2008. március 31., hétfő

Béka a kertemben

2008.03.30.hétfő - Micsoda szerencse, hogy a dolog épp ma történt, különben azt hihetnétek /pl.holnap/, hogy ez egész csak egy április tréfa. Pedig nem az...




Mit szólna az olvasó egy olyan kerti vendéghez, "aki" egyetlen éjszaka alatt 50-100 meztelen csigát, lárvát, szöcskét és hernyót is képes lenne elfogyasztani?
/Eldobnám a papucsom a boldogságtól, ugyanis évek óta küzdök a meztelen csigákkal, vagyis inkább ellenük…/  
Ha legközelebb varangyos békával találkozik, invitálja be a kertjébe.  
/Nem hívtam ugyan, de valahogy bejött. Magam se értem hol és hogyan, mert az utca felől 2 m-es kőkerítés, ill. három másik oldalról ház fogja körbe kertünket…./  
Ha a varangy jól érzi magát, akár 20 évig is hűséges maradhat vendéglátójához. A madarakkal ellentétben ez a szerény kertlakó nem fogja a veteményeskertet desszertként elfogyasztani.  
/Ennek is örülök, mert már kezd elegem lenni a feketerigók szemtelenségéből…/  
Régóta keverjük a békák rendjébe tartozó (barna vagy zöld) varangyot többi fajtársával (például a vöröshasú unkával, a zöld levelibékával vagy a mocsári békával). Étrendjük hasonló, de a varangy bőre szárazabb, durvább és sokkal szemölcsösebb.
/Ez nagyszerűen látszik a délelőtt készült fotómon !!!/
Elviseli a szárazabb körülményeket is, így nagyobb az esélye annak, hogy megjelenik a kertünkben. Mivel a varangy bőrén keserű ízű váladékot kibocsátó mirigyek találhatók, nem kell attól tartanunk, hogy valamilyen ragadozó áldozatául esik. Mivel viszont ez a váladék rendkívül mérgező (!), ha valaki már kézbe vette, feltétlenül mosson kezet utána, mert ha a szeméhez nyúl ezzel a kézzel, komoly kötőhártyagyulladást szenvedhet. Kutya és varangy sajnos nem fér meg egy kertben. A kutya nem tudja, hogy a barna varangy mérgező, és ha megeszi azt, el is pusztulhat tőle. 
/Remélem ez nem igaz, megbeszéltem a kutyámmal, ő aztán nem fogja a mi Brekinket bántani !/  
Hogyan legyünk ideális vendéglátók? A varangyfajok az országban gyakorlatilag mindenfelé megtalálhatók. Nincs garancia arra, hogy az általunk a pocsolyák, vizes-árkok környékéről betelepített béka a kertünkben majd jól érzi magát és ott is marad. De ha az adott kert megfelel a békák számára, akkor biztosak lehetünk abban, hogy maguktól is meg fognak jelenni. Egy kert több varangyot is képes ellátni elegendő élelemmel. Mindaddig számíthatunk a varangy segítségére, amíg a megfelelő búvóhely, a nedves környezet és az élelem biztosított számára a kertben. Ezeket a feltételeket a következőképpen teremthetjük meg: Búvóhely: A varangy főként éjszaka táplálkozik, a melegebb nappalokat árnyékban, nyirkos helyen tölti. Legtöbbször beássa magát a nyirkos mulcsba vagy elbújik az alacsony növények között. Kertünk egyik árnyékos szegletében törött virágcserépből készíthetünk "lakást" számára. Egy felnőtt varangy legalább 5-6 cm széles és 2-3 cm magas hálóhelyet igényel. Késő ősszel 7-10 cm mélyen vackot készít magának és itt marad egészen tavaszig. Nedvesség: A varagy a bőrén keresztül is képes vizet felvenni. Egy nem túl magas peremű tálkába készítsünk ki vizet úgy, hogy varangyunk könnyen bele tudjon ugrani. Meleg napokon mindig töltsük fel a tálkát friss vízzel. Táplálék: A varangy hosszas, türelmes lesben állás után nyelvével kapja el áldozatait. Mindent, ami kisebb és lassabban mozog nála, potenciális tápláléknak tekint. Ebihalként mindenevő, elsősorban algákat, elhalt növényi törmeléket és elpusztult állati maradványokat eszik. Mivel a kifejlett varangy főként rovarokat fogyaszt, nem tanácsos rovarölő szereket alkalmazni a kertben. Sok rovarölő szer mérgező hatású a varangyra. Mindig a legkevésbé mérgező organikus inszekticideket, avagy biomódszereket alkalmazzuk. Vagy hívjunk meg lakomára sok éhes varangyot... /edenkert.hu/

 Mostantól részletesen be fogok számolni én is a békámról, nemá’ hogy csak a miskolciaknak legyen békájuk a neten ! Ez egy fiú béka, esetleg a nevére vonatkozóan kérnék javaslatokat !

2008. március 30., vasárnap

Virágos napom volt...

2008.03.30.vasárnap




Babits Mihály: Zsendül már a tavasz  


Zsendül már a tavasz langy hegyek oldalán.  
Pöttöm kis nefelejcs nyitja ijedt szemét.  
Halk fák gyönyörű gyöngéd ujja rajzol 
a színes ég hártyájára bogas kínai titkokat.  
Friss fürdő a világ, enyhe sugár legyez.  
Déltől harmatos estig járhatsz könnyü 
kabátban és olvashatsz a napon, 
kéjjel izelgetvén olcsó hirlapodat
s borzatag ámulván országok születésén,  
népek vészteli életén, míg körötted 
a fák nőnek, a rügy buvik a fű sarjad, 
a fűz sárgul, a mandula habzik, mint 
a szökőkút, ejtve szirmai záporát minden szélre. 
Be jó volna ma bolygni mint hajdan bolygtam 
e bölcs otthoni tájako hetykén, 
sorra köszöntve Sédet, Sárvizet és Siót.


 

2008. március 29., szombat

Tettye völgyi séta

2008.03.30.vasárnap


A tegnapi délelőtt ismét egy csodás ajándék volt a Sorstól ! A Vince utca - Bosnyák utca- Kis és Nagyboldogasszony utca - Majtényi F. utca környékén barangoltunk. Mint a tenyeremet, ismerem ezt a városrészt, a Tettye patak völgyébe települt hangulatos házakkal. Hosszú évekig életem itt, s mászkáltam épp eleget Reed kutyámmal errefelé. Nem tudok betelni vele. Télen azt hiszem, nyáron a legszebb, tavasszal a havas völgyre gondolok….

 És minden alkalommal, amikor elpihen a szemem a lankás domboldalakon, másodpercek alatt elfog a pulyka-méreg, és meg tudnám ölni azt, aki a /volt/ kesztyűgyár 10 emeletes fertelmes rondaságát, + az ugyanilyen magas kéményt ide építeni engedélyezte. Fogok mutatni mindjárt képet, hogy lásd, miképp öli meg ezt a csodálatos látványt egy ostoba hivatalnok még ostobább intézkedése. Bár a toronyban már rég nincs semmiféle kesztyűgyár, hellyel-közzel irodáknak van kiadva, de bizony sose fogják azt lebontani, mert sokakat erős érdek fűz eme rondaság mindörökkig való fennmaradásához.  

A helyzet ugyanis az, hogy az elmúlt 20 évben jó alaposan felszerelték ilyen-olyan-telefon és mittudoménmilyen átjátszó antennákkal. Több van ezen a két építményen, mint a TV tornyon, s lehet, hogy a NATO radar is itt van már titokban, csak nem tudunk róla. Na befejezem, mert érzem, megy felfelé a vérnyomásom… A táj hangulata - állítom - Európában egyedülálló. Hogy városunk vezetősége - és talán a polgárai se értékelik ezt - nagy kár…

 


.
.


..

.


2008. március 28., péntek

Jöhet egy kis zene ?

2008.03.29.szombat
Boney M. El Lute 

/A dal szövegét itt elolvashatod: http://zeneszoveg.hu/lyrics.php?lc=33252&showstart60=20 /






Wagner Nándor

2008.03.29.szombat
Tartozom egy vallomással: nem ismertem Wagner Nándor nevét… Egy „szoborlapos társam” /KJ = http://irnok.blogspot.com / ajánlotta figyelmembe, amit ezúttal is köszönök. „Hálából” készítettem egy diasort a művész munkáiból, de ide is beírok egy kis ismertetőt róla, hiszen a diasor nem jut/hat/ott el mindenkihez.




Wagner Nándor szobrászmûvész 1922. október 7-én született Nagyváradon. Ott járt iskolába majd a budapesti Képzõmûvészeti Fõiskolán szobrászatot és festészetet tanult. A szobrászat mellett sokirányú tehetsége megmutatkozik, kiváló rajzoló és kreatív tárgytervezõ.A háború után Magyarországon telepedett le és itt alkotott. Több díjat nyert. Ebbõl az idõbõl származik a magyarok erkölcsi feltámadását ábrázoló Corpus Hungaricum szobra, melyet majdnem 45 éves múzeumi raktárban való pihenés után 1999. október 6-án avattak fel Székesfehérvárott. 1952-ben megbízást kapott a székesfehérvári Regionális Múzeum felállítására. Irányításával és koncepcionálisan új szemléletmódjával értékes, nemzetközi elismerést kiváltó helytörténeti gyûjtemény alakult ki. Az ötvenes évek közepén a fõiskolára fel nem vett tehetséges fiatalokat tanította az Ybl bazárban lévõ mûtermében. Beválasztották a képzõmûvészek Forradalmi Bizottságába, ahol 
  az értékek védelmében lépett fel.


  
A forradalom leverése után Svédország fogadta be. 1960-ban svéd állampolgárságot kapott. Rajzot tanított a lundi egyetem képzõmûvészeti karán. A hatvanas évek elejére teljesen újszerû technológiát dolgozott ki a görbült felületû nagyméretû rozsdamentes acélszobrok készítésére, mellyel a világon elsõként oldotta meg a hõhatásból eredõ nagyméretû zsugorodás és a feszültségek kiküszöbölését. Ez igen termékeny korszaka volt, s összesen nyolc szabadtéri emlékmûvét állították fel. Lundban dolgozta ki a papírfreskó technikát, mely abban újszerû, hogy lehetõvé teszi a papírvésés és festészet kombinációját. Svéd cégektõl kapott terméktervezési megrendelései bizonyították sokirányú tehetségét. Ebben az idõben dolgozta ki a székek ergonometrikus modellezési technikáját, valamint kifejlesztette a fényenergia kedvezõbb szétszórását biztosító utcai oszlopvilágítótest termékcsaládot. Feleségével, Chiyo Akiyama japán képzõmûvésszel 1969-ben áttelepültek Japánba és a Tokiótól mintegy 150 km-re lévõ, a kerámia mûvészetérõl híres Mashiko városban építettek mûtermet. Hírnevét a naritai nemzetközi repülõtérre vezetõ út melletti szállodasor díszítésére kiírt pályázat megnyerésével alapozta meg. Itt áll az általa tervezett parkban az "Utazók Védõszentje" nagyméretû szobra és 16 m átmérõjû szökõkútja, mindkettõ rozsdamentes acélból. 



   A hetvenes években nyert pályázatokra és megrendelésekre számos figuratív bronz szobrot készített. Ugyanakkor a festészet és a rajz is újra érdekli. Tanít, akvarell sorozatokat fest hártyapapírra, japán kõalapú festékekkel dolgozik és keleti témájú képeket alkot. 1975-ben megkapta a japán állampolgárságot. A helyi kerámiamûvészet nagyon izgalmas kihívására elkezd kerámiával is foglalkozni és megalkotja a "Selyem Út" sorozatát, amivel elismerést és végleges jogot szerez a helyi mûvészek társaságában.





A kapott anyagi javakból feleségével együtt megalapította a TAO Intézetet, mely támogatja a tehetséges, de szegény fiatal mûvészeket és a világ békés fejlõdését segítõ gondolkodást. A nyolcvanas években újra intenzíven kezdett foglalkozni a világ szellemi irányzataival és megalkotja a "Filozófiai Kertet", melyben az öt szellemi áramlat együttélését fogalmazza meg. Ezt a szoborcsoportot halála elõtt, szeretett városának Budapestnek ajándékozta. Felállítására 2001. október 18-án került sor. / A szoborcsoportot 2006. október 16-ról 17-re virradó éjszaka megrongálták, három alakot elloptak.../ 1997. november 15-én halt meg a mûterméhez közeli Moka városban. http://wagnernandor.com/

Tavaszi séta

2008.03.28.péntek
Ma délelőtt a csodálatos napsütésben, régi utcákban /Vilmos, Antónia, Visy, Kaposvári/ csatangolva, gyerekkoromon merengtem. Csináltam fotókat azokról a házakról, melyek már akkor is megvoltak, s még ma is állnak. Ezek többnyire tulajdonosukról kapták nevüket. /mint pl. a Kalivoda, vagy a Perwein villa/ Hogy az embernek mi minden eszébe jut egy ilyen séta közben… Természetesen virágos képek is készültek és tudom, nem versenyképesek, de az én tehetségemből ennyire futja. Én ma ezeknek a képeknek örültem:









2008. március 27., csütörtök

Hrabal

2008.03.28.péntek
Bohumil Hrabal cseh író (1914. március 28., Brno – 1997. február 3., Prága) Morvaországban, Brno-Židenice-n született. Apja nevét nem ismerjük. Nevelőapja František Hrabal sörgyári könyvelő, akihez anyja, Marie 1920-ban ment férjhez. A kis Bohumil nem volt jó tanuló, az iskolánál sokkal jobban érdekelte a sörgyár világa és a munkások történetei, különösen nevelőapjának testvére, Jozef volt rá nagy hatással. 
A nymburki (más források szerint polnai) sörgyárban eltöltött gyermekkor élményei és a kisvárosi hangulat Hrabal számos későbbi művében alapvető motívumként jelenik meg. Bohumil Hrabal, 1935-ben érettségizik és beiratkozik a prágai Károly egyetem jogi karára, de a háború és a német megszállás miatt tanulmányait csak 1946-ban fejezi be. A háború alatt rövid ideig vasúti forgalmistaként dolgozik Kostomlatyban, ebből az élményből születik a Szigorúan ellenőrzött vonatok, amelyből Jiří Menzel rendezett Oscar-díjas filmet. 

Volt biztosítási ügynök, kereskedelmi utazó, és az 50-es években a kladnói vasműben dolgozott fizikai munkásként Vladimír Boudníkkal. 1963-tól foglalkozásszerűen ír. A 70-es évek elején a csehszlovák hatóságok számos könyvét nem engedték megjelenni, többek között az Őfelsége pincére voltam és a Városka, ahol megállt az idő címűeket. Egy darabig szamizdatokban és külföldön publikál. Galambetetés közben, a prágai Na Bulovce kórház ötödik emeletéről kizuhanva halt meg. 

Halálát többen hrabali szatirikus, fekete humorral megkomponált öngyilkosságnak hiszik. Kifejező, rendkívül vizuális stílusban írt, gyakran nagyon hosszú mondatokban. Táncórák idősebbeknek és haladóknak c. könyve egyetlen hosszú mondat. Kedvenc karakterei gyakran fogalmaznak meg alapvető igazságokat a cseh kispolgár együgyű bölcsességével. Hősei egyszerre nevetségesek – primitív humoruk és kispolgári bujaságuk miatt – és testesítik meg a legnagyobb nehézségeket is túlvészelő életvidámságot és a legrosszabb körülmények között is boldogságra törekvést. Jaroslav Hašekkel és Karel Čapekkel együtt a 20. századi cseh irodalom (különösen szatíra) vezéralakjai. Műveit 27 nyelvre fordították le.  

Magyar fordításban megjelent művei: A városka, ahol megállt az idő Bambini di Praga 1947 Búvópatak Egy osztályismétlő emlékezései Díszgyász Foghíjak Gyöngéd barbárok Harlekin Milliói Házimurik Levelek Áprilkának Macska-maszkabál, avagy gyónás feloldozás nélkül Őfelsége pincére voltam Rózsalovag Skizofrén evangélium Sörgyári Capriccio Szigorúan ellenőrzött vonatok Színnyomatok Táncórák idősebbeknek és haladóknak Tükrök árulása Véres történetek és legendák Vita Nuova Zsebcselek Búcsúzóul egy idézet tőle: Érdekes, hogy a fiatal költők másra sem gondolnak csak a halálra, a sok vén marhának pedig csak a lányokon jár az esze. (Táncórák idősebbeknek és haladóknak) /wikipedia/

Képek csak úgy...

2008.03.28.péntek

Tegnap csodaszép napsütésben a Balokány ligetben sétáltunk. Ott készült az alábbi két fotó, és ide csatolok egy régi képet, az azon látható hatalmas dísz-váza most a Zsolnay gyár parkjában áll.




  

  

  

Pitypangméz

2008.03.27.csütörtök
 

Készültem én erre már tavaly nyár óta, csak akkor lekéstem a virágdömpingről. Most viszont jó időben ébredtem, s tegnap szedtem egy nagy zacskó pitypangvirágot, hogy abból végre elkészíthessem életem első pitypangmézét - amiről oly sok jót hallottam.

 
.
.
Megmostam, leszűrtem.

 

Azután 1 liter vízben felforraltam, citromkarikákat vágtam bele és egy éjszakán át állni hagytam. Reggel újra leszűrtem, kicsit megnyomkodva a virágokat /előtte kivettem a citromkarikákat/


 

Hozzá öntöttem 1 kg. cukrot, és nagyon lassan - hogy ne forrjon - alkalmanként kicsit megkeverve, besűrítettem /akácméz sűrűségűre/, végül betöltöttem az üvegekbe.
Nos, ha van akkora hatása, mint az ökörfark-kóró szeszemnek, akkor a náthának semmi esélye nálam a jövőben.

40 éve már...

2008.03.27.csütörtök
Jurij Alekszejevics Gagarin .



.  

Jurij Gagarin 1934. március 9-én született a Moszkvától nyugatra fekvő Klusinban. Szülei egy termelőszövetkezetben dolgoztak, de mindketten képzettek voltak – édesanyja sokat olvasott, édesapja pedig bútorasztalos volt. Jurij a család harmadik gyermeke volt. Nővérei segítettek a nevelésében, amíg szülei dolgoztak. Milliókhoz hasonlóan a Gagarin család is megszenvedte a II. világháború kemény éveit. Két nővérét és egy fivérét kényszermunkára hurcolták Németországba, ahonnan a háború után épségben visszatértek. Gagarint a tanárai intelligens és szorgalmas tanulóként jellemezték.

 Miután 1951-ben öntőmunkási képzést kapott, továbbtanult a szaratovi műszaki főiskolában. Ott töltött évei alatt csatlakozott az Aeroklubhoz és 1955-ben letette a könnyűgépes pilótavizsgát. Ugyanebben az évben felvételt nyert az orenburgi repülősiskolába. 1957-ben sikeresen letette a pilótavizsgát a MiG-15-re. Ugyancsak 1957-ben megismerkedett későbbi feleségével, Valentyina Gorjacsevával, akitől két lánya született. Végzése után a luosztari légibázison teljesített szolgálatot egészen 1959-ig.  

1960-ban kiválasztották, így bekerült a szovjet űrprogramba. 20 társával együtt igen kemény kiképzésen ment keresztül. Gagarint és társát, German Tyitovot kitűnő teljesítményük és kis termetük alapján választották ki az űrutazásra. (Gagarin 157 cm magas volt.) 1961. április 12-én Gagarin az első emberként repült az űrbe egy Vosztok 3KA–2 (Vosztok–1) fedélzetén. Az egész repülés 108 percig tartott, eközben egyszer megkerülte a Földet. Űrbéli tartózkozása alatt hadnagyból őrnaggyá léptették elő – ebben a beosztásában szerepelt a TASSZ híradásában is. Földet érése után Nyikita Hruscsov üdvözölte.

 Gagarin a hirtelen rászakadó népszerűséget rosszul viselte. Részben ennek, részben pedig megromlott házasságának hatására inni kezdett. 1962-től a Legfelső Tanács tagja lett, de később visszatért Csillagvárosba, ahol újrahasznosítható űrhajók tervezésével foglalkozott. 1967-ben tartalék pilótának választották a Szojuz–1 repülésre. Gagarin 1967-ben, a Szojuz–1 katasztrófája után a Csillagvárosban folyó kiképzést vezette. Ezzel párhuzamosan újból elkezdett vadászgépen repülni. 1968. március 27-én ő és kiképzője életét vesztette egy MiG–15-ben rutinrepülés közben. A baleset körülményei tisztázatlanok. Egy 1986-os tanulmány szerint gépük egy másik sugárhajtású gép csóvájába került. Az időjárás sem volt kedvező, ez is hozzájárulhatott a balesethez. /wikipedia/

2008. március 26., szerda

Nosztalgiázós délután

2008.03.26.szerda
A múlt, a múlt...visszaköszön.....
























Ganz in weiß, Du bist nicht allein...

2008.03.26.szerda

Roy Black...Kár ezért az emberért...persze lehet, hogy van, aki ezt a stílust nem kedveli, /40 évesek ezek a felvételek !/ ám akkor lehet "lapozni"...






Peter Alexander rajongóknak

2008.03.26.


Filmben, dalban nagyon szeretem:



Lila bogáncs


Ez a fotó tegnap készült, egyik kedvencemről, a /lila/ bogáncsról. Sajnálom, hogy nincs olyan profi gépem /és profi tudásom/, hogy ezeken a leveleken a legapróbb szőröcskéket is meg tudnám mutatni. Engem minden tavasszal elvarázsol ez a virág, ahogy mint egy csodaszép hamvas-zöld csillag, kibújik a földből. Azért mellé tettem egy képet a virágjáról is, ha véletlenül valaki nem tudná, miről beszélek. És persze, hogy van hozzá passzoló versem is...

Weöres Sándor: Lila bogáncs

Elindult a lila bogáncs
tüskés bugyogóban,
indán futott az ebszőlő
zöld selyem alsóban.
Addig mendegéltek,
patikushoz értek,
kinyitott az ablak,
kérőre bukkantak.
"Dehogy megyünk a házadba,
mert megfőzöl minket,
inkább árokszélre
dobjuk az ingünket,
táncot pőrén járunk,
holdsugár a párunk.
Egy, kettő, három, hopp!
Minket ugyan meg nem lop."




/Mielőtt valaki azt kérdezné, miért nem a közismert Szabó Lőrinc verset idéztem, gyorsan válaszolok, az a vers a szamártövisről szól, ami ugyan szintén egy bogáncs-féle, de ennek a bogáncsnak a pontos neve: bókoló bogáncs - Carduus nutans/


2008. március 25., kedd

Egy kis Mozart Cecilia Bartolival

2008.03.25.kedd
Nos, akkor itt a másik híresség:
Itt hallgatható is:




Cecilia Bartoli

Az olasz énekesnő eredetileg flamenco-táncos szeretett volna lenni (első hangszere amúgy a harsona volt), de a közönség, valamint a kritikusok nagy-nagy örömére mégiscsak az éneklés mellett döntött.
Az olasz operaénekesnő (mezzoszoprán) 1966. június 4-én született Rómában. Már kilenc évesen szerepelt operában: Puccini Toscájában énekelte a pásztorfiú szerepét, ahol édesapja kórustag volt. A római Santa Cecilia Konzervatóriumban kezdett harsonázni, majd flamenco-táncosnak készült. Énektanulmányait 1986-ban kezdte édesanyja irányításával, aki azóta is tanára. 1988-ban Rossini La pietra del paragone c. művében szerepelt. Ezt követte Pesaroban a La scala di seta, majd a Sevillai borbély Ludwigsburgban 1989-ben.
Rossini meghatározó jelentőséggel bír Bartoli életében. Az 1991-es milánói bemutatkozásakor a Scalában Isolier szerepét formálta meg az Ory grófjában, amit 1992-ben Angiolina követett a La cenerentolából Bolognában. Ezzel párhuzamosan Mozart operáit is beépítette repertoárjába: 1989-ben a Figaro házasságában Cherubinót, később Susannát, a Don Giovanniból először Zerlinát, majd Donna Elvirát alakította. A Così fan tuttéból Dorabellát énekelte 1990-ben, Despina szerepe pedig a Metropolitanbeli debütálásához fűződik (1996, New York). További Mozart-szerepei: Cecilio (Lucio Silla), Idamante (Idomeneo), Sextus (Titusz kegyelme), Sifare (Mitridate).
1995-ben Bécsben, illetve 2001-ben a londoni Royal Operában Haydn operáival mutatkozott be. Cecilia Bartoli önmagát, mint énekesnőt a 18. század gyermekeként határozta meg. Nagysikerű lemezfelvételeket adott ki, melyeknek anyagát, Vivaldi, Gluck, Mozart és Rossini áriái alkotják. /fidelio.hu/

Gyula, alias Jules /Verne/

2008.03.25.kedd
Verne Gyula „…Bő évszázadon át világszerte éppúgy, mint Magyarországon, nemzedékek nőttek fel Jules Verne regényein. Ma is komoly rajongótábora van, bár kétségtelen, hogy a mai tizenévesek körében korántsem olyan ismert, mint a harminc-negyven éve cseperedett korosztályokéban. … a Loire mentén, Nantes-ban született 1828-ban, közepesen jómódú polgárcsaládban. Jules már gyerekkorában rengeteget olvas, főként kalandos regényeket, 12 évesen pedig "drámát" is ír. Apja hivatását követve ügyvédi diplomát szerez Párizsban, de közben irodalmi pályáról álmodik. Színházba jár, írók, művészek társaságát keresi, ismeretséget köt ifjabb Dumas-val, drámát ír, amit már be is mutatnak, mérsékelt sikerrel. 

Földije révén egy folyóirathoz kerül, ahol szabad kezet kap a témaválasztásban. Ekkor kezd érdeklődése az utazás, a távoli világok és a földrajz felé fordulni. Már egyre kevésbé érdekli a színház, annál inkább a tudomány és a technika. A szükség ráviszi, hogy tőzsdeügynöki állást vállaljon, s közben egy véletlen folytán ingyen elhajózhat Nagy-Britanniába, majd Skandináviába. Ekkor kezd számára kitágulni a világ. Edgar Allan Poe léghajózási témájú története inspirálja, hogy hasonló regényt írjon. 1862-ben készül el az Öt hét léghajón című regénye, mellyel sokat házal, mire Pierre Hetzel könyv- és lapkiadó elfogadja és megjelenteti. Világsiker lett! Hetzel évi két regényre szerződteti Vernét, igen tisztes anyagiakkal. 

Az író végre nyugodtan alkothat, és meg is hálálja a bizalmat. Hosszú élete során több mint hatvan regénnyel írja be magát az irodalomtörténetbe. A Dél csillaga, mely nem tartozik a legismertebb regényei közé, 1884-ben jelent meg. Dél-Afrikában játszódik, főhőse egy francia mérnök, aki - szerelmi indíttatásból - mesterséges gyémántot állít elő. A követ "ellopják", s a keresésére indított kalandos hajsza végigvezeti az olvasót egész Dél-Afrikán. Hogy miért és hogyan lett Jules-ből "Gyula"? Ez szól az író rendkívüli népszerűségének is, de oka inkább az, hogy a XIX. század végétől sok külföldi író keresztnevét magyarították (lásd pl. Tolsztoj Leó, May Károly), s Verne most már mindörökre megmarad Gyulának.” http://nol.hu/cikk/486145  

Az én Verne-kedvencem a Hector Servadac. Nem tudom mennyire ismert, de – ilyen a véletlen – kb. egy hónapja „kívántam meg” s vettem újra kézbe, élvezettel olvasva végig. Örülök, hogy újra kiadják könyveit, talán lesz a mai fiatalok között olyan, aki megkedveli.

2008. március 24., hétfő

Traviata

2008.03.24.hétfő

Operában voltam tegnap este és nagyszerű volt ! A Traviata-t láttam. Egyébként Anna Netrebko volt az ok, amiért a 3 SAT-ot választottam, s nem kellett csalódnom. /Nem csak fantasztikus hangja van, hanem gyönyörű is !/
Imre egy részlet:

Ha valaki esetleg már nem emlékezne a mesére, röviden a következőről szól az opera:

Mint ahogy az opera címe is jelzi (Traviata = "a tévedt nő"), hőse egy hölgy, aki a polgári erkölcsök szerint igencsak kifogásolható életet él. A 18. századi párizsi szalonokban mindenki jól ismeri, egyrészt a fentebb említett okból, másrészt mert nagyon szép. Becsületes neve Valery Violetta, de mindenki csak "Kaméliás hölgy"-ként ismeri, mert kedvenc virága a kamélia. Tudni kell ugyanakkor erről a hölgyről, hogy "foglalkozása" ellenére nemes érzelmű, és sajnos tüdőbeteg.
A történet főhősnőnk vidám társasággal teli szalonjában kezdődik. A szokásos szórakozást azonban emlékezetessé teszi, hogy egy ifjú, Germont Alfréd, egyszer csak szerelmet vall a betegsége miatt kissé pihegő s a társaságtól visszavonult Valery Violettának. A Kaméliás hölgy számára az efféle jelentek nem voltak újszerűek, ezúttal mégis megérintette a szívét, hogy egy fiatal férfi őszinte érzelmekkel közeledik hozzá, nem úgy, mint a férfiak általában. Végül úgy vesznek búcsút egymástól, hogy a nő egy szál kaméliát ad a fiúnak, mondván, hogy amint a virág elhullatta szirmait, szívesen látja ismét.
Erre pedig nem kellett sokat várnia egyikőjüknek sem.
Az opera második felvonásában már egy párizs környéki villában találjuk a szerelmeseket, a legnagyobb földi boldogságban, harmóniában. A fiú apja, megtudván, hogy fia egy egykori kurtizánnal él, azonnal felkeresi a hölgyet, hogy eltávolítsa őt fia életéből. Az ok pedig: rossz híre tönkreteszi a családját, Alfréd életét, és Alfréd húgáét is, aki egy igen jó házasságtól eshet el emiatt a szégyenfolt miatt.
És most derül ki igazán, hogy Valery Violetta mennyire szerelmes. Úgy dönt ugyanis, hogy szerelme érdekében elhagyja őt, lemond róla, hogy ne tegye tönkre az életét. A döntésbe majd' belehal, de végigcsinálja: búcsúlevelet ír Alfrédnak, melyben közli, hogy szép volt, jó volt, ennyi volt. A fiú persze mérhetetlenül elkeseredik ezen. Fogalma sincs róla, hogy apja áll mindennek a hátterében.
Legközelebb egy párizsi bálon találkoznak össze, melyre a Kaméliás hölgy egy régi udvarlójával érkezik. Germont Alfréd, mint megsértett szerelmes, ellenségesen viselkedik, s egy kártyaparti során majdhogynem nekiesik a férfinak, Valery Violettát pedig több ízben szándékosan megsérti és megalázza. De mikor Alfréd az egész társaság szeme láttára pénzt vág az arcába, "Én ezt az asszonyt megfizettem!" felkiáltással, gyenge és beteg teste nem bírja tovább a sértéseket, ájultan esik barátnője karjaiba.
Ekkor érkezik meg a társaságba Alfréd apja, aki, látván, mi történt, leteremti a fiát, amiért ilyen csúnyán bánt egykori szerelmével. A nő önfeláldozását azonban még mindig nem tárja fel előtte.
Violetta ágynak esik, súlyos betegen fekszik otthonában, napjai megszámlálva. Ekkor levél érkezik a szigorú apától, aki megírja neki, hogy mindent elmondott Alfrédnak, így szerelmese tudja, hogy önfeláldozásból vállalta ezt az egész színjátékot. Hamarosan Alfréd személyesen is megérkezik, hogy kibéküljön Violettával, majd Alfréd apja is beállít, és belátja, hogy kegyetlen volt, mikor szakításra szólította fel Violettát.
Akár "happy end" is lehetne ezek után a történet, de mégsem az. Késő már a bánat - Violetta nagyon beteg, s Alfréd karjai közt meghal.

2008. március 23., vasárnap

A 171 álnevű író

2008.03.23.vasárnap
Henri Beyle néven született Grenoble-ban 1783. január 13-án, és Párizsban halt meg 1842. március 23-án. A Stendhal név valójában egy német város neve, melyet az író 171 álneve közül egyikként használt.
Mindenáron Párizsba vágyott, amit kiváló matematikai képességei által meg is valósíthatott. Nagyapjának sikerült őt bejuttatni Napóleon környezetébe.Először hivatalnoka, majd katonája lett. Jelen volt az olaszországi győztes hadjáratban, élete legnagyobb élményét pedig a milánói bevonulás jelentette. Amikor azonban Napóleonban egyre inkább a zsarnokot kezdte látni, 1803-ban kilépett a hadseregből. Napóleon bukása után, 1814-ben Milánóba költözött. 
Fordítással, átdolgozással, útirajzok készítésével kezdett foglalkozni, melyek kiadatásából próbált megélni. Útirajzai Séták Itáliában címen jelentek meg 1817-ben. Népszerűek voltak életrajzai is. 1817-ben jelent meg a Haydn, Mozart és Métastase élete, 1824-ben Rossini című műve. A Bourbonok bukása után diplomáciai szolgálatba lépett, s konzulként képviselte Lajos Fülöp Franciaországát Triesztben, majd a pápai államban, Civitavecchiában. 1830-ban jelent meg leghíresebb regénye, a Vörös és fekete. 
Művészetét akkoriban nem sokra értékelték, műveit éltében alig olvasták, őt magát csak műkedvelőnek tartották. Kortársai elsősorban az önéletrajzi fogantatású Henry Brulard élete és a Bizalmas írások című művei miatt kedvelték. A Pármai kolostor (1839) Stendhal legköltőibb műve: sűrítve megtaláljuk benne mindazt, amiért alkotója az életben vagy a művekben rajongani tudott. 
Bár Goethe elismerően nyilatkozott munkásságáról, Beyle maga is úgy gondolta, hogy műveit majd csak a század vége felé, úgy 1880-környékén fogják forgatni. Ez a jóslat szinte évre pontosan igazolódott be, de igazán népszerűvé csak a II. világháború után vált.  
Bár magát romantikusnak tartotta (mégsem kedvelte a kor romantikusait), az utókor a francia realizmus egyik jelentős képviselőjeként tartja számon. Utolsó éveit magányosan élte Cicita-Vechiában. 1841-ben szabadságot kért, és Párizsba utazott. 
Ott is halt meg 1842. március 24-én. Sírjára - kívánsága szerint - olaszul vésték fel nevét "Arrigo Beyle, Milanese", és a maga által fogalmazott sírverset is "Visse, scrisse, amo", miszerint: éltem, írtam, szerettem. /Klubháló/

Húsvét vasárnap

2008.03.23.húsvét vasárnap

(\__/) 
(='.'=) 
 (")_(") 

 Vidám ünnepet mindenkinek !

Jól bevált szokás szerint a tegnap esti sonkás vacsorát - nálam - a vajas-mézes, friss kalács és egy nagy bögre meleg tej követi húsvét reggelén. Mennyei! Amellett, hogy nosztalgiára is bőven ad lehetőséget, mert a foszlós tejeskalács volt Nagymamám egyik "csúcs-alkotása", természetesen a szülinapomra, vagy névnapomra sütött csokis-mazsolás kuglóf mellett. Ez utóbbihoz kakaó dukált...

.

/@ x - látod megirigyeltem a tegnap küldött fotóidat !! :-)/
Ó azok a boldog szép idők, amikor Nagyanyám étkeit ehettük ....hányszor eszembe jut... Állok a konyhában ezt-azt kavargatva, s Őt látom a mi hajdan-volt-örökre-elveszett konyhánkban, az elkészült ételeimben az ő ízeit érzem. Nem is ismerik az emberek ma már azoknak az étkeknek egy részét, amit ő főzött. Vagy ha ismerik, nem főzik. A minap is eszembe jutott, s a jövő héten biztos el is fogom készíteni a morzsás galuskát. /Fogyókúrások itt abbahagyhatják az olvasást, mert jelen esetben meglehet, még a recept elolvasása is hizlal./
Szóval "rendes" galuskát kell készíteni, s közben apró kockára vágott /1x1 cm/ krumplit sós vízben megfőzni. Míg ezek főnek, kevés zsíron zsemlemorzsát aranybarnára pirítani. A főzötteket leszűrni, óvatosan összekeverni /az arány kb. 2/3 galuska 1/3 krumpli/, tetejét a pirított morzsával megszórni és tejföllel jól meglocsolni. Ha mindezek tetejére néhány szem ropogósra kisütött szalonnakocka is jut, nem ront az ízhatáson semmit !

2008. március 22., szombat

Az én meglepetésem...

2008.03.22.szombat
Az én meglepetésem, amit a "nyuszitól" kaptam, ez a cikk, amit azonnal továbbadok, hátha másnak is tudok néhány szívmelengető percet szerezni vele. Bocsánat, hogy hosszabb a megszokottnál, de nem tudtam kihagyni egyetlen sorát sem.



Azok a régi szép húsvétok

Népszabadság • Bächer Iván • 2008. március 22.
- Az a furcsa, hogy nincsen bennem semmi. Nincsen várakozás. Üres lett. Üres lett ez is.
- Hát igen. - Régen hogy vártuk a húsvétot. Milyen nagy dolog volt az. - Nagyon vártuk. - Most meg nem várjuk. - Manapság nem vár az ember semmit.  

Kedd este van, négyen támasztjuk a pultot. Gyuri és Miklós egymás szavába vágva mesélnek, Misi hallgat jobbadán, én közbe-közbe kérdezgetek csak.
- Kezdődött a ruhavásárlással.  
- Meg a cipő!  
- Na várjál! Előbb a ruha! Kétszer kaptunk ruhát. Karácsonykor és húsvétkor.  
- Új ruhát, új cipőt.
 - Na várjál! Ha apámmal mentünk, az nem volt olyan jó, mert ő mindenből három számmal nagyobbat vett. - Meg cipőt. Egyszer kaptam egy olyan cipőt, aminek kívül volt a nyelve, befűzted, és utána ráhajtottad a nyelvét, és egy szíjjal rászorítottad. Az cipő volt. Ha levettem, azonnal, még melegen bele kellett tenni a sámfát, a rugós fasámfát. Nyáron nem is volt szabad hordani.
- Nyáron? - Nyáron mezítláb jártunk. Angyalföldön a flaszteron is. De az jó volt. Alig vártuk a nyarat, hogy levehessük a cipőt.
 - Nálunk Sopronban az nem volt. Egy soproni gyerek nem járt meztéláb. Mi krétázott cipőt hordtunk. Krétával be kellett kenni...
 - És nálatok, Misi, mi volt? - kérdem a hallgató harmadikat. Megvonja vállát:
- Semmi. Kapros túrós lepény.  
- Meg akkor vettünk kölnit is.  
- Kölnit? Pacsulit, locsolóvizet. Két forint volt...  
- Aztán kezdődött csütörtökön - Na várjál! Zöldcsütörtök! Az volt a zöldcsütörtök! Akkor kezdődött a böjt. Tejes parajfőzelék volt poféznivel... - Borleves, töltött tojás, hal...  
- Na várjál, mert hal az nálunk nem volt.  
- És csütörtök este "mentek Rómába a harangok". Nem volt harangozás nagypénteken.
 - Nagypénteken mentünk a templomba, a Rokolya utcába, a segítő Szűz Mária templomába... Mi meg a Szent Mihály-templomba... Ministráltam is...
- Szombat estig böjt volt.
- Mi már délben kezdtük a sonk...
- Sonkát délben? Délben! Hát köpjél le! Sonkát szombat reggel tették föl. Egész nap annak az illata lengte be a lakást... Délután kihűlt...  
- A saját levében!
- Az igaz. Aztán hidegen ettük, este, meg másnap reggel, meg egész húsvétkor...  
- Meg délben. - Délben soha. Szombat este volt az ételszentelés. Akkor szegtük meg a sonkát. Az volt kaláccsal. Anyám olyan kalácsokat sütött, hogy a szagától már megszédült az ember, szálkás volt a tésztája, lehetett szakítani belőle... És frissen reszelt torma hozzá... hogy kiszívta az ember vérét, úgy csípett.  
- Meg a hónapos retek, meg az újhagyma. Az nem csípett, az szinte édes volt, zsenge, roppant a szájban, mint az ostya...  
- Kapros túrós lepény... - Szombaton mindenki otthon, nem volt vendégség, rokonozás. Az a család napja volt, a szombat.
- Vasárnap meg elmentünk megint misére, aztán csak lődörgés volt, vasárnap. Rákészültünk a hétfőre...
- Lődörgés a fenét! Akkor volt a legnagyobb trakta. Akkor szedte elő anyám a legszebb fajanszokat. És volt szopós báránysült. Jöttek a rokonok, nagy családi összeröffenés, nagy ebéd, húsleves, sonka, sült, rántott csirke...
- És a sütemények. Szalagos fánk, hogy szétolvadt a szádban... És csak kézzel szabad azt enni, szakítani kell, meghúzni a lekváros tálkába, és és úgy tömni a szádba - Fatörzs. - Diótorta... - Rácsos. - Rácsos linzer, tényleg... Ma már senki se süt rácsost...
- Eperlekvárral...  
- Vagy barackkal. Női szeszély anyám baracklekvárjával, amit én kevertem egy fél napig.  
- Pozsonyi kifli... kettétörte az ember, és úgy kapott be egy felet... Volt abban a töltelékben minden. Dió, mazsola, alma, csokoládé, birsalmasajt, sárgabarack lekvár...  
- Anyám tett bele néha datolyát is  
- Az nem volt... Sopronban nem termett datolya...
- Nálunk volt. - Kapros túrós lepény...
- Hétfőn aztán indultunk nyolckor.  
- Rövidnadrágban! Mert húsvét hétfőjén föl kellett venni a rövidnadrágot. Akármilyen hideg volt. Lilára fagytunk néha, de akkor is. Húsvét hétfőtől rövidnadrág!  
- Előbb apámmal végiglocsoltuk a rokonokat. Ő mindenhol kapott egy stampedlit, a gyerekek alkoholt soha. Málnaszörpöt, süteményt, festett tojást kaptunk, esetleg egy-két forintot. Tizenegykor aztán az öreg hazament, lefeküdt, mi pedig a haverokkal indultunk a lányokhoz.  
- A végén tojást dobáltunk, a két forintos volt a legnehezebb, azt kellett a tojásba beleállítani.
- Nálunk még néha volt friss rántott csirke hétfőn... Petrezselymes krumplival, salátával...
 - Kapros túrós lepény...
- A fenéket. Bőven elég volt a maradék. Abból is föl lehetett még rakni egy gyönyörű asztalt. - És micsoda asztalok voltak azok, ahogy az meg volt terítve, egy húsvéti asztal, damaszt, ezüst, a sonka, a retek, a hagyma, a sült, a saláták tarka kavalkádja... Megadták a módját mindennek.
- És mindennek meg volt a rendje...
 - Senki sem kapkodott, nyugalom volt, béke...
- Hát igen... - Tulajdonképpen, mikor volt ez? - kérdezek közbe csöndben.  
Kicsit spekulálnak, kalkulálnak, úgy mondják: - Ötven, ötvenegy, ötvenkettő...

2008. március 21., péntek

Ugorjunk...

2008.03.21.péntek
Nem akarok leragadni az előző bejegyzésben olvasható témánál, meneküljünk hát a vershez, mint lélek-gyógyítóhoz:
 
 


Baranyi Ferec: Kék madár- zöld fák
A mesebeli madarat
elfogjuk olykor, hogy utána
úgy dönthessünk: legyen szabad.
S szorosan az ablakhoz állva
eresztjük el a messzi ég
felé, mely húzza ismerősen -
s akkor a madár színe kék.
Csak akkor. Mindig eltűnőben.
Nincs más, csak ez a pillanat,
mely tollait kékkel befújja,
hiszen pihéin átszalad
a sugárzó mennybolt azúrja
és hiteti, hogy élni szép:
van Kék Madár, mely visszaszállhat!
S engedek én is kicsikét
az illúzió igazának,
hisz ez a szárnyalás visz el
a boldogsághoz, mert iránya
cikcakkos, tört íveivel
ráröpteti szemünk a fákra,
s meglátjuk végre a csodát,
mit addig is kínált az ablak:
zöldellnek, zöldellnek a fák!
S ez hihetőbb örömet adhat.



Bocs, ehhez nincs kép...

2008.03.21.péntek

Tegnap du. véletlenül /nem szokásom, de épp a konyhában adódott hosszasabb tennivalóm/, szóval bekapcsoltam egy kicsike időre a rádiót. A következő híreket hallottam: elloptak egy több tonna súlyú árokásó gépet, ellopták egy zeneiskola teljes hangszer-felszerelését, felszántották a szigorúan védett területet, megmérgezték a sasokat…
Nem akarok én most erről hosszan értekezni, nem illik blogom „profiljába” – egyszerűen csak leírtam, mert annyira nyomja a lelkemet, mintha egy nagy követ dobot volna rá valaki. Holott tudom, igenis tudom, hogy mi felé megyünk, s a jelek egyre csak szaporodnak.
De hát ki az az őrült, aki lélekrezdülés nélkül képes ilyesmiket tudomásul venni ?
És kik azok, akik mindezt /millió mással együtt/ birka módjára tűrik ?
És itt az égető kérdés: én, én egyedül mit tudnék tenni ? Meghasad a szívem ha arra a rokonomra gondolok, aki sosem fog már visszajönni, s ugyanakkor azt kívánom, a másik három is tán legjobb lenne, ha elmenne innen.
A dolgok összefüggenek.
Itt nem csak a sasok pusztulnak.

2008. március 20., csütörtök

Megfejtés

2008.03.20.csütörtök
Érdekes,érdekes... A statisztikám szerint "rámkattantak" többen is, ám úgy látszik, nehéz volt a feladvány, vagy senkit se vonzott a felajánlásom ? Pedig az alábbiakhoz hasonlóból lehetett volna jutalmat szerezni:


.

Ez az elkészült második adag, az elsőt elvitte a nyuszi még mielőtt eszembe jutott volna, hogy lefotózzam...
Na, mindegy, megmutatom a megfejtést. A kérdezett adatok: pl. az ISS is láthatta volna, ha akarta volna, s ha akarta volna, ezt látta volna a Búzavirág utcában:



2008. március 19., szerda

Találós kérdés

2008.03.19.szerda
Aki kitalálja, hogy melyik űrszonda készítette és földünk melyik részét ábrázolja a fotó, annak holnap külön festek egy szép húsvéti hímestojást...


Petőfi Sándor: Mi kék az ég !
 Mi kék Az ég!  
Mi zöld A föld! 
Zöld föld felett,  
kék ég alatt a  
Hangos pacsírta fütyörész:  
Dalával a napot kicsalta,  
A nap rá gyönyörködve néz. 
 Mi kék Az ég!  
Mi zöld A föld!  
Zöld a föld, kék az ég, tavasz van... 
És én oly sült bolond vagyok, 
Hogy idebenn a szűk szobában  
Kadenciákat faragok! 

 Eperjes, 1845. április

2008. március 18., kedd

Kis dió, nagy dió...

2008.03.18.kedd
A tegnap délelőtti csodás napsütésben készült ez a kép /is/:
.






Weöres Sándor: 
Bújócska  

Keskeny út, széles út,  
Kettõ közt egy csorba kút.
 Ha benézel, jól vigyázz,
  Rése száz és odva száz,  
Ha sokáig kandikálsz,  
Virradóra megtalálsz. 
 Kis dió, Nagy dió,  
Kettõ közt egy mogyoró.  
Épült benn egy cifra ház,  
Terme száz és tornya száz,  
Ha sokáig benne jársz,  
Esztendõre megtalálsz.

Csíp-csíp / nem csak a csóka.../

2008.03.18. kedd
Azért szeretem a netet, mert az ember gyereke mindig felfedez valamit kóborlása közben ! Most is találtam egy lapot, http://www.medimix.hu/index.php valóban sok érdekes és talán hasznos dologról is olvashatsz benne, ide csak egy olyan infót másolok, ami engem meglepett, mert nem tudtam róla.
Én a méh vagy/és darázs-csípéseket vöröshagymával szoktam "kezelni", de fogalmam nem volt róla, hogy a bőrbe jutó váladékok kémhatása különböző, s emiatt másféle kezelést igényel/né/nek...





Méhcsípés (savas váladéka van) Használjon gyenge lúgos oldatot, pl. szódabikarbónát, szalmiákszeszt, hogy közömbösítse a savas kémhatást. Méhcsípésnél a fullánk általában a bőrben marad! Darázscsípés (lúgos hatása van) Használjon gyenge savas oldatot, például ecetet, citromlevet, hogy közömbösítse a lúgos kémhatást. Amennyiben nem tudja, hogy méh vagy darázs csípte meg: Használjon antihisztamin (antiallergén) hatású krémet. Használjon sebészeti alkoholt vagy hideg borogatást (jeget törülközőbe csomagolva), hogy az ödémát, duzzanatot csökkentse.

2008. március 16., vasárnap

...szőke parton barka-ág...


   

2008.03.16.vasárnap














Áprily Lajos : Két virág

Túl a pallón szőke part volt, 
szőke parton barka-ág. 
Barka-szagra cserje-ölben 
felfigyelt a hóvirág. 
Szóltam hozzá: part virága,
 lepke álma, szűz talány, 
hazaviszlek hervadozni 
kedvesemnek asztalán. . .  
Sok-sok év mult. 
Vízhez értem. 
Barna parton sás susog. 
Parti ködben hajladoznak 
alvilági nádasok. 
Fuvalomra írisz ingott 
nád között a part során -
 barna szirmú sors-virága, 
asphodelos, ily korán? 
                                                             Kedvesem kért:                                                                                  "Hozz virágot." 
 Hullám cseng a part falán: 
Asphodelos hogy fog állni 
 kedvesednek asztalán? 
Parti ködben lelkek álltak, 
árva lelkek, annyian - 
Visszanéztem: messze ággal, 
barka-ággal, hóvirággal  
most indult a kisfiam. 



2008. március 15., szombat

Zöldséges tudnivalók

2008.03.15.szombat

Egy kertbarát ismerősömtől érkezett az alábbi ültetési javaslat, megosztom azokkal, akiknek van kertjük és esetleg erről nem hallottak. /Az én zöldségeskertem mindösszesen 3 hosszú balkonládából áll, az egyikben sóska, a másikban fejes saláta, a harmadikban snidling lakik - nagyon jól érzik magukat így, egymástól elkülönülve./



Mi mellé mit érdemes ültetni:
# krumpli: spenót, karalábé, bab, kapor # zeller: hagyma, bab, spenót, káposzta, uborka, paradicsom, karalábé # uborka: zeller, bab, hagyma, cékla, saláta, petrezselyem, káposzta, karalábé # paradicsom: káposzta, zeller, petrezselyem, spenót, hagyma, saláta, bab, sárgarépa # saláta: hagyma, bab, retek, paradicsom, kapor, uborka, borsó, sárgarépa, káposzta, eper # spenót: paradicsom, karalábé, káposzta, sárgarépa, krumpli, eper # hagyma: uborka, paradicsom, eper, petrezselyem, saláta, karalábé # eper: sárgarépa, hagyma, káposzta, retek, saláta, spenót  
Együtt különösen jól érzik magukat: # paradicsom-hagyma # paradicsom-petrezselyem # saláta-retek # sárgarépa-hagyma # borsó-zeller # káposzta-krumpli  
Nem ajánlott egymás mellé ültetni: # bab-hagyma # bab-borsó # borsó-paradicsom # cékla-paradicsom # saláta-petrezselyem # paradicsom-vöröskáposzta # krumpli-hagyma # káposzta-hagyma

Az esetleges aggódóknak

2008.03.15. szombat


Örömmel értesítek mindenkit, akit ez esetleg érdekel, az MR-es kisasszony jóstehetségnek bizonyult: NINCS is szükségem semmiféle vizsgálatra, sem most, sem áprilisban ! :-) A Mennybéli és a Sors és a Nemtudommi jóvoltából gyógyulok ! /és még csak újabb 300.- Ft-ot se kellet fizetnem!/
Téma ezzel lezárva !

2008. március 14., péntek

Egészségügy Magyarországon 2008.március

2008.03.14.péntek

Elestem. Hát elestem és kész, öregemberekkel megesik, különösen ha virágágyásokat akarnak „átugrani” miközben egyik kezükben metszőolló a másikban meg virágcserép. Szemben meg jó puha kis virágágyás helyett véletlenül épp sziklakert…  
Odáig rendben is minden, hogy a sebész elküldött röntgenre – négy felvétel kellett ahhoz, hogy egy értékelhető diagnózis kijöjjön /= új a gép/, eltörve szerencsére nincs semmi. De rohadtul fáj ám… 
Na, akkor talán ínszalag szakadás. 
Beutaló MR-re. 
Átsétálok. 
Millióan. 
Kivárom. 
Aszongya a kisasszony: - Tessék visszajönni március végén, legközelebb április közepére van időm…
- Na de nekem most…  
- Sajnos nem tudok Önnek segíteni. Nincs időm.  
- Köszönöm. Ég áldja…  
Mit lehet ilyenkor mondani ?  
Persze, majd hétfőn visszamegyek a sebészetre, na de hát akkor ez most normális állapot ? 
Vagy netán azért van, mert több lett az „igen”? .



2008. március 13., csütörtök

Zöldülni tanul a fű /Szilágyi Domokos/

2008.03.14.péntek
 
   


 Szilágyi Domokos: Tavasz

Zöldülni tanul a fű,
nő, növekszik egyre, nézd!
S mit csinál a napsugár?
Tanulja a napsütést.

Bólogat a hóvirág,
szél tanítja rá - na nézd!
Hát a szagos ibolya?
Tanulja a kékülést.

Hazaszáll a fecskepár,
a szúnyogoknak hada, nézd!
még csak zirrenni se mer,
tanulja a remegést.

Zörögni is elfelejt
erdő alján a haraszt,
némán figyel: a világ
most tanulja a tavaszt.
  
Jelentem: kiskertem beindítva, magok elvetve, most aztán tényleg hajrá tavasz ! Jöhetnek, nőhetnek a kis virágok !

Fényes Adolf

2008.03.14.péntek
Mákoskalács c. képe
Fényes Adolf (Kecskemét, 1867. április 29. – Budapest, 1945. március 14.) magyar festőművész. Jogi tanulmányait félbehagyva 1884-től 1887-ig a Mintarajziskolában Székely Bertalan és Gregus János növendéke. 1887-1890 között Weimarban Max Thedytől tanult, 1891-ben Párizsban a Julian Akadémiát látogatta, majd újabb két évet töltött Thedynél. 1894-98 között Benczúr Gyula mesteriskolájában működött. Pletyka c. képével 1895-ben a Képzőművészet Társaság díját, 1897-ben a Civódással Rudits-ösztöndíjat nyert. 1898-ban megkezdett Szegény ember élete c. festményciklus a kritikai realizmus legszebb magyar termékei közé tartozik. Az 1900-as évet Olaszországban és Franciaországban töltötte. Részt vett a szolnoki művésztelep létrehozásában, 1902-től minden nyarat Szolnokon töltött. A szegényemberek élete sorozat után a plein air foglalkoztatta, festményeit világos színek, egyszerű kompozíció jellemzik. 1918 után első korszakát mesejellegű bibliai, jelképes témájú "romantikus" korszak váltotta fel. 1924-ben állami nagy aranyérmet kapott, 1927-ben Háromkirályok c. képe a varsói képzőművészeti társulat Diplôme d'Honneurjét nyerte el. Az 1929-i barceloniai világkiállításon Gran Premiót kapott. Utolsó gyűjteményes kiállítását 1936-ban A Fränkel Szalonban rendezte, ezután már keveset festett, 1944-ben elhurcolták, a felszabadulást súlyos betegen érte meg. Művészete a realizmus és a plein air festés legjobb magyar eredményei közé tartozik. /hung-art.hu/ .  




2008. március 12., szerda

Csak úgy... semmiféle évfordulója nincs ma

2008.március 13.csütörtök

JOSEPHINE BAKER (1906. június 3., Saint Louis – 1975. április 12., Párizs)
A La Revue Negre volt az első amerikai fekete társulat, amely fellépett Párizsban. 1925. szeptember 25-én volt az első fellépésük melyen neves sztárok is szerepeltek, de végül az igazi sztárnak egy kelet St. Louis-i mosónő 18 éves lánya, Josephine Baker bizonyult. Baker szoprán hangon énekelt, tánca keveréke volt a Charleston-nak és egy lassú, egyiptomi sírfestményeken látható szögletes mozgásnak. A párizsiak, akik imádták az egzotikus személyeket, azon nyomban beleszerettek. Életükben először megtanulták, hogy a fekete szép is lehet. A francia zene és szórakoztató ipar soha nem látott magasságokba emelkedett.
Freda Josephine McDonaldként látta meg a napvilágot a Missouri állambeli St. Louisban. A Baker nevet férje után vette fel, esküvőjük idején mindössze 15 éves volt. 13 évesen szökött el otthonról, hamarosan már Vaudville-ben, majd a Broadwayen táncolt.
Baker megjelenése mindig látványos volt. A La Revue Negre-ben a belépője során fejjel lefelé hozták be egy hatalmas ember vállán. Egyetlen rózsaszín flamingótollat viselt a lába között. Egy évvel később a Folies Bergère showban még extravagánsabb volt. Egy hatalmas, virággal borított gömb ereszkedett alá, amely éppen a zenekar feje felett állt meg. Lassan szétnyílt, és Josephine vált láthatóvá, aki néhány banánhéjból álló szoknyán kívül nem sok mindent viselt. Táncolt és énekelt, majd a gömb ismét bezárult és nagy taps és ujjongás közepette ismét visszaemelkedett a magasba.
A II. világháború idején a Vörös Keresztnek dolgozott, a francia ellenállóknak szerzett híreket, Afrikában és a Közel-Keleten szórakoztatta a katonákat.
A háborút követően 12 gyermeket fogadott örökbe szerte a világból, s ezzel otthonát World Village-é tette. Az 1950-es években visszatért a színpadra, hogy mindezt finanszírozni tudja.
Magánélete, amelyet a nyilvánosság kíváncsi szeme előtt élt, ugyanilyen feltűnő volt. Egyszer egy csimpánzt vitt magával a párizsi operaházba. Az állatot olyannyira felingerelte a zene, hogy a zenekari árokba ugrott és megtámadta a zenészeket. Volt, amikor hattyúkat, volt, amikor leopárdot sétáltatott pórázon. Az öreg kontinensen töltött első 2 éve során 40.000 rajongói levelet kapott, ebből 2000-ben megkérték a kezét.
1951-ben Amerikában nem szolgálták ki a híres new yorki Stork Club-ban. Walter Winchell újságíróra ripakodott, aki egyébként a klub egy törzsvendége volt, mivel az nem sietett segítségére. Erre Winchell megvádolta kommunista és fasiszta szimpátiával. Miközben sosem volt még ilyen népszerű Amerikában és Európában, pillanatok alatt a vádak kereszttüzében találta magát. Válaszlépésként a faji egyenlőségért kezdett küzdeni, és visszautasított minden fellépést, amely feketék számára meg nem engedett intézményben volt. 1963-ban Martin Luther jr.-ral együtt kampányolt.
Végül a World Village szétesett, 1969-ben pedig kilakoltatták kastélyából és elárverezték, hogy adósságait ki tudja fizetni. Monaco hercegnője, Grace egy villát ajándékozott neki. 1973-ban hozzáment egy amerikaihoz, Robert Bradyhez, és elkezdett dolgozni visszatérésén. 1975-ben a Carnegie Hallban, majd ezt követően a párizsi a fellépése is ismét hatalmas sikert aratott. Azonban 2 nappal utolsó párizsi műsora után váratlanul stroke-ban meghalt. /tanc.hu/

2008. március 11., kedd

Elgondolkodtató...




2008.03.12.szerda
 
Szabó Lőrinc: Piszkosságok
Sokszor elszörnyedek magamtól,
hogy egy-egy rossz óra alatt
mi minden megfordul fejemben,
mennyi förtelmes gondolat;
s ha visszanézek tíz-húsz évre,
bűnökre – mennyi tévedés! –
majdnem revolvert ad kezembe
a kései szégyenkezés.
És lassan mégis belenyugszom:
ilyen voltam, hát mit tegyek?
Akárhogy bánom is ma ezt, azt,
megváltoztatni nem lehet.
És ez a megváltoztathatatlan,
amit most már vállalni kell,
azzal vezekeltet a rosszért,
hogy sohase felejtem el;
de vigasztal is, jóra oktat:
szeretni, ami emberi –
piszkosságaimból tanultam
másoknak megbocsátani.
1933

Laknál itt ?

2008.03.12.szerda


Aachentől 135 km-re található a FREYR sur Meuse kastély és park (Belgium, Wallónia): kivételes kulturális és természeti örökség a Meuse folyó partján. A másik parton hatalmas meredek sziklák, alpinisták igazi Mekkája. A kastély a 14. században épült, és azóta 20 egymást követő nemzedék gondozta, gyarapította, egy páratlan légkört teremtve. . Mosolyogtató sztorik olvashatók itt: /német nyelven/ http://www.freyr.be/History/H_D_History.htm