2019. augusztus 5., hétfő

Jászjákóhalmai kudarcom


Jászjákóhalma valószínű a magyarországi kálvária-gyűjteményembe az egyetlen kudarcra ítélt kálváriaként kerül be.

Jelen pillanatban 463 magyarországi kálvária szerepel a csendhegyek blogban – s bár vannak benne „hiányosak” – de olyan, mint a jászjákóhalmai, olyan nincs, remélem nem is lesz.






Idén kerültek felújításra a stációoszlopok és a bennük elhelyezett képek.

Pethő Mária "csendhegyes segítőtársam" járt a helyszínen, amikor még nem készültek ezek el – de már akkor is elutasító és tiltó választ kapott a helyi plébánostól. Kis idő elteltével, gondoltam naivan én, hogy megpróbálok telefonon érdeklődni, és kísérletet teszek arra, hogy „engedélyt kapjunk” a kálvária bemutatására.



Én nem szégyellem leírni, hogy olyan „eligazítást kaptam” segítség helyett a helyi plébánostól, hogy majdnem sírva hívtam fel az egri püspökséget,  tanácsukat kérve, hogy ilyen esetben mi a teendő ? (Azt mondták, írjam meg/le az esetet. Hát kérem, tessék. Megírtam. Külön levélben nekik el is fogom küldeni.)



Jó szándékkal, - remélem azért ehhez nem fér kétség – sok ember segítségével alakult ez a világon egyedülálló gyűjtemény, amiről (elnézést, ne vegye senki dicsekvésnek, de ez tény) – szóval amiről Rómában is tudnak,  amibe szerettem volna Jászjákóhalma  stációképeit is elhelyezni.



A plébános, azon kívül, hogy számon-kérte, honnan van meg nekem az ő telefonszáma  – arrogáns módon közölte velem, hogy bár még nincsenek készen a stációképek, de ha elkészülnek, akkor még be is záratja és azt nem kell lefényképezni, mert a rossz emberek tönkreteszik és ellopják.

(A telefonszámát egyébként az  egri egyházmegye honlapjáról vettem:


A mai napon a fenti oldalon látható adatokat lemásoltam, elmentettem magamnak, mert hátha „eltűnik”….



Hát ehhez túl sokat nem tudok hozzátenni…. Minősíteni se akarom a plébános viselkedését és stílusát. (Nincs róla magnófelvételem, sajnos.) De ha nem sikerül valahogy megszereznem a stáció képeit – akkor annak kizárólag az ottani plébános lesz az oka. Amit én bizony – finoman szólva is – szégyellnék.





2019. augusztus 4., vasárnap

Most nyílik a….


….bugás lángvirág – lánykori nevén:  „Flox” 
Én legalábbis floxnak ismertem meg, és ez a név most már mindörökre rajta marad.



Az egyik kedvencem, hűségesen és bőségesen nyílik és viszonylag igénytelen… Rájöttem, hogyha az elvirágzott felső szárrészt letöröm, alatta még képes újabb virágokat nevelni… Csak a lisztharmatra kell ügyelni, de nekem eddig egy permetezés még mindig elég volt.

Idén nem nagyon tudok a kertemmel dicsekedni. (Magam vagyok a bajok okozója – aki „ócsó” földet vesz, ráfázik…)

Na, majd ősszel betrágyázom, remélem, a következő évem jobb lesz az ideinél.


A kertben is. 




2019. augusztus 3., szombat

Égi dolgok


Érdekes cikket/videót kaptam elolvasásra ajánlva – és bizony meglepődtem. 
Ha volna itt csillagászat után érdeklődő, itt a cikk:
Alább pedig a szenzációs kis videó. Be kell valljam, engem igencsak meglepett, azt írtam a levél küldőjének, hogy „megint megdőlt valami, amiben eddig hittem” (a galaxisunk formájára gondolok…)





A „qubit” oldalon szörfölve találtam még egy érdekes cikket, ebből itt egy kis idézet, és „ez se semmi”:


„A féregjáratok (másképpen féreglyukak) mibenlétét régóta kutató lengyel fizikus nem kevesebbet állít, minthogy a téridő e sajátos, jelenleg az emberiség számára még csupán elméleti lehetőségként létező képződményei nem csak arra képesek, hogy az egyik oldalukon – szupermasszív fekete lyukakként – egész galaxisokat kebelezzenek be, hanem arra is, hogy a másik végükön komplett világokat hozzanak létre.

Mindez rímel Stephen Hawking idevágó tézisére, miszerint párhuzamos univerzumok igenis léteznek, csak meg kell találni őket. A március 14-én (a π=pi világnapján) elhunyt brit sztárfizikus azonban testamentumként is felfogható utolsó tanulmányában azt állította, hogy az ősrobbanás multiverzumot – párhuzamosan létező világokat – hozott létre, a többi világegyetem pedig nyomot hagyott a ma ismert univerzumban jelen lévő háttérsugárzáson, e jelek pedig megfelelő műszerrel mérhetőek. Ha sikerül megtalálni ezeket, akkor a sokat vitatott, az ősrobbanás-elméletet kiterjesztő, az univerzum exponenciális tágulását, majd annak lassulását leíró kozmikus infláció teóriája is bizonyítást nyer.”

Minden nap tanulok valamit….



2019. augusztus 2., péntek

Az uborkáról jutott eszembe...






Tegnapelőtt az uborkaeltevésen volt a sor.

Többféle változat készült. A kovászos épp elfogyott, tehát csináltam ezt is, aztán – mivel „előre-gyártott” saláta van készen a hűtőmben, ilyenre most nem volt szükség - a ducibbakat legyalultam, bezacskóztam és mentek a mélyhűtőbe.

(Zárójelben, annak, aki nem tudná: az uborkasaláta elég hosszú ideig romlatlan marad a normál hűtőszekrényben, teljesen elkészített, ecetes állapotban, jól zárható dobozban – ezt hívom én előre-gyártott salátának. Legyalulva pedig a mélyhűtőben is jól eltartható.)

A legszebb darabok u.n. sós-uborka formájában télre lettek bespájzolva.


 
Miközben pucoltam, eszembe jutott a gyerekkorom és a Nagymamám megint. Amikor uborkát pucolt, a két végét levágta, óvatosságból (ellenőrizendő, nem keserű-e? mindkét végét megkóstolta), a végekről levágott két kis bubocskát pedig, - mint az ördögök kezdődő szarvacskáját - a homlokunkra „ragasztotta”. Az uborka nedvessége miatt ott maradt az persze mindenféle ragasztó nélkül is. Mennyit nevetünk ezen.…Istenem, de rég volt… 

És bár én is levágom az uborka-végeket, de csak ilyen arcocskára tudom felragasztani....