Hotel Kikelet alias Üdülőszálló

Nem biztos, hogy minden velem egyidős pécsinek vannak hasonló kellemes emlékei, mert – úgy emlékszem - nem volt hétköznapi és „magától értetődő” az én ifjú éveimben az, hogy valaki az Üdülőszálló éttermében, avagy teraszán ebédeljen és a bárjában táncoljon.

Írom, „Üdülőszálló” – és azonnal magyarázkodnom kell.

Vagyis, nem, először álljon itt egy kis történelem:

http://kep-ter.blogspot.hu/2012/01/pecsi-hotel-kikelet-regen-es-most.html  a szöveg innen:

„Pécs városa 1935-ben írt ki tervpályázatot a szállóra, eszerint a pályázónak pécsinek, az épületnek pedig „...kétemeletesnek kell lennie, minden néven nevezendő helyiséggel úgy felszerelve, hogy az vetekedjék a világhíres üdülőszállókkal.” Tizenkét pályázat érkezett. Az első díjat végül nem adták ki, mert alkotói nem pécsiek voltak. A város az első díjért járó összegért azonban mégis megvásárolta a Nyíri István-Lauber László páros tervét. A második helyre a pécsi ifj. Nendtwich Andor munkája futott be. Ők hárman készítették el a végleges terveket, egyes források pedig még egy fiatal, tehetséges pécsi építész, Visy Zoltán közreműködését is megemlítik. Az épület 1936-37-ben épült fel a Mecsekben, Pécs belvárosa felett, gyönyörű kilátással a környékre……

A Tér és forma folyóirat 1938-ban az áprilisi szám egészét a vidéki híreknek szánja és lelkendezve ír a helyről, amelynek különleges, csontig modern éttermét ekképpen dicséri:

 „… néhány emberöltő múlva épp ez a mai étterem lesz a kifejezője korunk társadalmi világának, életének és épp ezért érdekes és kedves a késő utódoknak, akik között bizonyára lesznek olyanok, akik a múló napi kellemetlenségektől megszabadulva, ujjongva fogják felfedezni, hogy a három fiatal építész milyen tökéletesen illesztette be a hegyorom táj adottságaiba ezt az épületet.” Pécs ezzel az épülettel amúgy visszafordíthatatlanul elindul azon az úton, amely elvezet majd a legtöbb modern épületet megvalósító vidéki városunk címéhez, bár ehhez kétségtelenül annak is köze van, hogy Forbát Alfréd és Breuer Marcell, a Bauhaus két nemzetközi porondon is ismert alakja éppen e város szülötte…

A háború után, a szocializmus idején SZOT-üdülőként működött, valamikor tizenötmillió forintból fel is újították. 1949 végén a SZOT a Mecseki Üdülőszállót is felhasználta kétszer két héten keresztül élmunkás-üdültetésre, de ez később nem ismétlődött meg, mert a helyszínen kisebb problémák adódtak. "A főépületbe privát vendégek kerültek, míg az élmunkásokat - a SZOT határozott utasítása ellenére - a melléképületekbe, emeletes ágyakon helyezték el. Az üdülővezető - akit a panaszok miatt elbocsátottak - ellen még az a vád is felmerült, hogy a szállóhoz leérkezett Lenin és Sztálin képeket nem engedte kitenni, csak ünnepélyes alkalmakkor."

Amikor én eszméltem, vagy ifjú voltam, még Üdülőszálló  volt a neve. Csak egy régi filmből tudtam, hogy eredetileg „Hotel kikelet” néven ismerték. (A szöveg alá betettem a filmet, megnézhető.) És nem volt a világ legtermészetesebb dolga a hatvanas-hetvenes (sőt még tán a nyolcvanas)  években, hogy drága és elegáns helyen ebédeljen az ember. Bárba pedig a „rosszlányok” jártak. Nekem azért volt szerencsém az ebédekkel, mert egyszer esküvőre voltam hivatalos, másodszor meg Édesapám ascoti barátait vittük fel oda, hogy a jó falatok mellé szép kilátásban is gyönyörködhessenek. 
A bár, hát az viszont más tészta… Nagyon, nagyon szerettem táncolni. Volt két olyan udvarlóm is, akikkel ez a szenvedély közös volt. Hát őket szedtem rá kisebb nagyobb csellel, hogy néhány alkalommal elvigyenek. Ma már meg nem tudnám mondani, miért is vágytam oda, holott pl. a Nádorban is voltam többször vacsorázni, és táncoltam én ott is, (amúgy mindenhol, ahol lehetőség adódott rá) és imádtam is a Nádort, de valami miatt az „Üdülő-bárba” is kívánkoztam.

Nos, ez az idő elmúlt - bár szerencsére az emlékeim még megvannak…

Az autók közötti diszkrét kis ajtó volt a bár bejárata.

Ez valami új kép, de hangulatában ilyesmi volt a régi bár....

Élmény volt itt ebédelni....micsoda panoráma !

A "kéjfürdő"

Aztán valamikor értesültem, hogy „Hotel kikelet” a szálló neve újra. No, most már persze nem SZOT üdülő, hanem szálloda. Hogy őszinte legyek, ebben az időben már nem érdekelt engem a bár, mint táncolásra alkalmas helyszín, (azt sem tudom, megvan-e még?) és amikor egy alkalommal arra sétálva megláttam, hogy miféle kéjfürdőt sikerítettek az üdülő aljába, eléggé elszomorodtam. (Elnézést a velneszt kedvelőktől, de én ezt az izét csak így hívom magamban....) Magam sem értem persze miért utálom, tán egyszerűen csak azért, mert úgy éreztem, nem illik az oda…

És most kapom  a hírt: http://okpecs.hu/lehuzta-a-rolot-a-hotel-kikelet-pecsen/

Hát ez is bezárt. Nem üzemel a Nádor, üresen kong a Pannónia a Kórház téren, (vagy nem is tudom mi most a neve, mert összekeverték az elnevezéseket, szerintem a Király utcában volt a Pannónia régen, aztán azt átnevezték, most ez a Palatinus….Áh, nem is folytatom, csak összezavarodik az ember feje a sok változtatástól. Mert semmi se jó, úgy, ahogy volt, se szálloda, se utcanév. SEMMI se.)

Valójában csak ezt szerettem volna elpanaszolni. Már az Üdülőszálló is sorra került... Nincsenek bányáink, embereknek kenyeret adó gyáraink, bezárt a tüdőszanatórium (igaz, hogy kórházba jutásra hónapokat kell várni…), bezártak éttermek, szállodák. Mintha megállt volna az élet. Nem tudom, mennyire a fejlődés jelei ezek…hacsak nem a visszafejlődésé…

Tessék mondani, merre tartunk ?  
(O.K. ez csak "költői kérdés" itt a végén....)

Ha valakinek van másfél órája, a film itt megnézhető.

Képek innen: http://gyujtemeny.vatera.hu/kepeslap/magyarorszag/1920_1945/antik_kepeslap_pecs_hotel_kikelet_1940_2088395216.html

https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjABE7qCjjCPm6RUkcnpOlCBlhYOCmebm3e8cpIh5xVDMxqn6TLOf5Eq8C1pPmtKVmZVTw7i4ML0n8gbpjhU_mUFx9i2N6wvvM57jWNfRVuwSrYRlMKOGS2HU3ezW-GBLhg3-93AXRWUW8/s640/1950-es+mecsekoldal.jpg

és itt is vannak még: http://www.ittjartam.hu/pecs/ettermek/hotel-kikelet-etterem/

Lányos fiúk, fiús lányok

Ez az egész alábbi szöveg  – csak az utolsó mondat egy részlete miatt került most ide. Valakivel arról beszélgettem, hogy a környezetemben azt tapasztalom: a nők „férfiasodnak” és a férfiak meg egyre „nőiesebbek” lesznek….

Esküszöm, nem tudok rá válaszolni, jól van-e ez így ? A madarak nemi változásai annyira nem izgatnak, de ugyanez az embernél nekem valahogy nem nagyon tetszik….És nem tudom, minek a hatása ez a változás, mert egyelőre földigilisztát még nem eszünk…. (Ámbár persze, ki tudja ?)                                                    

Olvasom egy http://greenfo.hu hírben: hogy

A környezetszennyezés hatására bonyolultabb melódiákat dalolnak a hím seregélyek - derítették ki brit kutatók.

A brit Cardiff Egyetem kutatóit azok a seregélyegyedek érdekelték, amelyek előszeretettel a szennyvíztelepek környékén szerezték be napi földigiliszta-adagjukat. A táplálékkal együtt a seregélyek szervezetébe olyan szennyezőanyagok is bekerültek, amelyek az ösztrogén nevű hormonhoz hasonlatos hatással bírtak.

Miután a cardiffi kutatók kiderítették, hogy milyen vegyületek jutnak a táplálékkal a madarak szervezetébe, a kísérleti egyedeket két csoportra osztották. Az első csoportba sorolt seregélyek szennyezett földigilisztát kaptak, míg a kontrollcsoport egyedei étrendjében vegyszermentes férgek szerepeltek. Mint a kutatás során kiderült, a szennyezőanyagok hatására megnagyobbodott a hím seregélyek agyának azon területe, amely a dallamok bonyolultságát ellenőrzi. Végső soron a fiúseregélyek sokkal gyakrabban fakadtak dalra, s melódiáik is lényegesen összetettebbé váltak.

 „Ez az első bizonyíték arra, hogy a környezetszennyezés nemcsak befolyásolja, hanem erősíti a hím madarak olyan képességét, mint az ének” - hangsúlyozta Katherine Buchanan etológus. A szennyezőanyagok azonban gyengítették a madarak immunrendszerét. A kutatók aggodalma szerint a nősténymadarak a jövőben a szebben trillázó, ám gyengébb fizikumú hímeket részesítik majd előnyben. „Eredményeink arra engednek következtetni, hogy a nőstény madarak olyan hímeket választanak, amelyek szennyezett táplálékon élnek. Ez azért káros, mivel a vegyszerek gyengítik az immunrendszert.

Nem tudjuk viszont, hogy mennyire károsítják a szennyezőanyagok a hímek megtermékenyítő-képességét, s azok mennyire lesznek képesek gondoskodni utódaik táplálásáról” - mutatott rá Buchanan.

A kutató aggodalma szerint, ha ezek a félelmek beigazolódnak, a vegyszerek következtében drámaian csökkenhet a seregélyek száma. „Valószínű, hogy más madarakat is hasonló módon érinthet a környezetszennyezés. Ismeretes, hogy a szarkák és a varjak előszeretettel keresnek táplálékot szennyvíztelepek környékén.” A kutató szerint nem ismert, hogy miként hatnak a vegyszerek a nőstényekre. „Azt viszont látjuk, hogy a nőstények „férfiasodnak”, s olyankor is dalra fakadnak, amikor normális esetben némák maradnának” - nyilatkozta Buchanan.

Kép:https://www.withfriendship.com/images/i/44858/Starling-picture.jpg

Egy fát megölelni

"Mindenen van egy repedés. Azon keresztül jut be a fény." (Leonard Cohen)

Van-e neked „vigasztaló-fád” ? Aki első olvasatra nem tudja, mire gondolok  – azt bizony sajnálom. Vagy irigylem…

A vigasztaló fa kifejezést persze én találtam ki, de fontos szerepet tölt be az életemben.

Nem akarom elkiabálni, mostanában nem kellett sem a régit meglátogatnom, se újabbat keresnem, de  valami okból a napokban eszembe jutott „az” a fa és az is, hogy tán írnom kellene róla – mert megérdemli.

Nem tudnám megmondani, mikor, hol olvastam (de jó rég volt), hogy ha az ember nagy bánatában átölel egy fát, ha szerencséje van, ott vigaszt talál.

Amikor még nem autóztam, a Mecsek lábbal is elérhető részén volt egy tölgyem, aztán később, amikor már autóval jártam, másikat választottam. Én választottam ? Nem is tudom…

A mai napig engem az autóvezetés végtelenül megnyugtat. A legrosszabb hangulatomban ha volán mögé ülök és nekiindulok cél nélkül a „vakvilágnak” 10 percen belül lenyugszom, a bajom/bánatom elrepül. Fizikai, vagy orvosi szempontból tán úgy magyarázható ez, hogy annyira kell koncentrálni a vezetésre, hogy az agyamban nem marad hely a bánatnak – ám ha nem így van, a végeredmény akkor is ez. De ha megállok… hát, ha megállok, akkor a baj a rejtekéből előugrik és máris újfent szorongatja a szívemet.

Jól emlékszem az első ilyen autós „bánat-utamra”. Nem a Lili, hanem még az előző, a beagle kutyám volt velem. (Milyen különös egybeesés - igazán mondom, nem kerestem...Pontosan ma 17 éve, hogy meghalt. Ez csak most, hogy a nevét leírtam, jutott eszembe. A számomra fontos dátumok egyébként a naptáramban vannak feljegyezve....)

Egy helyen megálltam az út mentén. Semmi nem indokolta, hogy pont ott álljak meg, még csak a bokrok közti ösvény sem látszott, amit aztán elhajlítva az ágakat, végülis felfedeztem.… Mivel a kutyát féltem póráz nélkül elengedni, bent hagytam a kocsiban, s én elindultam ezen a vadjárta ösvényen beljebb az erdőbe.  Minden cél nélkül, gondoltam sétálok kicsit, csak pár percet, beszívom a pompás erdei levegőt, aztán majd megyünk tovább. És akkor, ott szólított meg engem a második fám – egy háromtörzsű óriási tölgy. Az hármas-ikrek egyikéhez közelebb lépve először csak megsimogattam a törzset, majd kifejezetten azt éreztem, hogy nekem ezt a fát meg kell ölelnem. És megtettem. És kisírtam ott akkor magamból a bánatomat. Még kétszer voltam ennél a fánál – aztán valahogy úgy alakult, hogy nem éreztem szükségét, hogy az erdőbe menjek sírni (tudtam itthon is).

Majd jöttek a csodálatos, feledhetetlen erdei séták a Lilivel. Az életem boldog órái, mert a Lilinél okosabb kutya nem is létezhet a Földön. (Boldogabb óráim csak Szlovéniában voltak.) Őt nem kellett féltenem, hogy elszalad, érdeklődve, szimatolgatva jött mellettem, vagy ha el is távolodott, sosem ment messze. Így hát póráz nélkül jártuk az erdőt. (Jó, tudom, hogy nem szabadna…mindegy, a tény tény, nem fogom lehazudni.)

És egy adott alkalommal – volt rá okom – megint egy tölgy (ez most egy magányosan álló volt) mellett mentem el. És megint „megszólított” a fa, akár elhiszi ezt valaki, akár nem. Ha karja lett volna, tán utánam is nyúl… És jó volt dorozmás oldalához simulva kisírni a könnyeimet, a bánatomat. Valahogy úgy éreztem akkor, s most visszagondolva is, hogy mintha megállt volna az idő. Amikor könnyeimet nyelve elengedtem (vagy elengedett?) – Lili ott ült a lábamnál. És olyan mérhetetlen csend volt körülöttünk – mintha az egész világon csak mi hárman lettünk volna: a fa, a Lili meg én.

Talán így is volt.

Voltam ott még néhányszor, volt, hogy csak átöleltem, volt hogy sírtam is kicsit.

Az a fa az én fám mindörökre. Lehet, hogy valamikor már találkoztunk…

                                                       

                                                         *************

Kép: http://www.ipolyerdo.hu/picture.php?file=aW1hZ2VzL2dhbGxlcnlfYmlnLzYxLmpwZw==  

(Saját képem nincs, de az én fám hármas is hasonló volt…)

Szahara

2015.szeptember 17, délután 17.30.

Nem is fűzök hozzá mást...

Ha esetleg valakinek lenne az északi országok bármelyikében jövő nyárra egy kiadó szobája, kérem jelezzétek. Szeretném lefoglalni.....

Harmadszor is….

Előre is bocsánatot kérek, ha valaki unalmasnak érezné, hogy már harmadszor hozom szóba a gyufát…

Ám egy kedves kommentelő – aki ráadásul a szegedi gyufagyárban dolgozik – küldött egy linket, ahol van egy videó is. Végre, végre egy olyan film, amiben elejétől végéig bemutatják az egész folyamatot. Nekem nagyon tetszett (sajnos német nyelvű – de azért a képek alapján érthető a gyártási folyamat). A szegedi gyár 1,5 milliárd doboz gyufát, kb. 45 millió doboz/nap- ot gyárt – már csak ettől az adattól is tátva maradt a szám…Én még sose számoltam meg, de most már tudom, egy dobozban 38-42 szál gyufa van.  És 1 m (lekérgezett) fából 300.000 „gyúfátska” készül. És persze különféle méretűek, más-más fejűek is vannak… Megnéztem, amit legutóbb vásároltam, Eu-s címkéje van és kék feje !!! Ilyennel se találkoztam még. Ha jól értelmezem a címkéjét (lásd lentebb), akkor ez nem is Szegeden, hanem Németországban készült.https://kmmatch.com/de/werbezuendhoelzer/
...Már a gyufánk se magyar (?!)

Ajánlom, nézzétek meg a videót, tényleg érdekes !

Ezekbe is érdemes beleolvasni: 
http://www.magyargyufa.hu/gyufaipari-tortenelem/gyufagyar/61-szeged.html 
http://www.magyargyufa.hu
https://hogyankeszul.blog/2018/02/23/hogyan-keszul-a-gyufa-gyetvan/ 

Hogyan rontsunk el valamit, ami szép is lehetne ?

Meghívást kaptam egy felújított templom átadására, felszentelésére, ahová örömmel készülődtem. Részben, mert kellemes emlékek fűztek a helyhez még a kálváriás időmből, részben, mert alkalom ígérkezett arra, hogy egy blog-olvasómmal személyesen is megismerkedjem végre.

Az idő szebb nem is lehetett volna, elsőre felismertük egymást, készítettem pár fotót, majd csendben beszélgetve  vártuk, hogy elkezdődjön a mise.

Nem vagyok én egy nagy templomjárós, de vannak helyzetek, amikor jól érzem magam egy kicsike templomban.

No ez bár annak indult, de fura vége lett…

Először ugyan az orgona szólalt meg, de hamarosan kiderült, hogy van egy zenekar is. Csak 4 tagú, ének, fuvola, gitár, szintetizátor …de ebben a kicsinyke templomban akkora hangerővel játszottak, hogy azt hittem a vakolat leesik a frissen festett mennyezetről.  A helyzetet tovább „színesítette”, hogy egy anyuka a kb. egy éves gyermekét nem tudta se lefoglalni kellőképp, se lecsendesíteni, ez okból a gyerek folyamatosan vagy bőgött, vagy gőgicsélt, vagy különféle sikongató hangokat adott. 

Ezekhez az örömökhöz társult két TV társaság hatalmas kamerája, ami úgy pásztázta a jelenlevőket, mintha a közel-keleti helyzet megoldásának tanácskozásán lennénk, s mindenkinek a legcsekélyebb arcmozdulata is fontos lenne.

Végezetül megérkezett (nem egy fényképész nő, hanem ) A FOTÓS HÖLGY. Megállás nélkül kattintgatott, zsizsegett a gépe, járt a hölgy le-fel, jobbról, balról, elölről hátulról (még jó, hogy alulról nem) lett lefényképezve szinte személy szerint mindenki.

Amikor hozzám ért, halkan megkérdeztem: ez a fotózás az egész mise alatt folytatódni fog ? Mire indignálódott hangon közölte: Igen, arra kértek fel, hogy fotózzam végig az egészet.

No én ekkor fogtam a táskám, kabátom és szép csendesen elhagytam a terepet.

De nem voltam dühös. Az idő gyönyörű volt, élvezettel autóztam haza, a nyári szárazság utáni esőtől szinte újjáéledt természetet jó volt látni. Gondoltam is: a fák-bokrok-füvek mennyivel okosabbak, mint az emberek….ők csendesen mutogatják szépségüket.

Azt sajnáltam csak, hogy a horgásztó külső kapuja zárva volt, dacára hogy még jóval a zárási idő előtt jártam ott. Különben bementem volna, körbesétálni. Ott ugyanis csend volt. Tán majd legközelebb….

 

Semmi különös, csak egy órácska séta….

A három napos szürkeség és eső után szombaton ragyogó napsütésre ébredtem. Délelőtt leszaladtam ugyan a kispiacra – örömmel állapítva meg, hogy még van dinnye – bár már a végét járja. Hoztam is egy fél sárgát, hát mondhatom, mézédes volt.

Délután nem bírtam magammal, olyan mehetnékem volt. Csakhogy az erdőbe nem merek már egyedül csavarogni és hipp-hopp nem lehet leakasztani valakit, aki fél óra múlva menetkész és hajlandó velem fent a hegyen járni egyet.

De azért csak csak sikerült, a barátnőm megszánt, s felmentünk a Misinához. A Kistubesig sétáltunk csak – de olyan üdítő volt ez a kis séta ! Az eső után friss föld illat van mindenütt. Szeptember 12 van, de még élénk zöld minden, kissé meg is lepődtem, mert az idei szaharai nyár után nem erre számítottam. Még fecskéket is láttam lent a városban, tehát még ők is itt vannak, vagy legalábbis egy részük….

Hihetetlenül sok a som – nem is emlékszem rá, mikor láttam ennyit. Igaz, apró szemű, ebből aztán lekvárt főzni nagyon fáradságos és gazdaságtalan munka. Nem is szedtünk. 
Itthon konstatáltam, hogy pont a kilátó képe bemozdult, hát arról most nincs fotó, de amit útközben láttam, és úgy éreztem, megérdemel egy képet, azokat megmutatom:

Rengeteg a som

Itt is elszáradt a szeder....

A haldokló, beteg fenyők

Hegyi hagyma

Sisakvirág

Landolás....leszállás - gyöngyházlepke

Varjúháj

Az illatos hunyor csillag-levele

A Rotary sétány emléktáblája

A Tv torony meg egy kicsi a városból a Kistubesi kilátóról fotózva

Közben míg ezeket írtam, eszembe jutott, hogy van nekem egy régebbi, még elraktározott anyagom a Mecsek középső részéről. Igaz, saját fotók nincsenek a szöveghez, csak egy ismertető a látni-, ill. megnézni-valókról. De közreadom, majd keresek hozzá képeket is, hátha elolvassa valaki. Ha nem, az se baj.

A Mecsek közepe….

Ha messziről nézed, három jól tagolódó részre osztható a Mecsek hegység. Ha Harkány felől közeledik az ember, balra a Jakab hegy, középen a Tubes+Misina, jobbra a Zengő látszik – ez a 3 magas csúcsa van a hegyünknek. 
Ezek közül most a középsőről mesélnék.

Sajnos jobb térképet nem találtam, mint az alábbit, melyen a Mecsek mindhárom csúcsa látható. 

Kép innen: http://itin3r.blogspot.hu/2014/08/mecsek-600-as-csucsai.html

A középső Mecsek legmagasabb csúcsa – bármilyen hihetetlen is a városból a hegyre felnézve – nem a Misina tető a TV toronnyal/ 535 m/, hanem tőle balra a Tubes, ahol a János kilátó áll /611 m/ több átjátszótorony szomszédságában.

Misina, TV torony

Ha én idegenvezető lennék, minden vendégemet először a misinai TV toronyba vinném. A 191 m magas toronyban – ahová lifttel lehet felmenni -   75 m-en egy körkilátó van, ahonnan pompás látvány tárul a szemünk elé, különösen nyári zápor utáni tiszta levegőben.... Meg a borongós őszi délutánokon..... És havas téli napokon is.... És azt hiszem, zöldbe-borult tavaszi délelőttökön is….Innen lehet a legjobban megérteni, miért is választották az első ide települők a Mecsek védő-óvó ölében ezt a kellemes, lapályos területet otthonuknak. A hegy felfogta a hideg szeleket, elterelte a viharfelhőket, lehetővé tette, hogy a délszaki fügefák is termést hozzanak a napsütötte meleg lankákon, és gyönyörű barackok, pompás szőlők teremhessenek. A hegy lábánál hűs és tiszta vizű, karsztforrások bukkantak ki. Együtt volt minden, ami a letelepedés mellett szólt.

A Tv toronyból jól kirajzolódik a régi belváros, és láthatók a különböző korokban épült városrész-bővítmények, a nagyobb ipari üzemek, és számtalan kulturális-történelmi nevezetesség. 

Aki a város fölötti u.n. parkerdő kincseivel, rejtett szépségével  szeretne megismerkedni, annak többféle sétát, kisebb túrát is ajánlhatok.

Tettyei romok

Tettye:  a pécsiek kedvelt sétahelye, régebben nyáron szabadtéri játékokat tartottak itt, de a múlt század elején is a  népünnepélyek kedvelt színtere volt. Ma is használják nagyobb „népünnepélyek” megrendezésére. Szathmáry György püspök reneszánsz stílusú palotájának rom-maradványai még  láthatók. A törökök derviskolostorként használták – innen származik állítólag a neve is,  törökül a  „kolostor = tekke”.  A téren van a Duna-Dráva Nemzeti Park irodaháza mellett a Pintér-kert nevű arborétum, számtalan növény-különlegességével. Itt van a tettyei vízmű is, ami hajdanában a város vízművének egyetlen vízadó forrása volt.  Egy jó hűvös sörre, vagy télen egy csupor forralt borra érdemes betérni a  Tettye vendéglőbe, mely sváb-báljairól és német nemzetiségi ételeiről híres.

Havi hegy

Havi hegy:  templomát  1691-ben építették a pécsiek, hálából és fogadalomból, mert a pestisjárvány a várost elkerülte. Berendezése 1710-ből származik, oltárképe a St.Maggiore  templomban lévő  Mária kép másolata.  A hegy nevét a fehér mészkősziklákról kapta, melyek nyáron is oly fehérek, mintha havasak lennének. A templomhoz vezető műút melletti sziklán  Rétfalvi Sándor készítette modern feszület áll. Innen, és a templomtól is igen szép kilátás nyílik a Tettye-völgyre, Pécs egyik igen régi városrészére. A híres „Havi búcsú” /mondják Havas Boldogasszony búcsújának is/ minden év augusztus első vasárnapján van.

Ha valaki hajlandó közel 100, meredek, sziklába vájt lépcsőn felmászni, a tettyei park fölötti, volt kőbánya tetejére jut, s innen már egy kényelmes, kellemes sétaúton nyugat felé indulva hamarosan az Ilona pihenőhöz majd a Fenyves szállóhoz, ill. a  Kikelet Hotelhez érkezik.

Pálosok temploma

Ha busszal indulnál el a városból, érdemes leszállni a Pálosok templománál. 1939-ben  Forbáth Alfréd tervei alapján épült,  különálló tornyát árkádsor köti össze a templommal. Előtte Mária szobor áll. Innen  tovább (felfelé) sétálva hamarosan az u.n. Mecsek Kapuhoz érkezünk, s áthaladva rajta kellemesen emelkedő sétány visz fel az erdőn át a Kikelet Hotelhez. Ha itt észak-keletre, a  Fenyves sor felé indulunk, pár perc sétával az Állatkerthez jutunk, ha délre térünk le, akkor a Francia emlékműhöz érünk,  melyet a napóleoni háborúkban meghalt katonák emlékére építettek 1908-ban.

Francia emlékmű

 

Dömörkapu (Hotel Mediterrán)

Az erdei kisvasút

Tavasztól őszig az állatkerttől a kisvasutat is igénybe vehetjük, hogy eljussunk a Dömörkapuhoz, ahol meglátogathatjuk a Mediterrán éttermet /szálláslehetőség is van/, vagy elsétálhatunk a Flóra pihenőhöz, ahonnan holdbéli tájra pillanthatunk: a hatalmas gyükési külszíni bánya hever lábunk alatt, melyben ma már nincs széntermelés.

Kisrét

A dömörkapui buszvégállomástól igen kellemes sétaút indul a Kisrétre, mely egyben erdei tanösvény is, színes táblákon mutatják be az érdeklődőknek az itt élő fákat, növényeket, állatokat. Közben keresztezzük a sílesikló pályát melynek kiinduló pontja a Misina tető, végcélja pedig majdnem a Lámpás völgy. A Kisréttől ha valaki átsétál még Kantavárra is, az már  közepes méretű túrának számít. Évekkel ezelőtt bitumenes, fekete mészkövet fejtettek itt. Valamikor régen volt itt egy vár, mondája is közismert. (lásd: ismertető végén)

Kantavári romok

Kantavártól a forrástól induló patak útját követve a Lámpás völgyben gyalogolhatunk tovább. A völgy vége felé néhány évvel ezelőtt jelképes emlék-köveket állítottak a múlt század eleji bányatárók helyét megjelölve  és az itt küszködő bányászokra emlékeztetve. Az erdő szélén még ma is áll néhány a régi bányászkolónia házaiból.  A házakat elhagyva, a külszíni fejtésnél  buszra szállva visszajöhetünk a városba.

Kis Tubes

Ha busszal felmegyünk a Misina tetőre, a sárga csík jelzésű turista úton a TV toronytól nyugatra indulva, igen kellemes sétát tehetünk, szinte teljesen egyenes terepen.

Ha kora tavasszal járunk erre a közép-mecseki flóra különlegességét is megfigyelhetjük: az úttól délre, a napsütötte oldalon a fák között sárgás-zölden bólogat az illatos hunyor, az északi, árnyékosabb oldalon viszont a hóvirágok dugják ki kis fejüket az avarból. Az erdőben rend van, mindenkinek megvan a helye.

János Kilátó

Mielőtt a Kis-Tubesre érnénk, keresztezi utunkat a Rotary körsétány. /Ezen az úton is körbesétálhatunk, szintén nagyon kellemes terep, tavasztól őszig a kocogók kedvenc edzőhelye. Mindenhol táblák tájékoztatnak az ott élő fákról./ Ha mégis nyugat felé folytatjuk utunkat, először az u.n. Kis Tubest érjük el, modern kilátójáról szemrevételezhetjük az alattunk elterülő Makár dombot, Bálicsot, Deindolt, Donátust, a magyarürögi völgyet, vagy akár a pellérdi halastavakat. Aztán tovább sétálva érjük el az u.n Tubes csúcsot, ahol pár évvel ezelőtt a lelkes erdő-barátok határtalan segítségével /ismét/ felépült a János kilátó. Ennek csúcsára felkapaszkodva nagyon messze látunk: ha délre nézünk, akár „átlátunk” az országhatáron, hiszen a horvátországi Papuk hegység csúcsai is látszanak. Nyugatra fordulva látjuk a Jakab hegy erdőit, nem sokkal alattunk a sóshegyi kilátót, majd megcsillan az orfűi tavak vize, kicsit odább, észak felé  ágaskodik a komlói víztorony, keleten pedig a Hármas hegy és a Zengő.

Ha ezen az úton tovább sétálunk, még mielőtt a Lapisra érnénk, újra találkozunk a Rotary körúttal, majd máris a műútnál vagyunk.

Itt négy út közül is választhatunk:

1. visszajövünk délre a Mandulás és az erdei tornapálya /Tüdőszanatórium - Kemping/ felé,

2. elmegyünk észak-nyugatra, akkor azon az autóúton sétálunk végig, ahol a Mecsek-Rallyt szokták megrendezni,

3. ha továbbra is nyugat felé tartunk, akkor hamarosan  a Remete rétre érünk /innen indul egy igen kellemes turistaút a Vörös hegyen át a Jakab hegyre/ végül

4. észak-kelet felé azon a körúton mehetünk végig, melynek végállomása az Árpád tető. /Egyébként erről az útról kell letérni a melegmányi, - mésztufagátjairól híres - a kismélyvölgyi, ill. a zsidóvölgyi utakra, melyek Kőlyukon át Mánfára, ill. Sikonda felé vezetnek./

Csak néhányat soroltam most fel abból a sokféle lehetőségből, melynek megtekintését szeretettel tanácsolom mindenkinek, aki szívesen barangol az erdők csendjében.

Vegyetek egy jó Mecsek térképet,  és „szerencse fel”!

Kantavár mondája:

Állt itt hajdanán egy fekete kőből épült vár: Kanta Pista, a híres rablóvezér volt a lakója.

Innen járt zsiványbarátaival lopni, rabolni, itt rejtette el kincseit is. Egyik rablóútjáról nem csak kincset, hanem egy szép lányt is hozott magával. A lány egy környékbeli nemesember lánya volt, akit Tünikének hívtak. Először jó pénzért túl akart adni rajta Kanta Pista, de aztán megigézte a lány szépsége, és maga mellett tartotta.

Ez a Kanta Pista néhanapján nem is volt gonosz, mintha érezte volna, hogy nem rablónak született. Hordott nyakában egy medált, édesanyja képével. Szerette volna megismerni, de nem tudta hol keresse. Nem sokra emlékezett kisgyerek korából, azt sem tudta, hogy őt és ikertestvérét hajdanában zsiványok rabolták el.

Egy napon aztán vendég érkezett a várba: Zápolya király táborából egy levente, aki, mert már későre járt az idő, szállást kért és kapott. Vacsora közben Kanta Pista tudakolta, mi járatban van vendége, merre visz az útja. A levente elmondta, hogy őt Igmándi Talabornak hívják és Szentgyörgyvárba igyekszik meglátogatni kedvesét a szép Kendefi lányt. Amint ezt meghallotta Kanta Pista, nagyon izgatott lett, hiszen a lány akihez vendég igyekezett, itt raboskodott az ő várában. Másnap reggel, mikor a levente útnak indult, utána küldött pár haramiát, akik lemészárolták. Vezérüknek elhozták gyűrűjét és medálját.

Kanta Pista majdnem kővé meredt, amikor a medált kinyitva ugyanazt az arcképet pillantotta meg, melynek mását ő hordta nyakában. A vitézt  - testvérét - aztán a várba hozatta és keserű könnyeket hullatva a patak partján temette el. Szegény Tünike szótlanul viselte a nagy csapást, de nem sokáig, hamarosan belehalt bánatába.

A híres rablóvezért ezután elhagyta a szerencse, cimborái is elmenekültek tőle. Vára omladozni kezdett. Lassanként előhordta rejtekhelyéről kincseit, és hol itt, hol ott segített vele a szegényeken. Egyszer aztán nem jött többé. Sokan keresték, de sem Kantát sem kincsét nem találta meg soha senki.

                                                                 

Uff...Szóltam   :-)
Sok volt ?

Képek: http://456.hu/wp-content/uploads/2015/01/tvtorony2.jpg

http://www.ifjusagipassio.hu/helyszinrol/

http://pecs2u.eu/wp-content/gallery/g9_bartho2/havihegy1.jpg
http://hunyor.pte.hu/sites/hunyor.pte.hu/files/files/galeria2/pelos_templom_vasarallis_szobor_at_eloterben.jpg
https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMHgvjh_aSvRE8NxXYz3kF92gXOmZ_9bjKKxJSWrlK2GSCr_wasgYUIvfk_dILUBfAMif1Gw3bvmTePkNxTN2bYJTvda-ZFGOLivEU3XzFIvslL7UuAtrkvaRez9WMFlUCJhAF4gsvzkZZ/s1600/d%25C3%25B6m%25C3%25B6rkapu.jpg
http://760net.heimat.eu/pecs.html
http://static.panoramio.com/photos/large/50008083.jpg
http://static.panoramio.com/photos/large/109036745.jpg
https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjymrK14s_nSDJWO_RAdWarRzGSPgLG5O91sPI7He87KlLGbCfl0HK8Y45CyexSUtmr3uqN1m-PSB1HkhIdNSpPthqT8TpA5w9GKu2rksGTW5OkJmb8cf6wUhqBZVyveawDV7S4bhZeKy3t/s1600/Kis-tubesi+kil%C3%A1t%C3%B3.jpg

A toll

Ezt a kis elmélkedést a vers alatt még kiegészítettem. Akit érdekel, tekerjen le odáig !


Vannak a korosodásnak igen kellemetlen „mellékhatásai”…aki benne van, tudja.

De hogy egy bizonyos dolgot miképp lehet a leglehetetlenebb helyekre (el)tenni, azt szerintem egy agykutató sem tudná megmagyarázni.

Van az asztalomon (is) meg a gépnél is egy ceruza/toll- és fecni-tartó dobozka, ha bármit fel kell jegyezni (mert igenis fel kell!) kéznél legyen.

Továbbá van egy nagyon öreg, de épp a kora miatt kedves golyóstollam. Van hat másik vagy több is, de a ’nagyonkedves’ még a boldog békeidőkből, a munkahelyemről való. Ifjabbaknak mondom, volt olyan idő valamikor a múltban, amikor a munkához szükséges ellátmányt (nem csak golyóstollat, de pl. munkaköpenyt, választásom szerintit, csinosat, és mindenféle, a munkához szükséges egyéb dolgot adtak a munkahelyek a dolgozóiknak, akik nem rabszolgák voltak akkoriban, hanem megbecsült emberek….)

Naszóval, ez a toll még a munkahelyi ellátmányból származott. Betétet is lehet hozzá kapni – ugyan már nem Pax betétnek hívják, de ezzel is működik.

Ide beszúrok egy linket, akit érdekel, elolvashatja a toll történetét: http://golyostoll.blog.hu/2013/06/10/teszt_hungaropen_pax_es_tarsai

(Csak zárójelben: a képen a toll alatt a másik, már össze-vissza ragasztott vénség  a "penkalám" - tudom, nem ez a neve, de én már csak így hívom, mert a "tolóbetétes radíros ceruza" nevétől folyton röhögőgörcsöt kapok. Márpedig ez a hivatalos neve.)

Nos, ezt a kedvenc tollat nem találtam tegnapról mára sehol, de sehol, az egész lakás minden olyan helyét feldúlva, ahová az ember véletlenül egy golyóstollat letehet.

Nem fogom felsorolni most a lehetséges és lehetetlen helyeket. Belenyugodtam, elveszett. Kidobtam hát véletlenül, mint legutóbb a krumplihéjjal a hámozókést :-(

Teltek múltak a napok, sőt tán már hetek is. És akkor egyszer a fürdőszobában, abból a kis tartókából, ahol a szemceruzákat meg hasonló hiúságokat tartom, egyszer csak kiintegetett a golyóstollam…

Van valakinek tippje, miképp került oda ? Mert nekem halvány fogalmam sincs….

Mindez csak Varró Dániel versét olvasva jutott eszembe:

Varró Dániel:  Eszedbe jut, hogy eszedbe ne jusson

Eszedbe jut, hogy eszedbe ne jusson
valahogy mégis elfelejteni,
leírod, aláhúzod, kiragasztod,
szamárfülecskét hajtogatsz neki,

kisimítod, odateszed a székre,
az ágy mellé, hogy szem előtt legyen,
leülsz, kötsz egy csomót a lepedőre,
elalszol, elfelejted, hirtelen

eszedbe jut, felugrasz, zsebre vágod,
a szíved közben összevissza ver,
sehogy sem hiszed el, hogy ott van nálad,

kihúzod, megtapogatod, de mindjárt
el is teszed, és ráhúzod a cipzárt –
mikor megnyugszol, akkor veszted el.

Tiffanylda „penkala” szavától felbuzdulva  elkezdtem szétdúlni a szekrényemet. És láss csodát, hát megtaláltam az 1964-ben kapott első hivatali „töltős, vagy betétes ceruzámat” – amit tényleg penkalának hívtunk. Ez nem jutott pár napja eszembe, csak most.

http://aranyosfodorka.blogspot.hu/2011/08/emlekek-almok.html   egyszer régebben itt már szó is esett róla, de most hogy össze lehessen hasonlítani a „modernebb változattal”, még egyszer le is fényképeztem:

Felül az öregebb, alul a kicsit fiatalabb....

A fényképen  a felső az öregebb. Vagyis az  Versatil  (szerintem). (A wikiben kutatva ez a szó állítólag „sokoldalú”-t jelent.) És ugyanilyen vastag bél kellett a Penkalának nevezett ceruzába. Az alsó, amibe a vékonyabb ceruzabelecskék kellette az a Rotring ceruza.

Egyébként a penkala és a tintás töltőtoll feltalálója Slavoljub Eduard Penkala  1871-ben Liptószentmiklóson születet, ő volt a mechanikus töltőceruza továbbfejlesztője és a töltőtoll feltalálója is, több más egyéb mellett.

https://en.wikipedia.org/wiki/Slavoljub_Eduard_Penkala   sajnálatos módon magyar leírást az életéről nem találtam. Érdemes a fordítóval lefordíttatni a szöveget és elolvasni – kalandos életútja volt.

Aztán folytatni próbáltam a szisztematikus nyomozást – de elég hamar belekeveredtem: ugyanis ahány helyen kerestem,  annyiféle névvel találkoztam: töltőceruzák, mechanikus ceruzák, nyomós irón, pixírón, rotring ceruza. (Ezt a „pixírónt még sosem hallottam…) Nem biztos, hogy ki tudom, akarom nyomozni, hogy egész pontosan mi a különbség köztük. Mit, minek hívtak és miért…. Bekevert itt nekem még a Koh-I-Noor, aztán a történetek vége felé a Faber-Calastell is.

Ezt az oldalat https://en.wikipedia.org/wiki/Rotring  a fordító programmal lefordítva továbbléptem ide:

 https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_pen_types,_brands_and_companies   

és akkor elhatároztam, feladom. Golyóstoll  meg penkala….elég nekem ezt a kettőt fejben tartani.

De azért érdekes volt kicsit elkalandozni a témában !