Kék Hold /Ma Amerikában/

2007.május 31. csütörtök

 
Míg Észak-Amerikában idén a Kék Hold május utolsó napjára esik, az időeltolódás miatt Európában, Afrikában és Ázsiában ez június elsején látszik, vagyis nálunk ez nem a második telihold lesz, hanem a júniusi két holdtölte közül az első. Nálunk tehát június 1-én és 30-án lesz telihold, és a 30-ai lesz az ún. Kék Hold. Az egy hónapon belüli második holdtöltét „Kék Holdnak” nevezik, habár a Hold színének nem sok köze van a jelenséghez. Ez a jelenség nem rendkívüli, bár kétségtelenül nem is túl gyakori. Elméletileg egy adott helyen közel két és fél évente fordulhat elő, leginkább a 31 napból álló hónapokban. Mivel a Hold Föld körüli keringési ideje (29,5 nap) és egy naptári hónap hossza nem esik pontosan egybe, előfordulhat, hogy egy évszakon belül nem három, hanem négy holdtölte van. A nevével ellentétben, az ugyanabban a hónapban fellépő második holdtölte semmiben sem különbözik az elsőtől. Olykor azonban előfordulhat, hogy nem a megszokott színben látjuk a Holdat, ennek oka „egyszerű” légköri optikai jelenség. Erdőtűz vagy vulkáni kitörés során olyan apró szemcséjű szennyező anyagok (por, korom) juthatnak a légkörbe, amelyek jobban szórják a rövidebb hullámhosszú kék és zöld színt, ezért a Hold kék vagy akár levendula színben is tündökölhet. Nagyobb szemcseátmérőjű szennyezőanyag esetén pedig a Holdat vörös színben láthatjuk.

/Nat.Geogr./

Egy gondolat - nem csak mára

2007. május 31.csütörtök

A boldogság forrása nem rajtunk kívül, hanem bennünk van.

Global dimming

2007.május 30.szerda

Global dimming = Csökkenő napfény = Elsötétedik a Föld?

A Föld egyre sötétebb lesz, az ötvenes évek óta a talajszintet elérő napfény mennyisége több mint tíz százalékkal csökkent. A tudósok először nem akarták elhinni az erről szóló jelentéseket, ám most már azon tanakodnak: vajon újabb veszéllyel kénytelen-e szembenézni az emberiség?

Amikor Atsumu Ohmura a nyolcvanas évek közepén megpillantotta a számoszlopokat, nem akart hinni a szemének. A japán kutató az Arktiszt (Északi-sarkvidéket) és az Antarktiszt (Déli-sarkvidéket) érő napsugárzás mennyiségét akarta megmérni, arra volt kíváncsi van-e különbség a két terület között. Ám a mérés váratlan nehézségekbe ütközött. A sugárzás mennyisége ugyanis az évek során jelentősen változott. A tudós hihetetlennek tartotta az eredményeket, kollégái pedig tényleg nem is hittek neki. Csak a felfedezés után húsz évvel, az elmúlt években kezdett immár a tudományos közvélemény is foglalkozni az üggyel. A tanácskozás során kiderült: az ötvenes évek óta csökken a földfelszínt elérő napsugárzás mennyisége, a csökkenés pedig mintegy 2-4 százalékot tesz ki évtizedenként.

Európában és Ázsiában viszont ennél is nagyobb a visszaesés. Egyes metropolisokban, mint például Hongkongban még drasztikusabb a napfény eltűnése: az ázsiai nagyvárosban 37 százalékkal csökkent a napsugárzás az elmúlt ötven. Ugyanakkor vannak olyan tudósok, akik szerint nem ennyire drámai a folyamat: a New York-i Columbia Egyetem kutatója, Beate Liepert szerint 1961 és 1990 között átlagosan 1,3 százalékkal "lett sötétebb" évtizedenként. A jelenség a korábbi feltételezésekkel szemben nemcsak az északi féltekére korlátozódik, hanem immár az egész bolygónkra kiterjedt. Egy Montrealban nyilvánosságra hozott tanulmány szerint a víz párolgása Ausztráliában az elmúlt harminc évben jelentősen visszaesett, és ez elsősorban a csökkenő napsugárzásnak tudható be.

Michael Roderick, az ausztrál National University kutatója szerint mindez bizonyítja, hogy az egész bolygót érintő jelenségről van szó, amelyet időközben angolul „global dimming”-nek, vagyis globális elhomályosodásnak neveztek el. Az eddigi elméletek kétféle indokot említenek a globális elhomályosodás hátterében: az egyik szerint a globális felmelegedés hatására a légkör több vízpárát vesz fel, ami erősebb felhőképződéshez vezet. Ehhez járul egy másik hatás: az emberek egyre több fosszilis tüzelőanyagot égetnek el, amelyek egyre több szennyezőanyagot juttatnak a levegőbe. A kis szemcsék aztán "befogják" a napsugárzást, elnyelik a fényt, sőt a felhőképződést is elősegítik. Az ily módon képződött felhők nehezebben oszlanak fel – minthogy nem vízcseppek alkotják a magjukat –, és az átlagosnál több fényt vernek vissza a világűrbe is.

 A globális elhomályosodás kihatásairól megoszlanak a vélemények. Egyes tudósok szerint veszélyes folyamatról van szó, mások, például a már említett ausztrál Roderick nem nyugtalankodik. Ő az ausztrál kormánynak olyan tanácsokat adott, hogy értékeljék inkább pozitívan a jelenséget. Roderick szerint a „global dimming” ugyanis egy negatív feed-back, vagyis negatív visszacsatolási folyamat, amellyel a természet ellensúlyozni kívánja a globális felmelegedés káros hatásait. A természet alighanem így védekezik a szennyezett légkör ellen: éppen ezért Roderick úgy véli, Ausztráliát sem fenyegeti kiszáradás, minthogy szerinte a "világ nedvesebb lesz a jövőben". A globális elhomályosodás ahhoz is hozzájárulhat, hogy a növények nagyobb mennyiségben vegyék fel a légköri széndioxidot, vagyis gyorsabban távolítsák el a káros molekulákat, amelyek az üvegházhatást, és ezáltal a felmelegedést okozzák. Mindennek a magyarázata az, hogy a globális elhomályosodás során a szórt fény mennyisége növekszik, így a növények levelei több oldalról kapnak besugárzást, vagyis a fotoszintézis nem gyengül, hanem éppen felerősödik ezáltal.

Roderick szerint a szórt fény stimulálja a növényeket. Így aztán hiába csökken a fényintenzitás, a "fény hatékonysága" nőni fog, és a széndioxid légkörből való eltüntetése is felgyorsulhat. Más tudósok viszont attól óvnak, nehogy egyesek a globális elhomályosodást arra használják fel, hogy elbagatellizálják a globális felmelegedés veszélyeit, és lazítsák a környezetvédelmi (óv)intézkedéseket. Ha ugyanis a növekvő széndioxid-kibocsátást nem sikerül "megfogni", felborulhat az igen érzékeny környezeti egyensúly bolygónkon, és a globális felmelegedés pusztító hatásúvá válhat. /Nat.Geogr./

A herceg

Tóth Árpád: A herceg

Az én sok szép tavaszi álmom S az én kevés diadalom, Lássátok, mind el kell prédálnom, S Vele mennem fiatalon. Mert megjött az iszonyu herceg, Lemállt lelkemről a fegyverzet S testemről az üde szinek. Övé mind. Ismerem őt régen, Nagyok számára írt mesékben Olvastam, megölt sok szivet.

Egy tárlaton, a zenés estén Villant először rám szeme, Fáradt voltam és élni rest én, S bolondosan sírt a zene. A herceg, hopp, előmbe lejtett, Hol az utat friss lombok helyett Lázban festett képek szegik, S e csoda-út illataképpen Erős parfőm terjedt a légben A kékfényű mennyezetig. Kiszöktem. Ám űzött a herceg, Veríték verte testemet, A parkban mély árnyak hevertek S ruhám pihés köd este meg. A hallgatag tónál utólért, S szivemben a vadul futó vért Megállította hűs keze. Riadtan néztem a tavon szét, Hogy ring száz furcsa gnómhajóként Távol lámpák fehér tüze. S ő suttogott: "Az udvaromba Ilyen legényt kell hogy vigyek, Szeretlek, lelked csupa pompa, S lásd, gyönge, mint a friss rügyek. Fiacskám, itt mért volna élned, A gyötrelem szivedbe mélyed, Kis apródomnak viszlek én: Nálam egész nap csak nevetnek, S lázas tüze nem lesz szemednek, Hűs lesz s üres, mint az enyém..." Tudom, hogy szörnyű ez a herceg, De nem hagy el, jaj, nem hagy el. Lássátok, sokszor sírni kezdek, Mikor este aludni kell. Ha a lámpám már el van oltva, Tudom, itt hallgat, rámhajolva, Így telik el az éj fele; Ó, ha akkor szemem kinyitnám! Két vigyorgó, mély szem mered rám, Az ember megőrül bele...

Veszély

2007.május 30.szerda

ROMHÁNYI JÓZSEF: VESZÉLYES MESE

 

Csörtetve üldözte egy 

nagyvad a nyulat, 

míg azt elnyelte 

egy hosszú kanyarulat, 

a némán lapulva leskellő kobra 

ott várt moccanatlan, 

mint önmaga szobra. 

Így hát vedd alapul:  

A nagy veszély csörtet, 

a még nagyobb lapul.

 

Olvadunk

2007.május 30.szerda



Kalifornia nagyságú hófolt tünt el az Antarktiszról Amerikai műholdfelvételek szerint nagy arányú hóolvadás zajlott az elmúlt években az Antarktiszon is, amelyről eddig úgy vélték a szakértők, hogy elkerülte a klímaváltozás.

 

 

A megfigyelések alapján a kutatók rámutattak arra, hogy egy Kalifornia nagyságú területen ment végbe jelentős hóolvadás. 2005 januárjában az Antarktiszon szokatlanul magas volt a maximális hőmérséklet, helyenként elérte a plusz 5 Celsius fokot, és egy héten át volt fagypont felett. (A képen a sárgával jelölt területek a 2005 januárjában elolvadt hófoltokat jelzik.) Steffen szerint egy további hasonló méretű hóolvadás igen komoly következményekkel jár az Antarktiszi jégre nézve. Az olvadásnál keletkezett víz ugyanis a felszínről a mélyebb jégrétegekbe szivárog, és elegendő mennyiség esetén a jégréteg aljára kerülve egyfajta kenőanyagként elősegítheti, hogy a jég az óceán irányába haladjon. Ez pedig azzal a következménnyel járhat, hogy a világtengerek szintje az eddig jósoltnál jóval nagyobb mértékben emelkedik. /Nat. Geogr./

Consolatio

2007.május 29.kedd
 

JUHÁSZ GYULA: CONSOLATIO /Vigasztalás/  

Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, 

Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. 

Ők itt maradnak bennünk csöndesen még, 

Hiszen hazánk nekünk a végtelenség. 

  Emlékük, mint a lámpafény az estben, 

Kitündököl és ragyog egyre szebben 

És melegít, mint kandalló a télben, 

Derűs szelíden és örök fehéren. 

  Szemünkben tükrözik tekintetük még 

S a boldog órák drága, tiszta üdvét 

Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt 

És élnek ők tovább, szűz gondolatként.

 

Luxi

2007.május 29. kedd

 /Mára szomorúság jutott, nem öröm/
Gyermekkorom egy darabja ment el Veled....

Szabó Lőrinc: Mindennap valaki  

Meghalt! - szinte dörren a hír,

hozza újság vagy telefon,

úgy jön, mint egy puskalövés,

élesen, kurtán, szárazon.

Meghalt! - mindennap jön a hír

s egyre több barát esik el

a nagy csapatból, amelyet

valaki folyton tizedel.

 

Meghalt! - Be más volt a halál,

mely régen, legelőször ért,

szegény Rózsika húgomé,

aki csak tíz hónapig élt;

az a halál még mese volt,

titokzatos és szomorú,

nem is tudtam megérteni

én, az ötéves kisfiú.

 

Épp ami a leggonoszabb,

azt nem tudta megérteni,

s volt ünnep, hogy takaraja, dísz,

volt ég s voltak angyalai.

Aztán eltelt huszonhat év

s meghalt Hajnalka, nagy hugom.

Akkor már más volt a halál:

meztelen, nyugodt borzalom.

 

Akkor már más volt a halál:

szörnyű volt, mert természetes;

nem leplezte, hogy titka nincs,

nem szónokolt tetteihez;

 

akkor már az volt, ami ma,

tudta, hogy a tény épp elég:

fölényes volt, mint egy nagyúr,

és egyszerű, mitn egy pribék.

 

Meghalt! - egyre sűrűbb a hír,

hozza újság vagy telefon.

Öregszem, sok az ismerős,

és csak a vállamat vonom;

tehetetlen iszonyomat

letagadom, annyira fáj,

mégis érzem, hogy rab vagyok,

rab, aki kivégzésre vár.

 

Mindig meghalok egy kicsit,

amikor meghal valaki;

s nem értem, életét a vén,

a legvégét, hogy bírja ki:

egyre biztosabb, ami jön,

egyre kisebb a maradék...

Halál... Lesz-e hozzá erőm,

hogy kivárjam a magamét?! 

Pünkösd vasárnapja

2007.május 27. Pünkösd vasárnap

Pünkösdirózsa (Paeonia) Egyetlen kerti virágunk, melyik azon kívül, hogy őshonos hazánkban (bánáti bazsarózsa néven ismert alapfajtája) még a nevével is kapcsolódik jeles ünnepünkhöz, a Pünkösd napjához. A rózsához ugyan semmi köze, ahhoz csak illatával és hasonló színes sziromleveleivel hasonlít. Legszebben Anyák napján és Pünkösdkor virít, ez idő tájt gyakran pompáznak virágpiacaink áruválasztékában. Virágaik színe fehértől a rózsaszínen át egészen a mély bordóig megtalálhatók a kis kertekben. Ismeretesek szimpla és többszörösen dupla változatai is. Rendkívül változatos megjelenésű növényünk. Az ókori görög orvosok gyógynövényként ismerték és termesztették, de a XVI. századból fennmaradt magyar növényhatározóban is megtalálható rajos ábrázolása. Nevét Páion görög orvosról nyerte, aki a hagyományok szerint az alvilág sötétségének istenét, Plútót e növény gyökerének kivonatával gyógyította meg. 
 

 Lippai János, akinek nevéhez az első magyar nyelvű kertészeti szakkönyv írása fűződik, 1664-ben már ültetési és szaporítási tanácsokkal látja el az e növényeket kedvelőket. Lágyszárú, bokros évelőnövény. Nemesített fajtáit tőosztással szaporítjuk, ősszel a fagyok beállta előtt. Az így szétültetett tövek, sokszor csak a második évben virágoznak. A rendszeres tápanyag utánpótlást bőséges virágzással hálálja meg. Kissé kötött, pangó vizektől mentes talajt kedveli. Napon és félárnyékban egyaránt szépen díszlik. Mára az egykor gyógynövényként tisztelt virág, kertjeink elmaradhatatlan illatozó díszei lettek. /Horváth Tamás/

 

Seneca a vágyakról / én meg Szlovéniáról...

2007.május 25.péntek

Szlovénia for ever !!!
"Senki sem szerezheti meg mindazt, amit csak akar; azt azonban megteheti, hogy ne kívánjon olyant, amit sohasem fog megkapni."

Vintgar szurdok

Trenta völgy