@x-től
érkezett egy csodálatos olvasnivaló ajánlat a „gyuszerek, avagy gyufátskák”
gyártásának magyarországi, illetve pécsi történetéről.
Nagy
örömmel és bevallom, kissé elérzékenyülve a szövegek bájos régimódiságától,
kétszer is végigolvastam, annyira tetszett. A gyufagyártás
pécsi vonatkozásáról én eddig még sosem hallottam. No most akkor már ezt is
tudom.
Akit
esetleg érdekel a téma, aki örömmel bogarászik a múltban, ajánlom, szánjon rá
kis időt ! Akármelyik mai napi-hírnél érdekesebb….
Már
májusban megnyílt a nagyközönség számára is – de csak most jutottam el a pécsi
szerb ortodox kápolnába. Aki régi
olvasóm, tudja, hogy már jártam egy hasonlóban – ami csodálatos volt -itt olvashat róla, aki esetleg nem ismeri a
grábóci templomot:
Ez a pécsi,
Zrínyi utcai Szent Andronikosz és Junia kápolna és a hozzá tartozó harangtorony
persze sokkal kisebb, de van valami sajátos, egyéni bája, vagy én nem is tudom
mit is lehet írni egy templomra. Kicsi, kedves, szép.
Kívülről semmi sem látszik....
A kápolna az egyelőre harang nélküli toronnyal
Ez a harang fog felkerülni a toronyba...
Még hiányoznak képek a kerítésről...
A kis kápolna belseje
Nem kész
még minden teljesen. A harang is csak a bejáró kapualjból hívja imára a
hívőket, még nem került fel a toronyba, a kertben, a kerítésen is hiányzik még
8 szent faliképe.
A régi
kápolna imaházában láthatóegy szerb
ortodox vallási értékeket bemutató kiállítás, ahol több száz éves ikonosztázok
láthatóak. Sajnos itt nem lehet fényképezni, így hát hinnetek kell, hogy
valóban szépek ezek a régesrégi (van 16.századi is) képek.
A
templomot egyébként idén május 3-án a szerb ortodox egyház első számú vezetője,
Irinej pátriárka szentelte fel - ehhez
tudni kell, hogy pátriárka Pécsre még soha nem látogatott el. Honlapjuk: http://szerbortodoxkapolna.mindenkilapja.hu/
NYITVATARTÁS:
hétfő:10:00–15:00
kedd:10:00–16:00
szerda:ZÁRVA
csütörtök:10:00–16:00
péntek:ZÁRVA
szombat:ZÁRVA
vasárnap:10:00–16:00
Teljes
árú jegy: 400 Ft
Diák / nyugdíjas / pedagógus: 200 Ft
Volt a fejemben némi zavar a
görökeleti és az ortodox vallással kapcsolatban. Próbáltam kideríteni. Ha mást
is érdekel, itt lehet utána-olvasni, habár eléggé kell figyelni, mert az
elnevezések között könnyű eltévedni:
De leegyszerűsítve a dolgokat: az ortodox görögkeletiek egyházi vezetője a pópa. A görög-katolikusok a 16. század óta elismerik
a pápa fennhatóságát.
Magam is
meglepődtem, amikora szerb-ortodox templomok után kutattam, Baranya megyére vonatkozóan az alábbi templomokat
találtam.: Beremend, Dunaszekcső, Erdősmecske, Illocska, Lippó, Magyarbóly, Majs, Mohács,
Pécs, Sárok, Siklós, Somberek, Villány.
Bevallom, nem tudtam, hogy ilyen sok helyen van.
A téma kapcsán eszembe jutott még csodás és kalandos meteorai utazásom –
ugyanis azokban a kolostorokban is ortodox görögkeleti szerzetesek élnek. Aki
kíváncsi rá, itt olvashatja:
Hetek óta
röpködtek a szobában és el nem tudtam képzelni, egyszerűen nem láttam, hogy tétova,
kissé idétlen ide-oda repülésüket honnan kezdik, hol lehet a „felszálló
pályájuk” ? Vettem egy molycsapdát és döbbenettel tapasztaltam, hogy pár nap alatt
több tucat molylepke ragadt rá. Valamit ki kellett találnom….
Úgy érzékeltem,
nem a ruhás szekrényből jönnek, egyrészt mert az tele van molyriasztó szagos
izékkel, másrészt meg mert mindig itt körülöttem szálldostak. Belőlem se
jöttek. Hát akkor csakis a könyvespolc marad. Na de… hát szóvala fotón nem látható az egész könyvkészlet.
Van itt a szobában kb.1000 db…
Tavaly
nyáron, a festés utánvolt az egész
leszedve, az udvaron kiporolva, azóta csak (mű)toll porolóval (mi ennek a
rendes neve??) szóval azzal porolóizével porolgattam a könyvek tetejét, ahol
meg minden „kincs” (kövek, fotók, egyebek) ki van pakolva, ott rendesen
portörlő ronggyal törölgetek.
Hát
nagyon nem volt hozzá kedvem, de megcsináltam: Leszedtem soronként majd az
összeset újfent kiporoltam, polcot letöröltem, majd visszaraktam. Sajnos nem
„jó felén” kezdtem el a szekrény pakolását, mert már majdnem a végeztem, minden
látható eredmény nélkül (=csakis „rendes” port találva), amikor drága jóMóra Ferenc könyveihez értem…. Hát kérem ott
lakmároztak ezek a dögök. A fotókon láthatóan megkezdték a könyveim „átrágását”
a szó valódi értelmében. Egyelőre csak a borítóig jutottak, ami nem tudom
miféle anyag, de valami impregnált textilfélének tűnik, a múlt század húszas
éveiből….Mindenesetre nekik ízlett….
Érdekes
módon azonban az ottani életüknek semmi egyéb nyomát nem láttam, mint a
könyvborító morzsákat. Hogy ide jártak volna enni ? Vagy a szobában repkedők
itt keltek ki ? Nem tudom és örök rejtély is marad előttem.
Mindenesetre,
most este fél 11 – és dél óta egyetlen molylepkét nem láttam… Hát remélem
sikeres volt az akcióm – még ha eléggé fáradságos is. Ja – és Móra Ferenc
tetejére levendulás-zacskókat tettem – azt állítólag nem kedvelik a molyok….Nehogymá’
visszajöjjenek továbbolvasni a könyveket !
Nem, nem ennyi az összes. Csak nem látszik az egész polc :-)
Tudom, hogy
a blogban már legalább kétszer szerepelt az alábbi mese. Nem véletlen, mert vén
fejjel is állítom, ez életem legkedvesebb meséje. És mivel a téma ide passzol,
hát harmadszor is beteszem. Aki már olvasta, attól bocsánat…..
Mosonyi Alíz – Háy
Ágnes: Szekrénymesék
Volt
egyszer egy Mari nevű szekrény. És ebben a szekrényben lakott egy nénike. – Nem
itt kéne nekem lakni – sírdogált a nénike. – Nem egy gombos dobozban.
Öregségemre nem ezt érdemelném. – Nénike, nénike – mondogatták a gombok. – Ne
sírdogálj ! – Éppenhogy ezt érdemled. Vagy még ezt se. Ki rágta meg a
télikabátot ? – kérdezték a gombok. – Én – mondta a nénike. – Ki ette meg a
csipkegallérokat ? – kérdezték a gombok. – Én - felelte a nénike. - A
bársonyködmönkét ? A selyemesernyőket ? Ki ette meg ? – Én, én – felelte a
nénike. – Azt a sok szép zakót, nadrágot Made in England, ki falta föl ? –
kérdezték a gombok– Hát én – mondta a
nénike. – Csakis én. – A molyirtót is ? – kérdezték a gombok. – Azt is – mondta
a nénike. – Igaz. Szép életem volt. – Hát akkor – mondták a gombok . – Nincs
miért sírnod.
Tudom, hogy véget ért a nyár, de talán az ősz még alkalmasabb lesz/lenne egy Pécs-környéki kirándulásra. Ajánlom annak,aki esetleg még nem járt errefelé.
Gondoltam egyet, elmentem Harkányba fotózgatni egy kicsit és írtam hozzá egy „kis” ismertetőt. Akinek van ideje és türelme, olvasson tovább…. Hangsúlyozom, nem teljes kép ez Harkányról... Csak néhány részlet és néhány kép.
A Zsigmondy Vilmos sétányon indultam el, ami ebben a meleg nyárban nagyon jó választás volt. Csodás, hatalmas fák árnyékában vitt az utam:
***********
Nehéz ma már elképzelni, hogy az első, mégkóborló hun törzset mi késztette megállásra e vidéken ? Északról a Tenkes hegy, délről a Dráva mocsaras, lápos rétjeinem lehettek túl csalogatóak. Talán elfáradtak, aztán itt ragadtak. Ám a hely valami miatt mégis csak alkalmas volt az életre, hiszen rómaiak is éltek itt, erre vezetett a Pécset Eszékkel összekötő hadiút.
A hunok korából ezüst fibulákat /= díszes ruhakapocs, csat/ találtak, de a későbbi avar kori sírokból is több régészeti lelet került elő.
Millenniumi országalma emlékmű (szökőkút/csobogó)
A porcelán képeken Harkány címere, + öt kép az ország történelméből látható
Anonymus szerint a honfoglaláskor érkezett Töhötöm fia volt Horka, aki Zomborral és Gyulával együtt telepedett le itt. Így nem lehet kizárni, hogy a település a Horka/Harka/ személy- vagy méltóság névből és nem a harkály nevéből származik.
1323-ban már Nagh Harkan néven említik,később a török hódoltság folyamán is lakott helység volt. A lakosság ekkor és később is főleg állattenyésztéssel, bortermeléssel foglalkozott, tekintve, hogy amocsaras, lápos rétek a gabona termesztésének nem kedveztek. 1700 körül számtalan természeti csapás sújtja az egész járást: pestis, szárazság, jégverés, sáskajárás…s bár egy időre felmentették az adófizetés alól, ám ezt később visszavonták, s ezzel egyidejűleg elvették a lakosság szabad költözködési jogát. Ez nagy elkeseredést váltott ki, aminek lázadás lett akövetkezménye. Siklósra vonult a felbőszült tömeg, hűbéruraitól a terhek mérséklését követelve. A felkelés kudarccal, sokak számára rabsággal, halállal végződött. A lázadást Eszékről hívott katonaság segítségével verték le.
Szent István
Kanizsai Dorottya
Az 1800-as évek elejéna Batthyány uradalomnak- akik a szomszédos siklósi vár urai voltak-nagyobb kiterjedésű legelőkre volt szüksége, hogy a felszaporodott állatállományát takarmánnyal láthassa el. Emiatt kezdődött meg 1814-ban a Gyűd - Harkány közti terület mocsarainak lecsapolása. És itt történt az a mesés fordulat, mely lehetővé tette, hogy a sáros, szegény, jelentéktelen, kicsi falu világhíressé fejlődésének útjára léphetett.
A mocsarak lecsapolásán dolgozott a gyűdi illetőségű Pogány János is, akinek nagyon nehezére esett a munka fájó térdei miatt. A jóember azonban hamarosan a nehéz robotból ugyan fáradtabban, de egyre kevesebb fájdalommal a lábaiban tért haza. A mocsár meleg vizében napszám taposva végezték munkájukat a robotosok, s ez okozta a csodával felérő gyógyulást, jobbulást emberünk térdében. A jó hír gyors szárnyakon járt, hamarosan a váruraknak istudomására jutott. A régi térképeken a „Büdösrét”neve hamarosan„Büdöskő Forráshely” vagy/és „Büdöskő Fürdőre” változott.
Az eozinból készült Harka kút
Igaz, üres a vizes-medence, de a "Fekvő nőalak" ezt nyugodtan tűri....
1824-ben megkezdődött ez első harkányi fürdő építése, 1828-ra már állt az első vendégeket fogadó szálló is.1865 nyarán Zsigmondy Vilmos sikeres próbafúrásokat végzett a környéken,s egy év múlva már üzemelt az elsőkút, mely 34,8 m-ről percenként 1200 liter 62,5 fokos vizetadott. A víz értéke nem csak és elsősorban hőfoka, hanem a világon egyedülálló alkotórésze, a szénoxiszulfid, mely gáz formájában van a vízben. Ez a kénes alkálihidrogénkarbonátos gyógyvízkülső és belső bajok gyógyítására alkalmas. Gyógyulást találhat itt a mozgásszervi-, nőgyógyászati betegséggel küszködő beteg éppúgy, mint a bőrbántalmaktól, vagy anyagcsere-betegségektől szenvedő.
Harkány kútjait és a mai fürdőéletet a Zsigmondy Vilmos által fúrt kutaknak köszönheti.
A szobrok témája is a fürdőhöz kapcsolódik....
Egy érdekes formájú szökőkút - ami épp nem "szökik"
Harkány a mai napig ebből a közel 200 éves felfedezésből él. Természetesen az idegenforgalom automatikusan minden téren fejlődést jelentett. Bővült, csinosodott a falu, az 1933-as gazdasági válság után rohamléptekkel indult az építkezés, módos polgárházak, csodaszép park, új szállodasor készült. A település Pécshez, illetve a déli határhoz való közelsége már akkor is sok fürdővendéget hozott. Kiépült, majd pár évtized múlva elbontásra került a Pécs-harkányi vasút, ám ehelyett gyakori autóbuszjáratokkal lehetett és lehet ma is a megyeszékhelyről az 1999-ben már várossá avanzsált fürdőhelyre jutni.
Egy emlékmű (56-os) - ami nem a vízhez kapcsolódik
Egy jelentéktelen kövecske, amit feltehetőleg csak én fényképeztem le. A bruchköbeli tűzoltók látogatásának emlékét őrzi. Nem sokkal nagyobb, mint a két öklöm. Vajon kit zavart a felirat ? vagy csak a fűkasza a tettes ?
1977-ben csatolták Harkányhoz Terehegyet. A kicsi falut már 1058-banírásos okmányok említik, akkor még Újfalu néven, melynek eredetileg épült ófalujaOros, addigra már túlnépesedett. Ez a falvacska a Becse-Gergely nemzetségbeli Bot vitéz birtoka volt, majd a Byka nemzetség tulajdonába került. Bot-tereme-helyének hívták ekkoriban, majd ez alakult át Theremhegy, később Terehegy-re. A Byka család egyik őse a „Búvár kund” című regényben is szerepel. Hivatalos írások örökítik meg, hogy Byka János 1412-ben alnádor, az ország harmadik embere lett.Byka Miklós a híres krakkói egyetemen tanult.Byka András a török harcok idején Zrínyi Miklós szigetvári várába menekült kisfiával és háza népével, erről Zrínyi Miklós „Szigeti veszedelem” című művében is olvashatunk.A szigetvári vár elestével a Byka család is kihalt. A török megszállás idején Terehíd néven szerepel a falu. A következő 400 év csendben múlt el fölötte – ma már egybeépült Harkánnyal.
Ha valaki sétálva szeretné Harkány látnivalóit megismerni, nem kell napokig gyalogolnia. A fürdő melletti Zsigmondy őspark hűs árnyat adó fái közt találjuk a Harka kutat, ami mondabéli lányra emlékeztet, de ebben a szép parkban több egyéb szobor is látható. A gyógyfürdő mellett elsétálva a Kossuth Lajos utcában áll az 1802-ben épült református templom. A katolikus templom 1990-ben épült, tűzzománc stációi a templomkertben tekinthetők meg. Itt látható egy másik „kálvária” is, mely a magyar nép történetének nagy pillanatait mutatja be.
A református templom
A katolikus templom
A templom falán vannak a kálvária stációképei
A templom kertben a magyar történelem neves eseményeiről láthatók képek
Természetesen a fő látványosság és első számú program a Gyógyfürdő meglátogatása.
A 13,5 hektáros ősparkban8000 m2 vízfelszínnel 5000 m2 fedett pihenőterülettel, gyógy-, strandmedencékkel,látványfürdővel, szaunákkal, pezsgőfürdőkkel, speciális masszázzsal,természetgyógyászati kezelési lehetőségekkel, speciális gyógy-szolgáltatásokkal várják a vendégeket.
Érdemes a Tourinform irodákban érdeklődni, vagy az Interneten böngészniaz aktuális programok után is, mert alkalmanként fesztiválokat, kiállításokat, hangversenyeket, folklórprogramokat sportversenyeket rendeznek a fürdővendégek szórakoztatására. Vannak Ördögűző napok, Hímestojás napok, Pünkösdi zenés fesztivál, Nyári fürdőfesztivál, Szüreti fesztivál. Lehetőség van színvonalas konferenciák lebonyolítására is.
Végezetül mutatok pár "csak úgy" a főutcán ellőtt képet:
Nem mondhatom, hogy jellegzetesek. Bárhol lehetnének az országban...
Viszont nagy örömmel fedeztem fel ifjúságom helyszínét, ahol a "Jánosbogárkát" olyan sokszor hallgattam esténként...
Ez pedig a Ciao-Ciao nevezetű cukrászda, ahol egy nagyon finom franciakrémessel estem bűnbe. De nem bántam meg...
A környéken ajánlott program-lehetőségek:
Siklós/ 5 km/ Vár, dzsámi, katolikus, református és görög-katolikus templom, városi galéria
Sétahajózás a Dráván, a Duna-Dráva nemzeti Park természetvédelmi területén
Sétarepülés a pogányi repülőtérről indulva a környék felett http://aeromedia.hu
Ez a mai strand légifotója
A strandról nem írok. Ezer éve nem voltam bent. Fürdeni csak néhány alkalommal jártam ott gyerekkoromban. S ott ért az a döbbenetes élmény, ami miatt aztán egy életre lemondtam a strandolásról.(Hadd ne kelljen leírnom, mi úszott velem szembe a gyerekmedencében…)
(Utoljára 1970-ben voltam a strandon, nem, nem mint fürdőző, hanem mint egy országos nagy rendezvény szervezője, lebonyolítója – és amíg élek, elfelejteni nem fogom. És nem csak amiatt, mert a leürített medencében táncoltunk hajnalig… Ó, régi szép, boldog ifjúságom, hová tűntél ??)
Természetesen aki szereti a strandot, nem beszélek én le senkit sem…
Ha valaki a strandolás közben a nagy élvezettel elfogyasztott hamburger, hot-dog, sör és jégkrém adagok, a meleg vízben való lustálkodás után lelkiismeret furdalást érez, hogy ma nem táplálkozott valami egészségesen, annak még egy könnyen elkészíthető, egyszerű, kalória-szegény salátát ajánlok vacsorára:
Sajtos gombasaláta
Ha friss gombából készítjük, akkor 20 dkgombafejet erős vízsugárral lemosunk és nem túl vékony szeletekre vágjuk. /Nem kell hámozni a pincében termett sampiont – aminek a becsületes neve egyébként csiperke gomba!/ Enyhén citromos /ha nincs kéznél, akkor csak gyengén sós/ vízben pár perc alattmegpároljuk. Konzerv gomba is megfelel. Megfőzünk 2-3 tojást is.
Bármilyen /lehetőleg nem túl zsíros/ sajtot apró kockákra vágunk, majd felkockázzuk a főtt és már kihűlt tojásokat is.
2 dl kefirt, joghurtot / bármelyik jó/ elkeverünk egy tasaksalátaöntet porral, ám ha ez épp nincs a konyhaszekrényünkben, saját fantáziánkra bízva fűszerezhetjük a rendelkezésre álló fűszerkészletből.
Ha esetleg pár tegnapról maradt piros retek-szem is van, apró kockára vágva az is a salátába keverhető. Nem ront rajta pár csík zöld, vagy piros paprika sem. Salátalevelekre tesszük – persze e nélkül is meg lehet enni. Kifejezetten jót tesz, ha egy fél órára még a hűtőbe is be tudjuk dugni, hogy kellemes hűvös legyen.
Aki idáig elolvasta, annak ráadásként csatolom a Jánosbogárkát, amit fentebb emlegettem:
Soha nem
múló „örömnap” az életemben szeptember
ötödike. Régi olvasóknak unalmas, de ha még élek, jövőre is azt fogom
írni szeptember 5-én a blogomba, hogy
♥IMÁDOM A JÚLIA ALPOKAT !♥
Már
(szerencsére) tegnap eszembe jutott, hogy van nekem egy mindennél fontosabb
feladatom ezeken a szeptember eleji napokon: nevezetesen felidézni életem
legboldogabb napjait. Felidézni és általa megerősíteni magamat: igenis képes
voltam valami nagyszerű és számomra fontos dologra, egy majdnem lehetetlen cél
elérésére, nevezetesen a Trigrav megmászására, 43 évesen, teljesen egyedül.
Így hát
már tegnap is többször visszaidéztem a 27 évvel ezelőtti eseményeket, és milyen
jó hozzám a sors ! Még emlékszem mindenre. Még nem homályosodott el az agyam,
még előttem a képek, még érzem a talpam alatt a morzsolódó sziklatörmeléket,
még orromban a frissen kaszált fű illata, még hallom az almon lévő istállóba
zárt tehenek nyakán éjjel halkan megcsendülő kolompot, még fel tudom idézni magamban,
hogy a gyönyörűségtől majd elsírtam magam, amikor kézzel elérhető messzeségben
láttam a kristálytiszta égen ragyogó hatalmas csillagokat. Látom a kecskéket a
meredek sziklás hegyoldalon, a cikláment megbújva a törpefenyő alatt, a
végtelen kék hajnali eget, amin csak egész a látóhatár peremén lebeg valami aprócska
felhőfoszlány – a csúcsmászásra jó napot ígérve…Látok mindent.
Úgy látok
mindent, mint egy moziban, vagy talán még szebben.
És ez, ez
éltet jövő szeptember 5-ig.
(Nagyon régóta gyűjtögetem a fotókat, sajnos nem jegyeztem fel mindegyik helyét. Ezek nem az én képeim....)
Nem kell aggódni, még megvagyok, csak a
világ és a fejem tele mindenféle bajjal - próbálom megérteni, megmagyarázni, de egyre jobban azt érzem, jobb lenne elmenekülni előle valahová. De nem ismerem a béke titkos szigetének helyét..... Szomorú, hogy önmagamban sem találom...
Az alábbi 3 fotó nem
nagy ügy...tudom. Viszont ők legalább nem marják egymást és az én
lelkiismeretem is tiszta, mert egyformán adtam mindkettőnek. Nézzétek csak: az
állatok között béke van ! Az egyik már megette a magáért és mégse löki fel a
másikat, hogy ide nekem a tiédet is ! Példát vehetnénk...