Nagyon nehezen "indulok be" - vagy térek vissza szürke kis hétköznapjaimba, a "lelki-hegyi-túrák" után...De sajnos van, ami figyelmeztet arra, hogy az álom, az nem valóság...
Csak csak kóboroltam a neten, találtam is pár kedvemre való dolgot (írást, filmet) pl. ezt is:
Csak csak kóboroltam a neten, találtam is pár kedvemre való dolgot (írást, filmet) pl. ezt is:
"Az
embereknek meg kell érteniük, hogy senki sem játszik cinkelt lapokkal, egyszer
nyerünk, másszor veszítünk. Ne várd, hogy visszakapj valamit, ne várd, hogy
észrevegyék az erőfeszítéseidet, hogy felfedezzék a tehetségedet, hogy
megértsék a szerelmedet. Minden
egyes ciklust le kell zárni. Nem büszkeségből, nem azért, mert nem bírsz tovább
harcolni, nem is gőgből, hanem egyszerűen azért, mert már nem része az
életednek.
Zárd be az ajtót, cserélj lemezt, takarítsd ki a házad, rázd ki a porrongyot. Felejtsd el azt, aki voltál, és legyél az, aki vagy."
(Paulo Coelho)
Zárd be az ajtót, cserélj lemezt, takarítsd ki a házad, rázd ki a porrongyot. Felejtsd el azt, aki voltál, és legyél az, aki vagy."
(Paulo Coelho)
(No, nem mondanám, hogy porrongy rázás utáni "maradék" az valami nagy örömöt okozna...)
És ez a kép is nagyon tetszett:
És ez a kép is nagyon tetszett:
![]() |
| https://pixabay.com/hu/photos/hortenzia-vir%C3%A1g-hervad%C3%B3-vir%C3%A1g-%C5%91sz-2059686/ |








