Kiállítás a FIKSZ-ben

Kedvenc „Madaram” alkotójának (http://aranyosfodorka.blogspot.hu/2011/10/meggyvago-ajandeka.html ) új kiállítása nyílt a FIKSZ-ben. Aki nem tudná, ez a KuPé (Kultúra, Pécs) Egyesület új összművészeti közösségi tere, és az elnevezés arra utal, hogy Film, Irodalom, Képzőművészet és SZínjáték egyaránt teret kap majd benne.  

Hogy pontosítsak, Fűkő Bélának „Véső által homályosan”  címmel volt itt egy beszélgetős estje, melyre sajnos nem tudtam elmenni, de azért kíváncsi voltam, milyen   alkotások látnak itt napvilágot. Nem mintha sokat számítana az én véleményem, de nagyon tetszik, ahogy az alkotó a nevével játszik műveiben. 
A kő és a fű – jelen esetben bambusz – szépségesen egységbe olvad ezekben a kis remekművekben.

Akinek van egy kis szabadideje és a Széchenyi téren sétál, feltétlenül nézzen be !  A kiállítás az Irgalmasok temploma melletti Gránátalma patikával szemben található, nyitva tartás: K-P: 17:00-21:00, SZ-V: 13:00-21:00. A belépés és a programokon való részvétel ingyenes.

A szépnevű Királyuccán végestelen végig…

Tegnap a Varázspadlás miatt gyalog sétáltam be a Király utcába, ill. kicsit tovább, a Széchenyi térig. Készítettem pár képet – s habár nagyon is tudtam, hogy számtalan üzlet bezárt, mégis kettő megszűnése valahogy szíven ütött. 

A Líceum templomtól K-re 3 kicsike órásüzlet is működött, méghozzá évtizedeken keresztül. A legbelső, mely a templommal majdnem szemben van, a Remes Ferenc boltja, még ma is megvan – nem tudom, meddig, a mester sem fiatal már, s nem tudom, van-e utódja. De ha van – akkor is, kérdés, van-e még, lesz-e még szükség órásra ? Ebben az eldobós világban megveszik-tönkremegy-eldobják-újatvesznek…Elemet bárhol lehet a modernekbe kapni… a régi javítására talán sajnálják is a pénzt…

Szóval ahogy kifelé jövünk, ott volt a következő, a Leiszter József féle bolt. Sokáig a lánya, Leiszter Zsuzsanna vitte az üzletet, én hozzá jártam, ha valami gondom volt. Ma már zárva…A harmadik bolt az u.n. Hódossy István-féle, régi jónevű mester boltja, melyben az utód Pintér Nándor dolgozott sokáig – most láttam, ugyancsak lehúzta a redőnyt.. Miképp a képen is látható – 104 év után szűnt meg a kicsi bolt. 

(Itt közbe kell szúrnom egy újabb, a múlt mélyéből felbukkant képet, s azért itt, mert ezzel a helyszínel függ össze. A varázspadlásban megvásároltam Tibold Zita könyvét/életírását, melynek „A főállású boldog” a címe. Ebben bukkantam egy ősrégi emlékemre, nevezetesen a Széchenyi gimi (Líceum utcai sarkán) sok sok éven át ült kis sámliján  egy vak bácsi. A sparhelt  fényesítéséhez használatos vasport árult (?mindenki tudja miről beszélek?) picike papírzacskókban. Nagyon kopott, valahogy nekem akkor piszkosnak tűnő öreg göncökben ült ott, katonacsákóval a fején (én így emlékszem rá), s mellette feküdt egy németjuhász kutya, akinek az oldalán egy fehér vászonra festett vörös kereszt volt. Ha rosszul emlékszem, öreg pécsiek javítsatok! – bocsánat ez csak a helyszín és a könyvben olvasottak kapcsán jutott eszembe most…)   

Szomorú a szívem – ahogy sorjában tűnnek el a városom régi, ismert helyei, boltjai. Belestem a Caflischba – hát az biztos, hogy én ott már soha nem fogok meginni egy kávét. Bekukkantottam a régi „kisállamiba”, vagy talán "belvárosi áruháznak" hívtuk ? (aki nem tudná, a Zetkin Klára alias Szent Mór utca sarkon)  – ott (is) zabálda.. 

Végig, végig az egész utcán csak moslékosvályúk vannak, mint egy disznóólban… Vevő-evő pedig szinte nincs... Alig-alig akad olyan, a régiek közül, ami még él. Bezárt a Magyar Írók könyvesboltja és a mellette lévő óra-ékszer bolt is…. 

Ahogy lépkedtem, komolyan mondom, csak futólag néztem rá egy-egy koszos kirakatra, kiadást hirdető táblára. Közben az én régi Kossuth utcámat láttam, a Kazinczy utca sarkán a bizományival, mellette a hentessel, szemben a levendula illatszerbolttal. Kicsit odább a hangszerboltot, túloldalon papír és írószerboltot, a Takarékpénztárt, aljában a cukorkabolttal, a Hamerli vasboltot, a cipőbolttal az oldalában… 

Bekanyarodva a Széchenyi térre, ugyanez a helyzet. A drogéria, a könyvesbolt, a dohánybolt, a MALÉV iroda helyén, mindenütt csak zabálda és zabálda. Komolyan mondom, még ha éhes lennék, akkor se ennék, mert elmegy a gusztusom és a hangulatom ettől az erőszakos terjeszkedéstől, ettől a primitív ”csak enni érdemes és jó” szemlélettől…no és a szagoktól...

Tudom, lesz, akinek most az a reakciója a fentiekre: semmire nincs az embereknek pénze, semmilyen bolt nem bír fennmaradni – lám még a zabáldák sem…Mi akkor a javaslatom? Nem tudom… tényleg nem tudom miképp lehetne élettel megtölteni ezt az utcát, olyan  élettel, amilyen régen volt, amit most oly sokan ócsárolnak, szidnak, ám valahogy mégiscsak jobb volt akkoriban minden. Jajj, ne már…. Világgazdasági válság, stb… tudom, tudom… Nem én vagyok a Jóisten, nem megoldást kínálok, én csak szomorkodom és panaszkodom. Többre nem vagyok képes. Nekem nincs pénzem, se a tak.szövben, se Svájcban. De soknak van… azok meg kussolnak, vagy Hawaiban süttetik a hasukat…és nem Pécsett szórják el a millióikat.

 

Arra pedig, hogy miképp verik át az embert álljon itt két példa. Szerdán a Goldmark Károly utcában (volt Munkácsy SZTK-val szemben) parkoltam. A parkolóórán 300.- Ft/óra díj szerepel. Ennek megfelelően bedobtam másfél órára 450.- Ft-ot, s megdöbbenve tapasztaltam, hogy a parkolójegyen 350.- Ft/óra áll, s természetesen nem az általam igényelni szándékozott időtartam. Felhívtam a Biokomot, és megmondtam a magamét – de vissza fogok menni és megnézem, javították-e a becsapós számot. Így könnyű büntetgetni… Mellesleg nem hallottam, hogy az óradíj emelkedett volna… Ma pedig a Király utca végén láttam két hirdetőtáblát. Az egyiken 100.- Ft/nap, a másikon 100.- Ft/óra. Ugye nem kérdés, hogy melyik az igaz ? Hát, hogy milyen szemetek !!! Megáll az ész…

Még jó, hogy öröm-élménynek ott volt a negatívumok között a Varázspadlás. Anélkül nagyon szomorúan jöttem volna haza… 

 A zabáldákkal "körbeszegett" Széchenyi tér:

 Szerintetek mit jelent az, hogy "akár" 100 Ft/nap ?   És az a másik oldalon álló táblán, hogy 100 Ft/óra?  Melyik az igaz ???

Varázspadlás Pécs, Király utca 35.

Nyitva tartás:

Nyári szezon (március-október):

Naponta 11.00-18.00 óra

Téli szezon (november-február):

Naponta: 11.00-17.00 óra

Telefon:  +36-20-946-2955

Gyűjtemény-kezelő:  Tibold Zita

https://www.facebook.com/pages/Var%C3%A1zspadl%C3%A1s/363903630339170

http://varazspadlas.hu

A véletlenek  sokszor nagyobb meglepetést tartogatnak, mint amikor készülsz rá, hogy most valamit kapni fogsz…Ne kérdezzétek mi az oka – bizonyára az én bizonyos fokú, a magyar médiától való elzárkózásom is – de bizony én nem hallottam a Varázspadlásról. Barátnőm járt ott tegnap, s meséje alapján ma azonnal felkerekedtem, mert a mese igencsak felkeltette az érdeklődésemet.

A varázspadlás elnevezés  jó is, meg kicsit pontatlan is, hiszen igazából úgy kellene hirdetni – mint a mesebirodalom tulajdonosa, mai idegenvezetőm Tibold Zita is mondta, hogy „varázspadlás a pincében”…. Mert a varázslat valójában nem a padláson, hanem egy öreg Király utcai ház, udvari épületének földszintjén kapott helyet.

Már az udvar is gyerekhívogató, a macis fotózási lehetőséggel – de aztán ahogy belépsz a kiállítótérbe, elözönlenek a mackók. Nem tudom felsorolni a sokszáz féle-fajta, kinézetű, öltözetű, méretű macit, de egy biztos, varázslatos világba lép be az, aki itt elindul az idegenvezetővel. Mert Tibold Zita vezetésével megismerkedhet a macik egy részének történetével is,  külön rácsodálkozhat a hatalmas fotelnyi, hófehér jegesmacira, ámulhat az ősrégi, padlásokon évtizedekig csendben lapult, aztán itt életre kelt példányokon. Amott koalamackók kúsznak-másznak, tengerész macik vitorláznak, van kötött maci, plüsmaci, ruhás és ruhátlan, sárga-barna-szürke, kerámia és műanyag, betegek orvosaikkal, fiú-lány és babamacik, mini és maxi macik …szóval ami csak elképzelhető… 

A macik mellett több antik bútordarab, használati tárgy is bemutatkozik, öreg varrógépek, olyan rádió, melyek láttán felkiáltottam: „hiszen pont ilyen volt a miénk is”, amin halkra állítva és recsegősen hallgattuk 56-ban a Szabad Európa adóját.

És ahogy a maciálomvilágból tovább lép az ember, máris bolondos vigyorú bohócok serege, majd a  velencei karnevál figurái köszöntik a látogatót, miközben – és nem mellesleg, hiszen megállni előttük is érdemes - elhalad egy fantasztikus szódásüveg gyűjtemény mellett is.

Bár szeretem nagyon a macikat, az igazi meglepetés ez után ért, a következő teremben ugyanis egy fantasztikus afrikai maszk-gyűjtemény látható. Vannak itt a témához kapcsolódó egyéb tárgyak is szép számmal – azonban a fal előtt, ahol a rengeteg és mind-más fa maszk sorakozott – döbbenten álltam. Egy napot el lehetne tölteni csak ezek szemlélésével, az azon való elgondolkodással, honnan, kitől, hogyan és miért kerültek a gyűjteménybe ezek a maszkok ? Mert ezek nem tegnap kifaragott, tucat-darabok, hanem teljesen egyedi, régi, elmondhatatlanul szép, különös alkotások. Fantasztikus érdekes és értékes gyűjtemény.

A kiállítótér végében van egy külön kicsi helyiség – asztalok, székek és egy „királynői trón” – itt gyerekzsúrok rendezésére van lehetőség, ahol a születésnapját ünneplő kislány, igazi királylánynak érezheti magát. A szerepjátékhoz  még ruhák kölcsönzésére is van lehetőség.

A macimúzeum Nagy Bandó Andrást is megihlette, itteni látogatása után írta a „Varázspadlás lakói” című mesekönyvét, mely itt meg is vásárolható.

Részben örültem, hogy Tibold Zita csodálatos gyűjteményében és személyemre szabott idegenvezetésével több, mint két órát tölthettem el – ám ugyanakkor csodálkoztam is, hogy ezen idő alatt egyetlen más látogató sem nyitotta ki ennek a varázslatos kis világnak az ajtaját. Én nem vagyok reklám-szakember, nem tudom, miképp lehetne igazán jó hírverést csinálni ennek a kiállításnak – de nagyon megérdemelné, hogy híre menjen, s minél többen látogassanak ide. 8-tól 80 évesig mindenki talál itt látnivalót !

Nick udvar

Idejét sem tudom, mióta volt bezárva a Nick udvar. Most végre elészült egy része és a nagyközönség újra átsétálhat a Széchenyi tér felől a Király utcába. Szép lett. Igen jó ötlet volt az északi végében a galéria megnyitása. Bízom benne, hogy rendszeresen lesz itt egy-egy kisebb tárlat. A mostaniból legjobban Orosz Klára Csillós (Vibratil) című alkotása tetszett –ami a fotón abszolút semmit nem mutat, a valóságban viszont nagyon érdekes és szép (szerintem). Reménykedem, hogy a falak sokáig ilyen szépek, tiszták maradnak, mint most. Az érdeklődők a Széchenyi tér felőli oldalon olvashatják – képekkel illusztrálva – az épület történetét, s ha elfáradtak, a másik kijáratához települt étteremben éhüket-szomjukat is olthatják.

   

Bejárat a király utca felől

Bejárat a Széchenyi tér felől

 

A folyosó É felé

A folyosó dél felé

A kiállító tér bejárata

Orosz Klára: Csillós

Szóval tetszik……de nem én lennék, ha nem találtam volna kifogásolni valót. Egy ekkora átalakítás-felújítás során miért nem jutott pénz (igény) arra, hogy az ősrégi lépcsőket is felújítsák ???????