120 év - nagy idő

120 év – nagy idő. Emlékszik-e valaki is 120 éve született rokonára ?  (Vagy én – ebben is - kivétel vagyok ?)  Merthogy ma 120 éve Pécsett, az Eötvös utca egyik  kicsinyke házának, még kicsinykébb szobájában megszületett egy kisfiú. Másodikként érkezett és szerencsé(m)re,  a három fiúból egyedüliként, megélte felnőtt korát is. A másik kettőről csak a születésük és haláluk dátuma maradt ómamám imakönyvének hátsó lapján.

(Hivatkoznék még  egy érdekes tanulmányra és a wiki leírására haláluk okáról, az akkor gyógyíthatatlannak minősített diftériáról –trokgyík-:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Dift%C3%A9ria  

http://www.orvostortenelem.hu/tankonyvek/tk-05/pdf/3.7.6/1964_033_voros_marton_egy_jarvany.pdf )

A szerencsésen megmaradt kisfiú lett az én nagyapám.

Mária Terézia által Magyarországra telepített svábok ivadéka, akik közül az első letelepedett ősömnek, szépapámnak  Hirden volt malma, aztán a következő generációk egy idő után már nem művelték valami miatta a tisztes molnár mesterséget. Egy fiú asztalosnak állt, mi több Budapestre költözött. Hogy azután miképp „szerezte magának”  a kurdi erdész,  magánál jóval fiatalabb lányát feleségnek – azt ma már senki sem tudja elmesélni.

Ebből a házasságból született 1898.augusztus 19-én a Nagyapám.

Hányszor belegondoltam: ezt a 19 éves kiskamaszt vitték az olasz frontra,  abba az Isonzó völgybe, (ahol én sok év múlva csodáltam a természet szépségeit) ahonnan a nagy isonzói csata előestéjén, csodával határos módon elmenekülhetett, mert „csak”  a vérhas áldozatává vált. Ez volt a  Sors adta lehetősége az életben maradáshoz.

És túl sokáig nem tartottak a „béke évei”. Közben  ugyan megnősült, két gyereke is született, nekifogott egy családi ház építésének (tanítói fizetésből egyedüli keresőként !!! – próbálnád ezt ma  meg…) és 1944-ben újra behívták. És ezt is megúszta.

Hogy milyen ember lett a két háború megtépázta idegrendszerű ember ? Bizony nem volt könnyű eset… De mégiscsak a nagyapám volt.

Igaz, nem olyan, mint a mostaniak, (a nőiesített férfiak) mert ezek  a mai apák bizony nem úgy élnek/viselkednek/gondolkodnak, mint a 70-80 évvel ezelőttiek. De hát a világ állandóan változik. Hogy jó irányba-e ?  Nem tisztem ennek megítélése. Az más kérdés, hogy én mit gondolok erről a mai világról….

Nos nagyapám, ma érted gyújtottam meg  az emlékezések gyertyacsomagjából egyet. Rád gondoltam – a nem könnyű életedre. Akármilyen voltál, a múltam része voltál – végeredményben részben neked is köszönhetem, hogy ma itt ülök, s rád emlékezem.

Figyelsz onnan fentről ?

 

Cielito lindo

Nem tudtam... ennek a dalnak a történetét sem...
Aki nálam okosabb, annak nem kell elolvasni ezt:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Cielito_lindo
...de azért megnézni és meghallgatni érdemes. Kellemes a szemnek és a fülnek:

Gyönyörű !

Csodálatos film, szánj rá pár percet, megéri !

Végre, végre !!!

 

https://pixabay.com/hu/es%C5%91-lev%C3%A9l-n%C3%B6v%C3%A9nyen-harmat-csepp-3220152/

Ebben a tikkasztó nyárban egy kicsinyke felüdülés. Szélvihar, derékba-tört fák nélkül, egyszerűen csak eső. ESŐ !!

Radnóti Miklós: Eső után  

Ma sokszínű vízgyöngyök csillognak  

Máskor poros levelén a fáknak.

Ma mohón és vidáman ölelik

Fölül a fényt és alul az árnyat...  

 

A fű még az esőtől nedves,  

S a sétány már szárazon ásít

És méregzölden rángatja az utat

A teltgyomrú és gyöngyöző pázsit...

 

Rezegtetve szárítja az úton  

Összeaszott szárnyát egy lepkepár,  

Előbb az eső verte le őket.  

Most nyilaz utánuk a napsugár...  

 

Ma sokszínű vízgyöngyök csillognak  

Máskor poros levelén a fáknak.  

Ma mohón és vidáman ölelik

Fölül a fényt és alul az árnyat...

 

 

Ezt nézd meg !!

Eszem megáll - hogy miket képesek egyesek alkotni/kitalálni....

Starry Strray Night

Ritkaság, ha vágyom valamire, még nagyobb ritkaság, ha meg is kapom... Írtam pár napja a "kívánságom" meghallása nélkül lehulló csodás, egyetlen csillagról, hát gondoltam, tesztek egy kísérletet ezen a bizonyos "leg-csillaghullásosabb" éjszakán, hátha még egyet sikerül felfedeznem.
Már tíz órakor kiültem, kicipeltem egy kerti fotelt, kipárnáztam, magas támlájára kényelmesen ráhajthattam a fejemet, nem merevedett le a nyakam öt perc múlva. 
Ültem és vártam és persze gondolkodtam. Megbeszéltem a csillagos égbolttal, hogy mi a kívánságom  és tessék már egy, csak egy csillagot ledobni a kedvemért. 
 

https://index.hu/tudomany/2017/08/11/mindjart_megerkeznek_a_perseidak_kar_hogy_alig_latjuk_majd_oket/

Egy óra hosszáig nem történt semmi - leszámítva persze az észmegállító éjszakai repülőközlekedést.  Nem hittem volna, hogy ekkora a forgalom. Ez alatt az egy óra alatt legalább  tíz gép is elhúzott errefelé, ennek fele pontosan fölöttem, jól láttam a villogó fehér és piros fényeiket, s miután elúsztak, a fizika törvényeit követve a hangjuk is követte őket. (Ez elég fura megfigyelés volt, eddig még sosem tűnt fel ennyire, hogy ilyen nagy különbség van a fény és a hang sebessége között). Néhány gép kicsit messzebb szállt,  azokról más kép érkezik hozzám, és a hangjukat se hallani. 
Valamiféle szatellitek is röpködtek, olyan pici mozgó fénypontok voltak, hogy  csakis azok lehettek. Az ISS-t nem láttam. (Igaz nem is néztem meg előtte bent a gépen a tegnap esti útvonalát). 

És persze a csillagképeim, az a pár drágaság, akik ezen a fényszennyezett városi levegőn is átragyognak, megbízhatóan most is fölöttem álltak. Álltak ? Nem, hiszen ahogy haladt az idő, az épületek sarkához, a villanydrótokhoz viszonyítva lassan változott a helyzetük. (Jó, na persze, hogy tudom, nem ők mozognak, én forogtam a Földdel együtt alattuk...) 11-re aztán végre Cassiopeia is fölém került - az ő irányából  kellett várni az égi tüneményt. 

És akkor jöttek. De tényleg, többes számot írhatok, mert hét darabot is láttam ! Sajnos messze nem voltak olyan szépségesek, mint a pár nappal előbb lehullott, de azért rövidebb hosszabb távon mégiscsak felhasították a mélykék ég burkát.  HÉT! Micsoda öröm - nem emlékszem rá, hogy Perseidás éjszakán láttam volna ennyit valaha is. ...Na de a türelem ez esetben nem rózsát, hanem hullócsillagot termett - tán azért, mert annyira, de annyira vártam őket. Aztán 3/4 12-től egy se jött. Éjfél előtt pár perccel elköszöntem a nagyságos asszonytól, még ellenőriztem, hogy a Göncöl halad-e rendesen és nem csúszott-e félre a mindörökké megbízható helyen posztoló Sarkcsillag - de minden rendben volt. Mehettem - boldog szívvel - aludni.
Akinek kell, köszönöm annak ezt az éjszakát.






U.i. sajnos a tücsköm viszont elnémult...már tegnap este sem hallottam. Lehet, csak arra az egyetlen éjszakára, vigaszul nekem szólalt meg...



 

Ötven + két perc izgalom

(Sokadszorra: ismét elnézés-kérés a német nyelven nem beszélőktől... bár én úgy gondolom a képek is "beszélnek" -  ígérem, a következő bejegyzés kizárólag magyar nyelven íródik...😏)

Az első film a rövidebb, csak  két perc és szerintem szenzációs.  Igencsak ügyes volt a BBC munkatársa, hogy le tudta filmezni ezt a kalandot. 

De:  be nem tenném a lábamat erre a szigetre....

És mutatok egy másikat is, ez hosszabb (50 perc) ha esetleg lenne iránta érdeklődő ... (Ha nem, az se tragédia, látom, halódik a melegben a blogvilág...)
Lenyűgöző  !!! Én egyébként is pókmániás vagyok, de amiket ebben láttam, hát szemem szám tátva maradt. 

Kétségbeejtő

Nem másolok át az alább ajánlott cikkből részleteket, de az egészet, egy az egyben elolvasásra ajánlom, s akinek közben nem szorul össze a gyomra/szíve – az nem az én emberem…

https://tldr.444.hu/2018/08/08/tulvagyunk-mar-azon-hogy-ezt-finoman-csak-globalis-felmelegedesnek-hivjuk

Ez a cikk utolsó bekezdése:

„Pesszimista klímakutatók szerint már elkéstünk azzal, hogy bármit tegyünk az emberi faj közelgő kihalásának elkerüléséért, az optimisták szerint még van remény, de csak akkor, ha az elkövetkező években hajlandóak vagyunk radikálisan átalakítani az életünket.”

Én azt hiszem, tényleg nincs mentség – az emberiségnek vagy teljes egészében, vagy döntő többségében le kell takarodnia a Földről – bár nem akarom/tudom elképzelni, hogy ez miképp valósulhatna meg… És ha az ember a szeretteire gondol, azokra a kis – még ki se nyílt virágocskákra, vagy életerejük teljében lévő fiatalokra – akik a szívének kedvesek, akkor szorul igazán össze a torka.

Mit tegyek ? Mit tudnék (még) tenni ? És ha mégis összébb szorítom a nadrágszíjat – jelent-e az azon kívül valamit, hogy az én életemet megkeseríti/megnehezíti ? Nem én XY. a Z utcából vagyok a fő bűnös.

Na de ha mindenki ezt gondolja ?

Nem látok kiutat.

Csodás augusztusi éjszaka

Ebben az afrikai melegben este nagyon nehezen alszom el… Nézem ugyan a tévét, de többször van, hogy felkelek, kisétálok az udvarba… Nagyon rossz helyen lakom az esti ég/csillagnézés tekintetében – de nem azért vagyok én csillag-bolond, hogy legalább a nyári éjszakákon, valami kis örömöt ne szerezhetnék magamnak, akár csak ezen a cseppnyi ég-darabkán is...

11 körül (tudom írtam én már erről, nem baj…) pont fölöttem van a „Nagy nyári háromszög”. Ez három csillagkép együttállását jelenti  (Sas, Lant, Hattyú) Most még látszik a Szaturnusz és a Mars,  versenyt ragyog velük kicsit északabbra az Ökörhajcsár csillagkép Arcturusa. Nem tudok betelni csodálásukkal.

Kétszer is kint voltam már, amikor – még „elalvás” előtt gondoltam, búcsút veszek a mindenségtől, ami ott fent lakozik. És ahogy felnéztem… igen, ahogy felnéztem, abban a szempillantásban  lehullott egy csodás csillag ! Pont fölöttem…. és én nem gondoltam semmire…. Majdnem sírva fakadtam, hiszen mindig annyira várom az augusztusi csillaghullós időszakot, és van is mindig valami, amit „kérek” – hát most nem számítottam még erre a korai csodára….

(A Perseidák csak szombat-vasárnap-hétfő körül várhatók ! A Perseidák a Swift-Tuttle üstökösből erednek, s az üstökös korábbi pályája nyomán keletkezett por egy feltételezetten nagyobb adagjával 12-én este, 22 óra felé találkozik Földünk. Így vasárnap este az ekkor már sötét égen előfordulhat egy rövidebb ideig -fél-egy óra- tartó kisebb csúcs.)

 

Kicsit szomorú voltam, de nem nagyon. Hiszen olyan gyönyörű volt ! Aranysárga, nagy, igaz, nem hosszú utat tett meg ragyogva, de pont fölöttem hullott bele a Föld légkörébe, s izzott semmivé.  

És hogy megvigasztalódjam, azért érkezett még valami: egyszer csak megszólalt egy tücsök !!! Hogy panaszoltam nemrég, hogy nincsenek, hogy kiirtották őket. Hát egy, egyetlen kis hegedűs valahogy mégiscsak megmaradt… vagy vigasztalásomra ide-varázsolódott. Boldogan jöttem be lefeküdni….

(Persze lefekvés helyett inkább megírtam ezeket…Olyan jó „eldicsekedni” a ritka örömömmel.)

Kép: https://mrfoster.blog.hu/2015/08/10/igy_lesz_feledhetetlen_elmeny_a_csillaghullas

 

A legkedvesebb versem

Vajon hányan vannak, akik, ha megkérdezik őket, melyik a legislegkedvesebb versük, azonnal tudnak egyet mondani ?

Emberemlékezet óta nekem van ilyen. A legkülönfélébb szituációkban bukkannak fel az agyamban sorok ebből a versből, de talán legtöbbször mégis hajnali ébredéseimkor. (Dacára, hogy a vers az estéről szól.)

Úgy 4 óra környékén – mindegy, hogy tél van, vagy nyár, valami okból, az állomáson, vagy oda menet-onnan jövet egy-egy mozdony még a mai napig is sípol. Füttyent egyet. Rövidet, mintha a mozdonyvezető nem akarná felébreszteni a még alvókat.

És én akkor elkezdek álmodozni. A mozdonyról, a vezetőjéről, hogy merre jártak/nak és azonnal felmondom magamnak ezt a verset. Azt  hiszem, nem sok olyan másik – ezer éve tanult – vers van, amit még végig, hibátlanul el tudnék mondani. (Tán a Himnusz, annak is az a része, amit ezerszer énekelt az ember.) A többit – mivel nem gyakorlom – elfeledtem, sok minden más egyébbel együtt. (Néha gondolom, kár, néha meg azt, hogy szerencsére….)

Álljon hát itt emlékeztetőül kedves versem (magamnak, hátha egyszer már oda jutok, hogy ezt is elfelejtem….):

Kosztolányi Dezső:

Este, este...

Árnyak ingnak

és bezárjuk ajtainkat,

figyelünk a kósza neszre,

egy vonatfütty messze-messze.

És a csend jő.

Alszik a homályos éjbe

künn a csengő.

A díván elbújik félve.

Szundít a karosszék.

Álmos a poros kép.

Alszanak a csengetyűk.

Alszanak már mindenütt.

A játékok, a karikahajtók,

a szegény tükör is hallgatag lóg.

Ó, a néma csengetyűk.

Az óránk is félve üt.

Alszik a cicánk s a vén szelindek,

föl ne keltsük - csitt - e sok-sok alvót.

Alszanak a régi réz-kilincsek

s alszanak a fáradt, barna ajtók.

1910

https://wallhere.com/en/wallpaper/817454