Nem a "gém"-ről kapta a nevét....

Gyakran használt okos kis „eszköz” – az utóbbi időben nekem valamiért (? – korfüggő?) a nagyobb méretűek a kedvenceim. Eszembe jutott, hogy utánanézzek, miért az a neve, ami ?

Nos:

„Miért "gém" a gémkapocs ?  Azt mindenki tudja, hogy gémkapocsnak illetve gemkapocsnak nevezzük azt a drótból hajlított, kettős hurkot formázó eszközt, amelyet papírlapok, iratok összefogására alkalmazunk.

Az első hasonló mütyürt S.B. Fay szabadalmaztatta az Egyesült Államokban, 1867-ben. Ezt eredetileg textíliák összetartására szánták, azonban iratkapocsként is forgalmazták. E. J. Wright 1877. évi szabadalma már kifejezetten papírok rögzítésére szolgált. Ezt követően még számos hasonló szabadalmat jegyeztek be a XIX. század végén.

 

A fontos dolgok "szem előtt" vannak...😄

 

A ma is használatban lévő, közismert formájú iratkapcsot a brit Gem Manufacturing Company kezdte forgalmazni, feltehetően az 1890-es évek elején. A „Gem” fantázianév jelentése drágakő, ékkő.

Bár ezt a terméket sosem szabadalmaztatták, a Gem iratkapocs világszerte népszerűvé vált, a „Gem clip” elnevezés 1904-ben az Egyesült Államokban is bejegyzett márkanévvé lett.

Magyarországon az 1920-30-as években kezdték forgalmazni ezt a típusú iratkapcsot, melynek dobozán a GEM szó szerepelt. A köznyelvben gemkapocsként, később – magyarosabban – gémkapocsként emlegették az igen hasznos terméket, és ez az elnevezés a későbbiekben márkától függetlenül meghonosodott.”

http://www.ma.hu/tudomany/12209/Miert_gem_a_gemkapocs

Tudtad ezt a mesét ? Mert én nem...

Kicsit lazítani is kell néha...

Nem lehet folyton komolykodni... Amikor úgy érzed, hogy szétdurransz a feszültségtől, a dühtől, az elkeseredettségtől, ajándékozd meg magad egy laza perccel. CSAK EGY perccel. Meglátod használni fog !

"A pesszimista a sötétséget látja az alagútban, az optimista a fényt az alagút végén, a realista a közelgő vonat lámpáit, a mozdonyvezető pedig három idiótát a síneken..."

Erich von Däniken

Tisztában vagyok vele, hogy Däniken nagyon megosztó személyiség. Híveinek és ellenzőinek tábora elég nagy. A wikiben elég meredek dolgokat lehet olvasni róla...bár arra túl sokat nem adok...
Jó régen foglalkoztam vele és előadásaival, ám a napokban kaptam egy ajánlatot, hogy ezt (az alábbi filmet) feltétlenül nézzem meg.
Megnéztem. Másfél óra.
Nem bántam meg. Anno a könyvei, a régebben látott videói is elgondolkodtattak. Szerintem ez az előadása is igen érdekes.

Zu viel

Előre is bocsánatot kérek, hogy már megint egy német filmet ajánlok – de higgyétek el nekem, egyetlen der-die-das ismerete nélkül is megdöbbentő, amit itt láthattok.

(Csak utólag, amikor a beilleszthető videót kerestem, vettem észre, hogy ez  egy régebbi film, 2016-os – ám én nem láttam. De meggyőződésem, hogy a helyzet nem javult azóta, sőt...)

Annyira felzaklattam magam megint a témán, hogy kénytelen voltam bevenni egy altatót – pedig hát mi értelme ? Segíteni, változtatni én egymagam semmin sem tudok.

Ezredszerre gondoltam át a saját életmódomat – és tudom, hogy nem vagyok „bűntelen” (túl sok vizet használok) – de hogy étellel valaha 73 évem alatt pazarlón bántam volna – na ezt legalább nem mondhatom.

És épp ezért képtelen vagyok megérteni, egyrészt azokat, akik még ehető élelmiszereket is kidobnak, aztán azokat, akik megvesznek olyasmit és annyit, amire nincs is szükségük – legvégén pedig képtelen vagyok megérteni, hogy ha valahol (bárkinek!) feleslege van – azt miért nem juttatja el valahogy azoknak, akik erre rászorulnának.

Én nem akarom most már megint magamat dicsérgetni, a blogban nem is tudom hányszor volt már téma ez  - de nálam tényleg csak a krumpli-hagymahéj és ilyesmi ehetetlen dolog kerül szemétbe.  És ha én erre képes vagyok, más miért nem képes erre ?

Szóval nem értem én a világnak ezen dolgait, de hogy  meglesz ennek a böjtje – abban ezer %-ig  biztos vagyok. Csak az a gond, hogy nem azok – sőt elsősorban nem azok – fognak bűnhődni, akik az összeomlást okozzák…

Ez az a pont, ahol a hitem meg szokott rendülni.

Gyükésben újra

Pár napja, egyik délutáni sétám során, egy rég járt út előtt mentem el – s valami arra késztetett, hogy mégse a százszor-unt sétaúton, hanem ezen a régin menjek végig. Tudtam, hogy egy része az erdő szélén, lakatlan présházak, elhanyagolt gyümölcsöskertek mellett vezet – de törtem egy jó nagy botot és elindultam.

Aztán este  elgondolkodtam azon is, hogy mégis, az a bot mi/ki ellen lett volna jó ?  Délután fél4 felé járt az idő, a nap az erdő fái mögött eltűnt már – de világos volt – gondoltam csak nem jönnek még elő a vaddisznók… Embernek csak a „nyoma” látszott, értsd ez alatt: csak a mocsok hevert szerteszét, amit valójában embernek nem nevezhető lények, akik erre jártak, szétdobáltak, itt hagytak.  Újra, mint hajdanán, emelkedni kezdett a vérnyomásom – de aztán megpróbáltam lecsendesíteni magam – hát most kinek jó, ha ezt a rövid kis időt, amit itt eltöltök, én magam teszem tönkre ?

Megálltam kicsit „geologizálni” mert a régi kőbánya szélén érdekes palás, laposan hasadó köveket találtam, próbáltam keresni olyant, amiben van valami „nyomat” – hát találtam is valamit, de nem teszem le rá a nagyesküt, hogy az tényleg valami fűfélének a nyoma. De azért lehet…ha hinni akarom, akkor meg biztos.

Meglepetésemre most be lehetett menni a régi kertemhez, tavaly amikor erre ártunk egy barátnőmmel, igencsak meg kellett küzdenünk a szeder, akác és nemtudommilyen ágak dzsungelével – most valaki kitakarította. Egész a kertem hajdani kapujáig be tudtam menni, még az öreg, halódó tölgyről is tudtam fényképet csinálni. A szél letört egy nagyobb, sárga fagyöngyös ágat, felszedtem ezt is, szedtem hozzá még mogyoróbarkát, meg különböző kis rügyező ágakat – hazahoztam.

Aztán úgy határoztam, hogy nem az kavicsos úton megyek le a főútra, hanem átvágok a réten…. Hát nem kellett volna. A rét fele rettenetesen össze van túrva, nagyot kellett kerülnöm, hogy a vaddisznótúrások sarába bele ne süllyedjek. Igencsak kereshettek itt valamit ezek az állatok, s valószínű rendszeresen vissza is járnak, mert valaki egy ideiglenes „magaslest” eszkábált – gondolom, lövik őket… Ez a rét pár száz m-re van a városszéli házaktól – szóval jogos…  A nyomokból ítélve nem csak egy disznó keres itt élelmet. De bevallom, nem volt kellemes érzés, főképp mert a nap már teljesen lebukott a domb mögött, szürkült és azt hiszem ilyen időtájt lassan a vaddisznók is előmerészkednek. (Édes Istenkém hogy hiányzott most nekem Lili !)

Na de szerencsésen leértem az alsó műútra, kicsit meditáltam, várjam-e meg a buszt, de aztán mégis nekiindultam gyalog hazafelé.

Jó két órát sétáltam – meg voltam elégedve magammal. Nem sírtam és túlzottan nem féltem. De be kell valljam, azt a „régi” örömöt, amit ez a hely nekem jelentett, elvesztettem az elmúlt évek során.

Kár.

 

Felfelé menet velük találkoztam

Izgalmas, lapos kövek

Na, képzelődöm, vagy tényleg fű-nyoma ?

Bőrlevél és mahónia - már virágot hoznak

 

A "bánya" egy részlete

Apró selymes levélkék

 

Öreg tölgy, fagyöngydísszel (gyengébbek kedvéért:bal oldal, felül)

Hinnéd-e, hogy egykor itt virágoskert volt ???

 

Kettő kép a sokból  :-(

Hát nem olyan, mintha ekével szántották volna fel ?

Nyomok...

Én tudom, hogy ez az utolsó egy csapnivaló kép - technikailag - de mégiscsak megmutatja azt, ami onnan fentről, a túloldalból látható volt....És persze azt is tudom, hogy ez a kép csak nekem mond valamit.... Mégis ide tettem. Emléknek.

A finn erdő csodái

Előrebocsátom, - angol, német, francia és finn nyelven lehet csak hallgatni ezt a csodálatos filmet !
Ami - szerintem - nagy kár, mert ilyen csodás összeállítást én máshol nem találtam. Olyan "iskolás" módon magyaráz el mindent, hogy tényleg nem kell diploma a megértéshez.

Ha valakinek van kedve és némi kis nyelvtudása, nagyon ajánlom, kellemes délutáni/esti szórakozásnak, milliószor jobb, mint akármilyen tv-sorozat.
Az Adobe Flash futtatásának engedélyezését kéri (legalábbis nálam kérte) - de ez csak egyszeri alkalomra szól, a film megtekintéséhez szükséges.
Kövessétek a nyilakat és kattintsatok minden csillagra !

Jó szórakozást !

 http://www.upmforestlife.com

2022. 01.10-én meg akartam nézni ezt a kedvenc videómat - de már nem az látható, ami évekkel ezelőtt annyira "megfogott". Ez, ami most fent van - nekem nem tetszik....

Friss csillagászati hír !

Mindig, minden ilyesmire, azonnal  „rákattanok”.

Most is, örömmel olvastam a hangzatos címet: „Felfedezték a legszuperebb szuperföldet”

A szuperföld olyan exobolygó (Naprendszeren kívüli bolygó), amelynek tömege nagyobb a Földénél, de könnyebb, mint a Naprendszer legkisebb óriásbolygói, emellett csillaguktól elég sugárzást kapnak, hogy a légkörük gáztartalmának nagy része belátható idő alatt el tudjon párologni, így ne váljanak gázóriásokká.

A GJ 9827 csillaghoz három bolygó tartozik, amelyeket a NASA Kepler/K2-es missziója fedezett fel. Mindhárom planéta kicsit nagyobb, mint a Föld. Ez az a méret, amely a Kepler-misszió kutatásai szerint a leggyakoribb a galaxisban. Meglepő módon azonban a Naprendszerben nem létezik ilyen méretű bolygó.

Akit érdekel a hír, olvassa a részleteket tovább itt:

https://index.hu/tudomany/2018/02/09/az_eddigi_legsurubb_legnagyobb_tomegu_szuperfoldet_azonositottak/

Végigolvastam a hírt, aztán elvégeztem egy gyors szorzást:

Ez a bolygó 100 fényévnyi távolságra, a Halak csillagképben lévő GJ 9827 jelű csillaghoz tartozik.

1 fényév =  9,4605 billió kilométer

Na kérem, akkor ezt tessék beszorozni százzal….

Egy kis segítség:

A legközelebbi csillag, a Proxima Centauri 4,23 fényév távolságra található. A Naprendszeren kívülre indított leggyorsabb űrszonda a Voyager–1, ennek sebessége körülbelül 17 km/s. Ezzel a sebességgel számolva egy a Proxima Centaurihoz indított repülés 72 000 évig tartana.

Kép: https://hu.wikipedia.org/wiki/Csillagk%C3%B6zi_rep%C3%BCl%C3%A9s

Az alábbi videót meg utólag tettem be ide, mert azért mégiscsak "disznóság" hogy pont erről nem írtam. Nem is írok, csak a linket, ahol lehet róla olvasni, meg egy szuperjó videót mutatok:
https://444.hu/2018/02/06/indul-a-falcon-heavy  



 

Vallomás neked (nektek?)

Talán sokan ismeritek ezt a verset…

Ma az utolsó versszak miatt került ide. Legalább magamban, magamnak hadd mondjam.

Mert ő mindig rohan, dehogy mesél…és nem kér se kávét, se kalácsot…

De hogy is lehetne mondani egy 37 évesnek manapság ezeket a szavakat ?  

Kinevetne…pedig hát…. ezt érzem….

És dehogy mondom, még csak nem is suttogom, csak gondolom, hogy

"Csak lassan,

Csak lassan, okosan, Peti fiam!"

PETIKE JÁR

Két harcsaszájú, picike jószág,

Butácska, édes gyerektopán,

Tétova, együgyű, - tündéri nesszel

Most tipeg átal egy ócska szobán.

- Ébred a szívem játékos kedve,

Elborít hófehér virágeső. -

Amikor látom a kacagásom

Hangosan, édesen csapkod elő.

Sok régi holmin, szürke íráson

Úgy fut, iramlik száz furcsa sugár,

S én ennek is, annak is kiáltani vágyom:

- Tip-top! Megindult. Petike jár!

Még fogja erősen az asztallábat,

És nyitva az ajka és úgy kipirul!

Hős emberi lázzal, tüzes akarással

E rózsarügyecske megállni tanul.

Most, - most! Elhagyja és indul előre,

Hogy csetlik-botlik, mily tévedező!

Tip-top! S aprózva, közbe megállva

Koppan vitézül a törpe cipő.

Már ideér. Most nyújtja a karját.

- "Csak lassan, okosan, Peti fiam!"

S megered szaporán, - elesni nem ér rá,

Előre hajlik - s az ölembe van.

Tetszik a játék. Kezdeti újra.

A karszék mellé kerülök én,

Nagyhosszút lépne, nagyhamar elérne,

S fölbillen szegényke az elején.

Remeg a szája, sírni szeretne,

Szétnéz: sajnálja-é valaki?

Gondolkozik... majd felkél szepegve,

S új erővel fog újra neki.

Rózsaszín ujját előre tartva,

"Tip-top" - így indul óvatosan,

Halkan, selypítve biztatja magát, hogy:

- "Csak las-san! - Okos-san! - Peti fi-am!"

S elnézem hosszan, homályos szemmel,

Borús káprázat száll le reám.

...Tűnnek az évek... Megöregedtem...

S ím néha erős lépés zaja hallik,

Jön egy daliás, ifjú legény,

- "Te vagy? Mit adjak? Kávét-e? Kalácsot?" -

Tip-top! Öregesen járom körül én.

S míg sok vidám csínyjét, nagy küszködését

Sorra beszéli, kacagva, vígan, -

Reszketve, ijedten suttogom én el:

- "Csak lassan,

Csak lassan, okosan, Peti fiam!"