2017. augusztus 25., péntek

Két gondolat



Ma kicsit vegyes gondolatokat írok – mert egy része az előző témához tartozik, másik része meg ma reggel történt – és ezeket elmesélném.

Szóval a spóroláshoz: Mert hogy mindenütt át vagyunk ám verve – mi „kedves” vásárlók. A csomagolás-technika a kereskedelem legmocskosabb ördöge. Itt vannak pl. az átlátszatlan flakonok, melyek csak félig vannak és igazán kitartónak kell lenned, hogy ki tudj belőle préselni minden cseppet.
Csak példának mutatom a testápolót – amit én kéz-krémként használok – amit a sárga-tetejű tégelyben láttok, annyi volt még a flakonban  miután „kifújt”és azt gondoltam, üres… Lecsavartam a tetejét és egy éjszakára egy műag.pohár fölött fejre-állítottam. Ennyi jött ki belőle…
Szóval ha nem vagyok ilyen „szőrözős”, ez bizony ment volna a kukába.
Ugyanaz a helyzet a tubusos dolgokkal is. (pl. a fogkrémmel is, de momentán nekem épp egy másik krémes tubus volt kéznél.) Ha nem nyomod ki ennyire, akkor bizony pénzt dobsz a kukába.
Utálok minden „átlátszatlan/átláthatatlan” dolgot (nem csak átvitt értelemben). Mindenhol csalásra gyanakszom és meg is van az alapom hozzá. Nem akarnék írni a régi 10 deka helyett 9 dekás dolgokról…és sorolhatnám.
Egy biztos, oda kell figyelni sok mindenre. Ha nincs ehhez türelmed, vagy időd, bizony te is egy vagy az „eldobós társadalomból”.



A másik téma bár kicsit szomorkás, mégis valahogy annyira örült a szívem, amikor meghallottam, illetve aztán berohanva a fényképezőért meg is láttam őket. 
Reggel itt fölöttünk egy hatalmas fecskecsapat körözött. Valami elmondhatatlan érzés volt – aki látott ilyent, az megérti. Hozzáteszem, nem először láttam és nem először történt meg velem, hogy azonnal az a kairói kép jutott eszembe, amikor a Níluson hajózva egy hasonló, nagy, csivitelő fecskecsapatot láttam. Akkor arra gondoltam, édes kis fecskéim, ti az otthonomat juttatjátok itt a messzeségben eszembe. Most meg hát persze, rögtön Kairót… Micsoda kis varázslók. Százszor 20 deka öröm röpködött fölöttem… itt edzettek a nagy útra. Csodás élmény volt. Én az ilyesmiknek annyira tudok örülni és olyan hálás vagyok értük, hogy elmondani nem tudom.



És én tisztában vagyok azzal, hogy ezek a képek semmit se adnak vissza abból, amit én láttam (pláne nem, amit éreztem) - de azért megmutatom.
 

2017. augusztus 24., csütörtök

Kérdések, gondolatok




Nem tudom, ki hogy van ezzel a témával - mennyit gondol rá, törődik vele, mennyire érdekli, hisz akaratunktól független, mégis velünk történő dolog (nekem meg kedvenc témáim egyike). S ami akaratunktól független, azt ugye nem nagyon tudjuk befolyásolni, s amit nem tudunk befolyásolni, arra azt mondja az agyunk, "Ne törődj vele" - ugyanis így könnyebb az élet. Nem tehetek róla, az én fejemben mégis megülnek ilyen gondolatok…


Aki olvasta, annak dicséret. Ha végigment a pontokon és a többségére bólogatott a fejével, hogy igen – én is ezt/így csinálom – akkor különösen dicséret.
Ha valaki nem olvasta – akkor ajánlom elolvasni és elgondolkodni rajta.

Úgy érzem, hogy szinte senki, vagy csak kevesen  hiszik el, hogy tényleg a kipusztulás felé megyünk, ha ezt így folytatjuk. Mondom többes számban, mert egyelőre még én, aki meglehetősen környezet-tudatosnak hiszem/vallom magam – még én is autóval járok, és ha nagyon megszorítanának, biztos le tudnék mondani pár dologról, amivel – talán akaratomon kívül – de a világ terhére vagyok.
(Persze rögtön felbukkan a kisördög és megkérdezi: Mire mész, ha csak te egyedül változol meg ? És egyáltalán: a jelenlegi helyzetben már nincs is semmiféle változásra sem lehetőségetek, sem esélyetek... Leszámítva, ha jönne egy új Niribu... Na azt, aki túlélné, annak talán mégiscsak lenne lehetősége továbbra is Földlakónak maradni...)

A napokban beszélgettem egy ismerősömmel  a világ jövőjének várható alakulásáról   és meggyőződésem, hogy nem mi ketten vagyunk a „sötéten látó vének” – hanem igenis valami „rossz” felé megy a világ, sőt, nem is megy, hanem egyenesen rohan. KELL valaminek történnie – és egészen biztos vagyok benne, fog is történni – a kérdés csak az, hogy ez a „történés” milyen méretű lesz ? Marad-e utána az emberiségből fent annyi, hogy elölről kezdhessen ? És lesz-e annyi esze az utánunk következőknek, hogy megpróbálják valahogy másképp csinálni ?

Mire ennyit leírtam, és keresni kezdtem egy fotót a szövegemhez, ráakadtam egy másik cikkre, aminek már a címe is ijesztő:
https://www.bama.hu/orszag-vilag/evente-negyedmillio-europait-ol-meg-az-extrem-idojaras-az-evszazad-vegere-1041023/ 
Nem is nagyon akarok ennek a témának a taglalásába belemenni. Talán csak egy gondolatot: mi - fehérek - kipusztulunk, az biztos. Akik már most ide-felé igyekeznek, edzettebbek - és kész. Ennyi volt  Európa fehér népeinek története. Nem vagyok rasszista, tényként mondom: a színesek ellenállóbbak, szaporábbak, ők fogják uralni a világot. Európát mindenképp.


Persze nem mindörökre, csak addig, míg jön az új Niribu...


2017. augusztus 22., kedd

Nyár, este...

De elücsörögnék itt estefelé....



Nem tudom, kinek mennyi ideje van ilyesmire figyelni, de nagyon, nagyon 'gyorsan múlik' most a nyár. Sajnos még nem a hőmérséklet, hanem a napok hosszúsága ami változik. Később kel és korábban nyugszik a nap, és ez annyira érzékelhető - főleg a rosszul, vagy keveset alvóknak. Május-júniusban, hajnali négykor a rigók olyan lármát csaptak, hogy zengett tőlük a kert. Most 8-kor burukkol pár galamb, rigók sehol. Még cikkan egy-egy fecske, szerintem edzenek a hosszú útra.....

Nem tudom, ki figyeli hozzám hasonlóan rendszeresen a csillagok járását, de épp a napokban jeleztem barátnőmnek - aki az Orion nagy rajongója - hogy "szerelme" a késő esti órákban már látható a keleti égen. 
Szeretem ezeket az estéket. Langyosak, a kert már nem "liheg" és mintha a virágok is készülődnének valamire...
Persze lehet, hogy csak én képzelem...

Juhász Gyula: Esti dal

A nappal fényében, zajában
Elődöng árva egymagában
A lelkem, tévedt jövevény,
Oly idegen nekem a hajsza,
A szívemet dalokra ajzva
Oly inkognitó megyek én.
De ha az alkonyat leszállott,
Olyan kedves, kámzsás barátok
A barna árnyékok nekem,
A messze menteket idézik,
A múlt szelíden iderémlik
És földereng az életem.

           

2017. augusztus 21., hétfő

Das-Dorf-der-wilden-Tiere A vadállatok faluja




 


Németül beszél – de nyelvismeret nélkül is csodálatos !!!!
(Sajnos egy idő után leveszik a netről, a youtube-on meg nincs fent  – ezért akit érdekel az állatok varázslatos élete, feltétlenül nézze meg mielőbb !)