2010. április 25., vasárnap

Gyöngyök a porban

Molnárné Lénárd Éva képeinek kiállítása a Galamb és Kisállattenyésztők Székházában volt betervezve szombat délutánra. Ez a helymegjelölés Pécsett nem sok embernek mond valamit. Sem a friss Pécsi Hírek, sem az EKF március-áprilisi programfüzete nem tartalmaz közelebbi címet. Az, hogy én tudtam már első olvasatkor: hol van a helyszín, az egy dolog, a közelében laktam majd 2 évtizedig. A meghirdetett téma: festmények gyógynövényekről, számomra kedves, ugyanakkor ismerős is – gondoltam ott helyem…
Végigbosszankodtam magam a Vince utcán, aztán fellihegtem a galambász házba. Hadd mutatom meg itt a legújabb csodapalotát. Nem hallottam róla, hogy itt börtön is épül…de úgy látszik, mégis…



Felmászva a hegyre, ez fogadott:





Hát hogy nincs helyszín megjelölés a reklámban, már az is nagy hiba. Az Interneten (már akinek van és aki tud vele keresni), azért ki lehetett nyomozni a helyszínt nagy nehezen. Ám még a pécsi lakosnak is szinte megoldhatatlan feladat a Gáspár utca 4. megtalálása, ugyanis ez a ház NEM a Gáspár utcában van, hanem egy, a Vince utcából a Hegyalja utcába vezető kis közben, amit egyes térképek Kisboldogasszony utcának neveznek, más térképeken rajt sincs…. Ezen okok miatt a rendezőnek igencsak célszerű lett volna itt-ott kisebb, a keresést segítő, irányító táblákat (=papírokat) kirakni, kiragasztani. Hátha rajtam kívül megnézte volna más is – már persze ha megtalálja….

Azt most nem elemezném, hogy ez az épület micsoda lepusztult állapotban van. Hogy szégyen 2010-ben ilyen helyen kiállítást rendezni. Ezt, így akarjuk mutogatni Európának ? Ahová olyan fenemód kívánkozunk a gyakran balkáni stílusunkkal ? Hát megáll az eszem !! Nem tudom, kinek az agyában fogant meg a gondolat, de aznap inkább aludhatott volna egy jót…
Szóval visszamentem az úton, megkértem az egyébként nagyon kedves és segítőkész szomszéd hölgyet, hogy engedjen be - ami számtalan lakattal, zárral, kulccsal való viaskodást jelentett, de aztán mégis csak bejutottam a kincsesházba (mert kb. azt őrzik ennyi zárral). Nos a helyiséget talán nem is minősíteném ezek után.
A képeket viszont igen !
CSODÁLATOSAK !! Szinte az volt az érzésem, hogy ha megérintem őket, akkor érzem a petyegetett tüdőfű szőrös levelét, vagy a zsenge-zöld fiatalka hárslevél selymét. Ott „szaglott” a féregűző varádics, kéklett a katáng és sorolhatnám… Gyönyörűek voltak a képek.



Egy hibát azért itt is megjegyeznék. Az, hogy én kívülről fújom ezeknek a kis növényeknek a nevét, ha jól megerőltetném az agyam, még az is eszembe jutna, hogy melyiket mire használják – az egy dolog. De a kiállításon a képen kívül semmi információ nem szerepelt. Ez így, ebben a formában egy szörnyen suta, a művészt megszégyenítő képkirakás csak… és nagy kár, hogy így van…

Amikor kijöttem csak ez járt a fejemben: már megin a porba szórtuk gyöngyeinket….

A képek minőségéért (szokás szerint) elnézést. A fényviszonyok is rendkívül rosszak voltak, az üveg alatt lévő képeket pedig meg sem próbáltam lefotózni…
Igazán mondom, érdemes a pécsieknek felmászni ide, mert a képek gyönyörűek !

Utószó: innen is látszik a feketefenyők tragikus pusztulása a Tettyei sziklák felett.

2010. április 24., szombat

Kis színes…

Én sem lebeghetek mindig a kultúra magas szféráiban és nem bukdácsolhatok dühöngve és átkozódva a bajok-hibák-rosszaságok mezején. Ezért aztán mára ilyen hír jut olvasóimnak:
Japánban kapható a világ legkülönlegesebb WC-je. Csekély 5000 EU-ért.
Viszont, valami extra, törhetetlen anyagból készül, le-fel mozgatható az ülőke magassága, igény esetén bidéként is használható, (mellesleg majd leestem a székről meglepetésemben, mikor ezt olvastam: http://hu.wikipedia.org/wiki/Bid%C3%A9  - én a szó eredetéről még sosem hallottam… ), illatfelhővel árasztja el a kis helyiséget a kedves vendég beléptekor, hűvösebb napokon „aláfűt” használójának és természetesen MP3 lejátszó is van benne, igény szerint választható zenével. A híradásból ennyi derült ki, ezt a spéci fajtát a yuotube-on azonban nem találtam meg, de egyet azért mellékelek:





Ez se semmi.....


Köszöntő

Minden György nevű olvasómat szeretettel köszöntöm névnapja alkalmából !
Egy "ismerősömtől"  kaptam egy jó kis címet, ahol olvashattok a név eredetéről és a mai nap régi szokásairól.
Nem másolok be ide részleteket, holott érdemes lenne, mert vannak benne olyan népszokások,  melyekről tán kár is volt elfeledkezni :-)  Egyébként egy kis "rontás-elhárítás" sok mindenre ráférne...
http://www.fszek.hu/konyvtaraink/kozponti_konyvtar/kozossegi_informaciok_tara/jeles_napok/?article_hid=19724



Persze nem erre gondoltam  :-)  :-)
(Foto: @x)

2010. április 23., péntek

Virágos délután

Kevés kellemesebb elfoglaltságot tudok mondani, mint egy napfényes tavaszi délutánon, ellátogatni egy csodaszép kertészetbe, ott egy kis szakmai tudást magamba szívni, közben sós-sajtos rágicsákat fogyasztani, fényképezni, virágokat válogatni, ismerősökkel találkozva picit beszélgetni, pár percig kutyát simogatni, majd a vásárolt virágokat elültetni, megöntözni, és egy zöld füvű kertben picit letelepedve, a virágok szépségében gyönyörködve, csendesen beszélgetni.
Remélem, irigykedtek rám… Lehet is.
Ez volt ugyanis a ma délutáni programot. A Hentz-Kéreg kertészetben jártam, de mivel virágokat is válogattunk, nem készült annyi fotó, mint amennyit a téma megérdemelt volna. Egyszóval pompás volt !
Kell néha ilyen is.




2010. április 22., csütörtök

A remény hal meg utoljára

Mottó:
"..Nem elég a jóra vágyni,
A jót akarni kell.
De nem elég akarni,
Tenni, tenni kell..."
(Váci Mihály: Még nem elég)

Írok én is kicsit  a mai „ünnepről” , habár semmitmondónak érzem ezeket a mondvacsinált „világ-napokat”. Valójában csak az az indoka ennek a postnak, hogy betegyek egy fotót, melyet @x-től kaptam és passzol a mai naphoz (is). A címe: A remény hal meg utoljára.



Az első Föld napja megemlékezést 1970. április 22-én tartották az Egyesült Államokban Denis Hayes amerikai egyetemista kezdeményezésére. Ezt követően az USA-ban szigorú törvények születtek a levegő és a vizek védelmére, valamint új környezetvédő szervezetek alakultak. Denis Hayes és barátai 1989-ben, Kaliforniában létrehozták a Föld Napja Nemzetközi Hírközpontot. Ma már szinte az egész Földre kiterjed az általuk kezdeményezett mozgalom, és ezernél több szervezet vesz részt benne. A világnap célja, hogy tiltakozó akciókkal hívják fel a figyelmet a környezetvédelem fontosságára. Magyarországon 1990 óta ünnepeljük a Föld világnapját.
További adatok itt: http://www.fszek.hu/konyvtaraink/kozponti_konyvtar/kozossegi_informaciok_tara/jeles_napok/?article_hid=19603  
Egyébként érdemes belenézni az alábbi bolgba, van benne egy szép video is:
http://fleurdumal88.freeblog.hu/archives/2009/06/06/Yann-Arthus_Bertrand_-_Home

2010. április 21., szerda

Segítség!!! Pécs városát süketek irányítják !!!!

Itt most úgy érzem nem elég, ha csak a képeket mutatom be. Írok kis történelmi ismertetőt azoknak, akik a környéken idegenek.
Sajnos sehol sem találok régi képet az utcáról, s anno, amikor még én is lakója voltam, nem gondoltam, hogy jelentősége lenne az adott helyzet dokumentálásának.
A szó ugyanis elszáll…
Hát ezért írok, a netre örök mementóként…...
Én szóltam………

Egy kis részlet a wikipediából: „A rómaiak idején a Tettye kívül esett Sopianae város területén. Vizét nem vezették be a városba, mivel vezetékeit a víz erős meszessége eldugította volna. Engedték a patakot inkább a város mellett folyni. Azonban a kedvező lehetőségek miatt, már az ókorban építettek malmokat a völgytalpon.
Aztán jöttek a törökök. A város lakói tudták, hogy segítség nélkül nem tudják tartani a várost, ezért 1543 júniusában önként megnyitották a kapukat az oszmán sereg előtt. Uralmuk 1686 október 22-ig tartott.
Az ipar fejlődése később nagyobb arányúvá vált, ekkor indult látványos fejlődésnek a Tettye utca, Majorossy Imre utca, Felsőmalom utca környéke, elsősorban az itt fakadó Tettye-patak bővizű forrásának köszönhetően. Ezt a területet "Malomszeg"-nek nevezték, mivel itt húzódtak sorban a korabeli gabonaőrlő-, lőpor-, papírmalmok, valamint a tímárok és tabakosok malmai. Jelentős céhük volt az aranyműveseknek, akik királyi megrendelésre is dolgoztak. A Tettye patak völgye magába foglalja a Puturluk, Malomszeg, Zidina és Tettye nevű részeket.”
Ezek a városrész-nevek – a Malomszeg kivételével – a mai napig élnek.

Aki itt lakik, egészen biztos vagyok benne, szereti ezeket a zegzugos, romantikus, meredek kis utcákat, jóllehet egy részük csatornázva sincs, a házakba a vízvezeték is későn került be, télen, hóban-fagyban pedig nem egy öröm innen le, vagy ide fel járni.
Másfél évtizedig én is a Vince utcában éltem. Elég jól ismerem és nagyon szeretem ezt a környéket.

Valaha a Tettye túlfolyó vize a Vince utcán folyt végig – igaz a mennyisége általában csekély volt, hiszen a karsztra hullott esőt felfogta a barlang, amire az első pécsi vízmű települt. Ám még mindig volt annyi felesleges, amit használatlanul elfolyattak. De aztán amikor nagy esők jöttek, a sziklás hegyoldal nem volt képes sem magába szívni, se lenyelni a sok esőt. Emiatt aztán a patakocska valóságos áradattá változott.

A hetvenes évek elején több helyen álltak még kisebb fahidak, illetve a kesztyűgyár előtt egy vashíd is, hogy az utca egyik oldaláról a másikra átmenni szándékozókat segítsék magasabb vízálláskor. Nem egyszer volt, hogy ezeket a hidakat a nagy víz elsodorta, le egészen az Ágoston térig. Azt hiszem valamikor e témáról beszélve már megírtam, én nagyon jól emlékszem, amikor egy jó 10 m2-es aszfaltdarabot is felemelt a víz és pilleként odábbsodort. A Felsőmalom/Király u. sarkán az u.n. Karl féle volt könyvesboltot (ma már abba se könyvet árulnak) a Sarokház cukival szemben (ma már annak se ez a neve) szóval ezt a könyvesboltot számtalanszor öntötte el a lezúduló ár. Sajátos, gyorsan felszerelhető kis árvízgáttal rendelkeztek. Ha jött a felhőszakadás, az ajtó két oldalára felszerelt sínekbe gyorsan becsúsztatták a falapokat, hogy ne öntse el a víz a boltot(nagyon).
Nem kis vízmennyiségek rohantak le a nagy esők után.

Aztán jött a ”nagy eszme” : tegyük a vizet a föld alá. Letették.
Most a képeken lehet látni, hogy jó erős betonból vagy fél méter vastagon még le is betonozták azt a csövet, melybe el akarták vezetni a felesleges vizet. Persze már akkor sem számoltak az élet szeszélyességével a nagyokos tervezőmérnökök. Ebbe a völgybe torkollik több kis utca a Havihegy oldaláról, és egy a Tettye utca felől. Ezekbe NEM fektettek semmiféle csövet és természetesen a makacsul lefelé folyni akaró víz ezeken az utcákon akadálytalanul zúdult be a Vince utcába.

Sajnálatos módon a Vince utca végére, ott ahol hajdanában ezt a patakot egy óriási átmérőjű csatorna nyelte el régen s vezette le a föld alá – 2 cm pálcaközű kis lefolyócskákat építetek be. Már ezt is leírtam, akkor egy nyílt lakossági fórumon tiltakoztunk ellene, de természetesen hiába, már akkor sem lehettünk okosabbak a mindentudó vizes szakembereknél. Nem számít, hogy mi ott lakunk, hogy milyen tapasztalataink vannak. Az ő egyetemi diplomás 2x2-je szerint itt az itt elfolyó vizet ezek a rácsok majd elnyelik.

Ha az okos kis mérnököcske itt lakott volna, tudta volna, hogy ilyenkor az utca (és a környék) lakói nemes eleganciával minden szemetet beledobálnak a sodró árba – hadd vigye ! A minden alatt tényleg mindet értek – egy eső után így találtam egy valószínű véletlenül a szemétbe került ezüst kiskanalat (máig megvan!)
Szóval jött az eső, jött a víz, jött a mocsok, és jött a dugulás. Minden nagy eső után bokáig érő víz állt az Ágoston téren.

Áll itt a sarkon egy lakóház, több mint 200 éves. Véletlenül tudom, hogy ennek olyan hatalmas pincéje van, hogy még a tulajdonosai se tudják, hogy mekkora és lefalazott mellékágai merrefelé vezethetnek.
Akkor most tessék elkezdeni gondolkodni: valami őrült – mert ép elméjű ember nem lehet, most kitalálja, hogy még járda se legyen itt a jövőben.
Jön a víz, nem baj !
Hát lesznek majd víznyelő aknák, melyekbe a többletvíz elfolyhat.
De az őrült, a nyomorult, (nem is tudom milyen jelzővel illessem) hát épp azt nem veszi számításba, hogy ezek az rácsos aknák semmi perc alatt el fognak dugulni és újra és megint és ismételten csak a víz lesz az úr.
Áztatni fogja majd az öreg ház falát, netán beszivárog a picéjébe. És akkor egyszer majd csak csodálkozunk, hogy a tettyei rom példájára egy az öreg ház is megadja magát és összeroskad !!!
Akkor aztán jöhet a Pécstv a kameráival és kamerázhat reggeltől estig, ahogy ma is ott voltak a Tettyén, szerintem várva, hogy mikor dől már le az a rom….

Kinek írjam ezt meg ? Hol kiabáljam ki a félelmemet ?
Segítség !!! A városomat süket őrültek irányítják !!!!




Eredetileg eddig szólt a mese...
@x viszont ajánlott egy linket, ahol találtam a Vince utca tervezőjének őrült tervéről egy rajzot. Bemásolom ide a képet - és esküszöm, minden nagy eső után azon leszek, hogy dokumentáljam: ő tévedett, s nem én.

 

Csodavárás Pécsett: összedől-e a tettyei rom ????

Nem tudok szabadulni a gondolattól, ezt épp így akarták... nem tudom kik és nem tudom miért...
Pécsett kering egy hír, hogy a városunk himnusza a jövőben az Internacionálé lesz, abból is azt  fogjuk énekelni megállás nélkül, hogy : ".. aa múltat végképp eltörölni... "
Mert ez folyik itt jelenleg, nem is egy helyszínen.
Különösebben nem akarnám kommentálni a képeket.
Döntsétek el, hogy az, aki ilyen munkát tervez/engedélyez/végez - annak milyen jelzővel kell illetni a nevét ?
Szerintem egyszerűen csak "őrült"-nek nevezni nem elég.
Előre borítékolom, felelősségrevonás nem lesz, bármi történjék is...

Nézzétek meg, milyen volt a "terep" 2007-ben, 2009-ben és ma:




Még két pécsi nézni-való

Annyifelé mászkálok mostanság, hogy előfordul, egyik másik utamról csak kisebb időbeli késedelemmel számolok be. Így van ez az alábbi két témával is. Amikor a Tűztorony Galériában jártam, a Ferencesek-Király u. vonalon sétáltam haza. És nem csak az év első fagyiját fogyasztottam el, hanem benéztem még két galériába is. Következzen most ezekről egy kis képes beszámoló.
A Ferencesek utcájában (5.szám) van a Kortárs Galéria, melynek meglátogatását jó szívvel ajánlom akkor is, ha épp nincs ott valami kiállítás. Hangulatos, 3 szintes, bútorokkal, dísztárgyakkal, és persze főleg képekkel teletömött kis „múzeum”. Részletek itt: http://www.galeriapecs.hu/festmenybolt/index.php?manufacturers_id=70
Most épp Nimcsevity Anna festmény-kiállítása volt látható:





Én azonban innen az alábbi képet hoztam volna el (T.Varga László: Pipacs)


A másik benézésre érdemes udvar/bolt a „Belső kert galéria” a Király utcában (20.szám). Itt most egy agyag-álarc bemutató van „Álomarcok” címmel, Czékmány Vera alkotásaiból. De érdemes az udvari kis boltba is betérni, ha valakinek épp ajándékozási gondjai lennének. (Pénztárcát azért vigyetek magatokkal !)




Az utolsó képen gyapjú-álarcok láthatók – ezt különösen Kyba figyelmébe ajánlom.

2010. április 20., kedd

Mennyország a Földön.

Ezekhez a képekhez nem akarok semmit írni, a könnyeimet pedig nem tudom bemásolni...