2008.március 13.csütörtök
JOSEPHINE BAKER (1906. június 3., Saint Louis – 1975. április 12., Párizs)
A La Revue Negre volt az első amerikai fekete társulat, amely fellépett Párizsban. 1925. szeptember 25-én volt az első fellépésük melyen neves sztárok is szerepeltek, de végül az igazi sztárnak egy kelet St. Louis-i mosónő 18 éves lánya, Josephine Baker bizonyult. Baker szoprán hangon énekelt, tánca keveréke volt a Charleston-nak és egy lassú, egyiptomi sírfestményeken látható szögletes mozgásnak. A párizsiak, akik imádták az egzotikus személyeket, azon nyomban beleszerettek. Életükben először megtanulták, hogy a fekete szép is lehet. A francia zene és szórakoztató ipar soha nem látott magasságokba emelkedett.
Freda Josephine McDonaldként látta meg a napvilágot a Missouri állambeli St. Louisban. A Baker nevet férje után vette fel, esküvőjük idején mindössze 15 éves volt. 13 évesen szökött el otthonról, hamarosan már Vaudville-ben, majd a Broadwayen táncolt.
Baker megjelenése mindig látványos volt. A La Revue Negre-ben a belépője során fejjel lefelé hozták be egy hatalmas ember vállán. Egyetlen rózsaszín flamingótollat viselt a lába között. Egy évvel később a Folies Bergère showban még extravagánsabb volt. Egy hatalmas, virággal borított gömb ereszkedett alá, amely éppen a zenekar feje felett állt meg. Lassan szétnyílt, és Josephine vált láthatóvá, aki néhány banánhéjból álló szoknyán kívül nem sok mindent viselt. Táncolt és énekelt, majd a gömb ismét bezárult és nagy taps és ujjongás közepette ismét visszaemelkedett a magasba.
A II. világháború idején a Vörös Keresztnek dolgozott, a francia ellenállóknak szerzett híreket, Afrikában és a Közel-Keleten szórakoztatta a katonákat.
A háborút követően 12 gyermeket fogadott örökbe szerte a világból, s ezzel otthonát World Village-é tette. Az 1950-es években visszatért a színpadra, hogy mindezt finanszírozni tudja.
Magánélete, amelyet a nyilvánosság kíváncsi szeme előtt élt, ugyanilyen feltűnő volt. Egyszer egy csimpánzt vitt magával a párizsi operaházba. Az állatot olyannyira felingerelte a zene, hogy a zenekari árokba ugrott és megtámadta a zenészeket. Volt, amikor hattyúkat, volt, amikor leopárdot sétáltatott pórázon. Az öreg kontinensen töltött első 2 éve során 40.000 rajongói levelet kapott, ebből 2000-ben megkérték a kezét.
1951-ben Amerikában nem szolgálták ki a híres new yorki Stork Club-ban. Walter Winchell újságíróra ripakodott, aki egyébként a klub egy törzsvendége volt, mivel az nem sietett segítségére. Erre Winchell megvádolta kommunista és fasiszta szimpátiával. Miközben sosem volt még ilyen népszerű Amerikában és Európában, pillanatok alatt a vádak kereszttüzében találta magát. Válaszlépésként a faji egyenlőségért kezdett küzdeni, és visszautasított minden fellépést, amely feketék számára meg nem engedett intézményben volt. 1963-ban Martin Luther jr.-ral együtt kampányolt.
Végül a World Village szétesett, 1969-ben pedig kilakoltatták kastélyából és elárverezték, hogy adósságait ki tudja fizetni. Monaco hercegnője, Grace egy villát ajándékozott neki. 1973-ban hozzáment egy amerikaihoz, Robert Bradyhez, és elkezdett dolgozni visszatérésén. 1975-ben a Carnegie Hallban, majd ezt követően a párizsi a fellépése is ismét hatalmas sikert aratott. Azonban 2 nappal utolsó párizsi műsora után váratlanul stroke-ban meghalt. /tanc.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése