Pá kis aranyom pá....

Akit érdekelt a téma – nyilván látta/hallotta már. De azért én is, itt is megemlékezem erről a kis csodáról, amit mi poremberkék készítettünk és valami csodás véletlen folytán, eljutott a szinte valószerűtlennek tűnő messzeségbe a világűr sötétjében.

http://index.hu/tudomany/2017/09/15/megsemmisult_a_cassini_urszonda/

„….A 2125 kilogrammos szonda utolsó jelei pénteken 13 óra 55 perckor érkeztek meg a Földre, de ekkorra már belépett a Szaturnusz légkörébe, mivel a jeleknek 86 percre volt szükségük ahhoz, hogy eljussanak a Földre.

Az atmoszférában lefelé száguldva a szonda egyre jobban hánykolódott, amint a sűrűbb rétegekbe merült, majd megszűnt a rádiókapcsolat a Földdel. Mire elérte a nagyjából 1500 kilométerrel lejjebb örvénylő felhőréteget, a bolygóba zuhanó szonda meteorként felizzott és darabjaira hullott.

A NASA kutatói a megsemmisítéssel akadályozták meg, hogy az űrszonda a földi élettel beszennyezzen egy esetleges életcsírát tartalmazó helyet, például a Szaturnusz valamelyik holdját….”

Itt vannak még képek a NASA weblapjáról:
https://www.nasa.gov/mission_pages/cassini/main/index.html

Tudom, hogy eléggé egyedül vagyok ezzel az "égi-dolgok-csodálata-érzelmemmel" - de számomra ez olyan, mint a mese és én már kisgyerek koromban is szerettem a meséket. Valahogy meglódította a fantáziámat, mert a mesékben nincs lehetetlen - ellentétben a földi dolgokkal. És én igenis vállalom, hogy szeretem a meséket. Még ma is.
Hát nem jobb ilyesmiket olvasni, mint egyéb "napi" híreket ?

(Kérdés - csak zárójelben:

Egészen véletlenül, nem tudja valaki, hogy az (amerikai) űrhajók és egyéb rakéták visszaszámlálása után mit mondanak még ? Good luck, vagy let’s go ? vagy mit ? Sosem értem, pedig számtalan fellövést láttam már…)

Világvégi házban

Hogy mik jutnak eszembe...
Ma pl. ez a vers. Majdnem azt mondhatom, "ezzel ébredtem" - mert mintha valaki a fülembe súgta volna a kezdő sort.
Honnan, miért jönnek elő ezek a versek ? és vajon miért ? És miért van, hogy néha kifejezetten "kívánok" verseket olvasni, máskor meg eszembe sem jut...Miért érzek egyes verseket "magaménak" - mintha én írtam volna, s miért hagy hidegen a másik ?
Néha csak sorok, mondatrészek jutnak eszembe, s gondolkodom olyasmiken, hogy mikor, hol találkoztam vele. Olvastam, hallottam ? De bevallom, a legritkább esetben jut eszembe.

Kivételesen ennek a versnek "behelyezését az életembe" elég pontosan tudom. Igen, éreztem én magam ebben a világvégi házban valamikor. Nagyon, nagyon régen....

(Jó, na csak félig igaz, mert nem voltam világszép, és nem is egészen hiába vártam, de a ház, az tényleg a világ végén volt.)

http://versek.aranyosiervin.com/wp-content/uploads/2016/05/Egy-cseppnyi-h%C3%A1z.jpg

Juhász Gyula: Mese

Egy világvégi házban

világszép lány lakott,

világ végére néztek

ott mind az ablakok.

Nem járt előtte senki,

nem látott senkit ő,

az Óperencián túl

megállt a vén idő.

A világszép lány nézte

a csillagos eget,

tavasz táján szívében

valami reszketett.

Hajába rózsát tűzött,

valakit várt nagyon,

de csak a csillag nézett

be a kis ablakon.

S a csillag oly közömbös,

hideg és halovány.

S hiába várt örökké

a világszép leány...

Őszi csillagok

(Nézzétek el nekem, ezt a csillagászati rajongásomat ! Engem annyira elvarázsol még az a picinyke tudás is, aminek birtokába jutottam évtizedek alatt, hogy folyton kényszerem van beszélni róla. És hát kinek lehet ? Nektek... szegénykéim...
Majd a hét végére igyekszem kitalálni valami másfélét.)

               ************************************************

Szeptemberben elkezdődik a csillagászati ősz. A napéjegyenlőség szeptember 22-én (néha szept.23-án) következik be; ettől a naptól az éjszakák már hosszabbak lesznek, mint a nappalok. Érzitek, mennyire más most egy reggel, vagy egy este, mint júniusban ? A madarak némák, és korán van sötét  este és később virrad a reggel.

http://www.energiacentrum.com

Ezen a napon a Nap pontosan a keleti irányban kel és pontosan a nyugati irányban nyugszik; utána a kelési és nyugvási pontok egyre délebbre tolódnak. A Nap látóhatár fölötti íve – s ezzel együtt a delelési magassága is – egyre kisebb lesz, egészen a decemberi napfordulóig, amikor is a folyamat megfordul.

Kora reggel jól látszanak a legkedvesebb csillagképeim: az Orion (Régi csillagtérképeken Íjász, Kaszás, Nimród vagy Ozirisz néven is említik.) 
Ma hajnalban is ellenőriztem, megvan minden csodaszép csillaga !😀

 Ezek a legfényesebb csillagai:

        *Betelguse *Bellatrix  /A Betelguse átmérője 360-szor nagyobb a napnál !/ 
         * * *        

   Alnitak, Alniam, Mintaka

         *Shaip      * Rigel /A Rigel a Napnál 13800-szor fényesebb csillag !/

(Látod a 2-3-2-es alakzatot ???!!!  Remélem !!!)


                      „Igazi” csillagtérképen ez így néz ki:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Orion_csillagk%C3%A9p

                             Orion „hasában” születnek még ma is új csillagok.


Az „öv” bal első csillaga (Alnitak) alatt van a „Lófej” köd és ez alatt a "Nagy Orion" köd.

https://hu.wikipedia.org/wiki/L%C3%B3fej-k%C3%B6d

Az Orion mellet bal oldalon alul a Nagy kutya /Canis Major/. Benne a csodálatosan fényes Szíriusszal, ami a Földről látható csillagok között látszólag  a legfényesebb (a Napon kívül) és a Kis kutya, akik kísérik a „vadászt” aki épp a tőle jobbra ágaskodó, vörös szemű  Bikával küzd. Ezen a környéken kell keresni a Plejádokat /Fiastyúk/ is.

A görög mitológiában Orion egy titán, Poszeidón fia, óriás termetű vadász volt, aki Atlasz hét leányát addig üldözte szerelmével, amíg azok csillagokká nem változtak: ők lettek a Plejádok hét csillaga. Később Artemisz, a vadászat szűz istennője iránt lobbant szerelemre, aki azonban íjával lelőtte őt.

Az Ikrek /Castor és Pollux/ az Oriontól balra, feljebb láthatók.

Az ógörög monda szerint az ikerpárnak, Kasztórnak és Polluxnak (Zeusz fiainak) igen eltérő tulajdonságai voltak. Pollux halhatatlan volt, míg Kasztórnak a holtak birodalmába, az alvilágba kellett mennie. Pollux megkísérelte, hogy ikertestvérét rendszeresen meglátogassa az alvilágban. A nagy testvéri szeretet megjutalmazására az istenek a csillagos égre helyezték az ikreket.  
Azt mondták róluk, hogy képesek voltak Szent Elmo tüzeként megjelenni, aranyszínű szárnyakkal a levegőben száguldani, ugyanakkor a viharzó tenger hullámait is lecsillapítani.

Igazán mondom, érdemes ezért a látképért egyszer 5-kor felkelni.
Itt a kedvenc csillagtérképem is, segít eligazodni mindenkit az égen: 

http://www.heavens-above.com

Ha már ennyire belebonyolódtam a csillagászatba, hadd írjak meg még néhány, számomra döbbenetes csillagászati információt. Számok ezek, csak épp fel nem foghatóak:

A hozzánk /Föld/ legközelebbi csillag a Proxima Alfa Centauri (ez csak a déli féltekéről látszik). A fény innen 4,3 év alatt ér a földre (40,8 billió km) egy 97o km/órás sebességű Jumbó géppel az utazás 5 millió évig tartana.

A mi Naprendszerünk a Tejútrendszer 200 milliárd csillagrendszerének egyike, melynek középpontja  30.000 fényévnyi távolságra van tőlünk, a Nyilas csillagkép irányában. Naprendszerünk 275 km/sec sebességgel forog a galaktika középpontja körül.

http://www.origo.hu/tudomany

A NASA új számításai alapján a tőlünk  2,5 millió fényévre lévő Androméda-galaxis közel négymilliárd év múlva biztosan találkozik a mi Tejútrendszerünkkel.


Micsoda számok - emberi ésszel fel sem foghatók...Pedig ezek a dolgok gyakorlatilag "velünk történnek"  és az egészből mi semmit se veszünk észre...
Én nem is értem, miért vagyunk annyira „elszállva” magunktól ? Hát nem érezzük kicsiségünk ? 

:-) Mosolyogni tessék (legalább)

Ma olyan "zsufi" napom volt, hogy nem volt időm valami rendesebb dolgot össze-írkálni... helyette legyen ez a két kép. Nem vagyok igazi vicc-rajongó, ám néha kapok mókás leveleket, melyeken még én is elmosolyodom. A nemrég érkezettek közül itt van kettő kedvemre való:

Már sohasem....?

"Életünk legnagyobb része úgy telik el, hogy rosszul cselekszünk, nagy része úgy, hogy semmit sem csinálunk, szinte egész életünk pedig úgy, hogy mást csinálunk, mint amit kellene." (Seneca)  

Nekem pl. most itt kellene valahol heverésznem.... aranyló, őszi, kora-esti napsütésben, szívet-lelket zsongító széna- és fűillatban, talán távoli madárcsicsergés és halkuló tücsökciripelés közepette....

(Zárójelben, költői kérdés: Hát ez, ez a mérhetetlen őszi sóvárgás az "Alpjaim" után már SOHA nem fog elmúlni ? Csak velem együtt ? Tudom, hogy nevetséges vagyok, de leírom: néha szinte fizikai fájdalmat érzek a bennem feszülő hiány miatt. A legjelentéktelenebb kis dologról, ami valamiképp a hegyemmel kapcsolatos, mindjárt egy tucat emlék jut eszembe. Pláne, ha egy filmet látok, még ha nem is kifejezetten a Júlia Alpokról, sőt nem is az Alpokról, csak egyáltalán, hegyekről, ami az "enyémhez" hasonlít.  Ám - szerencsére - a sóvárgás után a második - józan - gondolatom azonnal az, hogy végtelenül hálás vagyok azért, amit megélhettem. És akkor így már elviselhetőbb...) 

 

Hogy lesz az ember rasszista ?

(Aki nem akarja elrontani ma a kedvét, és egyébként is "tele van a témával" inkább ma "lapozzon". Majd holnap írok valami szépet. De ma ezt MUSZÁJ volt.....)
 

Kép: http://galeriasavaria.hu

Utazom a közepesen telt buszon.

Felszáll hat arab fiú. Nem mingráncsoknak, inkább egyetemistáknak tűntek – habár a sztori így még szomorúbb… mert ugye akkor nem lehet mentségük, hogy írni-olvasni nem tudó bennszülöttek.

Egy megveszi a jegyeket. Hátrajönnek a középső ajtóhoz. A jegyeket tartó fiú bedugja a lyukasztóba egyszerre mind a hat jegyet – majd laposan körbepislant - és lyukasztás nélkül kiveszi.

Hogy ő látta-e, hogy én látom, azt nem tudom.

A lényeg: én nem mertem szólni se neki, se a sofőrnek. És utáltam magam…

Elgondolkodtam rajta, hogy magyar fiúnak se szóltam volna ? Talán annak igen, habár a végállomáson leszállva a magyarok is elgáncsolhatnak, megverhetnek, vagy bármi történhet „véletlenül” velem – öreg nyanyával…. Pláne ha hatan vannak velem szemben….

De mégis azt érezem, én gyűlölöm ezeket az arabokat. Ide jönnek, pénzeljük őket (igaz, ha egyetemisták, akkor azért ők se ingyen tanulnak) – ők meg csalnak a buszon, s ki tudja még hol, hogyan…. Mindegy. Ide jönnek, idegen országba, s bár tudják mi a „rend” – tesznek rá…

Egy buszjegy 400.- Ft. – ennyiért adták el nálam a becsületüket.

(Jó, ne gyere nekem azzal, hogy nem szabad általánosítani. És tudom, hogy a világ tele van ennél szörnyűbb dolgokkal...
Persze. Tudom…. És azt is tudom, hogy a magyarok is ott csalnak, ahol csak tudnak. Én Kairóban-Londonban-Moszkvában, stb…. mindenhol vettem buszjegyet. Én lennék a hülye kivétel ?)

„…Anyám az álmok nem hazudnak…”

Ha újra születnék, a mostani eszemmel, biztos, hogy az álomkutatással foglalkoznék. (Vagy a mohákkal, vagy teheneket nevelnék az Alpokban...Olyan jó elképzeléseim vannak már az esetleges  következő életemre.😀)

Szóval az első témánál maradva: álmok… Nem tudom, miféle különös adottság (annak tekintem, hiszen nem mindenkinek adatott) - én már egészen kicsi gyerekkoromban is sokat álmodtam és sok mindenre emlékeztem felébredésem után. Ez végigkísérte életemet. Néha egészen jól meg lehetett magyarázni bizonyos álmaimat, még csak pszichiáterhez sem kellett fordulnom, hiszen olyan nyilvánvaló üzeneteket közvetítettek. 

Vannak azonban álmok, melyekkel nem tudok mit kezdeni.

Pl. ma éjjel is. Egy ritkás, őserdőben jártam. Biztosan tudtam, hogy ez őserdő, szinte égig érő óriásfákkal. Itt fiatal suhancok büntetésből fakitermeléssel foglalkoztak. (O.K. a TV-ben nemrég láttam, hogy Oroszországba,vagy a világ egyéb, kegyetlenül vad vidékére visznek nevelhetetlen fiatalokat.)

Hogy én is egy nevelő/felügyelő voltam, még ez is rendben van. De mit jelenthet, honnan került be az álmomba  az a feneketlen mélységes (nem is tudom hogy írjam le) gödör ? lyuk ? amit ezek után láttam, melynek szélén kapaszkodtam, melybe belenéztem ugyan, de mégis féltem attól, hogy a morzsalékos talajon, a rézsűs peremen lévő farönkökről le ne csússzon a lábam, mert - tudtam - akkor, vége mindennek. A gödör nem volt sötét, világoszöld-halványbarna árnyalatúnak érzékeltem, belenéztem, az alját nem láttam, csak a szédítő vég-nélküliségét, ami félelmet keltett bennem.

Ajánlom elolvasni hozzá a cikket: http://rtl.hu/nonstop/sziberiaban-ujra-megnyilik-a-pokol-kapuja

Ezzel, erre ébredtem. Hajnali fél 4 volt. Azóta sem megy ki sem az érzés, sem a kép a fejemből, ez egyébként ritkán esik meg, mert azért többnyire elfelejtem napközben az álmokat, hacsak valami miatt tudatosan vissza nem idézem. Lehet,  hogy a félelem miatt lett éles ennyire a kép?  (Amit ide fentebb mellékeltem, NEM az, amit láttam, csak nem találtam jobb képet...)

Elgondolkodtam, hogy mi is lenne, ha valamilyen készülékkel bele lehetne látni a gondolatainkba ? Jó lenne az, vagy rossz ? Nem is tudom…

Ja, és mit jelenthet ? Jelent-e egyáltalán valamit ez az álom ?

 
Nem én lennék, ha nem illeszteném most ide ezt a szép verset:

                       

PETŐFI SÁNDOR: JÖVENDÖLÉS

                       

"Mondád, anyám, hogy álmainkat

Éjente festi égi kéz;

Az álom ablak, melyen által

Lelkünk szeme jövőbe néz.

Anyám, álmodtam én is egyet,

Nem fejtenéd meg, mit jelent?

Szárnyim növének, s átröpűltem

A levegőt, a végtelent."

'Fiacskám, lelkem drága napja,

Napomnak fénye! örvendezz;

Hosszúra nyujtja élted isten,

Álmodnak boldog titka ez.' -

És nőtt a gyermek, lángra lobbant

Meleg keblén az ifjukor,

S a dal malasztos enyh a szívnek,

Midőn hullámzó vére forr.

Lantot ragadt az ifju karja,

Lantjának adta érzetét,

S dalszárnyon a lángérzemények

Madárként szálltak szerteszét.

Égig röpűlt a bűvös ének,

Lehozta a hír csillagát,

És a költőnek, súgarából

Font homlokára koronát.

De méreg a dal édes méze;

S mit a költő a lantnak ad,

Szivének mindenik virága,

Éltéből egy-egy drága nap.

Pokollá lett az érzelemláng,

És ő a lángban martalék;

A földön őt az életfának

Csak egy kis ága tartja még.

Ott fekszik ő halálos ágyon,

Sok szenvedésnek gyermeke,

S hallá, mit a szülő bus ajka

Kínjának hangján rebege:

'Halál, ne vidd el őt karomból,

Ne vidd korán el a fiut;

Soká igérte őt éltetni

Az ég... vagy álmunk is hazud?...'

"Anyám, az álmok nem hazudnak;

Takarjon bár a szemfödél:

Dicső neve költő-fiadnak.

Anyám, soká, örökkön él."

(Kecskemét, 1843. március 5-e előtt)