságból szemlélhetők. Igaz a többsége már nem is fért el itt, - szerencsémre (épp egy előadásra készültek) még be tudtam osonni pár percre, az első emeleti nagy tárgyalóba, ahol ott függtek szépen sorban. Sajnos arra már nem volt lehetőségem, hogy mindegyik festményről külön külön készítsek képet. De talán így is látható, hogy van ott mit nézni…

Minden pécsinek (és ide látogatónak) javaslom, menjen el, s nézze meg !

Cím: Pécs, Szigeti út 12. Központi Épület

Nyitva: H-P: 9-16 h.

Tel.: 72/536-434

Egy kis történelmi áttekintés: 

A középkori Magyarország egyik nevezetes eseménye volt, amikor I. Lajos király 1367-ben megalapította - valószínűleg Koppenbachi Vilmos pécsi püspök kezdeményezésére - az ország első egyetemét Pécsett. Mivel a pápa nem engedélyezte a teológiai oktatást, így az egyetem akkori értelemben nem volt universitas, elnevezése Studium Generale volt.  Az írásokból csupán következtetni lehet arra, hogy az egyetem valamikor a 15. század elején megszűnt gazdasági és politikai okok miatt. Az egyik tényező a törökök benyomulása volt.

1785-ben II. József császár a Királyi Akadémia székhelyét Győrből Pécsre tette át mintegy mint húsz évre. 1833-ig kellett várni, hogy Szepesy Ignác püspök, a városi tanáccsal együttműködve megalapítsa a Pécsi Akadémiát, jogi és bölcsész szakokkal.

1912-ben alapították a pozsonyi Magyar Királyi Erzsébet Egyetemet, amely a pécsi egyetem jogelődjének tekinthető. I. Ferenc József engedélyével vehette fel a magyarok között népszerű Erzsébet királyné nevét.

Az I. világháborút követő viszontagságok után, 1921-ben a Magyar Nemzetgyűlés végül elfogadta azt a törvényt, amely időlegesen átköltöztette a pozsonyi egyetemet Pécsre. A város szerb megszállása miatt késve ugyan, mindenesetre az egyetem 1923-tól négy karral működött: jog, orvostudomány, bölcsészet és evangélikus teológia. (Ez utóbbi Sopronban.) A tanárok tiltakozása ellenére a kormány nyomására az Erzsébet nevet megváltoztatták Pécsi Egyetemre.

A II. világháború alatt a bölcsészkart ideiglenesen áthelyezték részben Szegedre, részben pedig Kolozsvárra.

1950-ben, az orvostudományi kart áthelyezték a vallás és közoktatási minisztériumtól az egészségügyi minisztériumhoz. Ez az orvostudományi kar egyetemtől való különválását vonta magával. 1951 és 1999 között, tehát, önálló iskolaként működött.

1966-ban következett be egy fontos esemény az intézmény életében, amikor új egyetemi kampusz épült az ún. négyszáz ágyas kórházzal egyetemben. Mivel Pécsett nincs városi kórház, az orvosi egyetem nyújtja a betegellátás nagy részét. Szívsebészeti és diagnosztizáló központja a legmagasabb nemzetközi sztenderdeknek is megfelel.

A kutató központ 1970-es befejezése lehetővé tette, hogy a tanszékek egy modern épületbe költözzenek. Itt található négy előadóterem, számos szeminárium terem és a központi orvosi könyvtár.

Egy évtizeddel később egy angol nyelvű program indult 36 diákkal, akik a világ minden tájáról érkeztek. Az orvostudományi kar számára nagyon fontos, hogy a diákok a lehető legmagasabb szinten tanulhassanak. Ez volt az első orvostudományi iskola Magyarországon, amely bevezette a kredit rendszert, ezzel lehetővé téve a tanulók számára, hogy más karokon is órákat vegyenek fel.

(Adatok innen :  

http://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A9csi_Tudom%C3%A1nyegyetem

http://hu.wikipedia.org/wiki/Erzs%C3%A9bet_Tudom%C3%A1nyegyetem  )

A fotók minősége miatt  szokás szerint elnézést kérek…

Mocskos E.ON (Mist E.ON)

Örvendezve, szívemben igen kellemes érzésekkel olvastam az alábbi hírt: 10 % kedvezményt ad az E.ON a rendesen fizetőknek. Részletesen itt: http://www.baranyanet.hu/cikkek/12437

Én marha, szamár, balga, bolond !!!! Miért hittem, hogy egy mocskos kapitalista nagyvállalat, aki arra sem képes, hogy korrekt, épeszű ember által ellenőrizhető számlát adjon, aki ott ver át, ahol tud, az ilyen „nemes” akcióra képes ???!!! (Miért, Te tudod, hogy mennyibe kerül 1 kWh áram, vagy 1 m3 gáz ???)

Nem, nem kedves olvasóm, az E.ON CSAK ANNAK AD KEDVEZMÉNYT,  aki nagyméltóságát ONLINE eléri. Annak ad, aki tud használni számítógépet, és ehhez még egy hányingert-keltő szövegre is betanítja nyomorul alkalmazottait. A 06-40-106-566-es telefon mellé kényszerített szerencsétlen ügyintézőnek azt kell(ene) beadni a telefonálónak, hogy mindezt azért kell online intézni, mert annak, akinek nincs internetje, így alkalma nyílik arra, hogy átmenjen és megismerkedjen a szomszédjával. Annak feltehetőleg van már internetje, és mert szívességet kért tőle, hát jobbá fognak válni ettől az emberi kapcsolatok. Nem hazudok, elhihetitek ezt mondta, szegény nő nekem ma bele ide a saját fülembe, 15 perccel ezelőtt. Hát csak azért nem hánytam a saját telefonomba, mert nekem kellet volna kitakarítani…

Én nem kértem kedvezményt, holott, amióta eszem tudom, még soha egy napot nem késtem el a befizetéssel és gyanítom, vagyunk néhányan ilyenek. És nem kérték azok sem, akik „csak” tisztességesen fizettek, de sajnálatos módon nincs internetjük. Nem kérte a 82 éves szomszéd nénim, aki minden nyugdíjfizetős napon, 6 borítékba külön-külön rakogatja a különféle számlákra a pénzt, mert „olyan még nem volt, akármi is történt, hogy én valami számlát nem fizettem be”!

Nem kértük, de ezzel, a kegynek feltüntetett kedvezmény-variációval, sikerült rendesen lealázni sokunkat….

Nos igen, Rozika nénivel, Sanyi bácsival és még sokakkal van most kiszúrva – ezzel az intézkedéssel. Már az is vérlázító, amennyibe kerül (pl. az áram is, hogy a többiről ne is beszéljek, mert azok  sem jobbak a Deákné vásznánál) és akkor van pofájuk így meghirdetni egy „akciót” ?

Mocskos, mocskos, mocskos E-ON ! 
(És akkor arról szót se, hogy "túlterheltség miatt" az E-ON weblapja nem érhető el !!!!!)

Iszap

1990 óta egyszer nem néztem magyar TV híradót – tegnap, ill. ma estig. Az ikertornyok megsemmisítéséről, Lady Di temetéséről – és minden egyéb „világrengető” eseményről a német TV csatornák híradóiból értesültem.

Megtehettem volna ezt most is, hiszem minden német adó beszámol a magyar tragédiáról, de most kíváncsi voltam - legalább naponta egyszer 10 percig megnézni/hallgatni -  mit mond, mutat a magyar TV.

Én csak egy egyszerű öregasszony vagyok, de már tegnap is felmerült bennem, miért erőlködnek, miért próbálkoznak, miért nem hagyják a fenébe az egészet ? Itt soha már, legalábbis emberi-élet-léptékkel mérve, soha nem lesz egészséges a környezet.  Vannak helyzetek, amikor fel KELL adni és ott kell hagyni mindent. Most azt látom, erőlködnek, kínlódnak, de hát mi értelme van ?  A lakók többsége már most kijelentette, nem akar visszaköltözni, még akkor se, ha valahogy sikerülne megtisztítani a lakásokat. Meg is értem.  Hát Csernobilt és a környező településeket is egyszerűbb volt az enyészetnek és a természet öngyógyító erejének átadni – aztán majd meglátják utódaink, mi lesz itt évtizedek/századok múlva. Ki az ma Magyarországon, aki felelősséggel ki meri jelenteni, hogy az a fű, amit lelegel a tehén/kecske, hogy az a répa, paradicsom, krumpli ami ott nő, az NEM VESZÉLYES az egészségre ????

Nem tudom, akik koordinálják ezt az egészet, budapesti íróasztaluk mögött ülve, miért hiszik azt, hogy ott hülyék az emberek ? Hogy a nyomorult kiszolgáltatott lakosokat bármibe bele lehet kényszeríteni ? Szerintetek, ha valami milliomos-negyedben történt volna a katasztrófa ez, ilyen lenne a helyzet, a hozzáállás ? Erősen kétlem….

Nagyon, nagyon kíváncsi vagyok a dolog végkifejletére. Arra sem kevésbé, hogy az üzem tulajdonosaiban van-e annyi gerinc és becsület, hogy levonják a következtetést, és a szégyentelen temetési költség-fizetés és pinkapénz felajánlás helyett komoly, tisztességes  vállalkozó módjára kiállnak-e, vállalják-e a felelősséget és megpróbálják-e kárpótolni az embereket ? Kárpótolni ? Hát lehet ezt ? Nem. Valami alamizsnát kaphatnak, de a régi életüket vissza már soha…

A másik: jóformán nem esett szó az áldozatul esett állatokról. Hát én itt és most mondom, NEM csak emberek szenvednek/tek ott. Gondoljunk rájuk is – habár segíteni rajtuk aztán végképp már nem lehet. Olyan csak a mesében és Amerikában létezik, hogy egy olajos sirályt napokig mosogatnak és megmentenek. Nálunk ez, ilyen SOHA nem lesz !

Képek itt:http://hvg.hu/nagyitas/20101004_devecser_nagyitas_fotogaleria

Itt vagyok !

Legelőször: bocsánatot kérek mindenkitől, a kommentek azért nem jelentek meg, mert  a blog úgy van beállítva, hogy a két napnál régebbi hozzászólást letiltja ! Párat utólag közzétettem. Mától „szabad a gazda újra !”

********   *********   ********

Az ember megpróbálja magát kirángatni a gödörből. Néha elég nehéz, akárhogy igyekszik is…Egyik jó módszerem, beülni az autóba és menni, menni, menni. A vezetés leköt, eltereli a figyelmemet a saját oktalan gondolataimról. Ha ehhez hozzájárul – váratlanul – valakinek néhány kedves szava, akkor máris feljebb tudok lépni a gödör legmélyebb lépcsőfokáról.

A napokban jártam erre-arra. Többek között Villány-Nagyharsány környékén is. Természetesen nem voltam egyedül, velem volt a fényképezőm. Nem volt ragyogó napsütéses idő, ám azért így is megláttam a (szerintem) szépeket, és meg is örökítettem. Ezekből mutatok meg egy sorozatot, pár soros kommentekkel. 

Bár erről nem készült kép, megjegyzem, hogy Kozármisleny felé mentem, (és nem Harkány-Siklóson át)  s meglepődve tapasztaltam, hogy elkészült a megkerülő út. Gyorsabban leértem, mint máskor. Forgalom szinte nem volt. Első "piros pontja" a napnak...

Palkonyán álltam meg először. Talán van, aki emlékszik rá, tavaly is készítettem itt képet a hagymakupolás templomáról. Most azonban a híres pincesora miatt álltam meg. Néhány kép az itt készültek közül: 

A következő falu Villánykövesd, ennek a pincesorát is fotóztam már, most itt mutatta meg magát legszebben az ősz. A színek miatt kerültek ide ezek a képek: 

Ez után jött az első - és a nap egyetlen "fekete pontja" a villányi borpalackozó elhagyott/elhanyagolt, szerencsétlen épülete. A hely nekem cseppet sem közömbös, két okot is tudok mondani, az egyik: erről a nagy feldolgozóról írtam sok sok évvel ezelőtt egy tanulmányt, s míg az elkészült, több napot is töltöttem itt. A másik emlék:  amikor a központi épületeket és a palackozót összekötő, közel 600 m-es pince-folyosó épült, az építés során egy csodálatos borsócseppköves üregre bukkantak az építők. A barlangász csapat, aminek anno én is tagja voltam,  eljött megnézni, mert ritkaságnak számító cseppköveket lehetett itt látni.

Szomorú lett a szívem, hogy ilyen állapotban láttam...

Villányban valami borünnep vagy mi volt, s mivel cseppet sem kívánkoztam emberek közé, szép csendesen megkerültem az ünneplő tömeget, s meglátogattam Lili 11 éves fiát - akit születése s tőlünk elkerülése óta minden évben egyszer eddig is meglátogattunk. 

Most egyedül jöttem. Ettől sem volt túl vidám a szívem...

De nem maradtam sokáig az emlékeimmel, indultam tovább, s útközben készítettem néhány képet az "ördögszántotta hegy"-ről - ami nekem kedves emlék, többször is jártam a csúcsán, pár éve a szoborparkban fotóztam rengeteget, és nem tudok úgy elmenni mellette, hogy ne jusson eszembe a monda, miért is olyan a hegy, amilyen ? Aki a történetet nem ismerné, itt elolvashatja: http://www.sasoutjai.eoldal.hu/cikkek/a-regmult-regei/az-ordog-szantotta-hegy

Útközben egy futó pillantást vetettem a beremendi cementgyárra, ami szép lasan megeszi a Szársomlyót. :-(

A következő megállóm Nagyharsány volt, itt találtam egy nekem tetsző, duci és mégis bájos,  kutat/csorgót - amiből most ugyan nem csorgott semmiféle víz, de ettől függetlenül megérdemelte, hogy lefotózzam. Jó példa, hogy egy nagy darab szürke kőből miképp lehet mesét varázsolni véső és kalapács segítségével:

Utam utolsó állomása Máriagyűd volt. Régen jártam itt. Szép a templom, és nem is emlékeztem a Golgotájára. 1981-ben készültek a mázas kerámia képek  a Zsolnay gyárban. Ugyancsak itt készült Szt. Ferenc mázas samott szobra is:

Örömmel a szívemben és kicsit megkönnyebbültebben tértem haza, s most, látva a képeket, egészen meg vagyok elégedve magammal.

Nincs kedvem...

...írni. Olvasni se nagyon. A fülemet meg bedugom...

Majd  jelentkezem.