Tudtam, hogy
ez lesz a vége. Már tegnap este is, mégis jól feltornáztam a vérnyomásom ….hogy
finoman mondjam.
30 éve
élek egy közös, vagy feles tulajdonú házban. A ház körül kb.40 m járda van,
mert sarokház és kertes. Lehet havat lapátolni rendesen. 30 évig, még amikor
hatra jártam dolgozni, akkor is én lapátoltam. Ha számarányt kellene írnom, azt
mondhatnám 80 %-ban én voltam aki letisztította a havat, jeget és 100 %-ban én,
aki lesöpörte a járdát. Lehet, hogy nem hiszitek, de a szomszéd SOHA egyszer
nem söpört az utcán az elmúlt három évtizedben.
Nagyon
elegem van. Abból, hogy ma reggel is nekem kellettvakarnom, sós-homokoznom. Nekem, 70 évesen.
Tudom,
most rögtön azt mondjátok, hát miért nem beszélitek ezt meg a szomszéddal ?
Könyörgöm,
ezt meg kell beszélni ? Nem az lenne a természetes, vagy nem az lett volna már
eleve, hogy egyszer ők, egyszer én ? Jó, amíg tudtam megcsináltam. De most,
most, hogy megvénültem, most se jut eszükbe, hogy no a szomszédnéninek ne
kelljen má’ hajnalban lapátolni, meg sózni/homokozni ?
Nem. Nekik
ez meg nem fordul a fejükben – amilyen hülye vagyok, én meg eddig nem szóltam. Mindenesetre
várok egy napot, hogy lecsillapuljak és most már aztán tényleg szóvá teszem, hogy
itt az ideje, vegyék át tőlem a hólapátot !
Már öt nap elmúlt ebből az évből is. Figyelitek, hogy rohan az idő ?
Régen
újév napján, vagy ekörül, listákat gyártottam. Vágyakat, terveket írtam
sorba,nagyság és elérhetőségi esély
szerint rangsorolva. „Idén muszáj”„Talán jövőre”„Esetleg
valamikor” ….Néha olyan oszlopcím is volt, hogy „Szinte lehetetlen” – de írtam
odais egy egy sort, ha nem is minden évben.
Most,
hogy visszagondolok némely „vágyamra” – mosolyognom kell, mert néha egész őrült
dolgokat kívántam (volna) magamnak. (Persze, ki tudja, mennyire számít
őrültségnek, hogy szerettem volna megtanulni harmonikázni, vagy hogymilyen szörnyen vágytam egy jobb
mikroszkópra, amihez képest egy bombajó paróka megszerzése iránti vágy már
gyerekjátéknak tűnhetett, vagy hogy volt, amikor célba-vettem még egy magas
hegy megmászását, illetve titokban reméltem, összekaparok annyi pénzt, hogy a
lakáson belül bizonyos dolgokat átalakíthassak… Egyikből se lett semmi.)
Tavaly
már nagyon kellett erőltetnem a dolgot, hogy össze tudjak hozni valamit.
Felírtam, majd kihúztam bizonyos dolgokat, aztán a szinte lehetetlen oszlopába nem is
volt kedvem/erőm/bátorságom beírni semmit se.
Egy ideig
tettem ide-oda a tervezetet, aztán valamikor a nyáron kidobtam. Volt rajta
kihúzott sor, meg kihúzatlan is.
És most
valahogy nincs kedvem ilyent írni.
Minden olyan
bizonytalan, valójában leírásra érdemes vágyaim sincsenek, vagy csak olyan
vágyaim vannak, melyeket nem érdemes leírni, mert már most tudom, hogy
reménytelenek. Akkor meg minek koptassam a ceruzám…. Persze feladatok, kötelezően elvégzendő dolgok azért vannak, melyeket akár tetszik, akár nem, végre kell hajtani. Azokat nem kell felírnom.
Egyik kedvenc, engem
mindig megmosolyogtató énekesemről itt olvashattok jó részletes leírást: http://www.kontextus.hu/hirvero/zene_2005_1114.html
(Ajánlom elolvasni.) Gyanítom,
itthon nem is ismerik a nevét. Nem baj. Majdnem úgy kedvelem őt, mint H.v.G-t
(Hubert von Goisern) – aki ugyancsak ismeretlen Magyarországon. A stílusa
valóban nem olyan, hogy mindenki rajonghasson érte, de valami varázslat folytán
én jókedvre derülök, ha mókás grimaszait látom. A stílusa is szokatlan,
modernnek aztán nem mondható – bár tudatosan olyan, amilyen. Zenéje
”szalonzene” – ami szerintem manapság már nem is divatos, ám ettől függetlenül
az egész világon sikereket ér el, mert nyilván vagyunk még páran, akikben az
ő előadásmódja, a mi fiatalságunkat idézi fel. Nos,
akinek ezek után kedve van kicsit Max Raabe-t hallgatni, itt kezdheti:
120.000.-
Ft-os adomány érkezett !!!! Már majd félmillió gyűlt össze, sőt, akár több is
lehet, mert a folyószámla-egyenleg végösszegét nem tudom. Érdemes a listát
megnézni, legmerészebb álmomban nem gondoltam volna, hogy vannak ma még
emberek, akik igencsak szép összegeket ajánlanak fel ilyen célra. Itt is, ezúton
is köszönet mindenkinek, kicsi, vagy nagyobb összeget adott, csak hálával
tartozunk érte !!!!
Nagyon vártam tavaly is szilveszter este… Nem jött…Évek óta nélküle teltek már december utolsó órái, pedig sok óév búcsúztató éjszakát töltöttünk együtt régebben….
És akkor ma, amikor megnéztem az esti tv műsort, legnagyobb megdöbbenésemre, egy egyszerű kis szombat esti műsorként,megláttam ŐT !!! Nem is volt piros nagy betűkkel nyomtatva a műsor, csak úgy egyszerűen – mint egy akármilyen szombat-esti koncertecske… Pedig ez a jubileumi koncertjének felvétele volt Maastrichtból,ami köztudottan a legromantikusabb helyHollandiában. 80 ezren + én hallgattuk, élveztük, daloltunk vele, megkönnyeztük, néha a nevetéstől, néha a meghatottságtól. Mit is lehet tenni, amikor egy 100 éves apácával táncol a Kék Duna keringőre....
És láttam a zenekarban régről ismerősarcokat – kicsit kikerekedve, picit megőszülve, de mosolyogva és ugyanolyan lelkesedéssel húzták a vonót, mint 8-9 évvel ezelőtt.
Nagyon szeretem őt ! Sajátos stílusa, humora, szövege engem mindig elvarázsol, valósággal boldoggá tesz. És hát úgy mellesleg hegedülni is tud….
A közönség imádja, lelkesen játszott most is vele, nagyszerűen szórakozott mindenki.
Csak nagyon, nagyon halkan jegyzem meg, örömmel töltött el az is, hogy miként én, ő, a híres-neves művész is (és még pár híres, közismert ember - épp tegnap láttamHape Kerkelinget is) idősebb napjaira egy kis párnácskát növesztett a dereka köré. Már csak ezért is szeretem, mert kevésbé restellem a magamét – ha neki is van/lehet…. Röviden szólva: boldog voltam tegnap este és ezt Andre Rieunek köszönöm !
(2016-ban jön Budapestre ! Május 19-én a Sportarénában lesz a koncert. Ülőhely ára: 32.000.-)
Javaslom, indítsd el a zenét, mielőtt olvasni kezdesz.....
Szeretek és szoktam néha a buddhizmussal foglalkozó anyagok között böngészni. Ha kellő türelemmel rendelkezem és nem felületesen futkosok a sorok között, ha van bennem vágy, valami olyasmi olvasására, ami a gondolataimat intenzívebben megmozgatja, akkor szívesen olvasok ilyesmiket.
Ne hidd, hogy körülményes, nehézkes, vagy nyakatekert a megfogalmazás! És ne hidd, hogy az alábbi piros-betűs szövegek valami depis öregasszonynak a gondolatai... Figyelmesen, türelmesen, nyitott szívvel és ésszelérdemes csak elolvasni ilyesmiket. Csendben, magányban. És gondolkodni, gondolkodni.... Ha ma nincs ehhez kedved, akkor inkább hagyd ki ezt a bejegyzést ! Holnap majd valami vidámat írok....
A nemes nyolcrétű ösvény aBuddha egyik legfőbb tanítása, amely szerint a módszer követése, a szenvedés megszüntetéséhez és a megvilágosodáshoz vezetőút. A buddhistákezeknek a tanításoknak az intelmeit arra használják, hogy a jelenségek tiszta természetébe bepillantást nyerjenek, és megszabaduljanak a kapzsiságtól, a gyűlölettől és az érzéki csalódásoktól. Ezt nevezik a buddhizmusban középútnak. A középutat a mérsékletesség ösvényeként jellemzik, az érzéki élvezetek és az önsanyargatás között. Ez a bölcsesség ösvénye.
1. Helyes szemlélet
- a lét szenvedés,
- a szenvedés oka a vágyakban rejlik,
- a vágyak megszüntetése a szenvedést is megszünteti
Milyen igaz szavak ! Én végre eljutottam odáig, hogy olyasmire nem vágyom, amiről eleve tudom, hogy elérhetetlen. Igaz, ezáltal nincs is bennem semmiféle „hajtóerő” – ami arra ösztökélne, hogy akár a lehetetlenre is vállalkozzam a célom elérése érdekében. Nincs célom és nincs vágyam. Ne hidd, hogy ez szomorú, vagy rossz. Ami van, annak örülök, ami sikerül, arra büszke vagyok, amiben kudarcot vallok, arra megpróbálok legyinteni, vagy úgy elraktározni az agyamban, hogy „na ilyent többet nem csinálok”.
2. Helyes szándék
- határozzuk el a lemondást, a jóakaratotés kerüljük azártó szándékot
Gyakorlatilag nagyjából ez is megvalósult. Lemondtammindenről szinte, ami örömöt jelenthetne – de a szívem nyitott mindenre, még ki tudja engedni szeretetét és be tudná fogadni másokét – ha érkezne ilyen jel felé. Ártani már rég nem akartam senkinek.
3. Helyes beszéd
- tartózkodás a hazugságtól, a rágalmazástól, a durva beszédtől és az üres fecsegéstől
Ez még nem sikerült tökéletesen. Nem hazudok már, mert feledékeny vagyok, s az igen kínos, ha az ember nem emlékszik, kinek, mit mondott, ami nem volt tökéletesen igaz. A kis ”kiigazításokat/szépítéseket” képes vagyok, és elfelejtem. Tehát nem mondok ilyent. A rágalmazás sosem volt szokásom. A durva beszéden lehetne kicsit még javítgatnom, mert dühömben bizony kicsúszik egy egy „ezmegaz” a számon. Szégyellem is magam érte, tehát ezen dolgoznom kell. A fecsegésről egyelőre még nem mondok le. Öreg barátaimmal végülis minek nevezhető az a sok lényegtelen dolog, amikről beszélünk ? Az fecsegés…ez egyelőre megmarad.
4. Helyes cselekvés
- a testtel elkövethető káros tettektől, érző lények elpusztításától, ártástól, nem adott dolog elvételétől és helytelen szexuális viselkedéstől, a vágyak mértéktelen kiélésétől való tartózkodást jelenti
Teljesítve.
5. Helyes életmód
- olyan életvitel, amelyben javainkat békés úton, tisztességesen és másoknak szenvedést nem okozva szerezzük meg, illetve nem hágjuk át a helyes beszéd és cselekvés elveit.
Én már semmiféle „javakat” szerezni nem akarok és fogok. Mindenem megvan, ami a hátralévő időre kell. Talán a helyes beszédet és cselekvést is sikerülalkalmaznom. Egy felróható bűnöm van: az étcsokoládét és a sótlan földimogyorót még mindig jobban szeretem a kelleténél.
6. Helyes erőfeszítés
-megsemmisíteni mindazt a rosszat, ami már felmerült bennünk,
-a még meg nem született rossz létrejöttét megakadályozni,
-a még meg nem született jó létrejöttét elősegíteni,
- a már meglévő jót megtartani, ápolni.
Igyekszem. Igen, vannak dolgok, gondolatok, melyeket szép lassan megszüntettem, de vannak még olyanok is, melyek erre várnak. Érzékelem, ahogy múlik az idő egyre többet sikerül a listámról törölni. Sosem hittem volna, hogy pl. bármilyen körülöttem lévő tárgytól az első kérésre azonnal meg tudok válni és még csak fájdalmat sem érzek elvesztése/eltűnése miatt. Ugyanígy engedem el a nem kézzelfogható vágyakat is. Nem volt könnyű, de megtanultam.
7. Helyes éberség
- ez tudatosságot, majd éberséget jelent: a test, az érzések, a gondolatok, illetve a jelenségek terén. Állandó jelenlét, figyelem, tanulás az élettől.
Ez kicsit misztikusabb téma. De tény: lassan kezdem megérteni a testem jelzéseit. Még nem tudom 100%-osan „ki” is vagyok én. Meglehet, erre majd csak az utolsó órában kapok választ. Életem eseményeiből elég sokat tanultam – bár célszerűbb lett volna mások hibáiból többet tanulni, mint a sajátból.
8. Helyes elmélyedés
- ez az előző lépések jelenléte mellett fokozatosan valósul meg. Egy tárgyra való koncentrációval kezdődik, majd a meditáció Buddhánál a teljes kiüresítést jelenti.
Ezzel csak kísérletezem. Még túlságosan kötődöm a földi életemhez, még az „ember” dominál bennem és nem a „lélek”. De remélem, egyszer eljutok a megbékélés ezen fokára is.
Találtál benne olyan sort, vagy sorokat, melyeket igaznak, használhatónak érzel ? Cselekedj ezek szerint.
Néztem tegnap
a híradó képeit. Készültség Európa minden nagyobb városában – van, amiről
tudósít a tévé, s nyilván van, amiről/ahonnan nem. Ide jutottunk. Bár én utálom
a petárdákat – de hogy még félnem is kell mostantól a durranásoktól – nos, ezt
nem kívántam magamnak. (Másnak se.)
Olvastam reggel, hogy az
Északi-sarkon a szokásos -40 és -30 Celsius fok helyett 0 fok körüli a
hőmérséklet. Számomra elég sokkoló volt ez a hír (is). Mit hoz a következő év ?
Talán jó is, hogy az ember nem tudja előre…
„Utolsó” ez
évi meglepetésként ma kiderült, hogy nem „nyomtam ki rendesen” a mobilomategy hívás után, s minden pénzemet ( a
karácsonyi ajándék-feltöltés is! értsd: több ezer forintot !!!) „lebeszélte” a
rohadt készülék önként, bár talán nem dalolva. (Mostantól a rendes telefonomon
keressen, aki akar, mert a mobil biztos nem lesz bekapcsolva.)
Kb.
elegem van 2015-ből. Nem is baj, hogy pár óra múlva 2016 lesz.
Hátha….hátha
jobb lesz????
Bár
őszintén megmondom, nem hiszek benne.
***************
E csúf,
fentebb írt dolgoktólfüggetlenül, azért
minden ide-tévedő olvasómnak, az alábbi - kicsit öregecske, de igaz-szavú
zenével kívánok boldog, szerencsés új esztendőt !
Kívánom,
hogy békében, nyugalomban, jó egészségben élhessen, írhasson, olvashasson az
egész elkövetkező évben mindenki ! S ne adjátok fel a reményt ! Igaz, hogy
ritkán, de azért történhetnek csodák…
Egy az ezerhez fogadok
bárkivel, nem találjátok ki, hogy mit hozott nekem a macskám karácsonyra
ajándékba !
Sajnos nem tudom
fényképpel igazolni, mert miután „kezem közé kaptam” azonnal lehúztam a WC-n,
nehogy már még egyszer a közelünkbe férkőzhessen. Szóval december 24-én a
macskám nyakából, egy pár napja már bent lévő kullancsot szedtem ki !! Hangsúlyozom,
nem nyáron történt, hanem dec.24-én és nem a világvégi rét mellett lakunk,
hanem a városban…
Mondjuk nem is nagyon akarnám hozzáfűzni ehhez az
eseményhez a gondolataimat. Elég meglepetés ez szavak nélkül is. Egyet azonban még
megjegyzek. Régen a Lucától karácsonyig tartó 12 nap „jelezte előre”, hogy
milyen lesz a következő évben az időjárás…Hát, ha vissza tudtok emlékezni az
elmúlt napokra – nem sok jó vár ránk. Elkezdtem gondolkodni – bár sose szerettem – egy lakásklíma
beszerzésén….
